Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-09 / 158. szám
10. OLDAL 2001. JÚLIUS 9., HÉTFŐ SPORT Adakozz szegény klubodnak! A magyar légiósok nem, vagy csak feltételekkel támogatnák volt egyesületüket Egyvalamiben hasonlít a Fradira a Bajnokok Ligája-selejtezőbeli ellenfél, a Hajdúk Split: igen gyengén áll, illetve állt anyagilag. A már-már csődbe jutott splitiek a pénzszerzés furcsa módjához folyamodtak, a korábban külföldre eladott játékosoknál kalapoztak, s Alan Boksics és társai dobtak össze jelentős összeget. Tehették, volt miből, hiszen a nyugaton is befutott sztárok nem csak horvát viszonylatban számítanak rőzusnak. Nos, hasonló szituációban a magyar focisták esetében az exklubok nemigen reménykedhetnek ilyen sikerben. Korsós György (a Sturm Graz jelenlegi, a Győr korábbi játékosa): - Nem hiszem, hogy segítenék, hiszen többször is átvertek Győrben. Annak idején lépten-nyo- mon kiszúrtak velünk. Örültem, amikor végre elszabadulhattam onnan. Pedig a béke szigeteként emlegették a csapatot, minden fórumon azt hangoztatták, hogy nincs semmi gond az együttes körül. Ennek ellenére fél-, egyéves tartozásokat halmoztak fel. Nekem még mindig adósom a klub, ha azt veszem, én már ezzel is jelentős támogatást adtam. Pedig szeretem Győrt, hiszen ott nőttem fel, rengeteg szál köt oda, ám a vezetéssel már több bajom is volt. Ők juttatták oda az egyesületet, ahol most tart. Szabics Imre (a Sturm Graz jelenlegi, a Ferencváros korábbi játékosa): - Nehéz kérdés, mert sokat kaptam a Fraditól. Egy jelképes ösz- szeggel biztosan segítenék, de többel nem. Szerintem a pénzszerzés a klubvezetés feladata. Ugyan a minden szerződésben rögzített juttatást megkaptam, de egy részét csak akkor, amikor eljöttem, és az eladásomból befolyt pénzből fizettek ki később. Persze azt sem feledem, hogy rengeteget köszönhetek a Fradinak, így nem maradnék érzéketlen. Dárdai Pál (a Hertha BSC jelenlegi, a Pécs korábbi játékosa): - Nincs olyan sok pénzem, hogy azt könnyedén osztogassam. Tájékozódnék, hogy kik a vezetők, mennyire biztos, hogy az adott összeg jó helyre megy, és akkor talán... Viszont a segítség ellen szól, hogy engem Pécsről erőszakkal adtak el, pedig még nem akartam eljönni. Sajnos ma már meg sem dobban igazán a szívem, ha elmegyek a pálya mellett. Ez pedig a vezetőknek köszönhető. Ott nőttem fel a pálya mellett*, amikor még apu is játszott, így Pécs a szívem csücske, amit megtépázott a vezetők döntése. Azt hiszem, inkább a gyerekeknek adnék pénzt. Amúgy a terveim között is az szerepel, hogy majd egy utánpótlásbázist támogatok egy erős szponzorral. Ott én dönthetem el, hogy kivel és hol dolgozom együtt, és szervezném az együttes életét is. Király Gábor (a Hertha BSC jelenlegi, a Haladás korábbi játékosa) : - Biztos vagyok benne, hogy segítenék, még akkor is, ha nem állok úgy anyagilag, hogy szórjam a pénzt. Persze meg kellene gondolnom, hogy miként. De remélem, nem kerül ilyen helyzetbe a Hali! Amúgy az adott szituáció döntene, azt pedig mindenki tudja, hogy a szívügyem a Haladás, így nem hagynám bajban a klubot. De szerencsére nem tartunk ott, hogy rám szoruljanak. ______________________________<*ch) Kö rfrancia Belegondoni is hátborzongató: 3462 kilométer hegyek-völgyek között! A távolság még autóval is fársztó, hát még egy kerékpár nyergében. A Tour de France távjának (húsz szakasz, plusz a prológ) nekifeszülő 21 csapat 189 versenyzője mégis erre készül. Vállalásuk emberfeletti, ám a győtes is hatalmas magasságokba emelkedhet. Ha a térképre tekintenek, végigkövethetik a mezőnyre váró útvonalat, amely turistalátványosságnak sem utolsó. Ráadásul a gallok