Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-16 / 139. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2001. JÚNIUS 16., SZOMBAT ÉÍIHHB EGYE A munka gyógyíthat is Megyei információ ______ Több e zerre tehető azoknak a megvál­tozott munkaképességűeknek a szá­ma, akik, bár lehetőségük volna rá, az információ hiánya miatt nem keresik meg a munkaügyi kirendeltségeket, ahol a foglalkoztatási programok ré­vén jelentős számban juthatnának munkához — nyilatkozta dr. Ábel Béla, a megyei munkaügyi központ rehabili­tációs csoportjának vezetője. A fogyatékkal élők jászsági civil szervezetei, illetve a kistérség önkormányzatai képvisel­tették magukat azon a tanácskozáson, ahol a foglalkoztatási rehabilitáció aktuális kérdése­iről esett szó. Elhangzott, hogy a megyében összesen mintegy ezer megváltozott munkaképességű jelentkezik a munkaügyi kirendeltségeken, tehát az érintetteknek csak töredéke veszi igénybe a szolgáltatásokat. A munkaügyi központ munkatársainak segítségével lehető­ség nyílna arra, hogy az addig csak betegként számon tartott emberek a társadalom tevé­keny részesévé válhassanak.- Alapvető szemléletváltásra volna szük­ség, hogy ne betegként, hanem valóban meg­változott munkaképességűként tartsuk szá­mon a fogyatékkal élőket - szögezte le a szakember. - Azok, aki készek az együttmű­ködésre segítséget kaphatnak nálunk a kép­zéstől, az átképzésen át egészen a munkavál­lalásig. Ábel Béla kiemelte, hogy munkahelyte­remtésre évente mintegy százmillió forintot fordítanak, de tavaly más munkaügyi alapok átcsoportosításával közel 140 milliót költöt­tek el erre célra. Pozitív példaként hozta fel azt a jászberényi vállalkozót, aki a munka­ügyi központ támogatásával számítógépeket vásárolt, s azóta jól működő vállalkozást szervezett a távmunkából élő, megyebeli, to­lókocsihoz kötött emberek közreműködésé­vel. Alkalmazottai az internetes kapcsolat se­gítségével saját lakásukon kereshetik meg a kenyerüket. Az előadó kiemelte, hogy a fogyatékosok­nak nem kell azért aggódniuk, hogy a meg­szerzett nyugdíjuk folyósítását a munkavég­zés következtében megszüntetik. Sokan ettől való félelmükben nem vállalnak munkát, nem ismerve a jogszabályokat, amelyek megenge­dik a megváltozott munkaképessé­gűeknek, hogy mondjuk a rokkant­nyugdíjat is megtartva, kiegészítő jövedelemre tegyenek szert. ____________________________________BANKA CSABA 200 0-ben a Jászságban 128 csökkent munkaké­pességű személyt közvetítettek különböző munka­helyekre, melyekből 78 olyan munkavállaló is kike­rült, akiket nem a központ által munkahelyteremtés címén támogatott vállalkozók alkalmaztak. Ez a munkaadók szemléletének bizonyos változását mutatja - vélekedett Kerékgyártó Zsuzsa, a jász­berényi kirendeltség munkavállalási tanácsadója. FICÁNKA. A jászberényi strandfürdőben a város összes óvodája részvételével a napokban játékos vetélkedőt rendeztek. A jó időben boldogan pancsoltak a gyerekek a vízben.________fotó, sárközi jáhos TELEPSZÁMLÁLÓK. Nincs ember fia, aki megmondhatná, hány illegális szemétlerakó működik Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség főosztályvezető­je érdeklődésünkre elmondta, a féllegális szeméttelepekből is több mint száz van. A térségben ugyanis három-négy működik a felügye­lőség engedélyével, de csak néhány rendelkezik régi, tanácsi pasz- szussal is. Az illegális hulladéklerakókat zöldmozgalmak és önkor­mányzatok próbálják meg feltérképezni, ám ezek a szervezetek ha­tósági jogosítványokkal nem rendelkeznek. MEGÚJUL A MEDENCE. A cserkeszőlői gyógyfürdőben egy gyógy-, valamint egy látványmedence építése után újabb fejlesztés­be fogott az önkormányzat. Már elkezdték a gyerekmedence felújítá­sát, új burkolatot, valamint vízforgató berendezést kap a legkisebbek kedvenc fürdője. A költségek egy részének fedezésére pályázatot adott be a település. VIZSGÁL AZ OKÉV. Az idei matematika írásbeli és a közös írásbe­li-felvételi dolgozatokat az Országos Közoktatási Értékelési és Vizs­gaközpont begyűjti és átvizsgálja, hogy a szakemberek képet kapja­nak a matematikaoktatás helyzetéről. Jövőre várhatóan a magyar nyelv és irodalomból írott dolgozatokat vizsgálják át ugyanilyen cél­lal. Röviden Itt komótosabb az élet Susan M. Lettis Amerikából érkezett Szolnokra, és össze­sen 11 hónapot tölt nálunk a Rotary Klub szervezésében. Itteni tartózkodásának vége felé a tapasztalatairól érdek­lődtünk. Szolnok- Cooperstownból jöttem - kezdte a beszélgetést Susan, aki­nek a magyar szókincsét olykor még ki kellett egészítenie a tol­mácsnak. - Ez egy 2500 lakosú kisváros New York államban, de olyan üdülőhely, ahol nyaranként ötvenezer ember is összezsúfoló­dik. Most végeztem a középisko­lát, és mivel tudomásomra jutott ez a lehetőség, rászántam ma­gam, hogy egy évre Magyaror­szágra jöjjek. Bejártam az órákra a Varga Katalin Gimnáziumban, ahol sok jó barátot szereztem.- Nekünk annak idején, ami­kor ösztöndíjjal külföldre men­tünk, azt tanácsolta a professzo­runk, hogy szerezzünk egy jó cserfes szájú barátnőt, így lehet legjobban nyelvet tanulni.- Nekem sok barátom van, de olyan barátot nem szereztem — mondja nevetve, majd gyorsan más témára vált. A gimnázium­ban jegyeket is kaptam néhány tárgyból: biológiából négyest, testnevelésből ötöst. Néha az an­golul tartott történelemórákra is bejártam.- Miben látta a legnagyobb különbséget az otthoni és az itte­ni élet között?- Itt lassúbb, tempósabb az élet. Nálunk, Amerikában min­denki jobban nyüzsög, igyek­szik, rohan, még egy olyan kisvá­rosban is, mint Cooperstown. Az is furcsa volt, hogy nem kellett szervezetten tanulnom, a szá­momra érdekes órákra jártam be a gimnáziumba.- Lényegében elveszített egy évet a középiskola után. Nem saj­nálja?- Ha sajnáltam volna, nem jö­vök ide. Ez nagyon hasznos év volt, sokat tanultam. Egy kicsit magyarul is, és ismerkedtem a vi­lággal. Sokfelé utaztam Magyar- országon, sok szépet láttam.- Egy hónap múlva hazauta­zik. Hogyan tovább?- Ősszel egyetemre szeretnék menni, még nem tudom, hogy milyen szakra. Egy évig majd kós­tolgatom, mi tetszik legjobban, és csak azután döntök. Nagyon sze­retek utazni, lehet, hogy olyan munkát választok, amelyik sok utazással jár. És biztos, hogy még visszajövök Magyarországra, na­gyon fognak hiányozni az itteni barátaim, bár megbeszéltük, hogy levélben és e-mailen tartjuk majd a kapcsolatot. ______________________________________________B.A Alma mater SOMFAI PÉT1R A minap a Tiszaparti Gimnáziumban jártam. A fizikumban az alsóbb osztályosoknak még az utolsó napok figyelemlekötő kísérleteire készült a tanárnő, néhány teremmel odébb az érettségizők izzadtak a bizottság előtt. Az igazgató jogos büszkeséggel vezetett körbe az intézményben, megmutatva a könyvtárt, a szépen berendezett szertárakat, a vendégek fogadására szolgáló tanácskozótermet, meg a szülői fogadószobát is. Közben be-betértünk egy-egy tanterembe is. Tisztán, szépen sorakoztak a padok, a falak nem voltak kulimászosak, szemmel láthatóan ezekben az osztályokban nem divat vajaskenyér-csatát vívni a szünetekben. Mint ahogyan talán az sem, hogy cipőtal­pat a falhoz támasztva mélyedjen az embergyereke kedvenc osz­tálytársnője kék szemébe... A tiszapartisok, mint megtudtam, előkelő he­lyen szerepelnek az egyetemistákat nevelő középiskolák országos rangsorában, jegyzik őket a tanulmányi versenyek győzteséi között is. Rend rendet szül, a piszok pedig újabb mocskot, tartja a mon­dás. Emlékszem, gyakorló tanár koromból, ilyenkor év végén fej­fájásig számolt a tantestület, honnan vegyen elég pénzt a termek festésére, az összetört padok javítására, a megrongált, összeka­ristolt táblák cseréjére. Akad-e mesterember a környéken, aki az őszi becsengetésig győzi a rengeteg munkát. A héten érettségizők talán már megkönnyebbültek, el is felej­tették a kérdések buktatóit, én azonban még mindig azon gon­dolkodom: vajon azért olyan jók a tiszapartiak tanulmányi ered­ményei, mert a házban rend és tisztaság uralkodik, vagy azért a tisztaság, a pedantéria, mert ez egy igazi „oskola”? Alma mater, a tudás, a tanulás szentélye. Ahová érdem beke­rülni, s ahonnan - évek múltán visszaemlékezve - dicsőség ki­Búcsúzik az igazgató néni _____Abádszalók Ha rminchat esztendő. Elég hosszú idő ahhoz, hogy több nemzedék mondhassa Pólyák Csabámé, Erdei Ró­zsikét tanárának. Ez idáig az egyetlen munkahelye a helyi iskola volt, amelynek rangját igazgatóként is elő­segítette. Ma búcsúzik a ka­tedrától. Nagyszülők, szülők, gyerekek és unokák, a jelenlegi és egykori ta­nítványok megbecsülését is ha­zaviheti emlékül az ünnepelt, akinek megható meglepetésben is része lesz: elsőként veheti át a nagyközsége megbecsülését szimbolizáló „Abádszalókért Emlékérmet”. Pólyák Csabáné pedagógusi életpályát 1965-ben kezdte, amelynek 2001-ig Abádszalók volt az egyetlen állomása. 36 esztendő! Köteteket is meg­töltene a három és fél évtized eseménykrónikája: tehetséggon­dozó programok, a szaktantárgyi oktatás színvonalas megalapozá­sa volt a legfontosabb állomása annak a folyamatnak, amely a megyében is ismertté - elismert­té - tette az abádszalóki iskolát. 1987-ben költözött az intéz­mény a régió talán legszebb épü­letébe. A szemrevaló, korszerű, modem és esztétikus külsőt fi­gyelemreméltó belső tartalom­mal töltötte meg Rózsika néni 21 éves igazgatói működése alatti A gyerekeken kívül szűkebb pátriá- -ja ügyeire is odafigyelt, önkor­mányzati képviselőként, alpol­gármesterként önzetlenül segítet­te a szépen fejlődő üdülőtelepü­lést. Könnyű dolguk van a búcsúz­tatóknak, hiszen csak az őszin­tén hálás szavakat kell meglelni­ük, tolmácsolni a most itt tanuló gyerekek, az „oskola” falai közül már kilépett húszon-, harminc-, negyven-, ötvenéves korosztály köszönetét. Azokét, akiket Rózsi- ka megtanított a másokat és a tu­dást mindig tisztelni tudó ember­ségre^____________________Ml Krisztián, a szállodás Arany egydollárossal köszönték meg a vendéglátást Egy hotel vezetése egész embert kíván. Számos fontos vagy épp első látásra lényegtelennek tűnő, ám az összképet jelentősen befolyásoló dologra oda kell figyelni, s elsősor­ban nagyon szeretni kell a vendé­geket, arra törekedve, hogy minél jobban érezzék a házban magukat. Talán ezt a hivatástudatot fedezte fel a kétpói kastélyhotel olasz tulajdonosa Varga Krisztiánban, amikor a most hu­szonnégy éves fiatalembert megbízta a négycsillagos szálloda vezetői teendői­vel. Pedig az aprócska település határá­ban álló kis ékszerdoboz, az Almásy Kas­télyhotel olyan szálloda, amely a legké­nyesebb igényeket is kielégíti; az ott pi­henő vendégek magas színvonalú kiszol­gáláshoz szoktak. — Sohasem lehet tudni, éppen ki érke­zik hozzánk. Meglepetésszerűen toppant be már a Mercedes vezérigazgatója, a Reuters vezetőjének kiléte pedig csak a névjegyéből derült ki. De gyakran jönnek német, olasz nemesi származású vendé­gek is. Érdekes módon ők a leghálásab- bak a színvonalas kiszolgálásért, soha­sem mulasztják el megköszönni egy-egy kedves szóval. Szép emlékként őrzök vi­szont egy különleges „borravalót”, egy arany egydollárost, amelyet akkor kap­tam az egyik vendégtől, amikor kiderült, hogy érméket gyűjtök. Krisztián előtt magasra helyezték a mércét, amikor előbb étteremvezetővé nevezték ki, majd rábízták az egész ho­telt. Az újonnan megnyílt kastélyszálló ételkínálatát éppúgy neki kellett összeál­lítania, mint az igényes borválasztékot. Szívesen tette, hiszen maga is nagy ra­jongója a finom falatoknak és a nemes italoknak. Névjegy: Varga Krisztián Született 1977-ben, Mezőtúron Vendéglátóipari szakközépiskolát végzett, a mesterséget Bozsokon, Kőszegen tanulta Nőtlen- Főként jó minőségű villányi és toka­ji borokból állítottam össze a választé­kot, bár a kezdőkészletről szóló számla láttán nem voltam biztos benne, hogy sokáig étteremvezető maradok... Kide­rült azonban, hogy érdemes volt, a ven­dégeink valóban igénylik a jó borokat. Az étlapon az igazi különlegességet a középkori menüsor jelenti, amely szin­tén rendkívül népszerű. Bevallom, bár­mennyire szeretem az ilyen ételeket, ne­kem már néha elegem van az éttermi kosztból. Legszívesebben főzelékeket eszem. Jó iskolája volt. Korábban a Dunántú­lon, a bozsoki Sibrik Kastélyban tanulta az étteremvezetést. Az ottani kastélytól csak azért vált meg, mert visszaköltöztek szülővárosába. Hamarosan megnyílt azonban a két­pói Almásy Kastélyhotel, amelynek tulaj­donosai nagy gondot fordítottak a sze­Krisztián a szakmája szerelmese fotó< mészáros mélyzet kiválasztására. Krisztián alkal­masnak bizonyult a rábízott feladatra. Számára az jelenti a legnagyobb elis­merést, ha elégedettnek látja a vendége­ket. Ha kell, szívesen mesél a kastély tör­ténetéről, az alföldi emberekről, a külföl­di csoportok mellett az idegenvezető sze­repét is betölti. Hajnalig fennmarad né­hány vendég kedvéért, főz, ha valaki iga­zi különlegességet kíván ebédre. A mun­ka tehát teljesen kitölti az életét, bár elő­fordul, hogy némelyik ifjú hölgyvendég rajta felejti a szemét. — Kerültem már néhányszor kellemet­len helyzetbe a burkolt vagy akár teljesen nyílt ajánlatok miatt. Nem szeretem azonban keverni a szakmát a magánélet­tel. Amikor a kastélyban vagyok, meg­próbálok minden idegszálammal a mun­kámra figyelni. A visszajáró vendégek már barátként üdvözlik. A vendégkönyv dicsérő bejegy­zései magukért beszélnek. Krisztián azonban nem elégszik meg ennyivel. Tudja, érzi, hogy mostanáig a szerencse is segítette. Külföldre készül, hogy szak­mailag még tovább fejlődhessen, a német mellett néhány más nyelvet is megtanul­jon, világot lásson. Hogy aztán később miként alakul az élete? Azt talán csak Fortuna istenasz- szony tudja. __________________________________________________SZILVÁSI A rend rendet szül, a piszok újabb mocskot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents