Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-17 / 114. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2001. Május ÍZ, csütörtök HHB Közösen énekeltünk A jászberényi Nagyboldog­asszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola énekkarának hét éve van kapcsolata a marosvásár­helyi 20.SZ. Általános Iskola kó­rusával. Szoros barátságunk an­nak is köszönhető, hogy évről év­re találkozunk, egyszer mi me­gyünk, egyszer ők jönnek ven­dégségbe hozzánk. Az idén a jászsági város volt a vendégfoga­dó. A fáradságos utazásból kicsit megpihenve elsőként Jászbe­rény nevezettességeit, köztük Lehel kürtjét mutattuk meg ba­rátainknak, majd egy kétnapos­ra tervezett kiránduláson Buda­pest, Martonvásár, Kápolnás- nyék és Székesfehérvár látniva­lóit jártuk végig. Kedves vendé­geinket elvittük a Hősök terére, a Parlamentbe, a Szent István- bazilikába, a Budai várba, a Ha­lászbástyára, Martonvásáron a Brunszvik-kastélyba, Kápolnás- j nyéken Vörösmarty szülőházá­ba. Nagy élmény volt mindany- nyiunk számára a Szent István- székesegyház, Szt. István lovas szobra, Székesfehérvár törté­nelmi városközpontja és a Rom­kert szépsége. Utunk során megálltunk rövid időre a Bory várnál is. Itthon, valamennyiünk szép­ségére a Nagytemplomban a di­ákmisén, együtt énekelt a két énekkar. Nagyon örültünk an­nak, hogy barátaink egy napot a vendéglátó családok körében is eltöltöttek. A búcsú napján azzal köszön­tünk el egymástól, hogy egy év múlva náluk találkozunk, két év múlva pedig ismét visszavárjuk őket. TACZMAN ANDREA ______________________________________ PIÁK Re álisabb ingatlanárakat Sok írás foglalkozott mostanában a lakás- és ingatlanpiaccal, ame­lyek elsősorban az ingatlanköz­vetítő irodák tájékoztatására épültek, az általuk közölt infor­mációkat vették alapul. Véleményem szerint az ingat­lanárak alakulását a kereslet-kí­nálat, az építőanyag-árak s az inf­láció mértéke határozza meg el­sősorban. Befolyásolhatják per­sze más tényezők is, mint példá­ul az érdek. Mert előfordul, hogy ugyanaz az iroda értékeli fel az eladandó lakást, amelyik az eladást is in­tézi, így érdeke, hogy minél ma­gasabbra tornázza azt, mert bi­zonyos százalék őt illeti, közvetí­tői díjként. Ezért esetenként ir­reálisan magas árak kerülnek szóba. Az egész országban emelked­tek az ingatlanárak, de Szolno­kon az országos átlagnál is job­ban. (ahol az ingatlanközvetítő­ket már két kezünkön sem tud­juk megszámolni). Az újságok­ban olvasható adatok természet­szerűleg befolyásolják, hogy ki mennyire tartja eladásra kínált ingatlanát. Az ingatlanhelyzetről, a valós, kialkudott forgalmi árakról véle­ményem szerint az illetékhivatal, illetve a földhivatal tud pontos és tárgyilagos felvilágosítást adni. Szívesebben olvasnánk ezek tényszerű és reális adatait. ________________________________M. C., SZOLNOK Az óvatlan óvodásokról Távol áll tőlem, hogy pálcát törjek a közelmúlt­ban történt bölcsődei gyermektragédia ürügyén azok felett, akik gyermekek nevelését választot­ták hivatásukként. Már csak azért sem tenném ezt, mert akik életük egy jelentős szakaszát ki­csinyek között élik, nehéz feladatra vállalkoztak, hisz lankadatlan figyelmet és hatalmas szeretetet kíván e munka. Nem lehet kétséges, hogy a többség ennek tudatá­ban dolgozik, s az sem, hogy nyugodtan rájuk bízhatjuk féltett gyer­mekünket. Egy felnőttre általában hat-hét gyermek felügye­lete tartozik. Ha lankadatlanul csak a kicsikre kon­centrál a gondozó, akkor is megtörténhet a baj, hisz lehetetlen minden mozdulatot vigyázni. Egy villanás erejéig azonban hadd idézzek egy másik képet: sokan, sokszor láttunk már bölcsődei, óvo­dai udvarokat kerítésen kívülről - meg belülről is -, hogy az óvónők nem a gyerekek felügyeletével vannak elfoglalva, hanem az egymás közti beszél­getéssel (ijem ritkán hátat fordítva a játszóhely­nek), s úgy telik el a szabadban töltött idő, hogy a kicsikre alig vernek néhány pillantást. Évekkel ez­előtt idős ismerősöm keserűen panaszkodott, hogy napközben, saját jól felfogott érdekében, kerüli lakása erkélyét, mert egyre kellemetleneb- bül érzi ott magát. Innen ugyanis közvetlenül egy gyermekintézmény udvarára lát, s akarva- akaratlanul is figyeli a kicsik játékát, foglalatos­ságát. Nemegyszer előfordult, hogy nem tudta visszafogni magát s odaszólt a tereferélge- tő felnőtteknek, hogy a gyerekekkel is tö­rődjenek, mert az egyik éppen leesett a mászókáról, a másiknak meg beszorult a lába, a harmadik meg veri a tár­sát. A felügyelettel megbízott felnőttek az „üzen­getést” egy idő után nagyon zokon vették, s ha megjelent ismerősöm az erkélyen, ujjal muto­gattak rá. Ez jutott eszembe arról, ami a fővárosi böl­csőde udvarán történt. Meg az, hogy aki időt nyer, életet ment. Mert mint mondták, a gondo­zó figyelmét a gyermekek csoportosulása keltet­te fel... __________ ______ANTALFY VALÉRIA, SZOLNOK Eg y idő után ujjal mutogattak rá, ha kiment az erkélyre Autókról tényszerűen, vagy sehogy A szaklapok természetszerűleg, a napilapok pedig időnként közöl­nek autós összeállításokat a leg­újabb típusokról. Kocsitulajdo­nosként, de szakmai okokból is érdeklődéssel olvasom ezeket az írásokat. A szaklapok lehetőségei kor­látlanok, ellenben úgy tűnik, a napilapok adottságai nem elégsé­gesek ahhoz, hogy az újságolvasó elégedett lehessen a közölt infor­mációkkal. Választott szakmámból, hiva­tásomból, értékesítői „munkássá­gomból” adódóan működik ná­lam egy szabály, mégpedig, hogy sem elhallgatni, sem túlértékelni nem szabad semmit. Elfogadom, hogy ebben a tárgykörben sem nélkülözhetőek a szubjektív ele­mek, s nem is baj, ha személyes benyomások színezik az írást, de azok mindenkor legyenek tárgy- szerűek, ne essen a cikkíró túlzá­sokba. A napilapoknak nincs módjuk teljes körű elemzésre, ezért fontos, hogy erre történjen utalás, de az is ugyanilyen fontos, hogy amit közöl, az vitán felül tényszerű legyen, ellenkező eset­ben az értők érdeklődését elfor­díthatja, az amatőröket pedig de- zinformálja. A hiányzó részletek amúgy is alkalmat adnak a félre- tájékozódásra. Akadt már arra is példa, hogy olyan típusról olvastam elemzést, amely legfeljebb a fogyasztóvé­delmi teszteken ment át, tehát „ élő” példányt senki sem láthatott belőle. Egy ilyen elsietett „beha­rangozó” hiteltelenné teheti a cik­ket és íróját. Az ellenmondások feloldása csak úgy lehetséges, ha beszélünk róla. Az autók iránt ér­deklődő olvasó igényes, színes írásokat vár, amelyek nemcsak szórakoztatják, hanem pontos is­merteket is nyújtanak. _______________________________S. CS., SZOLNOK SZ ALMABÁBUK. Nyolc évvel ezelőtt ismerkedett meg a szalmafonással H. Tóth Andrásné, akinek kiál­lítása a közelmúltban nyílt