Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-25 / 146. szám
2001. Június 25„ hétfő AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL TiszBO az uj Évezredben Hírhozó A TISZTÁBB FALUÉRT, Az egykori vöröskeresztes kezdeményezés mintájára „Tiszta udvar, rendes ház” versenyt hirdetett az önkormányzat. A legren- dezettebb porta tulajdonosát ötvenezer forinttal, míg a második és harmadik helyezett családokat 30 ezer, illetve 20 ezer forinttal jutalmazzák. A bírálók azonban nem csak a házakat, udvarokat figyelik, hiszen külön „tisztasági” versenyt írtak ki a zártkertekre. A jutalomra természetesen a gazdák is számíthatnak. VÍZGONDOK. A falunak a megyei területfejlesztési tanácsnál több pályázata is bent van. Támogatást kértek például egy új ivóvízbázis kialakításához, a szennyvíztisztító átalakításához. A tisztító ugyan korszerűnek mondható, hiszen az 1990- es évek elején épült, akkor azonban a lakossági önerő híján nem készült el a csatornahálózat. Most úgy szeretnék átalakítani a tisztítót, hogy fogadni tudja a szippantott szennyvizet is. Ám mindezeknél fontosabb lenne a csapadékvíz-elvezető hálózat kialakítása. Ennek hiányát megérezte a falu a tavalyi árvíznél. A beruházás 151 millió forintba kerülne, az önkormányzatnál azonban egyelőre csak remélni tudják, hogy pályázatukat méltányolni fogják a magas hivatalokban is. A CIGÁNY IRODALOMÉRT. A Tiszabői Általános Iskola a következő tanévben is megszervezi cigány versmondó versenyét. A már hagyományosnak mondható rendezvényen a megye legkülönbözőbb településéről érkezett cigány és nem cigány diákok roma költők műveit szólaltatják meg. A legszebben szavaló diákok és felkészítő tanáraikat szintén cigány alkotók könyveivel jutalmazzák. A szegénység rabságában Az oldalt írta és összeállította Teleki József. A fotókat Mészáros János készítette Bár már több mint egy esztendő telt el a Kö- zép-Tisza vidéken minden korábbi rekordot megdöntő árhullám óta, ám Tiszabőn még mindig lépten-nyomon az áradás okozta sebekbe boáik az ember. Itt is, ott is találni még teljes egészében fel nem újított házakat, olyan portákat, amelyeken kupacokban álló tégla, cserép és törmelék őrzi az egykori lakóépület emlékét. Tiszabőn nem volt olyan épület, amit ne rongált volna meg az ár- és belvíz - válaszolja érdeklődésünkre Négyesi Zoltán polgármester. A faluban összesen nyolcvanhárom ház vált életveszélyessé, amelyeket le kellett bontani. A település ugyan a bajban nem maradt magára, hiszen az újjáépítéshez a kormányzattól 196 millió forintot, míg a különböző karitatív szervezetektől több mint tízmilliót (a Máltai Szeretetszolgálattól 4,7 millió, a Vöröskereszttől 3 millió, az Ökumenikus Szeretetszolgálattól 3,2 millió forintot) kapott, sőt a Lungo Drom nevében Farkas Flórián elnök is támogatást ígért, de a polgármester szerint még két-három esztendőbe is beletelik, míg eltüntetik az árvíz okozta sebeket. Mindennek legfőbb oka, hogy az árvíz tovább rontotta a falu amúgy sem rózsás helyzetét. Ezt jelzi, hogy a faluvezetők az idei költségvetés tervezésekor 45,5 milliós forráshiánnyal voltak kénytelenek számolni. Pedig Tiszabőn beruházásra gondolni sem mernek, a büdzsé tervezésekor évről évre csupán a kötelező feladatokat veszik számba a képviselők. Az eget verő forráshiányon - Négyesi Zoltán szerint - csak az csodálkozik, aki nem ismeri a falut. Tiszabő neve ugyanis már összeforrt a szegénységgel és a munkanélküliséggel. A település munkaképes lakosságának 80 százaléka állástalan. A termelő- szövetkezet, az áfész és egy-két helyi vállalkozó csupán néhány embernek tud munkát adni, így az önkormányzatra hárul a foglalkoztatás feladata. A település vezetői írják is szorgalmasan a különböző pályázatokat. Ennek köszönhető, hogy jelenleg is negyvenen dolgoznak a faluban közhasznú munkásként. A napokban pedig száz közmunkás alkalmazására adtak be pályázatot. A polgármester azt reméli, ha elnyerik a támogatást, akkor nemcsak megélhetést tudnak biztosítani a családoknak, hanem a tavalyi árvíz nyomait is gyorsabban sikerül eltüntetni. Négyesi Zoltán nem titkolja, a közmunkaprogramok legfeljebb csak tüneti kezelései a bajnak. A családoknak a legjobb esetben is csupán fél évre jelent biztos kenyeret, utána - munkalehetőség híján - marad a családi pótlék és a segély mint megélhetési forrás. Mindezen változtatni csupán akkor lehetne, ha a foglalkoztatáspolitika a jelenlegitől eltérő, más irányt venne, és Tiszabő nagyobb figyelmet kapna országos szinteken — véli a polgármester. Négyesi Zoltán ugyanis úgy látja, a falu gondjait helyben már nem lehet orvosolni, állami segítségre van szükség. Ellenkező esetben marad a munkanélküliség, a szegénység, és ebből adódóan a bűnözés, így néhány év alatt öntörvényűvé válhat a falu, aminek levét már nem csak Tiszabő issza majd, hanem a környező települések, sőt a megye is. PHARE-forintokért fáradoznak Pályázat — ez a szó Tiszabőn még inkább csodatévőnek számít, mint más településen. Az óriási forráshiány miatt ugyanis másban nem reménykedhetnek a falu vezetői, amikor sorsuk jobbra fordításán gondolkodnak. Nem véletlen, hogy a pályázatok figyelését, készítését az egyik alpolgármester, Ulviczki László külön feladatul kapta. Az alpolgármester ottjártunkkor is éppen egy vaskos borítékot bontogatott, melyben újabb pályázat nyomtatványai lapultak. Ezúttal egy roma közösségi központ megvalósításához remélnek támogatást a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalán keresztül a PHARE-irodától.- Néhány évvel ezelőtt szerettünk volna egy húsüzemet létrehozni. Az épület el is készült, ám az üzemet a kormányváltásokkal jogszabályváltozások miatt berendezni már nem tudtuk. Ebben az épületben kapna helyet a központ - válaszolja érdeklődésünkre Ulviczki László. Bár csak most ért véget a tanév, ám máris a következő miatt fő a feje az általános iskola igazgatójának. Antóni Juditnak ugyanis ezúttal nem csak azon kell gondolkodnia, honnan lesz-. nek az esetlegesen távozók helyet új szaktanárai, hanem azon is, hova ülteti le szeptemberben az első osztályosokat. Az iskola rég kinőtte az épületét. A helyhiány miatt kénytelenek voltak a szaktantermeket megszüntetni, és a legkisebb zugban is tantermet berendezni. Szeptemberben minden eddiginél több, összesen 354 diák ül majd iskolapadba. A tanulói létszám pedig az elkövetkezendő években valószínűleg tovább nő. Iskolapélda- Idén húsz nyolcadikos ballagott, és 65 gyermek kezdi meg tanulmányait. A születési adatokat nézve az elkövetkezendő években is három első osztályt kell majd indítanunk - mondta érdeklődésünkre az igazgatónő. Négyesi Zoltán polgármester is tisztában van azzal, hogy már csak egy-két esztendeig tud a jelenlegi helyen működni az iskola. El is készült egy új oktatási központ terve, amelyben egy 100-150 férőhelyes óvoda, egy tizenkét tantermes iskola és egy tornaterem kapna helyet. Mindez azonban állami segítség nélkül a