Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-07 / 131. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2001. Június 7., csütörtök SfHB A cimbalomnál városunk szülötte „Sose feledd, honnan jöttél” címmel a közelmúltban egy nótaest csalogatta a tisza- földváriakat, ahol Prokop Judit, Jakab Éva és Barabás Sándor dalénekesek Tóth Györgyné Erős Mária, Pál- kerti Zsuzsanna és Jolsvay Vilmos közös nótáiból ad­tak elő dalokat. Az est címadó dalának szövegét - számos dal szövegével együtt - a város szülötte, Tóthné Erős Mária írta, akinek sokoldalú tehetségét ezúttal is megismerhettük. A he­lyiek tudják, milyen nagy művé­sze ő egy különleges hangszer­nek, a cimbalomnak. Az ősi, perzsa eredetű hang­szeren kislány korában tanult meg játszani, de hangszere a tör­ténelem áldozata lett 1945-ben. így csak nyugdíjas évei előtt tért vissza hőn szeretett és szülei ál­tal is nosztalgiával emlegetett hangszeréhez, kedvelt időtöltés­éhez. Azóta, akik hallották őt ját­szani, meggyőződhettek kiváló tudásáról, élvezhették fület-lelket gyönyörködtető játékát. Az F-dúrban, illetve A-moll- ban előadott dalok a művésznő igényességéről, széplelkűségé- ről, nagyszerű hangszertudásáról tanúskodtak. A hallatóság nevében csak nagyrabecsülésemet, tisztelete­met tudom kifejezni Erős Máriá­nak, aki „hazájában lett próféta”, mert a népdalra, cimbalomzené­re fogékony tiszaföldvári hallga­tóság gazdagon jutalmazta taps­sal, virággal a vele fellépő művé­szekkel együtt. ___________________E. R. M., TISZAFÓLOVÁR Ho l vagytok, tarisznyás kisfiúk, pipacskendős kislányok! A hajdan volt nagy kiterjedésű - 1952-ig Kispót, Pusztapót, Mező- héket is magában foglaló - mező­túri tanyavilág petróleumlámpá­val megvilágított, olajos padoza­tú iskoláinak mindennapi életét bemutató Pacsirtadal és A pacsir­ta újra szól című memoárkötetek Tóth Boldizsáménak, az egykori diáknak meghatóan igaz szelle­misége nyomán több mint fél év­század távlatából egy diáktalál­kozó reményében várom akkori diáktársaim jelentkezését a Szt. István király út 13. alá címzett le­velekben vagy az 56/462-561-es telefonszámon. írjatok nekem, akárcsak néhány sort is, akik 1947-1955 között Pusztapón, Két- pón a Sárga iskolába jártatok, hogy esélyt adjunk magunknak, felidézvén a keservesen nehéz, de mégis szép gyermekkor emlé­keit. Ha őriz valaki egy fényképet az építészetileg csodálatosan szép egykori iskolánkról, szeret­ném, ha azt is elküldené nekem. Nagyszerű lenne hírt hallani felőletek, találkozni veletek, megtudni azt - Váczi Mihály sza­vaival - mi lett a „tarisznyába botló kisfiúk”-ból és a „pipacs­kendős kislányok”-ból. SZATHMÁRI JÓZBEF, KUNSZEKTMÁBTON Bemutató középiskolásoknak Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intéze­tének egészségvédelmi osztálya a tantestületek beleegyezésével a megye középiskolásaiban ismeretterjesztő előadás keretében - szemléltető eszközökön - mutatja be az alkohol és a dohányzás ká­ros hatásait, következményeit. Felvételünk a szolnoki Gépipari, Köz­lekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik Tagintézményében megtartott „szervbemutatón” készült, ahol dr. Horányi Mária főor­vos asszony előadását hallgathatták meg a diákok. ______(amatőr fotói Vi sszatértünk a gyökereinkhez „Múlik minden, suhannak az évek / Búcsút intünk, múló diákévek” (Hemingway) - szállt a sóhaj közel kétszáz öregdiák szívé­ből kint a pusztán, egykori tudásváruk, a mezőtúri Felsővízközi iskola helyén. A virágba borult vadrózsabokrok ölelésében a Himnusz szívszorító dallama és a találkozások­kal felszakadó emlékek előcsalogatták a könnye­ket. Az elhunytak tiszteletére állított keresztet elborították a virágok, az iskola emlékét őrző kopjafára felkerültek a nevek is. A múlt üzene­tét, a tanyasi ember küzdelmes, de szépségek­ben mégis gazdag, tiszta életének példáját több mint száz színes léggömb emelte a magasba, egy-egy öregdiák kezéből felröppenve. Ezen a napon ragyogott a májusi nap, a halas­tó víztükrén vadkacsák úszkáltak, búzakalász és vadvirág koszorúzta a tájat, a régen népes, pa­raszti énektől hangos egykori tanyavilágot. A találkozó a Körös-menti Horgásztó-Betty rezidencián folytatódott. A szép beszédek után kitűnő étek csillapította az éhséget a hatalmas sátor oltalma alatt, élő zenei aláfestéssel. Dél­után vége-hossza nem volt a vidám beszélgeté­seknek, az iskolai élmények felidézésének. Az egykori tanítók - Csatóné Erzsiké, Bakosné Ilon­ka, a Korom házaspár, dr. Nagyné Erzsiké, Besze Sándor és Fitos Kati - elérzékenyülten hallgatták tanítványaik élet szülte feleleteit. Köszönet Borosné Novák Katinak és Bánné Zsibó Irénkének a gondos szervezésért. Segítsé­gükkel sok-sok ember újra felfedezte gyökereit és csodás lelki feltöltődéssel folytatja az élet hét­köznapjait. _________________________________TÓTH B.-NÉ, MEZŐTÚR Munka szerint osztott fejadag j Örömmel vettem kézbe a Horto­bágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete meghívó­ját a júniusban tartandó megem- lékezési ünnepségre, amely re­ményeink szerint kifejezése an­nak az óhajnak is, hogy június 23-a, mint a „hortobágyi megem­lékezés napja” legyen ünnep, hogy emlékezhessenek gyerme­keink, unokáink is. Tavaly nyáron volt egy konfe­rencia a Hortobágy múltjáról, még inkább jelenéről és jövőjéről, amelyre vitaanyag is készült, s amit annak rendje-módja szerint lektoráltak is, de az internálásról szóló részt - jobb szó hiányában - nem találták „szalonképesnek”. Miért? Az egykori internáltak hallgatnak (még inkább félnek), mert a „verekedős” ávós őrnagyot (a rangot ki kellett „érdemelni”) a személyiségi jogok jobban védik, mint azokat, akiket vert. Mint egykori internált, felszólaltam a konferencián, elmondtam, hogy azok közé tartozom, akiket „tör- ; vénysértés nélkül” Kunmadaras­ról (körülbelül 200 ember) csalá­dommal és rokonságommal együtt a Hortobágy-Borsósra hur­coltak, úgynevezett „önként vál­lalt kényszer lakhelyre”. (Ezt alá is kellett írni, de nem volt akadá­lya az akciónak az aláírás megta­gadása sem.) A Hortobágy kör­nyéki tizenkét internáló táborba - Árkus, Borsós, Borzas, Bödönhát, Ebes, Elep, Erzsébet tanya, Kó­nya, Kormópuszta, Kócspuszta, Lászlómajor, Tedej - 2524 csalá­dot, 7281 lelket - helyeztek rend­őri felügyelet alá. A táborok kö­zött a legrosszabb hírű Kócspusz­ta, legnépesebb Borsós volt, aho­vá negyven településről 1030- 1050 ember került. Hogy kiket in­ternáltak? Azokat, akik „megbíz­hatatlanok” voltak. Kik voltak „megbízhatatlanok”? Akiket a párt annak nyilvánított. S egy te­lepülésen ki volt a párt...? Akkor nagyapám 73, nagy­anyám 63 éves volt, húgom 6 és én 10. Érvényesült az elv, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Mi, gyerekek ketten együtt meg­kaptuk a 17 dekás kenyérfejada­got, az éjjeliőrként dolgozó nagy­apám szintén, de nagyanyámnak nem járt. Nem járt a betegeknek sem. Könnyebb volt nyáron, mert a borsósiak az Ökörföldön igen jól működő konyhakertet művel­tek. Itt egyébként - istállótrágyá­zás és mélylazítás után - 1957- ben 195 mázsa cukorrépa termett katasztrális holdanként, Városta­nyán nagy létszámú juh, Borsó­son pedig szarvasmarhatenyész­tés, ezen belül jól működő tehe­nészet volt. Az internáltak saját hazájuk­ban lettek kitelepítettek. Ezeket a táborokat nem azért hozták létre, hogy azt bárki is túlélje. Szeren­csére mi túléltük, s azokra, akik nem élték túl, tisztelettel emléke­zünk. Az ötvenedik évfordulón tavaly rendezett konferenciára egyébként főműsoridőben az egyik tévétársaság kevesebb időt szánt, mint az éppen ott tartott sámánista rendezvény mezítlába­sa parázsjáró szertartása... DR. KENYERES IMRE, KUNMADARAS A régmúltról beszélnek a dokumentumok Új kiadvánnyal, A Szabari csa­lád története című dokumen­tum-gyűjteménnyel gazdago­dott a jászapáti Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjternénye. A család - és tőle elválaszthatatla­nul a település - történetét be­mutató dokumentumok és írá­sok a város szülöttének, a Sza­bari család ma is aktív tagjának, Szabari Pálnak a munkája, amely ajánlható olvasásra mind­azoknak, akik többet szeretné­nek tudni szűkebb környeze­tükről és Jászapátiról. A kedves szó gyógyít Mi négyen - Vargáné Sípos Ilo­na, Báthori Imréné, Szűcs Fe- rencné és Fekete Károlyné -, akik mindannyian egyszerre álltunk gyógykezelés alatt a Hetényi Gé­za Kórház dr. Szabó Attila főor­vos úr vezette idegsebészeti osz­tályán, együtt köszönjük most meg azt a kedvességet, szerete- tet és odaadó gyógyító munkát, amit kórházi kezelésünk idején kaptunk. Ahol ilyen humánus légkör veszi körül a betegeket, ott öröm a gyógyulás. Kívánunk a főorvos úrnak és az osztály minden dolgozójának további sikereket és jó egészséget! __■ Ak i megtalálta, visszaadta a pénztárcámat Olyan világot élünk, amiben a becsületnek, a tisztességnek egyre kevesebb hely jut, az em­beri kapcsolatokba beférkőzött a bizalmatlanság, rafinéria, az önös érdek. Ha mást tapaszta­lunk, rácsodálkozunk. Elvesz­tettem a pénztárcámat. Valaki megtalálta s visszajuttatta. A be­csületes megtaláló Beke Jánosné volt Rákócziúj faluból, aki a I pénzt és a személyes dolgaimat érintetlenül adta át nekem. Em­berbaráti segítségét köszönöm. __________KANYÓ SÁNDOR, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Tarka tavasz az abonyi tárlaton Szép hagyománnyá kezd vál­ni, hogy az abonyi Városi Könyvtár sorra otthont ad különböző kiállításoknak, legutóbb gyermek- és felnőtt képzőművészeti munkák fog­lalták el a paravánokat. A kü­lönböző technikával készült színes alkotások megindító- an hatnak a képzeletre. A Kállay Ernő Képzőművészeti Szakkör a Gyulai Gaál Miklós és a Somogyi Imre Általános Iskola di­ákjainak a húsvétról, a húsvéti szokásokról hirdetett pályázatot. Valójában nem is a verseny volt a lényeg, hanem a kreatív alkotás. A vidám rajzocskák egyike-mási- ka a képzelet szárnyán született, egyedi gondolatokból, érzésekből táplálkozik, de akadnak közöttük képeslap-másolatok is. A beérke­zett száz gyermekrajz közül húsz diáknak a rajzát találta a zsűri ki­magaslónak. Kár, hogy alkotóik anonimok maradtak a kiállítás-lá­togató előtt. A gyermekek rajzait „körbeölelik” a felnőtt alkotások. Kállay Ernő, Donáth Lajos, Csuti Gyula, Bükkösi Ottó, Rimóczi Jó­zsef, Sz. Varga Vera, Szatmári Ju­dit képei. A festmények mellett fotók láthatók, H. Tóth Mihály vi­rágportréi vetekszenek az élő má­jusi természettel. Rimóczi József a legújabb ta­gok egyike, ígéretes képekkel mu­tatkozott be. Sz. Varga Vera is nagy tehetségű új szakköri tag. A gyermekrajz-kiállítás egyik részt­vevője, Jánossy Nóra Házak és Virágzás című képei szép lélek­ről, tehetségről tanúskodnak. Bükkösi Ottó első, téli bemutat­kozása óta sokat fejlődött, Do­náth Lajos a tőle megszokott színvonalon és derűs-csípős hu­morral karikírozva mosolyogtatja meg a nézelődőt, id. Csuti Gyula biztos ecsetkezeléssel alkotott ké­pei előtt el kell időzni. Szándékos zárom a sort Kállay Ernő szakkörvezető képeivel; két nagyméretű festménye hívja fel magára a figyelmet a kicsiny gyer­mekrajzok ölelésében. Kállay Ernő egyébként Donáth Lajos barátjával a közelmúltban a szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Házban az eszperantistákkal is bemutatko­zott. Az alkotókor egyre gyarapo­dik tagokkal és elképzelésekkel, a lelkes csapat szorgosan dolgozik, s hálásak az abonyi házigazda Pető­fi Művelődési Háznak, hogy helyet ad foglalkozásaiknak s várják az új tagokat, szponzorok segítő támo­gatását. Legközelebb a természet­be kirándulnak majd, hogy ecset­jük végére tűzzék a színpompás tájat.___________BÁLINT ZSUZSA, ABONY PÜNKÖSDÖLŐ OVISOK. A karcagi Madarász Imre Egyesített Óvoda Táncsics körúti intézményének százötven óvodása a szülőkkel együtt évek óta együtt ünnepli népi hagyományokat felelevenítő műsorá­val a pünkösdöt. A zenés, verses, körjátékos formában megrendezett piinkösdikirály-választás bemuta­tása után vásáros jelenettel hívogatták a kicsik a szülőket a kézműves játszóházba, ahol együtt készítet- tek tésztanyakláncot, sárkányt, kígyót, forgót. ________________________________________fotó: bartha László Sz ilágyi Ilonka tanító néni felírja nevét a kopjafára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents