Új Néplap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-02 / 179. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Augusztus 2., csütörtök - MB Értünk történt A nyári kikapcsolódás, lazí­tás idején több időnk jut az elmúlt hónapok eseményei­nek újragondolására, érté­kelésére. Ezt tette a Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületé­nek elnöksége is, amikor számot vetve a közelmúlt történéseivel úgy döntött, köszönetét fejezi ki mind­azon szerveknek és intéz­ményeknek, amelyek támo­gatásukkal hozzájárultak az idős emberek kiadásai­nak csökkentéséhez, közér­zetük javításához, élménye­ik gazdagodásához. Köszönet a Szolnoki Szigligeti Színház direktorának, Vass Lajos úrnak, hogy továbbra is támoga­tást élvezünk a kedvezményes nyugdíjas-színházbérletek meg­vásárlásakor. Ezzel a lehetőség­gel közel 270 idős ember számá­ra került „karnyújtásnyira” az a csoda, amit egy-egy színházi elő­adás során megél a néző. A kez­deményezés sikerét a megyéből érkező nyugdíjas színházjárati különbuszok is igazolják. Köszönjük a Szolnok és Vidé­ke ÁFÉSZ elnökének, Csepeli La­jos úrnak, hogy kérésünkre ked­vezményes nyugdíjas vásárlási akciót vezetett be, amelyet keddi napokon 10-14 óra között az áfész szolnoki üzleteiben lehet igénybe venni az áruházak ösz- szes készletéből 5 százalékos kedvezménnyel, az utolsó havi nyugdíjszelvény bemutatásával. A gazdasági elemzések az akciót sikeresnek minősítik, a vásárlási trend emelkedő irányú, negyed­éves összesítésben több százez­res megtakarítást eredményezett az idős vásárlóknak. Köszönjük a Városi Művelődé­si és Zenei Központ igazgatójá­nak, Farkasházy István úrnak, hogy tagklubjaink közül többnek termet biztosít, azok működésé­nek alapfeltételét megteremti, le­hetőséget ad az idő hasznos és kellemes eltöltéséhez. Nevéhez kötődik a Megyei Millenniumi Iroda létrehozása, neki és utódjá­nak, Nagy Tibornak köszönhet­jük, hogy több száz nyugdíjas­nak nyílt lehetősége hazánk több városába ellátogatni és ismerked­ni a Millenniumi kézfogás prog­ramsorozat keretében. Június vé­gén pedig szép jubileumot ünne­peltünk: tizedszer gyűlt össze a versszerető és -értő előadók so­kasága a Szépkorúak Kárpát-me­dencei szavalóversenyén. Meg­rendezéséhez a Városi Művelő­dési és Zenei Központ átengedte a színháztermet, biztosította a technikai berendezéseket, a kommunikációs lehetőséget. A galérián kapott helyet a megyei nyugdíjas kézműves-kiállítás, amelyhez impozáns kiállítási te­rületet, paravánokat és technikai segítséget kaptunk. Köszönetünket kéréssel zár­juk: maradjon meg továbbra is az idős emberek iránti segítőkész el­kötelezettségük, ezután is támo­gassanak bennünket abban a tö­rekvésünkben, hogy minél több, munkában megfáradt nyugdíjas arcára sikerüljön mosolyt vará­zsolnunk. DEMÉNY ISTVÁNNÉ EGYESÜLETI ELNÖK Fotósok alkotótábora Többen jönnének, ha a költségeket fizetni tudnák Az idén ötödik alkalommal rendezte meg a Monfodi - a Mozgáskorlátozottak Nem­zetközi Fotó- és Színesdia Alapítványa - a szolnoki Ti- szaligeti Turisztikai és Sza­badidő Központban azt az alkotótelepet, amely arra hi­vatott, hogy a fotózás iránt érdeklődőknek bemutassa a szakma fortélyait. Ezúttal 14 hallgatónak három mo­dell segítségével mutatták meg a fényképezés rejtelme­it a fotóművészek. A többnapos program első két napjában Holocsi Kálmán és Zsila Sándor tartottak