Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-28 / 175. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2001. Július 28., szombat M E G Y E I És megnyíltak az égi csatornák... ' „Csak az marad meg, aki úszni tad” - „Éjszakánként nem várhatom ébren, hogy mi lesz” így nézett ki a Szent László utca a hatalmas eső után fotók: bartha László Karcag Hétfő éjszaka 11 órától szerda estig több száz milliméter eső zúdult le Karcag egyes részein. A nagykun városban 1971-ben láttak utoljára hasonló felhő- szakadást. A mostaniban olyan épületek is víz alá kerültek, ahol erre még nem volt példa. Akadt ház, ahol az állatok a félméteres víz tetején úsztak, és volt, ahol a szennyvíz visszafelé folyt a fürdőszobában. A belvízmentesítésen 21 karcagi, tiszafüredi, püspökladányi és kisújszállási tűzoltó, 55 városgondnoksági munkás és 17 vízügyi szakember dolgozott. A 23 szivattyú több száz, de „megkockáztathatjuk”, ezer köbméter víztől mentesítette a várost. A résztvevők példás összefogásról adtak tanúbizonyságot. Erre az egyik teljesen elöntött utcában konkrét példát is hallottunk. A két szomszéd Péter-Pál módjára már évek óta perlekedik egymással: hol a kutya ugat hangosan, hol az esőcsatorna került közel a másik alsóépületéhez. Most azonban, amikor éjjel az idős házaspár udvara órák alatt megtelt vízzel, a szomszéd középkorú férfi gumicsizmát húzott, s két vödörrel a kezében elindult, hogy a szomszéddal együtt hordja a vizet az utcára. A Szent László utcán a boltból kilépő idős néni, kezében egy kiló kenyérrel hazafelé baktatva, csak ennyit mondott nekünk: „Jaj, Istenem, itt csak az marad meg, aki úszni tud! Én szerencsére most megúsztam...” Ám ezt nem mondhatja el több, Kungát utcai lakos. A 40. szám alatt özv. Györfi Istvánné 1948 óta lakik az öreg parasztházban.- Arra ébredtem, hogy borzasztóan vonyí- tott a kutyám. Mondom, én megverem ezt az ebet, hogy miért ugat ennyire! Felgyújtottam az udvari villanyt, és a hátsó szobából kinéztem: sík víz volt az egész udvar! Akkor aztán jöttem kifelé, engedtem el a víz tetején lebegő kutyát, mentem az ólba a tyúkjaimhoz, azok is a fél lábszárig érő vízben úszkáltak - idézi a történteket az idős asszony. - Telefonáltam a fiamnak, jöjjenek segíteni! Itt minden sík víz volt. Ha nem ébredtem volna fel, nem is tudom, mi lett volna - kesereg, s közben a fejét fogja -, hiszen az udvaron 15-20 centis víz állt. A vályog alsóépületem is teljesen felázott, remélem, nem omlik össze. A lakásban most is minden ajtó-ablak nyitva, hogy szikkadjon. Mást nem tudok csinálni, kedves, az ember nem tud felkészülni az ilyen özönvízre, éjszakánként nem várhatom ébren, hogy mi lesz, mert akkor mindig retteghetnék — mondja sírva. A szomszédban Ku- rucz Géza sem járt jobban ezen az éjszakán. Ő így emlékszik vissza.- A lakás magas alapon áll, oda nem jött be a víz, csak az udvari bejáratnál, a lépcső tetejéig ért. Nekem is több mázsa takarmányom volt az alsóépületben, mert nem számol az ember azzal, hogy a küszöbön jön be a víz - mondja köny- nyeivel küszködve -, most minden tönkrement. Amikor felébredtünk, mentettük az állatokat, bekapcsoltam a saját szivattyúmat is, fél napig szívattam kifelé a vizet az udvarról. Az alsóépület teljesen felnyersült, 30-40 centire most is vizes, a terményt ki kellett dobnom. A kis nyugdíjamból nincs pénzem alárakni, már most lehet látni, hogy puklisodik. Voltam a biztosítónál, de talajvízre nem jár pénz. Ha azt akarom, hogy legyen alsóépületem, újra kellene építeni. De 71 évesen nem adnak hitelt, mert hát nem tudni, máma itt, holnap meg a fene tudja... így most a természetre bíztam: ha kiszárad, áll addig, ameddig, ha megadja magát, akkor... A lányom azonban nagyobb bajban van, mint én. Most ők is ideköltöztek hozzám, innen szemből - mutat át a járdátlan oldalra, a szintén belvizes házra -, próbálnak segélyt kérni, rokkant- nyugdíjas, neki sem adnak hitelt, akárhová is megy. Nincs más, kedves, bele kell törődni. Annak is örülök, hogy megúsztam, ezt kell elfogadni, nem tudok mit csinálni. Vele együtt még több karcagi család