Új Néplap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-11 / 187. szám
4. OLDAL Nézőpont 2001. Augusztus 11., szombat Szabad, a napi Ma még csak kérés a kedvezmény Kissé megkésett az a kormányfelhívás, amelyet a miniszterekhez, az országos hatáskörű szervek, a közigazgatási hivatalok vezetőihez címeztek. Ebben arra kérik a felsoroltakat, hogy a vezetésük, illetve irányításuk alatt működő szervezeteknél foglalkoztatottakat augusztus 15-én mentesítsék a munkavégzési, illetve szolgálatellátási kötelezettség alól. Magyarán: e napon ne kelljen dolgozniuk, hogy méltó módon tudjanak ők is megemlékezni a millenniumi esztendő egyik nagy ünnepéről, a Szent Korona esztergomi látogatásáról Nagyboldogasszony napján. A kormány emellett a fent említett körhöz nem tartozó munkáltatókat is arra kéri, hogy tegyék lehetővé a kedvezményt. Az érintettek, mint kiderült, szinte a mai napig nem tudnak erről semmit hivatalos értesítés hiányában. Amúgy is másképpen gondolkoznak az állami, minisztériumi, önkormányzati, költségvetési intézmények vezetői, és máshogy a magáncégekéi. Ez utóbbiaknál ugyanis inkább problémát jelent e kedvezmény érvényesítése, mert — mint érvelnek - felborítaná az éves szabadságolások ütemet, a üzletei tervet, hiszen egy nap kiesés is már gondot jelenthet. E cégeknél nemigen gondolkodnak állami ünnepekben, Nagyboldogasszonyban és egyebekben, sokkal inkább a száraz számok, adatok, a gazdasági számítások, a bevéte- lek-kiadások egyenlegei szabják meg a követendő üzlet- és humánpolitikát. Éppen ezért nem csodálkoznék, ha csak nagyon kevés magáncégnél adnának augusztus 15-re szabadnapot. Az is törvényszerű és köztudott, hogy az emberek többsége e napot nem igazán az ünneplésre, a méltó megemlékezésre szánná, hanem arra, hogy kikapcsolódjon egy kicsit a napi robotból, hajtásból: kimenjen a strandra, elmenjen a kiskertbe, a hobbite- lekre, tegyen egy kirándulást, meglátogassa a rokonokat vagy egyszerűen csak ejtőzzön egy kicsit - esetleg elvégezze az elmaradt otthoni házimunkákat. Ettől függeüenül igazából nem lenne baj, ha úgy, mint a II. világháború előtt, ismét munkaszüneti nap lenne augusztus 15-e, Szent István királyunk halálának napja, Nagyboldogasszony ünnepe. „ Átszervezett mezőőrség Karcag A városi képviselő-testület májusban döntött a mezőőri szolgálat átszervezéséről.- Miért volt erre szükség ? - kérdeztük Szabó Miklóstól, a város- gondnokság igazgatójától.- Egyrészt törvényben írták elő, hogy a mezőőri őrszolgálat nem tartozhat a jegyző irányítása alá, erre az önkormányzatoknak külön intézményt kell létrehozni. Az irányítja majd a mezőőrséget, esetleg valamelyik másik intézményhez is hozzá lehet csatolni a szervezetet. Karcagon az tűnt kézenfekvőnek, ha a városgondnoksághoz rendeljük a szolgálatot. A pénzügyi kötöttségek miatt a létszámot tizenkettőről hétre kellett csökkenteni, a költségvetésünknek minden fillérre szüksége van. A mezőgazdasági bizottság úgy ítélte meg, hogy hét ember elegendő a határ őrzésére.- Korábban 3600 hektárt őrzött egy ember. Most?- Értelemszerűen ez most több lesz, viszont ismerve a karcagi határt, sok a legelő, a gyepes terület, amelynek az őrzésére nincs szükség. A munkát úgy szervezzük, hogy ez a létszám elegendő legyen a területre.- Úgy tudom, a régi mezőőrök elmentek.- Amikor a létszámcsökkentésről döntöttünk, mind a hét ember vállalta, átjön a gondnoksághoz, végül, egy kivételével meggondolták magukat. így meghirdettük az állásokat, 32 jelentkező közül választottuk ki azt a hat embert, aki elkezdi a munkát. Már csak a fegyvervizsga és mezőőri eskütétel van hátra, s augusztus közepétől ismét teljes értékű lesz a szolgálat. A hét körzetre osztott határban a gazdák megismerik majd az új mezőőrüket. Naponta legalább kétszer a rendőrségre is be fognak jelentkezni a mezőőrök, s a Nagykun Vadásztársasággal is hatékonyabb együttműködést szeretnénk kialakítani. de — Mielőtt elkezdtem a munkát — kolozsvári lévén —, úgy tartottam, hogy a világ egyik fele erdélyi, a másik fele való a föld többi részéből. Mióta a Jászságot fotózom, s megismertem az embereket, egyre jobban az az érzésem, hogy a világ egyik fele valóban erdélyi, de a másik fele a Jászságból való. Csak azt nem tudom, hogy a többi ember mégis honnan érkezett...? — fogalmazott Komiss Péter Kossuth- díjas fotóművész ,Jászság” című fotóalbumának jászberényi bemutatóján. Interjú- Amikor kézhez kaptam a témavázlatot Dobos Lászlótól, a Jászok Egyesületének ügyvivőjétől, már éreztem valami kíváncsiságot, valami bizsergést, hogy valóban kijöhet valami a fotóalbum ötletéből. Amikor pedig hozzáláttam a munkához, egy kis idő múlva megtörtént velem a csoda: beleszerettem a Jászságba! Úgy vélem, ez előfeltétele volt annak, hogy valóban értékes munka szülessen. A megszólaló képek mestere Komiss Péter 128 oldalba sűrítette mindazt, amit a Jászságban látott- Olyan képeket készített, amelyek szinte megszólalnak. Mi a titka?- Mellesleg mindig az a célom, hogy olyan fotókat készítsek, amelyek „megszólalnak”. Amelyek megérintik az embereket. Azt ugyan tudom, hogy melyik kép szólít meg, de hogy mitől válik olyanná? Sajnos még nem sikerült kiderítenem. Ezért kell rengeteg fotót készíteni. Nagyon sokan segítettek a könyv elkészítésében, s nagyon sok embert ismertem meg itt a Jászságban. Igaz, erdélyi vagyok, de az elmúlt egy év során, azt hiszem, sikerült megértenem a „jászok nyelvét”. A bemutatót követően a több mint egy órán keresztül dedikálta az új kiadvány példányait a Kossuth-díjas fotóművész, s több mint egy órán keresztül fogadta a gratulációkat.- Gyakran fogadják ilyen szeretettel a munkáit?- Mindeddig 14 kiadványom, albumom jelent meg, de bevallom, életemben nem dedikáltam egyszerre ennyit.- Néhány kritika is elhangzott, hogy minek lehetett volna még helyet találni az albumban...- Azt hiszem, igazuk volt azoknak, akik szóvá tették ezeket a hiányosságokat. Okosakat mondtak, csak amikor a gyakorlatban 128 oldalba kell belesűríteni egy olyan csodálatos világot, mint amilyen a Jászság, akkor óhatatlan, hogy bizonyos dolgok kimaradnak belőle.- A Jászság melyik arcát szerette volna bemutatni?- Azt az örömet s izgalmat szerettem volna megosztani az emberekkel, amelyet számomra a Jászság felfedezése jelentett. Azt hiszem, nyugodtan fogadhatnék arra, hogy ha a lokálpatrioüzmusuk- ról ismert jászok valamelyikével végigsétálnék egy utcán, ő is meglepődve nézne fel, s rácsodálkozna egy-egy épületrészletre, templomtoronyra, freskórészletre. A fényképezés együtt jár az örömmel, a felfedezéssel, a lelkesedéssel. Olyan élmény, amit szerettem volna megosztani mindazokkal, akik kézbe veszik az albumot.- Amikor a családdal kirándulni megy, milyen fényképezőgépet visz magával?- Olyankor soha nincs nálam fényképezőgép. Csak akkor veszem magamhoz, ha dolgozom. Érdekes, de senki nem fényképez a családban. Sem a feleségem, sem a fiam, csak én, de én is csak akkor, ha dolgozom. Amúgy soha nincs nálam a gép, mert akkor már nem sétálok, nem nyaralok, hanem dolgozom.- A család fotóalbumában milyen képek vannak?- Épp most kapacitálom a fiamat, hogy az édesanyjával együtt hadd csináljak róluk néhány képet. Persze én is szeretnék egy szép családi albumot. - De ez már megint egy megtervezett dolog, megint egy feladat, amelyre felkészülök. Azon a bizonyos családi képen pont egy hete gondolkodom, hogy miként is lehetne igazán szép portrékat készíteni.- Mi marad meg önben a Jászságból? — Hogy otthon éreztem magam. _____________________________________________BANKA CSABA Mindörö kké Edda... Abádszalók A programszervezők minden előzetes várakozását teljesítette az Abádszalóki nyár, s ehhez olyan sikeres rendezvények is kellettek, mint az Edda együttes szuperkoncertje, a Rajkó zenekar gálája, s a tradicionális lovasnap. Az „Üdülj nálunk és érezd jól magad!” szlogen valósággá vált. Az Edda tudása legjavát adta, Szabó Tamás orgonajátéka a katolikus templom hallgatóságát nyűgözte le, s ismét kiváló ötletnek bizonyult a Rajkó zene- és tánckart Abádszalókra hívni, hiszen a fiatal tehetségek mindig képesek új színeket vinni műsorukba. Jól sikerült a lovasnap is, immáron németül is konferálták a csikósvirtust és ügyességet igénylő látványosságokat. Szükség is volt rá, hiszen ennyi német szó még nem volt hallható a Tisza-tó „aranypartján”. p.h. BRONZKORI URNA. A rákóczifalvi polgármesteri hivatal udvarán csatornafektetés közben késő bronzkori sírokat találtak május végén. A hivatal dolgozói értesítették a Damjanich János Múzeum régészeit, akik feltárták a sírokat. Képünkön Horváth Mária restaurátor az agyagedényeket tisztítja, a nagyméretű urna már kiállításra kész. ___________________________________________fotó: mészáros A népzenetanítás bölcsője Az együttes összetartó ereje is kellett a megmaradáshoz JÁSZBERÉNY Huszadik alkalommal nyílt meg Jászberényben a Nemzetközi táncház- és zenésztábor a Jászság Népi Együttes székházában. A két évtized alatt a rendezvénynek sikerült annyira megerősödnie, hogy mostanra Magyar- ország egyik legrégibb, s legnevesebb ilyen jellegű rendezvényévé nőtte ki magát.- Milyen érzéssel érkezett az idei táborba?- érdeklődtünk Papp Imrétől, a Jászság Népi Együttes alapító művészeti vezetőjétől, aki közel 25 évig egyengette a csoport útját. Halmos Bélával kettőjüket tekintik a nemzetközi tábor ötletgazdájának.- A népi együttes alapításától kezdve törekedtünk arra, hogy magas szakmai színvonalon csináljuk azt, amihez hozzákezd- tünk. Ahogy az együttesben folyó szakmai munka színvonala emelszintet a tábor, hogy már nemzetközi táncháznak és zenésztábornak nevezhettük. Japántól Amerikáig számos országból érkeztek hozzánk tanulni vágyók.- Mit találták vonzónak e lehetőségben a külhoni táncosok?- A tánctanulás is olyan, mint a nyelvtanulás. Van szókincse és nyelvtana. Előbbit a motívumkincs, utóbbit pedig a stílus alkotja. Ha mindkettőt elsajátítja a táncos, az rendkívüli lehetőséget ad a kreativitás fejlesztéséhez. Egy- egy megtanult táncba már az egyéniségét is beleviheti az előadó. Talán erre a lehetőségre éreztek rá a vendégek.- Mára számos táncháztábor nyílt határainkon belül és kívül egyaránt, de Jászberénybe még mindig sokan járnak. Hogyan sikerült megtartani a közönséget?- Csak úgy maradhatott meg a tábor, hogy minden alkalommal minőségi tartalommal tudtuk megtölteni. Rendkívül kedvező környezetet biztosít Jászberény, ráadásul minden évben neves tánc- és zeneoktatókat hívunk meg. Felsorolni sem lehetne mindazokat, akik innen indultak, akik a táborban sajátították el a néptánc, a népzene alapjait. A magyarországi zenész- és táncosképzés egyik bölcsőjévé vált ez a tábor, amelyhez hasonló jellegű központ alig akad az országban. Azért tudott mindig fejlődni, mert rendkívül nagy az összetartozás érzése a népi együttes gárdájában. Magas színvonalú szakmai tudás jellemzi a csoportot. Remélem, még sokáig folytatódik ez a Papp Imre, a tábor alapítója hagyomány. _________banka csaba ke dett, úgy szélesedtek kapcsolataink is. 1977-ben országosan is ismertté váltunk, mikor a Ki, mit, tud? győztesei lettünk. A csoport azóta is az ország élvonalába tartozik. Ahhoz, hogy a színvonal folyamatosan megmaradjon, nyaranként először edzőtáborokat szerveztünk. 1981-re érte el azt a A Jánosi Együttes is fellépett a táncházgála estjén A rendezvény továbbéléséhez az idei tábor is hozzájárul. Mint azt Szűcs Gábortól, a Jászság Népi Együttes művészeti vezetőjétől megtudtuk, az idén mintegy százhúszan érkeztek a táborba. Vendégeket fogadtak Franciaországból, Hongkongból, Szlovákiából, Svájcból, Németországból, Ausztriából, Kanadából is, és természetesen hazánk számos pontjáról.