elméleti képzést, ezt követően pedig Ti- szakürtön a gyakorlati fotózással ismerkedtek Kresz Albert instruk­ciói szerint. Ez a nap minden résztvevő számára dupla él­ményt jelentett, hiszen a szolno­ki polgármesteri hivatal jóvoltá­ból a Jézus Krisztus Szupersztár nézőközönsége között is helyet foglalhattunk. A következő na­pon Tóth István fotóművész Kér­dezz — felelek című előadásán vettünk részt, vacsora után pedig vendéget fogadtunk a Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Or­szágos Szövetsége elnökségéből. Ez volt egyben az alkotótelep ka­puzárásának napja is, amikor is tábortűz mellett búcsúztunk el egymástól. A jó hangulatban ar­ról is szó esett, hogy jövőre talál­kozunk ugyanitt. Az alkotótelep résztvevői az or­szág különböző településeiről ér­keztek: Gödöllőről, Szegedről, Ér­sekhalmáról, Nyíregyházáról, Bu­dapestről, Tiszakürtről. Mint min­den évben, most is a Monfodi ad­ta a munkához a film nyersanya­got, és támogatta a színes negatí­vok előhívatását. Nagy segítséget jelentene résztvevőknek a későb­biekben, ha az egyesületek átvál­lalnák legalább a részvételi díjnak a felét. Sajnálatos, hogy az idén sem tudott minden érdeklődő az alkotótelep munkájába bekapcso­lódni - anyagi okok miatt. MAGONYLÁSZLÓ, SZOLNOK Szívén viselte a magyarok ügyét Az Új Néplap július 14-ei számá­ban volt olvasható egy cikk a ma­gyar repüléstörténet kiemelkedő évfordulójáról, egy hetven évvel ezelőtt történt eseményről, ami kor két magyar pilóta először re­pülte át az óceánt. Annak idején a hír a tekinté­lyes amerikai és európai napila­pok címoldalán is szerepelt. A re­pülőgép „Justice for Flungary", azaz „Igazságot Magyarország­nak” nevet viselte, emlékeztetve a világ közvéleményét arra a sére­lemre, amely Magyarországot érte Trianonban. Mint tudjuk, a merész ka­landot Lord Rothermere és fia nem csak anyagilag támogatta. Ők voltak azok, akik javasol­ták, hogy az óceán átrepülését állítsák a revíziós mozgalom szolgálatába. (A lord korábbi magyarországi látogatásáról egy sajtótörténeti kiállítás al­kalmából már beszámoltunk.) A tekintélyes sajtómágnás minden lehetőséget megraga­dott, hogy kiálljon a magyar ügy mellett, a levezésein használt bé­lyegző szövege is a ma­gyarságra utalt. A lord népszerűségé­re jellemző, hogy Kisfa­ludy Stróbl Zsigmond 1928-ban, hazatérőben az amerikai Kossuth-za- rándokútról, London­ban elkészítette Lord Rothermere fiának, Es­mond Harmsworth-nak a szobrát. A fényképen együtt látható a „modell”, a szobor és a szobrász, míg a másik felvételen a pecsétje. DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Az elmúlt évek gyakorlatát követték A Zagyva szolnoki szakasza mentén tele­pített erdőség védelmében tették szóvá ol­vasóink, hogy több száz szomorúfűz és megszámlálhatatlan madárfészek, madár­fióka esett áldozatául a Titász Rt. tevé­kenységének, arra való hivatkozással, hogy törvényes keretek biztosítják, írják elő számára a távvezeték nyomvonalának tisztán tartását. Olvasóink szerint ez az érvelés nem menti fel a céget az alól, hogy tönkretette a néhány évvel ezelőtt telepített erdőt és benne az élővilágot. Tudni vélik ugyanis, hogy a Köti vízig annak ide­jén a kitermelt öreg erdő helyett úgy tervezte meg az új állományt, hogy a vezeték alá olyan fák kerüljenek, amelyek nem nőnek fel a veze­ték veszélyes zónájáig, de ha mégis, az nyesés­sel karbantartható legyen. Az,elpusztított erdő jóléti szerepén kívül fontos árvízvédelmi célokat is szolgált, s úgy vélekednek, ami ott történt, az természetpusztítás. A történtekre Rózsa Ferenctől, a Titász Rt. Szolnoki Kirendeltsége vezetőjétől kaptunk ma­gyarázatot: *- A szóban forgó távvezeték a kirendeltség, illetve a megye jelentős részét ellátó nagyfe­szültségű vezeték, amelynek üzembiztonságát, karbantartását, javítását a magasra nőtt erdő fái erősen veszélyeztették. Az 1994. évi XLVIII. tör­vényben rögzítettek szerint a villamosmű és környezete védelme érdekében biztonsági öve­zetet kell kijelölni. A biztonsági övezeten belül tilos olyan nö­vényzetet (fát) ültetni, amely a villamosmű biz­tonságát, zavartalan működését, az életet, a testi épséget vagy a vagyonbiztonságot veszélyeztet­heti. A vezetékjog alapján az áramszolgáltató a vezeték nyomvonalán, illetve annak biztonsági övezetében lévő fákat, bokrokat, azok ágait, gallyait és gyökereit saját költségén eltávolíthat­ja, ha azt a vezeték és tartozékainak elhelyezé­se, karbantartása, javítása, felújítása, átalakítása és az üzemzavarok megelőzése szükségessé te­szi. A terület kezelőjével történt megállapodás alapján - egy korábbi üzemzavart követően, amelynek során az energiaszolgáltatásban ko­moly fennakadások keletkeztek - a távvezeték alatt felnőtt bokrokat, egyéb növényzetet a Ti­tász eltávolíthatja, a későbbiekben pedig a sáv rendszeres karbantartásáról is gondoskodik. Az elmúlt évek gyakorlata alapján most is ez tör­tént. A részvénytársaság, így kirendeltségünk is, különös figyelmet fordít a környezetvédelemre, fokozottan kiemelve a madárvilágot - például gólyafészkek felszerelésével. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhi­ányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin 1-jén indult útnak, hogy újra talál­kozhasson újdonsült barátaival, s július 3-án egy programokban gazdag, felejthetetlen hét vette kezdetét. A gyerekek többsége a már ismerős angol család­nál kapott szállást, így még nagyobb volt a vi­szontlátás öröme. Fúvósaink több nagy sikerű műsort adtak. A Durhami Nyári Fesztivá­lon a Jászság Néptánc­együttes mellett ők képvi­selték megyénket (a con- setti színházban és Dur- hamben), koncerteztek a lanchesteri iskola diákjai előtt, a 'Beamishi Múze­um szabadtéri pavilonjá­ban, Newcastle egyik for­galmas terén. A tízéves múltra visz- szatekintő, de ebben az összetételben és vezetés­sel múlt év szeptembere óta működő, Jász-Nagy­A lanchesteri St. Bede School ifjúsági zenekara ez év márciusában látogatott Mezőtúrra, hogy megismer­kedjen és barátságot kössön a Bárdos Lajos Alapfokú Művészeti Iskola ifjúsági fú­vószenekarával. Az iskola vezetősége gondosko­dott arról, hogy az angol gyerekek ne unatkozzanak: bemutatkoztak a Közösségi Ház közönsége előtt, a házigazda zenekarral együtt részt vettek a városi ünnepségen, játszottak Gyulán, és egy nagy si­kerű, telt házas koncertet adtak a mezőtúri Petőfi úü színházterem­ben. A fellépések mellett idejük nagy részét kirándulással töltöt­ték. Megismerkedtek Mezőtúr ne­vezetességeivel, jártak a gyulai Várfürdőben, Szolnokon a megye­házán és a Damja­nich múzeumban, Budapesten, Két- pón és a Peresi- holtágnál. Az is­merkedési esten a két zenekar együtt próbálkozott a ma­gyar nyelvterület néhány táncával egy fergeteges táncházban, ahol a talpalávalót a Bé­kés