Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-27 / 148. szám

6. OLDAL 2001. Június 27., szerda jr jf 9 . ; .. V ilágvégi gyakorlóiskola Megyénk egyik legeldugot­tabb zuga Tiszabő. A kis, többségében cigányok lakta falu iskoláját mégis egyszer­re két intézmény „szemelte ki”. A megyei pedagógiai in­tézet mellett a nagyhfrű Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem is oda kívánja küldeni néhány hallgatóját gyakor­latra. Alig hogy megszólal majd a kö­vetkező tanév kezdetét jelző csengőszó a tiszabői általános iskolában, máris tíz egyetemista érkezik majd gyakorlatra a fővá­rosból. Az iskola ugyanis kon­zorciumi partnere lett egy euró­pai uniós PHARE-pályázaton a nagyhírű Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem (ELTE) főiskolai karának. Ha nem is a véletlen műve, hogy a többségében cigányok lakta kistelepülés oktatási intéz­ményére felfigyeltek az ELTÉ-n, de a szerencse azért kellett hoz­zá. Az együttműködés részben annak köszönhető, hogy egy or­szágos konferencián megunta a szócséplést a tiszabői iskola igazgatója. Antóni Judit megelégelve a különböző alapítványok veze­tőinek melldöngetését - meny­nyit is tesznek ők a roma fiata­lokért - kifejtette, hiába az ösztöndíj, a támogatás a ci­gány fiataloknak a középisko­lában, az egyetemen, ha a te­hetség már az általános iskolá­ba elvesz, mert nincs a gyerek­nek tanszere, könyve, és bi­zony ebédre, napközire sem futja a szülőknek. Az ELTE szakembere ezután kínálta fel az együttműködést a tiszabői iskolának a PHARE-pályázat- ban. Az egyetemen amellett, hogy egy romológiai szak beindításán fáradoznak, szeretnék kidolgoz­ni a cigány gyermekek képessé­geihez, adottságaihoz jobban igazodó tantárgypedagógiákat. Bár a PHARE-pályázat elhúzód­ni látszik, ám a program előké­szítése megkezdődött. így szin­te bizonyos, hogy szeptember első napjaiban az iskola néhány pedagógusa továbbképzésen vesz majd részt az egyetemen, hogy néhány héttel később már megérkezzen a hallgatók első tízfős csoportja. A következő tanévben azon­ban nemcsak egyetemisták gya­korlatoznak Tiszabőn, hanem végzett tanárok is. A megyei pe­dagógiai intézet is indítana ugyanis egy romológiai képzést, Kevesebben is többen? Négy főre csökkent a Jászladányi Cigány Kisebbségi ön­kormányzatban helyet foglaló képviselők száma. A testület 1998-as megalakulása óta ugyanis öten mondtak le tisztsé­gükről. A legutóbbi választásokon a tizedik helyre rangso­rolt jelölt pedig nem vállalta a feladatot. Jászladányon - mint arról la­punkban többször beszámoltunk - csaknem egy esztendeje hábo­rú dúl a települési és a kisebbségi önkormányzat között. A faluban a nem cigányok jó része úgy véli, ennek az ellentétnek, pontosab­ban a kisebbségi képviselő-testü­let elnöke radikalizálódásának köszönhető, hogy szétesni látszik a korábban jól működő cigány ön- kormányzat. Kállai László azon­ban egészen másképp látja a tör­ténteket. Állítja, a távozott képvi­Képviselői tiszteletdíjak A Jászladányon sokan egetrengető tiszteletdíjakról suttognak a kisebbségi önkormányzat háza táján. Mint megtudtuk, a leg­többet Kállai László, a testület elnöke kapja. Neki a különbö­ző járulékok és adó levonása tán 4600 forint üti a markát ha­vonta. Suki László, a pénzügyi, sport és művelődési bizottság vezetője 3800 forintot vehet fel nettó értéken számolva. Da- nyi Károly és Budai Sándor képviselőknek ennél is kevesebb a járandóságuk. Ők 2400, illetve 1200 forintot kapnak kéz­hez havi munkájukért. selők nem tudták felvállalni a har­cot, amit a kisebbségi önkor­mányzatnak kell vívnia a község vezetésével, ráadásul - mivel a te­lepülési önkormányzat megvonta támogatásukat -, nem tudtak kel­lő mértékű tiszteletdíjat sem fizet­ni a képviselőiknek. Ez utóbbit több, tisztéből távozó képviselő is kifogásolta, de akadt - például Karczagi Antal - aki egészségi ál­lapotára hivatkozva mondott le. Más - mint a testületet elsőként elhagyó if], Rácz Aladár - már le­mondása előtt hónapokkal nem vett részt a kisebbségi önkor­mányzat munkájában. Kállai László szerint a változá­sok nem gyengítették a képviselő- testületet. Sőt mostanra alakult ki az igazán elszánt, összetartó csa­pat. A lemondások jogilag sem be­folyásolják az önkormányzat munkáját, mert a testületük akár három taggal is működhetne. ■ Megértés és együttműködés Az egyiknek sikerül, a má­siknak nem... — szól egy ré­gi sanzon. A dal sajnos me­gyénk kisebbségi önkor­mányzatai között még min­dig sláger lehetne, hiszen vannak sikeres és számos problémával küszködő kép­viselő-testületek. Soroza­tunkban arra próbálunk vá­laszt keresni: az önkor­mányzatok mit tekintenek sikernek, és mi kell(ene) hozzá. Megértés és együttműködés — e kettő a siker kulcsa, állítja a Csé- pai Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat vezetője. Bódi Mihály (képünkön) szavaiból kitűnik, ezen elvek betartásának is kö­szönhető, hogy a megyében, de az országban is példaértékű lehet a kisebbségi és a települési ön- kormányzat együttműködése. A kitűnő kapcsolatra bizony­ság a helyi általános iskola is, melynek tetőszerkezetét a cigány önkormányzat segítségével sike­rült felújítani. A megyei területfej­lesztési tanács támogatásának el­nyeréséhez szükséges önerőt ugyanis a kisebbség teremtette elő pályázva és nyerve három­millió forintot az Országos Ci­gány Önkormányzattól. Bódi Mihály szerint, a kisebb­ségi képviselők döntéseiknél so­ha sem mérlegelik, az csak a cigá­nyoknak használ-e. így juttattak rászorultsági alapon ruhát ci­gánynak és nem cigánynak, tá­mogatták az óvodát játékkal, segítették a gyerekek kirándulását - hovatartozástól füg­getlenül - forintok­kal. Rendezvényeik is gyakran közösek a többségi társadalomé­val. Legutóbb május 1-jéhez kapcsolódva rendeztek roma na­pot, de egy, napokban beadott pályázatuk ré­vén az augusztus 20- án is együtt szeretné­nek ünnepelni a falu­val. Mindezt a település vezetői is méltányol­ják, és nem csak az­zal, hogy biztosítják a feltételeket a működé­sükhöz. Legutóbb pél­dául, amikor össze­dőlt az egyik cigány család háza, úgy toldották meg a kisebbségi önkormányzat támogatását, hogy abból egy ház vásárlására futotta. Bódi Mihály mégis az utóbbi időben egy kicsit szomorú, mert úgy tűnik, hogy a kisebbségi kép­viselő-testület - akaratán kívül — helyi politikai csatározásokba ke­veredett. A falu volt és jelenlegi polgármesterének ellentéte nyo­mán ugyanis nemrég feljelentet­ték a cigány kisebbségi önkor­mányzatot. Ezt pedig nem csak mely elméleti részének a szol­noki Hegedűs T. András szakis­kola ad otthont. Gyakorlatra vi­szont Tiszabőre utaznak majd a tanárok. Elvegyülni vagy kiválni? Az elmúlt évtized egyértelműen bizonyítja, hogy a hazai cigány­ság nemcsak a rendszerváltás vesztese, hanem a kormányzati hatalomváltásoké is - állította dr. Pálfi Miklós, az Országos Ci­gány Önkormányzat elnökhe­lyettese, a szolnoki kisebbségi jogvédő egyesület vezetője a ci­gány közéleti személyiségek konferenciáján. A közelmúltbeli tanácskozás résztvevői a kétol­dalú integrációt, tudatos hagyo­mányápolást