Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-14 / 137. szám

4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2001. Június 14., csütörtök S 2 E R K E S 2 T O S Árulkodó nyomok a betonon A megyeszékhely főutcáján, a Baross és Szapáry út találkozásánál egykor szebb na­pokat megélt aluljáró ügye feltámadt porai­ból. Legyen hála érte! A pályázat egykori nyertese ugyanis elállt eredeti elképzelésé­től, új fejezetet nyitva és soha vissza nem térő alkalmat kínálva az illetékeseknek a hasznosítás újragondolására: a hely hasz­nossá tételére. Régi vágya a szolnokiaknak, hogy legyen a vá­rosnak egy kulturált, higiénikus, a nap bármely szakában elérhető nyilvános illemhelye. Ki tud­ja, miért, de az elmúlt tíz, vagy inkább húsz év­ben egyetlen arculatformáló várostervben sem kapott helyet ez a fontos „közintézmény”. Ezt a tényt egyébként képtelen vagyok felfogni, mert egy városnak elemi kötelessége erről gondos­kodni. De ha mégsem, leg alább csinálna belőle presztízskérdést, hisz sok­kal kisebb városok is büszkélkednek ilyennel. Mert a mai világban az mégis csak abszurd, hogy egy megyeszékhelyen a városi polgár, vagy az ide érkező idegen feszítő gondjai közepette tehetetlenül toporogjon, s gyötrő kínjaitól egy kapualjban vagy bokorban szabaduljon meg. A szemérmesebbekre ez a megoldás kimondottan dehonesztáló lehet, akár működési zavarokat is okozhat, ezért nem is nagyon választják, inkább úgy tesznek, mintha valamit akarnának: mond­juk, vásárolni egy áruházban (vizslató tekinte­tükkel pásztázva az ajtófeliratokat), vagy úgy tesznek, mintha vidékre utaznának, netán a pia­con azért vesznek öt kiló krumplit, hogy aztán észrevétlenül beosonkodjanak a „megváltó” helyre. A finnyásabbaknak és pénzesebbeknek vannak a szórakozóhelyek: úgy teszünk, mintha megszomjaztunk volna, lazán beténfergünk, ké­rünk egy bambifélét, aztán íziben megcélozzuk a mellékhelyiséget. Megint mások a hivatalok folyosóin kutatják a büis táblákat, az ott dolgo­zók nem kis bosszúságára. A közintézményekhez, bevásárlóhelyekhez, szórakozóhelyekhez tartozó illemhelyek nem a nagyközönség számára készültek, ebben egyet­érthetünk, s nem is helyettesíthetik a nyilvános WC-t. Arról nem is beszélve, hogy ezek a helyek korlátozott ideig tarta­Egy önmagára valamit adó város a szükséghelyet a szükséges létesítmények közé sorolja nak nyitva. Hogy a műintézmény léte elo­dázhatatlan, egy kis környezettanulmány­nyal könnyen belátha­tó: érdemes egy hét végi éjszaka után, fáradságot nem kímélve, kör- bebóklászni a belváros utcáit, utcácskáit. De csak az erős gyomrúak merészkedjenek ki! A gyalogjárda betonjába beszívódó nyomok, a házfalak beugróinak, zegzugainak bűzös pá­rolgása, az orrfacsaró és gyomorforgató élmény meggyőzhet mindenkit arról, hogy szükség van a szükséghelyre. S bár általában szkeptikus va­gyok, ezúttal kétségem sincs afelől, hogy ha vol­na hová bemenni, nem kint mennének ki... _______________________________________PÁSZTOR JÁNOSNÉ, SZOLNOK Eg y közösség tartalmas találkozásai Felpaprikázva Csaknem belebotlottam az üzlet közepére senderített bevásárlóko­sárba, szándék szerint ezzel jelezvén, hogy abban valami olyasmi van, amire érdemes odafigyelni. Kíváncsi öregasszony lévén köze­lebb léptem, s szemügyre vettem az árengedményes kínálatot. Zöldségfélék fonnyadoztak benne, az 50 százalékos kedvezmény annyira megbabonázott, hogy nem tudtam ellenállni a zöldpap­rikának. Szemrevételezéssel is jogos a fél ár, állapítottam meg a fonnyadékról. Rövid kalkuláció után kettőt kiválasztottam, hisz 66-ért mégiscsak kettőt viszek haza! Az is igaz, az egyikről hiány­zott a címke, de ezen nem akadtam fenn, hisz egy „alomból” va­lók, ezt láthatja, aki nem vak. A címkés aszott volt a jobb állapotú, mondhatni pofás, a másikat a pergamenszerű gyűrődéseivel, elszíneződéseivel kizárólag a bol­tos kedvéért vettem meg, legyen neki is egy jó napja. A pénztárnál a kisasszony elsőként a címkézettet vette kézbe s rögvest beütötte a 33 forintot. Jött a címke nélküli. Táguló pupillá­im 68 forintot észleltek. Mit tagadjam, szem fennakadt, szó benn maradt, elvesztettem bátorságomat a vitához, mert ha nem látja, hogy ez is vacak, mint a másik, ha friss, ropogós, gusztusos pap­rikát lát, kár is vitatkoznom - meg több is veszett Mohácsnál. Míg fizettem, azon töprengtem, vajon a kisasszony élettapaszta­lata hiányosságainak vagy ügyes üzleti fogásnak tudható be a „címkétlenséggel’’ előidézett árváltozás? A101 forintos paprikáimmal hazaballagtam. Hogy rágnivaló is le­gyen rajtuk, hideg vízzel feltuningoltam, majd a vacsoraasztalra tettem, hogy szeleteket vágjak a gyereknek. Az első késvágással belém hasított a felismerés: olyan méregerős paprikákat vettem, ami még egy kondáson is kifogott volna! Most értettem meg iga­zán azt a bölcsességet: az olcsó a drágább. Vigaszdíjként másnap a piacon 102 forintért két, csodásán szép, mosolygó paprikát vet­tem. De az is lehet, nem is mosolyogtak. Vigyorogtak... WÉBER NÓRA, SZOLNOK Könyvek bűvöletében Mosoly a kedvességéit Gyakran betérek a Centrummal szomszédos Plus Áruházba a pi­acról érkezvén, felpakolva, cipe- kedve, hogy a napi bevásárlást is letudjam egy szuszra. Az üz­letben újságot áruló hölgy ne­megyszer segít rajtam - rajtunk, időseken - azzal, hogy vigyáz nagyobb csomagjainkra. Leg­utóbb meg is kérdeztem, mivel tudnám meghálálni a kedvessé­gét, hiszen ez neki nem felada­ta, a figyelmessége pedig rend­kívül jóleső. Mosolyogjon! - vá­laszolta ő -, olyan sok komor, megfáradt arcú embert látok nap mint nap. Hazafelé a fájós lábammal, sokkal derűsebb arccal tettem meg az utat aznap. Sokunk ne­vében kívánom, jusson az örömből neki is bőven szeretett családja körében. ____________________________F. IhNÍ, SZOLNOK Vi dám vonatozás Több szolnoki általános iskolás kirándulásához különvonatot indított Szilvásváradra a MÁV, amihez Göőz Zoltánná szolgá­latkész segítsége is társult, hogy az ülésrend, az elhelyezkedés iskolák, osztályok szerint rend­ben megtörténhessen. Gazdag programban, tartalmas kirándu­lásban volt részünk, egy nagy­szerű napot töltöttünk el sok vi­dámsággal, dallal, tánccal, ami­ért köszönet a szervezőknek. ______________MORVÁIN* ÉN UNOKÁJA, MÁRK Tőserdői triatlon Országos diákolimpia helyszíne volt Tőserdő, ahol népes közön­ség előtt vívtak meg egymással a fiatalok. Az eseményen én is részt vettem. Na, nem mint ver­senyző, hanem mint néző, a sok­sok hetvenen felüli nagyszülővel együtt. A verseny jó volt, szép volt, iz­galmas volt! Öröm volt látni a gyerekeket, akik mind győzni akartak, megmutatni, kinek mire, mennyire futja az ereje, az egész­sége. Egy nemzet legfőbb kincse né­pessége testi-lelki épsége, az egészsége, amit már gyermekkor­ban ápolni kell. Az ország számá­ra távlatokban is legjövedelme­zőbb, legjobban megtérülő be­fektetés az egészség megőrzése, , nem mindegy tehát, hogyan bá­nunk vele. E nemes szándékot igazolta most a gyönyörű környe­zetben megrendezett verseny. Minden tisztelet a rendezők­nek a zavartalan lebonyolításért, a biztató, bátorító szavakért. A versenyben indulók mindegyüké­nek - az utolsónak érkezőnek is! - jutott egy meleg kézszorítás, vállveregetés a tiszteletreméltó vállalkozásért. Jó volt, kedves lányok, fiúk, a jövő évtized olimpiáinak leendő bajnokai! Sok sikert, erőt, egész­séget! MOLNÁR FERENCNÉ _______________________SZOLNOKI NAGYMAMA A tiszasülyi nyugdíjasklub tagjai évek óta rendszeresen találkoznak kéthetenként. Hogy a település életében mennyire népszerű és fontos a klubélet, bizonyítja az a tény, hogy nyolcvanöt tagja van a kis közösségnek. Minden találko­zó egy-egy alkalom arra, hogy egymás iránti szeretetből, nagy odaadással, vendégváró falatokkal is készüljenek. Nem múlhat el névnap, születésnap köszöntés nélkül, nem múlhat el egyetlen ünnep úgy, hogy ne figyelnének egymásra. Minden találkozás egy- egy tartalmas és szórakoztató él­mény, megerősítése annak, hogy egyetlen alkalmat sem szabad ki­hagyni, két hét múlva újra talál­kozni kell, hiszen együtt lenni na­gyon jó. A hétköznapok programjai ter­mészetszerűleg alkalmanként ki­rándulásokkal is kiegészülnek, máskor szomszéd település nyug­díjasait látják vendégül, alkalmat kínálva az ismerkedéseknek, be­szélgetéseknek, barátságoknak. Polgármesterünknek, Csörögi Tibornak nemcsak tiszteletre mél­tó érdeklődését és figyelmét élvez­zük, de amennyire az önkormány­zat lehetőségei engedik, egyéb se­gítséget is kapunk. Hálásak va­gyunk érte. Kívánjuk, hogy még nagyon so­káig legyen alkalmunk a közös programokra, vidám találkozások­ra, minél több együtt töltött dél­utánra. K.A.-NÉ, ______________________________________TISZASÜLY Könyvhét. Nosztalgiával gondolok kamaszkorom éveire, amikor a fő­tér környékén csak araszolva lehe­tett haladni, mert akkora volt a tö­meg, az érdeklődés az ünnepi könyvhétre megjelent könyvek iránt. Sok éven át előre készültem június első hetére, igyekeztem kü­lön erre a célra minél több pénzt összekuporgatni, hogy betűk iránti olthatatlan és telhetetlen vágyam kielégítsem. A szerzési vágy olyan erős volt bennem, hogy már-már tolakodóan kíváncsiskodtam az asztalok körül, órákat töltve el a né­zelődéssel, a válogatással. Legalább két szatyrot, olykor hármat is meg­tömtem az új szerzeményekkel. Kényszeresen élt bennem, hogy minél többet megszerezzek ma­gamnak abból, amit nekem, olva­sónak szántak. Kamaszkorom és if­jú éveim júniusai a szobafogságot is jelentették egyben, mert körbe­ágyazva magam a könyvekkel, na­pokig ki sem bújtam a lakásunk­ból. A legnagyobb ünnep számomra a könyvhét volt. Maga a varázslat. Ma már nincs vásári forgatag a főté­ren, ma már semmi rendkívüli nem jelzi a hét különlegességét. Ha nem tudnám, hogy ünnepi könyvhét van, talán észre sem venném. Szép helyen van, nagyon szép helyen, talán ezért is érzem, azt, hogy máshol vagyok, nem ugyanott, ahol régen. Az elegáns, kulturált hely megfoszt attól az élménytől, hogy betolakodhassak a tömegbe, hogy órákat időzzek, kikapcsolva a körülöttem mozgó világot. Hiányzik belőle a kamaszkori varázslat. Vagy én lettem öregebb? Már régóta nem készülök az ünnepi könyvhétre. Nem kuporgatok, mert több hónapi fizetésem kelle­ne az új könyvekre. Tíz éve végleg megszakadt a sorozat, tíz éve áll a sor érintetlenül a Szép versekből, a Körképből. Mint minden évben, most sem hagytam ki, hogy szétnézzek. Fi­gyeltem a többieket, próbáltam ol­vasni a tekintetekből. Sok mindent elárult szellemi és anyagi színvona­lunkról. Elárulta, hogy a könyv, az irodalom szeretete önmagában mit sem ér, kevés ahhoz, hogy birtokol­juk is. Pénz kell hozzá, amiből a magunkfajtának alig van. Akinek meg van, nincs borzasztó nagy szüksége a szép szóra, a gondolat­ra, a szellemi táplálékra. Pedig na­gyon elkelne ebben az elgépiese- dett, szappanoperás vüágban... KOROKNAI KATALIN, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Tíz nap alatt átrajzolták? A jó példával járj elöl! Anno 1998-ban, a választási kam­pány idején a jászapáti könyvtár­ban tartott Fidesz választmányi ülésen fűt-fát ígérgettek az M8-as gyorsfogalmi útról Veszprém— Kecskemét-Szolnok-Jászapáti- Eger között. A május 10-ei lapban a megye térképén szaggatott vo­nallal illusztrált nyomvonal je­lent meg, rajta a nyugat-keleti irányú útvonal M4-es, a Jászsá­gon keresztül vezető útvonal az M 8-as. A május 20-ai Vasárnap Reggelben a „Zsinórban Graztól Nagyváradig?” című írásból vi­szont az derül ki, hogy a Jászság törölve, sőt, most már nyugat­kelet irányú lett az M 8-as (a cikk­hez tartozó térkép szerint). Eh­hez összesen tíz napra volt szük­ség. Ha Eger felé jött volna az út, akkor Észak- és Kelet-Európa is gyorsabban elérhető lenne. Mondhatják: ott van az M3-as is, az is nyugat-kelet irányú. De a Jászságot az is kikerüli, pedig ott van a fejlődés lehetősége, ahol gyorsforgalmi út van. Legyünk mi továbbra is elmaradott térség? Erről tíz nap alatt döntöttek azon a címen, hogy lényegesen lerövi­dítik a távot. Ez igaz akkor is, ha rácsatlakozással igénybe venné a forgalom az M3-as autópályát is. Szomorúan konstatálom, hogy errefelé megint nem történik semmi, nincs remény a fejlődés­re - ami különösen és fokozot­tan igaz a Jászapáti székhelyű Al­só-Jászságra. ______________________SZABARI PÁL, JÁSZAPÁTI Gyakran halljuk az idősebbektől - tegyük hozzá, joggal -, neve­letlen a fiatal nemzedék. Nem is­meri az előzékenységet, a figyel­mességet, az udvariasságot, nem fukarkodik a sértő megjegyzések­kel, a kortársak egymás közötti stílusát meg ne is emlegessük! A közelmúltban óvodások ha­da vonult egy matinéelőadásra, voltak legalább nyolcvanan. Egy szűkre szabott átjárón kellett át­haladniuk, ahol épp két idős hölgy beszélgetett. A hölgyek mosollyal üdvözölték a kicsiket, és udvariasan félrehúzódtak, hogy utat engedjenek nekik és kísérőiknek. A beszélgető páros abbahagyta a diskurzust, meg­várta, míg elhaladnak a gyere­kek. De egyetlen gyermek, egyet­len felnőtt nem köszönte meg az udvariasságot. Milyenek lesznek felnőttként ezek a gyerekek, ha kicsi korban nem tanulják meg, hogy vannak helyzetek, amikor illik köszönni s illik megköszönni. Milyenek lesznek, ha az együttélés, az ud­variasság alapvető szabályait nincs kitől eltanulni? A szokáso­kat kicsi korban, épp az ilyen spontán szituációkban lehet elsa­játítani, később nehezebb, vagy - mint számos példa van rá - nem is sikerül. A gyermekközös­ségekben a viselkedési mintát az óvónő, a pedagógus adja. Nagy a felelőssége, ezért minden hely­zetben ennek megfelelően kell viselkednie. _________________MUNKÁCSI PÁLNÉ, SZOLNOK Sz ámla utólag nem adható Mint tudjuk, június elsejével Szolnokon új parkolási rend lé­pett életbe, aminek eredménye­ként a belváros nagy részén par­kolóóra használatával fizetünk, ha autónkkal megállunk. Ellentétben az üzemeltetőnek a múlt héten megjelent nyilatko­zatával - amelyből megtudtuk, hogy az APEH engedélyezte a számlaadás alóli mentesítést, de aki a kapott nyugtával felkeresi a cég központját, kaphat számlát, ha kér - nekem az a vélemé­nyem, hogy a parkolóórák üze­melése szabálytalan. A nyilatkozatban elhangzottak két szempontból sem helytálló­ak. Egyfelől az adóhatóság nem adhat a számlaadási kötelezett­ség alól felmentést, másfelől pe­dig érdeklődésemre a hivatalban azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem adtak ilyen felmentést, csu­pán a nyugtaadás pénztárgépi teljesítése alól adnak mentesítést. A számlaadás utólagosan nem teljesíthető, azt a szolgáltatás nyújtásakor és annak helyén kö­telesek megtenni, egyébként sza­bálytalan. Az eljárással egyéb­ként adócsalást is elkövethetnek, hiszen kontrollálhatatlan, hogy az adott nyugtákat ki kapta. A rendszer hiányosságából adódóan a belvárosban közleke­dő vállalkozókat folyamatosan komoly kár éri, ezért annak kor­rigálása - vagy a parkolóórák le­cserélése — véleményem szerint nem tűr halasztást. _________________HORVÁTH ELEMÉR, SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents