Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

4. OLDAL TÜKÖR MEGYEI 2001. Június 23., szombat Akiket szeretettel gyógyítanak Berekfürdő A héten huszonegyedik al­kalommal rendezi meg a vö­röskereszt a berekfürdői if­júsági táborban az egészsé­gileg károsodott gyermekek táborát. Hogy mennyire csa­ládias itt a légkör, arról mi is meggyőződhettünk, hi­szen a felnőttek és diák se­gítőik anyai gondoskodással veszik körül a gyermekeket, akik közül sokuknak ez az egyetlen lehetősége arra, hogy kimozduljon ott­honról. A megye iskoláiból valamint a karcagi, homoki és kisújszállási gyermekotthonokból állami gon­dozott tolókocsis, mozgás- és hal­mozottan sérült 59 gyermek érke­zett a táborba, hogy eltöltsön itt ingyen egy hetet - tudtuk meg Ébner Józsefnétől, a Magyar Vö­röskereszt karcagi területi szerve­zetének titkárától. A tábor költsé­gét a vöröskeresztes árusítások mellett perselyes gyűjtésből, vala­mint a megyei önkormányzattól kapott támogatásból, vállalkozók, cégek adományaiból fedezik. Dr. Végh Endréné táborvezető, a homoki iskola pedagógusa, gyógytornász, majd két évtizede vezeti a tábort. Ha jó az idő, akkor a strandon segítőivel a karcagi és szolnoki egészségügyi szakkö­zépiskola nyolc diákjával átmoz­gatja a gyermekeket. A hűvös időben sem unatkoz­nak a táborozók, a gipszöntéstől a gyöngyfűzésen át különféle kézműves foglalkozásokat tarta­nak nekik a pedagógusok. Várták a Karcagi Kunlovarda pónijait is, hogy a bátrabbak lovagolhassa­nak, a tolókocsisok sétakocsiká­záson ismerkedjenek a faluval. Mint Ébner Józsefné elmond­ta, a gyermekek szüleinek is ki­A táborozók egy csoportja. Ez a néhány nap talán feledteti a hétköznapok bánatát, megpróbálatásait FOTÓ: MÉSZÁROS kapcsolódást jelent az egy hét. Tudják, legféltettebb kincsük jó kezekben van. Gondoskodnak ró­la, programokat szerveznek neki, így egy kicsit ők is feltöltődhet­nek lelkileg. Sebestyén Zoltánné és tízéves kislánya Portelekről érkeztek. A kislány oxigénhiánnyal szüle­tett.- Kislányom mozgásában kor­látozott, ami értelmi fogyatékos­ságot is jelent nála, de tud járni - mondja Zsuzsa, aki látja, zavar­ban vagyok.- Amikor megtudta, hogy a gyermek fogyatékos, fel sem me­rült, hogy berakják egy otthonba?- Soha! - tiltakozik. - Én nem bánattal fekszem le estén­ként, nem sírással ébredek. Soha nem adom föl. A kislányom a legfontosabb számomra. A moz­gáskorlátozottsága ellenére bár­hová el tudom vinni. Miután annyira nem sérült értelmileg, egyre többet foglalkozom vele. Azért, hogy szokja a közleke­dést, busszal járunk be az iskolá­ba Jászberénybe.- Az életüket hogyan szerve­zik?- A férjem nem a szakmájá­ban dolgozik, őstermelő, van egy kis földünk, azon gazdálkodunk. Szerencsére a család segítségére is mindig számíthatunk, anyóso- méknál lakunk. Délelőttönként én is dolgozom, aztán megyek a kislányért Jászberénybe. Igyek­szünk férjemmel nagyon sok szeretetet adni, hogy áthidalhas­suk a betegségtudatát - mondja Zsuzsa. A táborvezető ajánlotta figyel­membe a tiszaföldvári Lévai And­reát. Nehezen mozog.- Nyitott hátgerinccel szület­tem - mondja az Ószőlői iskola volt harmadikosa. - Édesanyám a helyi orvosi rendelőben, édes­apám Martfűn dolgozik. Osztály­társaim szerencsére elfogadtak, senki nem csúfol, van, aki nem is tudta, mi a bajom. Andit betegségéről hallgatva zavarba jövök, szinte mint egy felnőtt, olyan szakszerűen ma­gyarázza el, mit is kell tennie nap­közben:- Amíg óvodás voltam, addig édesanyám katéterezett, ma már magam csinálom. — Úgy érzi, nincsenek korlátái. Bár testneve­lésből felmentett, gyógytornára dr. Végh Endrénéhez jár, néptán­col, zongorázik. A barna hajú, mosolygós kislányról kiderül, ki­tűnő tanuló, kedvence a mate­matika, most éppen a Tüskevárat olvassa, de tavaly az Egri csilla­gok volt soron. Andi számára a kórház sem idegen, kétszer mű­tötték a lábát, egyszer a csípőjét, nyáron új fűzőt készítenek szá­mára.