terve- zőasztalon marad, hiszen a beruházás költsége mai árakon számolva is meghaladja a 800 millió forintot. Az iskola azonban nem csak helynek, hanem gyakran pedagógusnak is híján van. A tanári kar egy része ugyanis igen gyakran cserélődik. Antóni Judit szerint mindez némileg érthető, hiszen egy városi elitiskolában pont ugyanannyit keresnek a tanárok, mint Tiszabőn. Csak itt sokkal nehezebbek a körülmények. Mára ugyanis szinte minden tanuló hátrányos helyzetű. Míg 1990-ben 173 roma és 105 nem cigány gyermek járt az iskolába, szeptembertől a 354 diákból csupán három lesz, aki nem a kisebbséghez tartozik.- Egyszer a második óra után sírva kérte egy nagylány, engedjem haza, mert a kistestvérei már biztosan felébredtek. Mint kiderült, a szülei otthon bezárták, rábízva a két kisebb gyereket. A lány megetette, elaltatta a testvéreit, majd kimászott az ablakon, és eljött az iskolába - meséli az igazgatónő az egyik olyan esetét, melyhez hasonlók rendszeresen előfordulnak az iskolában. Antóni Judit szerint éppen ezért volna szükség a legjobb pedagógusokra Tiszabőn. Ám ehhez kiemelt bért, szolgálati lakást, nagyobb erkölcsi megbecsülést kellene kapniuk a tanároknak. A pedagógusok persze ezek híján is mindent megtesznek a gyerekekért. így például saját tantervet dolgoztak ki, amelynek középpontjában az etnikai nevelés áll. A magyaróraszámot például eggyel megnövelték, és a pluszidőben cigány irodalmat tanítanak a diákoknak. De a többi tantárgynál is a szabadon felhasználható órakeretben a cigány népismeret, történelem oktatása kerül előtérbe. Az egyelőre még csak papíron létező intézményt Roma Kulturális Központra keresztelték, ám nem . csak a szabadidő hasznos eltöltéséhez kínálna lehetőséget a faluban élőknek. A tervek szerint ugyanis egyfajta foglalkoztatóként működne. Á községben ugyanis többen kitanulták a rongyszőnyegkészítés, kosárfonás, gyékényszövés mesterségét, ám tudásukat megfelelő hely híján ez idáig nem tudták kamatoztatni. Ezen a gondon segítene a központ: a feltételek biztosítása mellett szervezve a munkát és a kész portékák értékesítését. ___■ Sz ámokban Tiszabőn 2100-an élnek. Évente csaknem hetven gyermek születik a faluban. A település lakosainak közel fele (935-en) tizennyolc évesnél fiatalabb. A munkaképes lakosság körülbelül 80 százaléka állástalan. Az önkormányzat havonta 6,5 millió forintot fizet ki szociális juttatásokra. A kegyvesztett falu Tiszabőhöz, a századfordulón virágzó faluhoz az emberiség legújabb kora nem volt kegyes. Megpecsételte sorsát, hogy a vasút elkerülte. A fényes sínpár híján sorra zárták be kapuikat az ipari üzemek. Ma már nyomát sem lelni a szeszfőzdének, az ecetgyárnak, a gyufaüzemnek. A települést ugyan jó ideig életben tartották a szántó-vető emberek, de ezt a paraszti réteget lefejezte a második világháború utáni kuláküldözés. Az igazi mélyrepülés a Tiszabőt Szolnokkal összekötő hajójárat megszüntetésekor kezdődött. Egykoron a környező városok piacain a bőiek kínáltak a legkülönb zöldségeket és gyümölcsöket. A tiszai hajók eltűnésével mind kevesebb gazda jutott el portékáival a vásárcsarnokokba, hiszen a térséggel az egyetlen kapcsolatot csupán a ritkán be-betérő autóbusz jelentette és jelenti máig is. Az 1970-es években indult meg a cigánytelepek felszámolása. A romákat az elhagyott, üresen álló házakba, a magyarok közé telepítették. A terv kigondolói úgy vélték, így könnyebben sajátítják el a társadalmi normákat a putrisorok egykori lakói. A nem cigány származásúak közül azonban sokan képtelenek voltak elviselni a kényszerű szomszédságot, ezért elköltöztek. A rendszerváltás után a gondok tovább súlyosbodtak. A nagy építőipari cégeket - melyek munkát adtak a szakképzetlen, a nyolc általánost is épp hogy elvégző tiszabői cigányoknak - fölszámolták. Szinte az egyik napról a másikra állástalan lett a falu... ■ Szokja a cigány a szántást Tiszabőn megélhetési lehetőséget egyedül a föld adhat. Ezt már évekkel ezelőtt a cigány kisebbségi önkormányzat is felismerte, és a polgármesteri hivatallal közösen útjára indították a szociális földprogramot. Jelenleg már ötven család műveli gyümölcsösét, dolgozik a szántóján. nem mellesleg a kisebbségi ön- kormányzat munkájában is részt vesz — számítása szerint száz kvadrát mályva körülbelül százezer forint hasznot is hozhat a családnak. Ez pedig Tiszabőn nem kis pénz. De jövedelmezőnek ígérkezik a szőlő- és gyümölcstermesztés is, bár éz még új keletű kezdeményezés. A tizennyolc rászoruló A szociális földprogramban részt vevők idén áldották az égieket. A csapadékosabb időjárás ugyanis kedvezett a fehér mályvának, mellyel többségük bevetette az önkormányzattól kapott néhány száz kvadrátos szántóját. — Ezzel a gyógynövénnyel rengeteg a munka. Nehezen kel ki, sokat kell kapálni, és a betakarítás után kis kockákra kell vágni és úgy kiszárítani. Ám megéri a fáradságot, mert jól fizet és szinte korlátlan mennyiségben eladható - mondja a szociális földprogramot felvigyázó alpolgármester. Farkas Barnabás - aki család nemrégen kapta meg a zártkerteket, melyeket a tavalyi árvíz után a faluból elköltözőktől vásárolt meg az önkormányzat. Néhány cigány család tavaly óta a földművelés mellett az állat- tenyésztésbe is belekóstolhatott. Az árvíz után ugyanis egy téesz tíz előhasi anyadisznót ajánlott fel a rászorulóknak. A település vezetői pedig a kisebbségi önkormányzatra bízták a jószágok szétosztását. A döntés helyességét bizonyítja, hogy néhány portán az ólban már az ajándék sertések szaporulata röfög. Játékokról álmodnak A legjobb az lenne, ha a gyermekek a lehető legkorábban, azaz már háromévesen az óvodába kerülnének. Így lehetne ugyanis leginkább csökkenteni a nem megfelelő családi háttérből adódó hátrányokat — álltja az intézmény vezetőhelyettese. Stefán Rita szerint azonban mindez csak álom, hiszen — az iskolához hasonlóan — nincs elegendő csoportszoba és szakképzett óvónő. Az óvodában nyolcvanszáz gyermek jár a három nagy- és az egy kis-közép- sős csoportba. Nemrég elkészült egy új, ötödik csoportszoba is, ám egyelőre berendezésére nem futotta az intézménynek. Pedig nagy szükség lenne az új csoportra, hiszen jelenleg jobbára csak az iskolakezdés előtt álló gyerekeket tudják felvenni. A nem megfelelő családi háttérből adódó hátrányokat azonban csak úgy tudnák eredményesen mérsékelni, ha már háromévesen óvodába kerülnének a gyerekek. Mindehhez persze megfelelő fejlesztő játékok is kellenének, annál is inkább, mert sok gyermek először az óvodában lát kisautót, babát is. Játékra leginkább csak pályázatokból jut pénz, ilyen célra azonban az utóbbi időben egyre vékonyabban csörgedeznek a forintok. így nem egyszer az óvónők hozzák be az otthon, gyermekük által már megunt játékokat. Az intézmény vezetői azonban reményked nek, hogy legújabb tervükhöz, az udvari játékok felújításához megtalálják majd a pénzforrást. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.