imádják a bringásokat, úgyhogy garantált: az út mellett mindennap tízezrek buzdítják majd a résztvevőket, a párizsi befutónál pedig megbénul a francia főváros közlekedése. Ez azonban arrafelé természetes. Aki pedig a győztesnek járó sárga trikóban érkezik a Diadalív árnyékába, az beírja magát a kerékpársport halhatatlanjai közé. Főként ha az illetőt Lance Armsrongnak hívják, hiszen a rákos betegségéből felgyógyult amerikai kerekes nyerte a legutóbbi két versenyt. S azt tartják, hogy aki a Touron egy szakaszt nyer, az már csodalény, aki egyszer megnyeri a viadalt az félisten, aki pedig zsinórban háromszor nyer... Sokáig úgy tűnt, hogy Bodrogi László személyében a viadal históriájában először lesz magyar résztvevője a Töur de France-nak, ám az olasz Mapei-Quick Stép vezetői úgy gondolták, hogy honfitársunk - bár roppant tehetséges - még fiatal a francia körversenyhez, így szombaton nélküle lódult neki a mezőny. Ta- lán majd jövőre... __________________■ To ur de France 2001 Castelsarrasin Luz-Ardider 4* St, Lar^Soulan Ax-Ies-Thermes A teljes táv: 3453,2 km Calais Bolougne-sur-Mer Antwerpen —— Útvonal ö Start # Szakasz start ü Szakasz cél O Szakasz start/cél □Ml Utazás lanes Armstrong US POSTAI ÍÍ999, 200 PARIS LS TOUR DE FRANCE Strasburg Ewy Commercy" Colmar' Corbeil- Essonnes Montiucon Sarran Grenoble Aix-Ies-Bains Alpe-d'Huez Chamrousse tan Ullrich T * TELEKOM (1997) Perpignan Wiesner, a zöld-fehér obsitos Wiesner Tamás 1968-ban került a KSI-ből a Ferencvároshoz. Gyönyörű időszakokat élt át játékosként és vezetőként a zöld-fehér pólósokkal. Most mégis lapátra került. Rövid és velős indoklás után - ami tulajdonképpen nem is volt elbocsátó szép üzenet - vehette a kalapját.- Jelenleg milyen a ferencvárosi pólószakosztály és Wiesner Tamás kapcsolata?- A saját helyzetemet sem értékelni, sem prognosztizálni nem tudom, de hiszek abban, hogy a ferencvárosi vízilabda nem esik szét újra. Nem kell messze visszanyúlni jó példáért, hiszen 2000-ben a miénk volt a bajnoki aranyérem.- Idősebb Ambrus Miklós lesz a ferencvárosi póló megmentője?- Adja az ég, hogy ígéreteinek negyven százalékát meg tudja valósítani, mert akkor már gyönyörű jövője lehet a szakosztálynak. A lelkesedése, a harcossága megvan.- Ha így folytatódik, rövid időn belül a Ferencváros nem lesz meghatározó a magyar sportban.- Ilyen félelme joggal lehet mindenkinek, aki kötődik az egyesülethez. Minket a régi zöld-fehér évek arra tanítottak, hogy nincs az a hatalom, amelyik ezt a klubot térdre kényszeríthetné.- De mi van, ha a fő ellenségek házon belül vannak?- A megcsalt férj is akkor teszi a legjobban, ha elválik a hűtlen asszonytól. Előbb-utóbb ennek az Üllői úton is meg kell történnie. A félrelépésnek mindig ára van...- A holtszezonban a labdarúgóknál jóformán senki sem jön, csak mennek a játékosok.- Sajnos a Fradi-pólót ennél is nagyobb veszteségek érték. A Ferencváros a legsikeresebb magyar egyesület volt dr. Szívós Istvánék idejében, virágoztak a szakosztályok. Aztán betoppant a politika az Üllői útra, vagy inkább két lábbal berúgta az ajtót. A sikerekre építve kellett volna továbblépni, ehelyett egyesek elhitték, hogy az ilyen-olyan csatornákon befolyó pénz boldogulást jelenthet.- Milyen most a hangulat az Üllői úton?