Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-05 / 155. szám
6. OLDAL 2001. Július 5., csütörtök Léleknemesítő versengés Szépkorúak Kárpát-medencei szavalóversenye Immár tizedik alkalommal rendezték meg a minap Szolnokon a Szépkorúak Kárpát-medencei szavalóversenyét. A Városi Művelődési és Zenei Központ színháztermében összegyűlt versmondókat és érdeklődőket Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény több egy szokásos szavalóversenynél. Jelképezi a nyugdíjasok együvé tartozását, egymás iránti tiszteletét és megbecsülését, s amellett értékteremtő, léleknemesítő versengés a szó igazi értelmében. A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete nevében Demény Istvánná megyei elnök intézett meleg szavakat a hazai és a messze földről érkezett szavalókhoz. A pódiumra hetvenegy versmondó lépett. Némelyikük magabiztosan, mások félszegen, megilletődve, zavarukat alig leplezve kezdtek a versek mondásához. Szereplésüket Bdnffy György színművész, a zsűri elnöke a következőképpen értékelte: — A szavalók nagy része túl van már a kezdeti fokon. A mély átélést, a belső idegrendszer rezBánffy György színművész, a zsűri elnöke düléseit is be tudják kapcsolni a versmondásba. Természetesen hallottunk iskolásabb stílusban elmondott verset is. Ha meggondoljuk, végül is kedves jelenet az, hogy egy ősz hajú nagymama fellép, és azt a fajta, rigmus jellegű versmondást halljuk tőle, ahogyan az elemi iskolában mi is tanultuk a verseket -, de ez is a szívet, szeretetet, a versek iránti ragaszkodást jelenti számomra, s ettől mélységesen meghatódom. Bizonyos változás van a versek választásában. Most átesünk a ló másik oldalára. Régebben József Attila költeményeit vagy az azokhoz hasonlókat illett szavaim. Most meg sok olyan „alkotás” hangzott el, ami nem nagyon érdemelt ennyi munkát, de még ezek között is akadt kedves, megható produkció. Ha az ember eltölt itt egy napot, akkor szerencsére meggyengül benne a rémület, amit a technicizálódás vált ki az emberből. A gépek, a számítógépek, a technika mindenek feletti világa itt meghátrált. A szellem ereje mégiscsak erősebb. A szavalóverseny másnapján díjak átadására és gálaműsorra került sor. Arcok a szavalóversenyről A Szépkorúak Kárpát-medencei Szavalóversenyének szépszámú szavalója közül hármat kérdeztünk arról: mi késztette a részvételre. íme a válaszuk: Szabó Ferencné (Öcsöd): — Mindig volt késztetésem a versmondásra, de ott, ahol dolgoztam - anyakönyvvezető voltam — nem volt rá lehetőségem. így hát egy-egy ünnepélyes alkalomra, névadóra, esküvőre fiatalokat kértem versmondásra. Nekem is szebbek, ünnepélyesebbek voltak a rendezvények. Most már a nyugdíjasklubban rendszeresen szavalok. Ilyen versenyen most voltam először. Németh László (Kaposvár): — Kora ifjúságomtól kezdve József Attila verseivel élek. Az 1930-as évek végén, a polgári fiúiskola önképzőkörében kezdtem szavalni. Szülői ösztönzésre műszaki pályára léptem. Attól függeüenül, hogy reál munkakörben dolgoztam, megmaradt a humán „beütésem”. Feletteseim felfigyeltek erre, s a különböző rendezvények alkalmával felkértek versmondásra. Németh László volt műszaki programozó, s a kaposvári Közlekedési Szakközépiskola jogelődjétől nevelőtanárként ment nyugdíjba. Személyes példájával is elősegítette, hogy növendékei ne legyenek szakbarbárok. Már a negyedik alkalommal vett részt a szépkorúak szolnoki szavalóversenyén. Vörös Lászlóné (Szolnok): - Pedagógus vagyok, az idén kaptam meg az aranydiplomát. Már nyolc évvel ezelőtt bekapcsolódtam a szépkorúak szavalóversenyébe. Felváltva mondtam Petőfi, Arany, Babits, Ady, Illyés verseit. A férjem szívesen foglalkozott fafaragással. A mostani kézműves-kiállításon is láthatók voltak a munkái. Ő is szerette a verseket. Kedvenc költeményének elmondásával emlékezem rá. ■ Addig élj, míg szükség van rád Dr. Nagy Illés az üdülője előtt fotó: csabai Annak idején Vedrődy Guszti bácsi, a Kötívízig nagy öregje mondogatta: addig érdemes élned, amíg szükség van rád. Élete utolsó szakaszában azért is, hogy érezze, szükség van rá, megbízták a Közép-Tisza vízügyi múltját taglaló három kötet megírásával. Megírta, azután meghalt. Ha igaz ez a mondás, akkor dr. Nagy Illés, a Kötívízig korábbi, majdnem azt írtam, hogy nyugdíjas vezető beosztású embere, de hát a hetvenedik évében járva sem volt még egyetlen napig sem nyugdíjas, nos, akkor ő igencsak hosszú életű lesz. 1950-ben, műszaki egyetemistaként nyári gyakorlatra került a szolnoki Folyamszabályozási Hivatalhoz. Tiszasülyre irányították. Onnan tizenöt kilométerre kellett a gáton gyalogolnia a mak- kosi partbiztosításig. Negyven év telt el azóta. S nem csak verőfényes napokkal. Próbára tette az 1954-es ásványrárói gátszakadás, a 70-es tiszai árvíz, s a jászdózsai gátszakadást követő évben a Mátrában bekövetkező felhőszakadás, ami a még el nem készült zsilipeket, gátakat fenyegette. Ilyen esetekben egymást követő két-három éjjel sem alszanak a védekezők. — Az ilyen próbatételek kiszűrik a vízügytől az embereket — véli dr. Nagy Illés. - Aki nem bírja, elmegy. Aki marad, megedződik, s biztosan lehet rá számítani. Rá is biztosan lehetett számítani, akármilyen feladat megoldásában — lett légyen szó a jugóktól dollárral fizetett munkáról vagy a bősi erőmű alvízcsatornájának építéséről. Sokat tett azért, hogy létrejöjjön Szolnokon a vízügyi szakiskola. Abban óraadó tanárként tanította a vízépítést. Azon a napon pedig, ami a nyugdíj kezdetét jelentette volna, főállású tanár lett. Miután rájöttek, hogy ennek a képzésnek nincs nagy jövője, megcéloztak és megnyertek egy világbanki pályázatot. Aszerint működve környezetgazdálkodó technikusokat képeznek most. Mivel ennek a képzésnek nem volt sem tanterve, s tankönyvei is hiányoztak, a tantestületnek kellett kimunkálni azokat. Dr. Nagy Illés is megírt több tankönyvet. Régebben dolgozott Vietnamban, filmesekkel járt Franciaországban. Tudását finnországi ösztöndíjasként is gyarapította. A Vízügy SC elnökeként több nemzetközi tornán vett részt. Úgy tűnik, a fásultság még most sem uralkodott el rajta: — Van egy Dacum nevű angolszász oktatási forma, ami eltér a nálunk'használatos porosz mód-. szertől.' A Dacum-rendszer szerint a tanulók megkapják a tananyagot, a kérdéseket, az azokra adandó választ, s ha úgy érzik, kellőképpen felkészültek, jelentkeznek a megméretésre. Ennek a módszernek a kidolgozásában is részt vettem. Szeptembertől indul nz első ilyen képzési forma. Dr. Nagy Illés „nyugdíjas korában” megírta a tiszai vízikalauzt, a tiszai kerékpártúra-kalauzt, s most van egy újabb megbízatása: ő a Tiszabecstől Szegedig terjedő folyószakaszról ismereteket nyújtó idegenforgalmi útikalauz fő- szerkesztője. Biztos vagyok benne, hogy mire elkészül ezzel a munkával, ismét kitalál majd va- lami újabb elfoglaltságot.______■ Pillanatkép a kézműves-kiállításról Nagy sikerű kézműves-kiállítás A Szépkorúak Kárpát-medencei szavalóversenyének előestéjén kézműves-kiállítást rendezett Szolnokon a Városi Művelődési és Zenei Központban a nyugdíjasok megyei kulturális és érdek- védelmi egyesülete. Feltehetően a szervezők sem számítottak arra, hogy ennyi helyről és ilyen sok míves munkát küldenek be az alkotók. A megye huszonkét településéről érkezett kiállítási anyag megtöltötte a VMZK galériáját. Volt, aki fafaragásban jeleskedett, mások a kézimunkában vagy a makettkészítésben. A látogatók gyönyörködhettek a Szalmabábuk lázadása című film „szereplőiben”, s megannyi szalmaforiással készült remekben. Volt, aki különböző színű magvak felragasztásával készített virágkompozíciót. Nehéz és hosszadalmas lenne elkészíteni a kiállítás leltárát. Tanulságok azonban könnyedén, s alig néhány percnyi szemlélődés után levonhatók. Mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy a nyugdíjaskor nem jelent tétlenséget, hanem vitalitást, az idő értelmes eltöltését, az alkotásvágy kibontakoztatását. Sok embernek a kenyérkereset, a mindennapi lekötöttség mellett nem adatott meg, hogy hódoljon művészeti hajlamainak. Erre csak a nyugdíjaskorban lett lehetősége. S ez a tárlat bizonyította, hogy nem is akármilyen színvonalon. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy minden kiállított darab remekmű. Nem is az volt a rendezők célja, hogy kizárólag zsűrizett alkotásokkal kápráztassák el a látogatókat, hanem az, hogy bemutassák, milyen elfoglaltsággal lehet szívet-lelket nyugtatóan, a napi gondokról elfeledkezve élni az életet, s szépeket alkotni. A kiállítást szemlélve örömteli pillanatokat jelentett az a tudat, hogy elgépiesedett, anyagiassá váló világunkban nem halt ki a kézművesség iránti vonzalom, s hogy sokan vannak, akik a népművészet hagyományainak ápolását örökül hagyják az utókornak. Klubjaink életéből A jászalsószentgyörgyi „Életet az éveknek” nyugdíjasklub hatodik éve működik. Van egy énekkara, Rozmaring a neve. Tagjai színjátszó csoportot is alakítottak. Nagyon sokat dolgoznak még időskorukban is, sokan napszámba járnak, hogy kiegészítsék soványka nyugdíjukat. Ezért havonta csak egyszer találkoznak. Dús programokat kellő támogatás hiányában ők sem tervezhetnek. A szponzorok most már szegénynek tartják magukat, s azt mondják a nyugdíjasoknak: „Dáridókra nem adunk.” Szerencsére ez nem keseríti el a nyugdíjasokat A klubvezető azt mondja: jól megvagyunk mi egy pohár ásványvíz mellett is. A klubnak harminc- nyolc tagja van. Néha kevesebb, mert olyan törvényt hoztak, hogy aki három hónapig elmarad a tag- díjfizetéssel, az kizárja magát a klubból. - Ha így kiválik valaki, jön helyette más. Szívesen látunk mindenkit - vallja a klubvezető. Jánoshidán a faluház, a könyvtár, a művelődési ház vezetője egyben a nyugdíjasklubnak is a vezetője. Ezt a közösséget „Életreform klub” néven 1986-ban hozták létre. Hetvenen alapították. Minden szerdán összejönnek a tagjai. A vezetőjük ötlete volt a szomszédolás, ami nagyon bevált. Először Jákóhalmát hívták meg, azután a többi községet. A szomszédoláson túl hat-hét község részvételével Jánoshidán tartják a szüreti bált. Farsangi és Télapó-bált is szoktak rendezni. Megünneplik a karácsonyt is. A nyári hónapokban pedig gyógyfürdőkbe járnak, hiszen majdnem minden tagjuk reumás. Nekik is van népdalkörük. Sok pályázatot is nyertek, körbejárták a Balatont. A pályázatok persze nemcsak a nyugdíjasokat érintik, hanem a faluház egészét. Nyertek már számítógépet, erősítőberendezést is. A nyugdíjasok mellett a fiatalok is otthonra leltek a faluházban, melynek vannak szakkörei és van mazsorettesoportja is. Jászkiséren Egyetértés néven működik a klub. Amíg a tsz létezett, sokfelé voltak kirándulni. Évente kétszáz kilométert „kaptak”, a többi utat a klub fizette. Voltak Kalocsán, a Dunakanyarban, Sárospatakon, a Mátrában — bejárták az egész országot. Most már nagyon drága a busz, nincs rá pénzük. Megcsappant, jószerével semmivé lett a ídub támogatása. Csak a tagdíjból gazdálkodhatnak. Azt mondják, úgy vannak mint a szegény eklézsia, ahol maga harangoz a pap. Ők is saját maguk „harangoznak”. _______■ NY UGDÍJASOK FIGYELMÉBE! A Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ JÓLÉT - SZÉCHENYI - BŐSÉG ABC-áruházaiban és a Tiszavidék Áruház szupermarketjében, . MINDEN KEDDEN BIS NYUGDÍJAS BEVÁSÁRLÓNAPOT TARTUNK, ahol minden nyugdíjas vásárlónak a vásárolt összegből, 5 % engedményt adunk. ..,. „ „ ^ „ áfész Vásárláshoz, kérjük a nyugdíjas igazolványt, vagy az utolsó havi szelvényt szíveskedjenek magukkal hozni!