is így járt. Csütörtökig a polgármesteri hivatalhoz négy bejelentés érkezett a belvízkárral kapcsolatban, tudtuk meg Kovács Tibor alpolgármestertől. — Az építési és műszaki iroda munkatársai megnézték ezeket, ám miután vályogházakról van szó, pontos kárt nem lehet tudni. A károk enyhítésére jelenleg a város költségvetésében nincs keret, de bízunk abban, mint azt az eddigi természeti károk esetén tapasztaltuk, hogy a mostanihoz megfelelő pénzügyi támogatást kapunk a károk enyhítésére. Eddig egy ház vált életveszélyessé, az itt lakókat a város elhelyezte. Solti Gábor tűzoltó századostól megtudtuk, csütörtök reggelig 39 jelzés érkezett a tűzoltó-parancsnokságra. A szomszédos települések tűzoltói kedden kora délutánig segítettek a belvízmentesítésben. Elsősorban magánházakból érkeztek bejelentések, de a Matáv Rt. is kért segítséget, mert telefonaknák is vízben álltak. Szabó Miklós, a városgondokság igazgatója lapunknak elmondta, kedden 16 óráig 50 közmunkás dolgozott az átereszek, csatornák gaztalanításán. Szerdától 15 fő, akik egyébként is a belvízelvezetéssel foglalkoznak, a főgyűjtőrendszer nádmentesítését végezték. A veresházi szivattyúház kedd estig folyamatosan működött, a központi átemelőből a főgyűjtőbe, az 1-00-ás főcsatornába folyamatosan engedték át a vizet. Csütörtökig nem történt károsodás állami bérlakásoknál, egyedül a Táncsics körúti óvoda melletti épületben esett kár. Péter Dániel, a Nagykun Vízmű Kft. műszaki vezetője arról informálta lapunkat, hogy hétfő, kedd és szerda többletterhet jelentett a szennyvíztelepnek, hiszen napi 12 ezer köbméter vizet kellett itt befogadni, egy átlagos, napi 5 ezer köbméter helyett. Mind a tíz átemelő szivattyú folyamatosan dolgozott, csütörtökön délelőtt már az Akácos, Villamos, Szivárvány úton normál üzemmódra tértek át, és nem volt már szükség a megerősített dolgozói létszámra sem. A mentésben részt vevők felkészültek egy esetleges hasonló helyzet kezelésére, de remélik, egyhamar nem lesz szükség újabb mentesítésre. DARÓCZI ERZSÉBET Az alsóépület teljesen felázott - mutatja Kurucz Géza. A szomszédban lakó özv. Györfi Istvánné (középen) sem járt jobban _____________Nézőpont Elutazni Amerikába? A napokban hallottam egy tanárnő esetét, aki a megye egyik városából Amerikába készült, de végül kénytelen volt itthon maradni. Pedig minden jól indult. Kapott meghívólevelet, mert anélkül szinte reménytelen egyénileg kiutazni, a munkahelye is hozzájárult, hogy a tanév közben távol legyen néhány hétig, bemutatta az iratokat, amelyeket az amerikaiak ilyen esetekben kérnek, mint például a bankszámlájáról szóló igazolást, a birtokában lévő ingatlan vagy ingatlanok tulajdonilap-másolatát stb. Pénze is volt, hogy megvegye a repülőjegyet. A követségi tisztviselő azonban mindezek után is úgy döntött, hogy jobb, ha honfitársunk itthon marad. Indoklásul valami olyasmit mondott, hogy egy pedagógus ne utazgasson tanév közben. Az amerikaiak szerint azért ez a sok mesterséges akadály, mert honfitársaink egy része turistaútlevéllel dolgozni megy Amerikába. Biztosan van ilyen is, az általánosítás azonban igazságtalan. Azt is mondják, hogy akkor szüntetik meg a vízumkényszert, ha a visszautasított kérelmek száma egy meghatározott százalékarány alá esik. Az említett példa azonban azt mutatja, hogy gyakorlatilag attól tagadják meg a vízumot, akitől akarják, tehát az elutasított kérelmek száma is csak akkor éri el a megfelelő arányt, ha ők úgy akarják. Az élet, úgy látszik, ismétli önmagát. Volt már egy másik Nagy Testvér, igaz, valamivel közelebb Amerikánál, amelyikbe ugyanilyen nehéz volt bejutni, inkább csak barátságvonattal, társasutazással, esetleg meghívólevéllel sikerülhetett. Ez utóbbival körülbelül olyan eséllyel, mint most Amerikába. Igaz, akkor rendszerint más volt az indok, ott nem az illegális munkavállalástól tartottak, de akinek meghiúsítják a tervezett utazását, azt kevésbé érdekli, hogy milyen indokkal teszik, ha ugyan mondanak valami indokot egyáltalán. A szocialistának nevezett rendszereket annak idején sokat és okkal bírálták az