- Ezt ne tőlem kérdezze, az obsitosok már nem menetelnek a díszszemlén. Gyenes András Dávid 4. dobása Lassan rituálévá válik Dávid Kornél életében, hogy nyaranként egy NBA-s szerződés reményében egyedül pattogtat a fehérvári csarnokban. Idén azonban ennél is nagyobb a tét: ha ugyanis negyedik szezonját is lehúzza az NBA- ben, akkor 45 éves korától az amerikai profi kosarasok életjáradéka is megilleti. „Most is ugyanaz a helyzet, mint az elmúlt nyarakon, azaz egyedül készülök, és a menedzserem értesítésére várok - enged bepillantást hétköznapjaiba Dávid Kornél. Pillanatnyilag csupán egyéni edzésterve emlékezteti öt a hajdani daliás időkre, hiszen programját a Detroit Pistons erőnléti edzője állította össze. Azt, hogy múlik az idő, azon mérheti le, hogy „az első terv már lejárt, a tréner nemrég küldte utánam a második sorozatot”, ám emiatt nem kesereg. Jóllehetnem tagadja: „Furcsa, hogy kis túlzással én nyitom ki a csarnokot, meg a szertárt, majd erősítek és kosarazom egy- egy órát, de az Albacomp játékosai most vannak szabadságon, így nincs más, meg kell szoknom az egyedüllétet.” Játékoskarrierjét három éve ugyanaz a menedzser, a Torontóban élő Milkovics Károly egyengeti, ám mivel Kornél időközben státusilag szabad ügynökké vált (magyarul lejárt a szerződése), egy echte amerikai menedzser is az ő elhelyezésén fáradozik. Nem mellékes, anno ez az ügynök hozta tető alá a Toronto Raptorsszal kötött szerződést. „Két-három héten belül tudni fogom, hogy melyik csapat érdeklődött utánam, vagy legalábbis melyiknél kerülhetek képbe” - tárta fel előttünk a rá váró, tengerentúllal kapcsolatos közeljövőt Kornél. A távolabbi kilátások azonban a magyar élsportolók civil életbe történő beilleszkedési zavarain szocializálódott sportújságírót is meglepik (már ha a szerző privatizálhat ennyit), tudniillik aki négy szezont lehúzott az NBA-ben, azt 45 éves kora után az aktív évek alatt kötelezően befizetett előtakarékossági program, és a szakszervezetnek levont összeg révén életjáradékot kap. Kornél eddig három évet töltött az NBA-ben... „Mindenki köteles egy bizonyos összeget befizetni, amelyhez még a klub hozzátesz valamennyit, s a pénzt addig forgatják, kamatoztatják, amíg a játékos 45 éves lesz. Akkor eldöntheti, hogy egy összegben vagy életjáradék formájában, havi apanázsként veszi fel.” Hogy ez Kornél esetében várhatóan mekkora tétel lesz (már ha lehúzza a negyedik szezont), arról nem beszélt, a nagyságrendet azonban jelezte: „Az amerikai megélhetési szinthez mérten csekély összegről van szó, ám ez Magyarországon tekintélyes jövedelemnek számít. Akkorának, ami igen jó alapot jelenthet majd az életkezdéshez.” Úgy tudjuk, Dávid Kornél esetében ez a jelenlegi árakon cirka havi 2-4 ezer dollár lenne. A motiváció azonban mégsem ez, „komolyan mondom, nem ez érdekel, hanem az, hogy visszakerüljek.” Az ok egyszerű: Kornél megismerte az egyetemes sport legnagyszerűbben szervezett, semmihez sem fogható ligáját, az NBA-t, s ha már egyszer eljutott oda, nehezen válna meg tőle. „Ez egy egészen egyedülálló világ” - indokol, s mert telefonon beszélünk, nem látni - de tán még a szeme is párásodik: „Reálisan felmértem az esélyeimet, s tudom, már soha sem leszek harmincperces játékos. Esetemben minden fordítva történt: amikor újoncként a Chicago Bullsba kerültem, tizennyolc perces meccsátlagom volt, ami nagyon ritka. Nem voltam sérültlistán, s csak most értékelem igazán, hogy akkor milyen sok lehetőséget kaptam. A második, harmadik szezonban azonban ennek csak a töredéke jutott nekem, s ez felettébb idegesít. De ha most lezárulna NBA-s karrierem, akkor sem lennék csalódott. Három évig mégiscsak ott voltam. De a negyedik év miatt örökre hiányérzetem maradna.” S higgyék el: tényleg nem az életjáradék miatt... VINCZE ATTILA Bosszú Sydneyért Aranyérmet nyert a magyar női párbajtőrcsapat a koblenzi vívó Európa-bajnokságon. A Mincza Ildikó, Király Hajnalka, Hormay Adrien, Tóth Hajnalka négyes a döntőben 45-36-ra legyőzte a Sydeyben győztes oroszokat.