megyei Suttyómba zene­kar húzta. Az an­gol gyerekeket a túri fúvósok szállá­solták el, így meg­tapasztalhatták a magyar vendég­szeretetet is. A mű­vészeti iskola fú­vószenekara július A zenekar beamishi fellépése Mezőtúri fiatalok angol barátoknál Visszavágynak a Ligetbe Tábortűzzel és szalonnasü­téssel búcsúztak, maguk után hagyva tíz nap élmé­nyét, de bíznak abban, hogy még visszajönnek egyszer. A budapesti XI. kerületben mű­ködő „Családok a Családokért Polgári Egyesület" nevet viselő szervezet az egyesület gyerme­keinek és szüleiknek tábort szervezett a szolnoki Tiszaligeti Turisztikai Központban. Az első napok borongós, esős, szeles ! időjárását leszámítva szép napo­kat töltöttek a városban. A tu­risztikai központ személyzete mindent megtett azért, hogy jól érezzék magukat, és kitűnő volt a házi koszt is. A gyerekeknek nem volt olyan kívánságuk, ké­résük, amit Ancsa néni - Sagát Lászlóné -, a tábor vezetője ne teljesített volna. A legtöbb gyer­meknek ez volt az egyetlen nya­ralási lehetősége, szüleik pedig a gondokat félretéve szórakoz­hattak, kellemes körülmények között. Az esti sétákhoz kitűnő lehetőséget nyújtott a gyönyörű­en gondozott, tisztán tartott, ha­talmas park. Köszönet a Tiszali- getben eltöltött szép napokért. A kispénzű családoknak való­ban élményt jelentett a tiszalige­ti nyaralás. SZABÓ VUKMAN ÉVA, AZ EGYESÜLET SZÓVIVŐJE A látvány kárpótolt a fáradságért A nyár a jászjákóhalmi mozgáskorlátozottak cso­portjának is számos kikap­csolódást kínált. Június végén egy szép kirándulá­son vett részt a csoportunk. Meg­néztük a világörökség részeként számon tartott Hollókői Falumú­zeumot. Sok sorstársunk újból átélhette fiatal korát, látva a szebbnél szebb használati tár­gyakat. Jó volt elidőzni a régmúl­tat idéző házak és a pici katoli­kus templom fala között, ahol úgy érezte az ember, mintha megállt volna az idő. A falu fölé magasodó, 362 méter magasan fekvő hollókői vár látványa kár­pótolt bennünket minden fárad­ságért, gyönyörű panoráma tá­rult elénk. Búcsút véve a kis ék­szerdoboztól, következő úti cé­lunk Pásztó, a Mátra kapujának mondott városka volt, ahol meg­néztük a romkertet, az üveghutá­kat és a XIII. században épült templomot. Köszönet Fodor Ist­ván Ferenc polgármester úrnak, hogy velünk tartott, és vállalta az idegenvezető szerepét is az út so­rán. Továbbra is várjuk a régi és új sortársakat minden hónap utolsó szerdáján, délután 3 óra­kor a könyvtár olvasótermében. OERŐCS JÓZSEF KULTÚRVEZETŐ kun-Szolnok megyei művészeti díjas zenekar vezetője, Szűcs Csaba és Debreceni Örs vala­mennyi fellépés után elismerő tapsot és szavakat kapott. Mindezek mellett kirándultak, megismerkedtek Durham város­sal és környékével, láthattak gyö­nyörű kastélyokat, egy élő múze­umot Beamishben, és részt vehet­tek egy tengeri hajókiránduláson is. Gyarapíthatták angoltudásu­kat, és elmélyíthették a már kiala­kult barátságokat. A gyerekek utazását támogatta a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, Me­zőtúr önkormányzata, a megyei közgyűlés és nem utolsósorban a fáradhatatlan szülők. Köszönet érte mindenkinek. Reményeink szerint ez a „testvérkapcsolat” a jövőben is fennmarad majd, lehe­tőséget biztosítva angol és magyar gyerekeknek, hogy jobban megis­merhessék egymás kultúráját és nyelvét. HODOS SZILVIA, AZ ISKOLA IGAZGATÓHELYETTESE

Next

/
Thumbnails
Contents