meg a Szolnok Városi Kollégium 5. sz. Tagintézményében. A diákok érdeklő­désének szánt tárlat a kollégium épületében, a Tisza-parti sétány 10. szám alatt tekinthető meg. _________________________________________________________________________________________________________________________________________(AMATŐR FOTÓI Ko ntroll — kontroll nélkül? A szolgáltató az általa leolvasott, általa kiszámlázott, általa kitöl­tött csekkek tartalmát (önmagá­val) egyeztetve megállapította, hogy 1 forint tartozásom van, ezért írásos felszólítást küldött a hátralék soron kívüli rendezésé­re, egyidejűleg kilátásba helyez­te, hogy ha az adósságot nem rendezném, megtörténik a szol­gáltatásból való kizárásom. Azt sem hallgatta el, hogy ha a tarto­zást csak a szankcionálás után rendezném, további kiadásokra, sok ezer forint többletköltségre számítsak a szolgáltatás vissza­állításánál. A végrehajtás lehető­ségét is meglebegtette előttem. Ép ésszel fel nem fogtam, hogy lettem adós, hisz mindig a szol­gáltató adatai szerint fizettem. Másnap felkerestem őket, hogy megkérdezzem, miből keletke­zett a fura tétel, s meggondolatla­nul odáig merészkedtem, hogy kritizáltam az eljárást, figyelmük­be ajánlva a levelezés posta- és egyéb költségeit, amiért megrót­tak. Felvetettem, hogy ha az 1 fo­rintot hozzácsapták volna a kö­vetkező számlához, ez az ügy nem lenne ügy. Akkor sem, ha a kontrollvizsgálatok után valaki veszi a fáradságot, hogy kontrol­lálja a felszólító levél tartalmát. Mert ha ezt megteszi, megkíméli saját cégét a nevetségességtől. _______________________________N. S., SZOLNOK Aj ándékkal érkeztek A közelmúltban a jászberényi Misi Mókus Óvoda vendégeket fogadott. A megyei FM-hivatal dolgozói látogatták meg az in­tézményt, akik nem üres kézzel érkeztek, játékokat, mozgás- és képességfejlesztő eszközöket hoztak óvodásainknak. Az aján­dékra költött hatvanezer forintot a hivatal dolgozói gyűjtötték össze. Az óvodások nagy öröm­mel vették birtokba az új eszkö­zöket, amit az óvoda dolgozói­val együtt ezúton is hálásan kö­szönnek. SZABÓNÉ RÁCZ EDIT A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntart­ja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Parkolóórák: az egészségesek mozgáskorlátozása Hamarosan új parkolási rend lép életbe a megye- székhelyen, kész a térkép is. Szép színes, de megdöb­bentő. Alig maradt tér, utca a városban, amely ne kapott valamilyen jelzést. Mi lesz azokkal az emberekkel, akik csúcsidőben, 7-18 óra kö­zött kénytelenek a munkahely­ük közelében parkolni? Miből és meddig futja nekik erre? Egy órára a díj a nettó átlagórabér­nek az egynegyede! És persze nem csak erre kőkénének az em­berek, más szükségleteik is vol­nának! Ugye, nem gondolják komo­lyan az ötletgazdák rólunk, hogy elhisszük: szándékuk az intézke­déssel kizárólag az volt, hogy rend legyen végre a városban, a belvárosban, a közlekedésben! Mi ugyanis inkább azt gondoljuk, a pénz, a hatalmas bevétel moti­válta a döntést. Az autósokat eddig is annyi minden terhelte, hogy alig győz­ték fizetni: üzembentartási költ­ségek, biztosítások, garázsadó, súlyadó; a pontrendszer is érzé­kenyen érintheti a kocsitulajdo­nost, és most még ez is. Úgy ér­zem, a település polgárai számára megalázó ilyen szétfeszíthetetlen korlátok közé szorítani a mozgás- szabadságot. Alig maradt talpalat­nyi hely, amit magáénak érezhet még, amit szabadon használhat a polgár. Lehet, hogy a gyalogosnak is fi­zetnie kell hamarosan a járdakop­tatásért? A gépkocsi ma már nélkülöz­hetetlen munkaeszköz, amit a legtöbb munkaadó az alkalmazás feltételeként is kiköt, s nem ké­nyelmi szempontokat szolgál. A megyét, a várost jellemző ala­csony keresetekbe a parkolással járó kiadásokat egyetlen munka­adó sem kalkulálja, ez mindenki­nek magánügye. A jövedelmek alig, vagy egyáltalán nem bírnak el további súlyos terheket, hisz a többségnek eddig is nehéz volt a megélhetés. Mondhatják persze, hogy aki nem bírja, járjon busszal! Szük­ségszerűségből sokan kénytele­nek lesznek így dönteni, de min­denki ezt sem teheti meg. Egyébként pedig: aki ezt ajánlja, előbb próbálja ki! Ahol én la­kom, onnan művészet a tömeg­közeledéssel bárhová is eljutni, azzal megy el a sok idő, hogy egyik buszt várjuk a másik után. A mai életritmus már rég túlha­ladta a közlekedést - vagy for­dítva. Sokunk szemében szimpatiku- sabb és sokkal sürgetőbb lett vol­na a parkolóórákra kiadott pénzt a város útjainak, járdáinak, park­jainak rendbetételére fordítani. (Na, persze, ebből nem lehet mil­liókat kaszálni.) Tessenek végig­menni a kijelölt parkolóövezetek utcáin. Katasztrofális állapotok vannak. Lengéscsillapítók törnek, pedig nem száguldoznak az autó­sok. Júniusban életbe lép az új rend. Parkolásra pénzem nem lesz, de dolgozni muszáj, a gye­reknek is el kell jutnia a város má­sik végébe az iskolába, ápolásra szoruló beteg, idős szüleim is na­pi gondoskodást várnak tőlem. Júniustól korlátozva vagyok mozgásszabadságomban. Mun­kahelyi, szülői, s gyermeki köte­lességeim gépkocsi nélkül ellátni aligha tudom. Eddig csak az élet­minőségünket szabta meg a pénz. Júniustól már a mozgásterünket is. ____________________________________(NÉVÉSCÍMI Ha megdobnak kenyérrel — dobd vissza kővel! Jézus mondja a Bibliában: Ha megdobnak kővel, dobd vissza ke­nyérrel! Fényes nappal, egy vasárnap délelőtti bevásárlás után, gyanútla­nul mentem hazafelé, amikor a Móra Ferenc és Fiumei út közötti sé­tálóutcában megláttam egy kolduló cigányasszonyt. Közelébe érve megszólított, tudnék-e neki ennivalóra egy kevés pénzt adni. Megáll­tam, mert megsajnáltam. A pénztárcámból elővettem ötven forintot. Letettem elébe. Tudom, hogy manapság ez a pénz nem sok, de én is két gyereket nevelek és a családom, sajnos, nem tartozik a jómódú­ak közé. A cigányasszony megvizsgálta az elébe rakott pénzt. Láttam rajta, hogy keveselli, s oda is szólt nekem, hogy tudnék-e még egy ötvenest adni, mire én azt válaszoltam, hogy nekem sincs sok pénzem. Pár lé­pést haladhattam, amikor utolért a fia. A gyerek megállt velem szem­ben, és mindenki előtt, fényes nappal LEKÖPÖTT. Eddig is sejtettem, hogy nem véletlenül kapnak ilyen sorsot egye­sek. Talán éppen azért, mert nem is érdemelnek mást. Ha az ember nyújtja feléjük a fél karját, nekik az egész kell, és ha megdobod őket kenyérrel, visszadobnak kővel. Mindezek ellenére szeretném hinni, hogy az eset csak kivétel, és a legtöbb szegény sorsú ember - aki, sajnos, mások segítségére kényszerül - nem a „ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza kővel” életfilozófiát vallja. ____________________________________________________________________________SZ. A., SZOLNOK

Next

/
Thumbnails
Contents