amerikaiak is, hogy nem valósítják meg az emberek és eszmék szabad áramlását. Joggal hihettük hát, hogy a rendszerváltás majd meghozza ezt is. Még mindig nem hozta meg. Attól tagadják meg a vízumot, akitől akarják Vajdaságiak vendégségben Karcag A képviselő-testület döntése értelmében nemrég 34 vajdasági gyermek érkezett a Nagykunság fővárosába, ahol egy hetet töltöttek el. A testvérváros, Ómoravica iskolájából érkezett diákok a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ berekfürdői ifjúsági táborában pihentek. Tanáraiktól, Nagy Ágyas Erikától és Lak Ilonától megtudtuk, hogy nagyon meghatódtak a programoktól. Még nem jártak Karcagon, nekik is nagy élmény volt ezért a kirándulás. A moravicai iskolába hatszáz gyermek jár a 22 tagozatra, és 34 pedagógus dolgozik az intézményben. A környezet nagyon szép, rengeteg növény van az iskolában, ahová csak magyar gyermekek járnak. A háború után most már az iskola is fejlődik, sikerül új eszközökeHs beszerezniük, a gyermekek azonban nagyon hátrányos helyzetűek, nagyon kevesen jutnak el Magyarországra. Ezrét is örültek ennek a meghívásnak. Az egy hét alatt a bereki fürdés mellett Karcagon sétakocsikáztak, agyagoz- tak a Kántor-műhelyben, Budapesten megnézték a Parlamentet és az állatkertet, illetve tettek egy egri kirándulást is várnézéssel egybekötve. Megkérdeztünk néhány gyereket, hogyan is tetszett az út. Lak László hatodikba megy, ő először jár Karcagon, de hazánkban már sokszor kirándult szüleivel. Tetszett neki a kun város, a fürdőzés, Budapesten a Parlament. Somogyi Attila harmadikos, már járt itt, így ismerősként jött visz- sza. Kedvence a torna és a matek, otthon focizik. A nyáron még Szegedre készül a családdal. A műhelyben nagyon tetszettek neki a cserépedények, otthon is szívesen látna ilyeneket. Kása Ildikó most volt ötödikes, neki minden tetszett, az épületek, a barátságos emberek. A bereki uszodát is nagyon megkedvelte, mert szerinte a víz itt sokkal másabb, mint otthon, a strand azonban hasonló a moravicaihoz. Barna haj, barna szem, kreol bőr, erős ujjak, kezek. Csinos nő, akinek a neve Király Eszter. Tiszafüreden lakik, két aranyos gyerek anyukája, onnan jár át a tiszaörsi fürdő hotelébe, a munkahelyére. A vendégek istenítik a kezeit.- Aranyból készült, azt mondják, akiket masszírozott.- Szerintem inkább hagyományos módon: húsból, izomból, csontokból, ízületekből, inakból, bőrből.- Kiket masszíroz?- Férfiakat, nőket, fiatalokat, öregeket. A legidősebbik egy 93 éves anyóka volt, aki azt mondta, hogy ezek után a mennyben érzi magát.- A családban akad hasonló foglalkozású?- Igen, a sógorom. Sokat tanultam tőle.- Meztelenül fekszenek a páciensei az asztalon?- Fürdőruhában. A masszőrnőt is masszírozzák- Mi mindennel masszíroz?- Olajjal vagy krémmel.- Hány perc egy masszírozás?- A teljes negyvenöt, a részmasszázs - derék, hát, nyak — harminc.- Borravaló akad?- Néha igen, máskor nem.- Ajánlatokat kapott? Itt a férfi vendégekre gondolok...- Bókokat, olykor.- Miközben a páciens testét gyúrja...- Ahogyan kéri, vagy halk zene szól, vagy beszélgetünk.- Ez kemény, fizikai munka. Nem fárad el?- De, az alkarom, meg az ujja- im olykor.- A gyerekeit is masszírozza?- Szoktam.-Miért jó ez?- A testi, lelki feszültségeket, görcsöket jótékonyan oldja. Bizo- Király Eszter munka közben kis birodalmában, a hotel masszázsszobájában fotó: cs. i. nyos illóolajokat is használok: természetesen mást az urak, mást a hölgyek esetében.- Szereti a szakmáját?- Mivel az embereket is, leírhatja: nagyon. Meg a munkahelyemet is.- A nőket vagy az urakat nehezebb masszírozni?- A nőket könnyebb, mert jobban ellazítják magukat, a testüket.- Akadnak meghökkentő kérések?- Ritkán. Ezeket egy mondattal azonnal kettévágom: olyat, uram, itt mi nem csinálunk. Ez frissítő és nem szexmasszázs.- Még egy kérdés. Ha nem akar, ne válaszoljon rá. A masz- szőmőt szokták masszírozni? És ha igen, ki?- Válaszolok, miért ne válaszolnék. Szoktak, mert az testileg- lelkileg felüdít. Hogy ki? Hát a sógorom, aki ugyanolyan szakképzett masszőr, mint én. D. SZABÓ MIKLÓS