- Van-e olyan dolog, amit sze­retnél, de nem tudsz megcsinálni?- Nincs - mondja hosszas gondolkodás után, majd hozzáte­szi: van, amikor eltörik a mécses, bár ez ritkán fordul elő. Amíg a táborvezetö kikísér bennünket, sorakoznak a gyere­kek, a tolókocsis karcagi kisfiút egy gondozónő tolja, a többiek pedig maguk indulnak el a felfe­dezőútra, hogy a jövő héten bere- ki élményeikről számolhassanak be szüleiknek. daróczi ERZSÉBET SZDSZ: együtt a csapat Közgyűlési utózöngék Pártpolitika __________Pártpolitika _________ So hasem volt még ilyen egységes az SZDSZ — állí­totta a párt megyei választ­mányának ülése után Cuczi Mihály elnök. A testület tagjai ugyanis egyhangúlag támogatták Kuncze Gábor jelölését a pártvezetői posztra. A választmányi ülésen döntés született a megyei képviselőjelöl­tekről is. A Felső Jászságban dr. Kis Zoltán, az Alsó-Jászságban dr. Magyar Levente, a Tiszazug­ban dr. Czuczi Mihály, Mezőtúr- Túrkeve térségében dr. Merkei Attila, Törökszentmiklós-Kunhe­gyes körzetében pedig Nagybana Zoltán indul majd a mandátumo­kért. Szolnok két választókörze­tében, illetve Tiszafüred-Karcag térségében önállóan indul majd az SZDSZ, ám a helyi szerveze­tek egyelőre nem döntötték el, a több jelölt közül ki lesz majd, aki képviseli a pártot. Kis Zoltán képviselő a sajtótá­jékoztatón bírálta a kormányza­tot, hogy elfogadta a hároméves átmeneti időszakot a külföldiek földtulajdonszerzésére. A hon­atya szerint ezzel egyrészt legali­zálják a zsebszerződéseket, más­részt a magyar gazdák ennyi idő alatt nem kerülnek versenyképes helyzetbe. ___________________________________T. J. A szolnoki közgyűlés leg­utóbbi ülésének két, késő este napierendre került té­májáról tartott tegnap sajtó- tájékoztatót az MSZP. Barta István és dr. Szegedi Károly elmondták: az MSZP képviselői elégedettek azzal, hogy a Kos­suth térről szóló módosító hatá­rozati javaslataik egy részét elfo­gadták, ezért a frakció többsége támogatta az előterjesztést. Egy szocialista interpelláció nyomán került a közgyűlés napi­rendjére az Alfa-Nova Kft.-t érin­tő koncessziós szerződés felül­vizsgálata. A határozati javaslatot az MSZP képviselői nem szavaz­ták meg tiltakozásul, amiért az zárt ülésen és utolsó napirendi pontként került a közgyűlés elé, így nem kaphatott nyilvánossá­got. A dokumentum többek között kimondja, hogy a szolgáltatási dí­jak alapját képező számítási kép­letet fölül kell vizsgálni, rendezni kell a céggel 1996-2000 között ke­letkezett díjfizetési különbözet elszámolását. Meg kell követelni a koncessziós vagyon (12 milli­árd forint) működésének ellenőr­zését is, mert a cég mintegy 8500 szolnoki lakásban 20-22 ezer em­bernek biztosít fűtést és meleg vi­zet. Piac vevő nélkül _______________LACZI ZOLTÁN Új abb bevásárlóközpont építése kezdődött a megyeszékhelyen, s az elképzelések szerint jö­vőre továbbiakat terveznek. Kinek épülnek ezek? Kérdem, kérdezzük, akik bele-belekuk- kantunk a város üzleteiben a bevásárlókosarak­ba. De elég csak a hivatalos statisztikák szám­sorait böngészni, azokat az adatokat, amelyek a térség lakossá­gának jövedelmi helyzetét tárják fel. Kiderül belőlük: az em­berek döntő többsége hónapról hónapra él, jövedelme messze elmarad az országos átlagtól. Biztosan számtalan okot lehetne találni, ezúttal hadd említ­sek csak egyet, a gazdasági átalakulást, amelynek következmé­nyeként az utóbbi évtizedben az elsődleges jövedelemtermelő ágazatok inkább leépültek, mintsem fejlődtek. A szolgáltatási szektor súlya megnőtt a Az emberek döntő többsége 1%S£?!!SSZS& hónapról hónapra él munkáltató mára az ön­kormányzat lett. A korábban nagy cégnek titulált üzemekről kiderült, hogy mégsem olyan nagyok, számottevő hányadukra lényegében rádőlt a piacgazdaság, a többi válságból válságba bukdácsol, az élelmiszer-gazdaság vol­taképpen padlón, az újonnan alakult kisvállalkozások pedig döntően szűk belpiaci keretek között próbálnak boldogulni. Akadnak sikertörténetek is, ám arányuk elenyésző. A gazdasági háttér tehát nem kedvez ahhoz, hogy jelentősen javuljon az itt élők tömegeinek jövedelme. Ami még rosszabb, rövid távon sem ígérkezik sokkal jobbnak a helyzet. A befekte­tők alaposan megnézik, mire áldoznak pénzt, igyekszenek fel­mérni a piacot, de lehet, hogy úgy vannak vele, mint tíz éve az első autószalonok tulajdonosai. Ok jól tudták, nem a jelen, ha­nem a jövő üzlete az övék. A piaci jelenlét a fontos. Ha nem lép­nek, megteszi más. A kereskedő hajlamos panaszkodni. Azzal a véleményükkel azonban aligha lehet vitatkozni, hogy a megyeszékhelyen - de ide sorolhatjuk akár a többi várost is -, igen korlátozott a vásár­lóerő. Ahol pedig nincs vásárlóerő, ott szegényes marad a vá­laszték. Az a kevéske vásárló pedig, aki bemenne az üzletekbe, oda viszi a pénzét, ahol kap is érte valamit. A vevő nélküli piacot pedig még nem találták fel. Az újabb bevásárlóhodályok üzletei sok mindent kínálnak majd, de vásár­lót aligha. i Esélyre váró fiatalok (Folytatás az 1. oldalról) Egy 28 éves hölgy csupán a ke­resztnevét árulja el. Katalinnak hívják, és most végzett a jászbe­rényi főiskola művelődésszerve­ző szakán.- Egy-két hete jelentkeztem itt a munkaügyi központnál. Kap­tam már konkrét állásajánlatokat is, de mire felkerestem a munka­adókat, már betöltötték a helye­ket. Jó lenne, ha a munkáltatók jeleznék, ha már nem aktuális az ajánlatuk, az ember nem keresné őket feleslegesen. Egyébként Pes­ten több munkahelyet is kínál­nak, akár százezer forintos fize­tésért is, de ott olyan magasak az albérleti költségek, hogy ezeket nem vállalhatom el. Itt Szolno­kon viszont legfeljebb 30-40 ez­res ajánlatokra számíthatok. Úgyhogy egyelőre keresgélek. Mivel korábban már dolgoztam, jogosult vagyok jövedelempótló támogatásra. Lehet, hogy élek is majd vele. Gabriella egy szőke hajú, 22 esztendős lány. A nyíregyházi fő­iskola levelező tagozatán, a nem­zetközi kapcsolatok szakon foly­tatott tanulmányai mellett dol­gozni szeretne, s most ő is a munkahelykeresésre koncentrál.- Valamilyen adminisztratív területen szeretnék elhelyezked­ni. Egyelőre csak a gimnáziumi érettségim van meg, viszont ez­zel a végzettséggel elég kevés az esélyem egy állás megszerzésére. Eddig még nem dolgoztam, de már legalább fél éve bejelentkez­tem a munkaügyi központba. Az idáig szóba került munkahelyek­kel nem volt szerencsém. Volt, ahol a napi nyolc óránál jóval hosszabb munkaidőt vártak el, s ezt nem vállaltam, máshol pedig én nem feleltem meg. Nyáron az iskolai kötelezettségeimből faka­dó egy hónapos gyakorlatomat teljesítem, de közben is az állás- kereséssel foglalkozom. MOLNÁR C. ATTILA Egy tízmárkás kalandjai Ki nyeri a vízilabda EB-t? (Folytatás az 1. oldalról) A következő áldozat egy fotóüz­let alkalmazottja volt. Egy kis mütyürrel álltam elé. Tanácstalanul forgatta a tíz- márkást.- Tudja, az a baj, hogy a fő­nök most nincs itt. Higgye el, ha itt lenne, ő biztosan megenged­né, vagy legalább beváltaná, de egyedül nem dönthetek. Biztos, hogy nincs forintja? Akkor in­kább jöjjön vissza később! A műszaki üzlet eladója nem is vette komolyan a próbálkozást. — Itt akar márkával fizetni? Tudja, micsoda háttér kellene ne­künk ahhoz, hogy elfogadhas­suk? A bankokéhoz hasonló pénzváltó pultot kellene nyitni egy külön emberrel, aki csak ez­zel törődne. Figyelni kellene az aktuális árfolyamokat, vagy olyan pénztárgépet venni, mint a repülőtereken van. Nem éri meg.- A tulajdonos néhányszor már megégette magát, itt még kártyával sem lehet fizetni. Kizá­rólag forintot és kizárólag kész­pénzt fogadunk el- súgta. Letörten vettem célba egy ék­szerüzletet. Az alkalmazott elő­ször nem is értette, mit akarok.- Nem foglalkozunk pénzvál­tással. A bankba tessék menni.- Nem váltani, vásárolni sze­retnék - győzködtem.- Tíz márkáért? - kikereke­dett a szeme, aztán elnevette ma­gát. Még a könnyei is potyogni kezdtek. A pult mögött eddig olvasgató másik hölgy erre felkapta a fejét. Az eladó fuldokolva mesélte, mit j akartam a tíz márkásommal.- Várjon csak - lépett köze­lebb - Nem tudja véletlenül, mi az árfolyama most a márkának? Ha gondolja, én megveszem ma­gától... ___________SZILVÁSI ZSUZSA Dí jak és díjazottak Szolnok A megyeszékhelyen eddig négy díjat kaptak az élet különböző te­rületein jelentősét alkotó tudó­sok, művészek, pedagógusok vagy akik különösen sokat tettek a város fejlődéséért. Legrégebben, még 1991-ben alapították az Ezüst Pelikán Dí­jat, amelyet eddig harmincketten kaptak meg. Az 1992-ben alapí­tott Pedagógiai Díj kitüntetettjei­nek száma hatvanegy, a Kálmán- di Mihály-díjban 1994 óta har­mincötén részesültek. Az 1998 óta létező Kulturális Díjnak már tizenhárom birtokosa van. A díszpolgári címet a közgyű­lés 2001-ben alapította, eddig még senki sem kapta meg. A leg­újabb a dr. Laki Kálmán-díj, ame­lyet a közgyűlés a legutóbbi ülé­sén alapított. Egyúttal 19-ről 14- re csökkentette az egy évben ki­adható kitüntetések számát. ■ ________Körkérdés______ Fi niséhez közeledik Buda­pesten a Vízilabda EB. Bár a hazai csapat egyike a leg­esélyesebbeknek, a jugo- szlávokkal való összecsapás bizonyította: mi is verhető- ek vagyunk. Lapunk ennek kapcsán arra volt kíváncsi, a járókelők szerint vajon ki nyeri meg a kontinensvia­dalt? Pintér Tamás, 21 éves infor­matikus:- Az csak természetes, hogy a ma­gyar csapat­nak szurko­lok. Amikor van egy kis időm, a meccseiket is szívesen megnézem. Az eddigi eredmények figyelembevételével úgy érzem, az első háromban mindenképpen benne lesznek. Abban azonban már nem vagyok teljesen bizonyos, hogy megnye­rik az EB-t. A végső győzelem ugyanis a szerencsén és számta­lan apróságon is múlhat. Dr. Zakó Vilmosáé, 69 esztendős nyugdíjas: — Általában nem jellemző, hogy érdeklőd­nék a sportese­mények iránt, de a mostani Vízilabda Európa-bajnokság kivé­tel ez alól, hiszen eddig minden mozzanatát figyelemmel kísér­tem. Szorítok a fiainkért, és meg­győződésem, hogy ezúttal is ők lesznek az elsők. Kell, hogy le­gyen bennük ennyi önbecsülés, hiszen magyarok. Ráadásul hazai pályán, hazai közönség előtt ját­szanak. Bódi Zoltán, 30 éves épület­villamossági szerelő:- Eddig az Eb összes mér­kőzését meg­néztem, ame­lyet közvetített a televízió. En­nek alapján pillanatnyüag olyan 95 százaléknyi esélyét látom an­nak, hogy a magyar vízilabda-vá­logatott győzedelmeskedik a kon­tinensviadalon. Igaz, legutóbb a jugókkal nem bírtunk, de azt hi­szem: egy tisztességesebb mérkő­zéseken őket is meg tudnánk ver­ni. BUOÁMY

Next

/
Thumbnails
Contents