Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-30 / 151. szám

2001. Június 30., szombat 13. OLDAL MOZAIK Fiatal művészek a Tisza-tónál Alig zárta be kapuit a II. nem­zetközi képzőművészeti alko­tótábor, máris fiatal művé­szek és művészjelöltek vették birtokukba az alkotóházzá varázsolt régi református is­kola épületét. Éppen az idő­sebb nemzetközi művészcsa­pat ajánlotta a fiataloknak a helyet, mondván: jobbat, szebbet keresve sem találhat­nának. Abádszalók Glaser Kati (kezében a díjnyertes makettel) Gyurkovics Tiborral a készülő négy és fél méteres szobor ajándék előtt fotói a szerző „Ez így is van, hiszen ittlétünk óta úgymond beleszerelmesed- tünk a Tisza-tóba, valamint a vendégszerető fogadtatás és az ellátás is csodálatos” - kezdte mondanivalóját Morvay László tűzzománcművész és tanár, aki a Gaál Imre művészed stúdió vezetőjeként évek óta szervez alkotótáborokat és művészeti kurzusokat fiatal művészek­nek. Tőle tudtuk meg azt is, hogy jelenleg harmincöt fős nemzetközi csapat dolgozik itt, amelynek szobrász, festő és művészettörténész tagjai Dáni­ából, Ausztriából, Olaszország­ból, Magyarországról és Erdély­ből verbuválódtak a Tisza-tó- hoz a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat hathatós támogatása révén. Kiderült továbbá az is, hogy Morvay úr művészpártoló barátai - többek között Gyurkovics Tibor költő-író, Bubik István színművész és Geiger György Liszt-díjas trombitaművész - révén előadóestek és ta­lálkozók is felkészítik a fiatalokat pályájuk­ra. Gyurkovics Tiborral egyébként azon ké­szülő négy és fél méteres szobor előtt futot­tunk össze, amelyet Glaser Kati idén érett­ségizett képzőművészeti középiskolás pá­lyázati nyertes tervei alapján készítenek el és vasárnap avatnak fel a fiatalok ajándéka­ként, hogy díszítse az idén megújuló mű­velődési központ zöldövezetét. A lélekbú­vár költő és polihisztor Tibi bácsi nem el­vesztve közismert humorát és optimizmu­sát elmondta, hogy ő bizony nem csak a képzőművészet szépségeire, de a művész­világ viszontagságos buktatóira is próbálta felkészíteni a gyerekeket. A lényeg mind­ezekkel együtt mégis talán az lehet, amit Morvay úr és fiatal pártfogoltjai fogalmaz­tak meg búcsúzóul: ez a gyönyörű hely nemcsak alkotásra inspirál, hanem kiváló színtere annak is, hogy az uniós és nem uniós országokból érkező táborlakók bebi­zonyíthassák, hogy a művészet az itt szö­vődő barátságokkal, áthidalva minden nyelvi nehézséget, talán a legjobban kon­vertálható euró. Röviden VESZÉLYES FÉRFI. Egy idős férfit azzal gyanúsít a rendőrség, hogy meg akarta öletni a felesé­gét és a lányát; a Szeged környé­ki községben élő gyanúsítottat csütörtökön fogták el. A 63 éves férfi korábban emberölés miatt volt börtönben, s az idén szaba­dult. A rendőrség feltételezése szerint a gyanúsított meg akart szabadulni a feleségétől és a lá­nyától, s több személyt is meg­bízott azzal, hogy öljék meg hozzátartozóit. Az idős férfit őri­zetbe vették. RUHATOLVAJOK. Egy betörés során több mint egymillió forint értékű, többségében női fehér­neműt és fürdőruhát zsákmá­nyoltak Gyöngyösön, az isme­retlen tettesek elfogásához a la­kosság segítségét kéri a rendőr­ség. Tájékoztatás szerint a tolva­jok még június 11-én hajnalban törtek fel egy gyöngyösi butikot, majd a zsákmánnyal, sok neves márkájú ruhadarabbal ismeret­len helyre távoztak. Helyreállítják az emlékművet? Szolnok Az 1944. november 4-én Szolnokot megszálló szovjet csapatok szinte első felada­ta volt, hogy ledöntsék az Eötvös téri trianoni emlék­művet az országzászlóval. Ötvenhét év elteltével lehe­tőség mutatkozik arra, hogy a hármashalomra emlékez­tető sziklatömb-szobrot újra felállítsák a városban — ez­úttal a Tiszaligetben. Az eredeti emlékmű terveit 1933 júniusában tette le a város aszta­lára Jankovics Zoltán segéd-tan­felügyelő. Dr. Tóth Tamás polgár- mester támogatását bírva a köz­adakozásból felállított szobrot 1934. július elsején avatták fel ün­nepélyesen. Ez volt akkor az or­szágban 101.-ként felállított or­szágzászló, amely a magyarság trianoni országvesztés feletti fáj­dalmát hirdette. Tíz évvel később a szovjet csapatok mindenhol le­szágzászló visszaállítását, akkortájt az újszászi író-köl- tő-szobrászművész, Thurza Ferenc vállalta volna a szo­bor másának elkészítését. Nemrégiben pedig Budaka- lászon megtalálták a tervké­szítő Jankovics Zoltán fiát, a jelenleg nyolcvan esztendős Jankovics Endrét, aki apja nyomdokait követve, segéd­kezet nyújtana az előzetes kalkuláció szerint néhány százezres költségekkel járó emlékmű újraépítésében. A politikai szervezet tag­jai nemrégen felkeresték Szalay Ferenc polgármestert is a helyreállítás tervével, aki nem zárkózott el az el- Az emlékmű 1940-ben képzeléstől. Mivel a megye­székhely rendezési tervét rombolták a trianoni emlékműve- nem kívánja a MIÉP átrajzolni, két, így Szolnok sem lehetett ez ezért nem a korábbi helyén, a viz­ától kivétel. torony közelében, hanem a Ti­A MIÉP szolnoki szervezete és szaliget bejáratánál kívánná azt ifjúsági tagozata már évekkel ko- újraemeltetni. rábban is kezdeményezte az or- ___________________mészáros a. Meg yei információ Az olvasás éve rendezvény- sorozatának költségeire pá­lyázat útján egymillió forin­tot kapott a Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár. A kezdeményezésről és a ka­pott pénz felhasználásáról Bertalanná Kovács Piroska igazgatót kérdeztük.- Olyan akcióról van szó - kezd­te az igazgatónő -, amelynek öt­letét a Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülete a frankfurti könyvvásárról hozta. Angol pél­dán alapul az akció. Az angolok figyeltek föl arra, hogy sok ember úgynevezett funkcionálisan anal­fabéta. Nem tud kitölteni például egy űrlapot. Kevés ember olvas, visszaszorult az írásbeliség. Ezért kidolgoztak egy nemzeti ol­vasási programot, amelynek az volt a lényege, hogy a társadalom minden rétegének felhívja a fi­gyelmét az olvasás fontosságára,- visszaadja annak régi rangját.- Hogyan használható ez Ma­gyarországon?- Mivel hazánkra is jellemző­ek ezek a gondok, az ötletre az itthoni könyves szakma azonnal reagált. A Nemzeti Kulturális Alap Könyvtár Kollégiuma pályá­zatot írt ki a témára a könyvtárak­nak. Még a múlt évben ehhez a pályázathoz kapcsolódva nyer­tünk mi is több mint egymillió fo­olvasásra rintot. így lehetséges az olvasás éve programsorozat megrende­zése. A cél: felhívni minden kor­osztály figyelmét az olvasás fon­tosságára. Szakembereket és szü­lőket kívánunk megnyerni az ol­vasás ügyének. Ezt célozza pél­dául a könyvtári szülői értekezle­tek elnevezésű programunk, mely megkönnyíti azok számára az olvasási gondok felismerését, kezelését, akik ezzel foglalkoz­nak szülőként vagy pedagógus­ként. Olyan nevese pszichológu­sokat és más szakembereket hív­tunk meg előadónak, mint Ranschburg Jenő pszichológus vagy Nagy Attila olvasáskutató. Ez a program nemcsak a megyei könyvtárban, de más települések könyvtáraiban is zajlik.- A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az olvasást gyerekkor­ban lehet legkönnyebben megsze­rettetni. Mit tartalmaz a program ennek érdekében?- A gyerekek olvasását hiva­tott elősegíteni a most zajló mil­lenniumi olvasási akció is. A me­gye területéről 300 gyerek kap­csolódott be az ehhez kapcsoló­dó vetélkedőkbe. Erre a pályázat útján a Nemzeti Kulturális Alap­tól 400 ezer forintot nyertünk, így megyénk más könyvtáraiban is hasonló vetélkedőket szervez­hetünk, segítve, hogy a gyerekek­kel megszerettessék az olvasást. A programot jövőre is folytatjuk. Burán sem rossz tanítani Tiszabura A burai gyermeknevelés igen speciális helyzetbe ke­rült annak kapcsán, hogy évről évre nő errefelé a gyermeklétszám. Az óvoda ennek ellenére csak a tan- kötelezett kisdedeket tudja felvenni, miközben az isko­la épülete is egyre szőkébb­nek bizonyul. Az óvodai és iskolai nevelés leg­nagyobb kihívását az jelenti, hogy ezekben az intézmények­ben a roma gyerekek számaránya már meghaladta a 85 százalékot. Ennek ismeretében arról kérdez­tük meg a gyermekintézmények munkáját is irányító Általános Művelődési Központ vezetőjét, Molnámé Káló Katalint, hogy eb­ben a helyzetben miképpen biz­tosítható az esélyegyenlőség? Az igazgatónő mondanivalójá­ból az derült ki, hogy van mire büszkélkedniük. Uniós támoga­tással ugyanis szinte már kész az új kisegítő iskola, melynek négy tanterme enyhíti a központi épü­let zsúfoltságát. Ezzel együtt mégis az a legfigyelemremél­tóbb, hogy Burára már nem kényszerből jön pedagógus, ha­nem elhivatottságból. A tanárok „hozzák” is az eredményeket: második osztálytól már nem kell senkit sem felzárkóztatni, min­denkinek egyenlő esélye van ar­ra, hogy érettségit adó iskolák­ban tanuljon tovább. Ehhez part­nerek a szülök, akikkel ugyan­olyan jó kapcsolatot tart fenn a nevelőtestület, mint a cigány ki­sebbségi önkormányzattal. Ha pedig azt nézzük, hogy mind az óvodában, mind az iskolában évek óta eredményesen működik a hagyományokra, a cigány kul­túrára, értékeire alapozó nevelési program, akár minta is lehetne a burai oktatás, amely most arra a legbüszkébb, hogy alig van a fa­luban tanévvesztes gyerek, és a beíratott tanulók több mint 90 százaléka tovább is tanul. Még­hozzá úgy, hogy az elmúlt évti­zedben egyre több azon cigány gyerekek száma, akik érettségit és diplomát szereznek. És ez egy olyan „csak azért is” érdem, amely megmagyarázza az igaz­gatónő csodálkozó tekintetét is, amikor azt kérdezem, hogy nagy- e a különbség a cigány és magyar gyerekek tanulmányi eredménye között, mert búcsúzó válasza így hangzott: - Az átlag már néhány osztályban jobb is!__________pm FELÚJÍTOTT KÚT. A falunapra felújították a jászboldogházi főté­ri kutat. Tervezik, hogy innen locsolják majd a parkot is. ____________________________________________________________________________FOTÓI SÁRKÖZI Ar cok a nyelvművelő versenyről Szolnok A hét végén rendezik meg a hagyomá­nyos Verseghy nyelvművelő versenyt. Ezúttal a határainkon belülről és túl­ról érkezett versenyzők közül hármat mutatunk be. Az írásbeli feladatok megoldása után kerestük meg a fiatalokat az Egészségügyi Szakközép- iskola kollégiumában. A legrutinosabb ver­senyzők egyike a füzes­gyarmati Bujdosó Ágnes, hiszen negyedszer vesz részt a szolnoki versenyen. Két évvel ezelőtt második helyezett is volt, eddig ez a legjobb eredménye. Akkor a hatodik osztály volt mö­götte, most már befejezte a nyolcadikat. Ez azt jelenti, hogy többet nem vehet részt a versenyen. Magyarból természetesen ötös volt, már fölvették a Debreceni Egyetem Gyakorló Gim­náziumába, onnan pedig reméli, egyenes út vezet majd a bölcsészkar magyar szakára. Mellékesen elejtette, hogy tíz év múlva a is szeretne részt venni a versenyen, akkor már a tanári asztalnál... Szentlászlai Barna az er­délyi Nagybányáról érke­zett, először van itt. A Né­meth László Elméleti Líce­um 7. osztályos tanulója. A néhány perccel korábban befejezett írásbeli felada­tokról az volt a véleménye, hogy nehezek és könnyű­ek egyaránt voltak közöttük. A szolnoki „vendégszereplést” a magyar tagozatú isko­lák versenye előzte meg, ott harcolta ki a jo­got a részvételre. Korábban mindig 10-es je­gyeket kapott, ám félévkor elrontott valamit, most rosszabb jegye volt magyarból. Ám ez csak kisiklás, erre a legfőbb bizonyíték, hogy őt küldték el a versenyre. A természettudo­mányok, a magyar nyelv és irodalom egy­aránt érdekli, még nem döntötte el, hogy mit választ élethivatásul. Madovy Sándor a Szlová­kiák Felsőszeliben a Ma­gyar Tannyelvű Alapiskola 7. osztályába jár. 0 sem először vesz részt a Verse­ghy nyelvművelő verse­nyen, három éve rendsze­resen eljut ide. Náluk nem volt válogató verseny, úgy gondolja, hogy az iskolai eredményei alapján jelölték ki. „Dobogós” vagy ahhoz közeli helyezést még nem ért el, de még minden lehetséges. A feladatok nem voltak könnyűek, de érdekesnek találta őket. Még nem tudja, hogy hol tanul tovább. Egy­előre a nyelvek érdeklik a legjobban, ez azért már jelez valami irányt. Középiskolába talán Galántára megy, de mint mondta, „lehet, hogy messzebbre”. ____________________m

Next

/
Thumbnails
Contents