szorgalmazták, a cigányság társadalmi felemelke­désének alternatíváit azonban nem egységesen képzelik el. Mindez, állították, természetes is, hiszen eltérő szerepkörből igyekeznek a roma közösségek életfeltételein, esélyein javítani. Ugyanakkor elhangzott: a roma közösségek között létre kell hozni egyfajta „egyetértési mi­nimumot” annak érdekében, hogy létrejöhessen a hatékony érdekérvényesítés. Többen úgy ítélték meg: nem lehet a sértett­ség állapotában eredményeket elérni, ezért újfajta párbeszédre, kommunikációs nyitásra van szükség mind a roma közössé­gek, mind pedig a többségi tár­sadalom között. azért nem érti a kisebbségi veze­tő, mert náluk mindenki tiszte­letdíj nélkül, „társadalmi munká­ban” teszi a dolgát, de azért sem, mert éppen a közelmúltban vizs­gálták át a gazdálkodásukat, és a főhatósági szakemberek ugyan­csak elismerően nyilatkoztak a tapasztaltakról. Falak között TILCKI JÓZSEF Vastag falai lehetnek a Parlamentnek, hogy jó néhány képviselőkig nem hallik el a szé­kesfehérvári, a zámolyi vagy éppen a jász­ladányi romák szava. Mert mi más magya­rázná, hogy a legapróbb kormánypárt egyik képviselője (egykori elnöke) bizony egyetlen konkrétumot sem talált a kisebbségi ombudsman idei jelentésében. Sőt egy MIÉP-es honatya szerint még az országgyűlési biztos kö­vetkeztetései is hamisak voltak. Kaltenbach Jenő ténykedé­se hat-esztendejét mérlegre téve ugyanis világossá tette, szá­mos jel utal arra, hogy nincs esélyegyenlőség Magyarorszá­gon, és bár elkezdődött, de még messze van a befejezéstől az a folyamat, amely bizto­Mikor épülhettek fel e falak? sítaná a nemzeti közössé­geknek kulturális autonó­miáját. De az is lehet, hogy újra­választása előtt az országgyűlési biztost vették körül „áthaill- hatatlan” falak. A parlamenti beszámolója előtti napon ugyan­is Jászladányon próbálta kibékíteni a helyi és a cigány önkor­mányzatot. Egyetértést legfeljebb néhány órára tudott teremte­ni. A község első számúnak tartott embere ugyanis már más­nap közleménybe adta hírül, többet nem ül egy asztalhoz a helyi cigány vezetőkkel. Vagy még inkább a magyar társadalmat szabdalják darabok­ra a falak? Hiszen nem egyszer azok kívánják pokolba egy­mást, akik együtt koptatták az iskolapadot. Mikor épülhettek fel e falak? Öt, hat vagy tíz éve? Netán még régebben? Jóma­gam egy nagyvárosi lakótelepen nőttem fel. Szomszédunkban egy roma család élt. Fiukkal nem egyszer kergettük a labdát a közeli grundon, ám hogy ő cigány és én nem, soha nem került szóba. Mint ahogy az sem, hogy ki zsidó, ki keresztény, ki ateista. De akkor mindezek - vallás, bőrszül - mára miért let­tek fontosak? Kik és miért próbálják mind magasabbra rakni a társadalmat kettéválasztó kőkerítést? Egy biztos, a napokban újraválasztott kisebbségi ombuds­man inkább bontani, mint építeni akarta a falakat. Hírhozó PÁLYÁZNI TANÍTOTTAK. Pénzre, méghozzá nem is aprópénzre váltható ismeretekkel gyarapodhattak megyénk kisebbségi önkor­mányzatainak képviselői, cigány szervezeteinek vezetői a Lungo Drom Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítványa tanácskozá­sán. A rendezvényen ugyanis a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hiva­tal munkatársai ismertették legújabb a PHARE programirodával kö­zös pályázataikat. ELŐADÁS. Diszkrimináció a foglalkoztatásban címmel rendezett nyílt napot az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsá­ga. A rendezvényen dr. Pálfi Miklós, a szolnoki jogvédő egyesület ve­zetője is előadást tartott az antidiszkriminációs törvény szükségessé­gének kérdéséről. KÖNYV A SZOLNOKI MODELLRŐL. A brit nagykövetség támo­gatásával látott napvilágot a „Roma esély” pedagógiai programot be­mutató kétnyelvű (angol és magyar) könyv. A kiadványból az érdek­lődő megismerhetik a szolnoki modellként is emlegetett Hegedűs T. András középiskolát, és a sajátos, multikulturális oktatás alapjául szolgáló tantervét. HELYZETELEMZŐ VÁROSATYÁK. A szolnoki közgyűlés megvi­tatta azt a jelentést, amit a cigány kisebbségi önkormányzat készített a település peremterületein élő romák helyzetéről. A városatyák töb­bek között támogatták egy olyan munkacsoport létrehozását is, mely — a cigány és nem cigány szervezetek bevonásával - segítené meg­fogalmazni a roma lakosság életkörülményeinek javítását célzó fel­adatokat. De javasolták a közcélú foglalkoztatások, átképzések ered­ményeinek felmérését, illetve annak megvizsgálását, hogy a jövő évi költségvetésben elkülöníthetőek-e pénzek a cigány lakosság életkö­rülményeinek javítására. Muzsikusok, nyekergők... A cigány és a magyar kul­túra több mint ötszáz éve él egymás mellett, ám a tan­könyvekben a mai napig alig vagy egyáltalán nem esik szó a romák történeté­ről. így — szemléletet is for­máló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéle­tek rögzülnek a többségi társadalomban. Ezeket kí­vánjuk oldani a cigányság történetét vázlatosan (a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének segítségé­vel) ismertető sorozatunk­ban. Boldoguljanak, ahogy tudnak - ez a felfogás jellemezte leginkább a két világháború között cigány­ügyet. így a romák életét az 1930- as, 1940-es években leginkább különböző — könyvtárakban, le­véltárakban fellelhető - vissza­emlékezésekből ismerhetjük meg. Ezekből a memoárokból kitű­nik, abban az időben főleg oláh és (ahogy akkor, de még sok felé ma is nevezik őket) magyar cigá­nyok, romungrók éltek a szűkebb hazánkban. Míg az utóbbi nép­csoporthoz tartozók csupán egy­két szót tudtak (már akkor is) ci­gányul, addig az oláh cigányok megőrizték anyanyelvűket, ha­gyományaikat, szokásaikat. A két cigány népcsoport nem nagyon keveredett egymással. A magyar cigányok toll-, a használtruha-kereskedők és a ze­nészek voltak. Karcagon például egy időben 8-10 banda is volt, amelyek rendszeresen muzsikál­tak a kocsmákban. Sőt abban az időben állandó zenekara volt az úri kaszinónak és az ipartestület­nek is. Zenélni azonban nemcsak a muzsikus, hanem minden ma­gyar cigány tudott egy kicsit. „Öt­hat nótát el tudott nyekeregni a tapasztócigány is, és azok kö­szöntem jártak névestén vagy máskor. De a kutya is vonított attul a muzsikálástul, amit azok csináltak” — olvasható egy karca­gi férfi visszaemlékezésében. A magyar cigányok között ak­koriban szép számmal voltak, akik tapasztani, vályogot vetni jártak, télen pedig kosarat, lábtör­lőt, szakajtót kötöttek gyékény­ből. Az asszonyok főleg mosást, udvar-, óltakarítást, meszelést vállaltak pénzért vagy éppen en­nivalóért, tojásért, lisztért, sza­lonnáért. Az oláh cigányok főleg mint vásárról vásárra járó lókereske­dők szerepelnek a visszaemléke­zésekben. Egy idős férfi így írja le őket: „Mind bajuszosak meg csiz­másak vótak. Ződ vagy milyen kalapba’, az asszonyok meg szí­nes ruhákban, a fene tudja hány szoknya rajtuk... Értették ezek a lovakat nagyon. Ha rugós vót a lú, beleöntöttek vagy két féldeci pálinkát, attul aztán szelíd lett .... Me g a kehessíget is elmulasztot­ták valahogy.” Az oldal az Országos Cigány Önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents