Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-03 / 102. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Május 3., csütörtök Hfl;, fl Ovis nyílt nap A húsvét előtti héten nyílt napo­kat rendezett a rákóczifalvai óvoda. A foglalkozásokat úgy ál­lítottuk össze, úgy szerveztük, hogy abban tükröződjék az ün­nephez kapcsolódó néphagyo­mány, a népi kultúra közvetíté­se, őrzése. A szülők bepillantást nyerhettek az óvodások min­dennapi életébe, akik egy-egy tevékenységben ugyanolyan ér­deklődéssel, lelkesedéssel vet­tek részt, mint gyermekeik. Nagy örömünkre szolgált, hogy kezdeményezésünkre az idén a családból érkező gyerekek is szétnézhettek a csoportokban, bekapcsolódhattak a munkába, ismerkedhettek a közösségi élet­tel. (A bölcsődések szervezett formában más alkalmakkor láto­gatnak meg bennünket.) A foglalkozások keretében volt tojásfestés hagyományos módon, de készült viaszolással, karcolással, ragasztással is, dí­szítettünk színes textildarabok­kal, fonallal, és készült ajándék­ba csibe, nyuszi, a komatálazás- hoz „tojásfa”. Volt olyan cso­port, ahol saját készítésű süte­ménnyel (szülők segítettek a sü­tésben) kedveskedtek a vendé­geknek. Sokat verseltünk ús énekeltünk. Az óvodában tanult locsolóvers, reméljük, minden fiúnak sikert hozott. A jeles napok eseményei ma- radandó4cözös élményt nyújtot­tak mindenkinek. Úgy érezzük, e néhány napban vonzóvá tet­tük az óvodát, az óvodai életet a jövendő óvodások számára. BALOGHNÉ GAJDOS JULIANNA ÓVÓNŐ Virágtolvajok Pár éve derékba törték a házam előtt a kis facsemetéket, egy szenteste az udvarból kifűré­szelték a fenyőfánk felső részét, most ellopták a virágomat... Szokták mondani, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De milyen ember az, aki az éj leple alatt a kerítésen is átmá­szik, hogy ellopja átteleltetett, gondosan óvott, bimbózó és te­rebélyes cserepes virágom? A házunk verandájáról egy reggelre eltűnt a növény. Annak ellenére, hogy többszörösen ki volt kötve az esőcsatornához, hogy a szél ne tegyen kárt ben­ne. Már előző napon is voltak gyanús nyomok a virágcserép körül, mintha valaki ki akarta volna emelni földdel együtt, de a kötések valószínűleg nem en­gedelmeskedtek. Másnap vágó­szerszámmal felszerelkezve ér­kezhettek a tolvajok, akik erős fiúk lehettek, mert egy szem föld ki nem szóródott, egy levél le nem hullott. Hogy ki tette, miért tette, nem tudni — de ne teljen öröme ben­ne! _________________________(NÉVÉSClMI Ár ulkodó jelek — a nyughelyek Évtizedek óta járok a temetőbe, „kijárok” friss virágot vinni, ott pihenő hozzátartozóimhoz oda­visz a szívem. A természet meg­újult, és ez a temetőn nagyon lát­szik. A közlekedőutak mellett, és ahol csak lehet, rendszeresen nyírja a temetőgondnokság a fü­vet, ápolja a temetőt, mint egy kertet. A sírokon is meglátszik, melyiket látogatják, hol van tava­szi virág, s kinek a sírján veri az eső a mindenszentekkor odatett krizantém maradványait a felbo­rult virágtartókban. Sok sír mel­lett térdig ér a növényzet. Elfog­laltak lehetnek a családtagok, pe­dig minden holtnak kell, hogy le­gyen élő hozzátartozója, mert az élet megy tovább. A kolumbáriumoknál eltört márvány névtáblák a földön, egyiken sincs felirat, tátong a nyughely, pedig még messze a le­járati idő. A temetőből kifelé, lélekben ki­csit megnyugodva, elgondolkod­tam egy idős asszony sorsán, aki élete alkonyán jobb útra próbálta terelgetni felnőtt korú gyermekét: a gyerek nekiment anyjának, meg is ütötte. Az édesanyát betegségé­ben másra hagyta, nem ért rá lá­togatni sem. A temetés is nélküle történt meg, akkor sem ért rá. A sír gon­dozatlan. A felnőtt gyermek mun­kájával együtt jár, hogy alkalman­ként közszereplést is vállalnia kell. Ilyenkor ékesszólóan beszél a szeretetről, a lélek békéjéről, a családi élet melegéről. Ettől so­kan meghatódnak. A holtak nem tudnak, az élő hozzátartozók pedig a szégyentől nem beszélnek... ______________________RÓKA LAJOS, SZOLNOK Felfedeztük a tüskés raját A Szolnok Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Program kollégistáiként látoga­tást tettünk a szolnoki Nefag Rt. által működtetett Erdei Művelő­dési Házba. Az intézményben na­gyon kellemes fogadtatásban volt részünk. Alkalmi idegenveze­tőnk, Horváth Ernő igazgató szí­folytatódott a program a különle­ges természeti jelenségekről szó­ló előadással, diaképekkel kiegé­szítve. Ernő bácsi érdekfeszítő, szórakoztató előadói stílusát hu­mora megsokszorozta. Tapasztal­tuk ezt többek között az egyik diakép bemutatásakor is, ame­lyen egy különleges szépségű, nes, izgalmas előadását szívesen hallgattuk. Miután a szabadban lévő érdekességeket, a kilátót, a vadasparkot és az emeletes sza­badtéri foglalkoztatót megmutat­ta nekünk, a művelődési házban halnak tetsző állatot, a „tiszai tüs­kés rájá”-t fedeztette fel velünk. Ez a trükk csupán érdeklődésünk ébren tartását szolgálta, mert a tüskés rája valójában egy jégcsap­okkal díszített falevél volt. A hal­nak látszó falevél még csoportve­zetőnket is megtévesztette, ám egyik osztálytársunkat nem lehe­tett félrevezetni. A szabadtéri program érdekes része volt, amikor megtudtuk, hogy egy megsebesült őzgida már hat hónapos korára mennyi­re ádáz és harcias tud lenni az is­meretlenekkel szem­ben, ha a felségterületé­ről van szó. Kísérletet is végeztünk: amikor el­szaladtunk a ketrec előtt: az állat párhuza­mosan együtt futott az intim szféráját megsértő emberrel. Vendéglátónk elmondta, hogy bár még pajkos és játékos az őz, pár hónap múlva jobb lesz tőle félni, mert könnyen megtámadja akár az őt etető alkalma­zottat is. A művelődési ház ve­zetőjétől azt is megtud­tuk, hogy a szabadtéri foglalkoztatót alkalman­ként éjszakai szállás cél­jára igénybe lehet venni. A lehetőségen csoport- vezetőnk kapva kapott, ezért egyik őszi hét végi programunk része lesz majd egy faházban töl­tött és bátorságpróbával fűszere­zett éjszaka. CZIFRA TIBOR Naná! Én is így lennék! A pozíció hatással van az egészsé­gi állapotra, a vezetők egészsége­sebbek beosztottaiknál - olvasom egy közelmúltban megjelent írás­ban; kísérletekkel bizonyították, hogy a munkahelyi vezetők köré­ben kisebb az infarktus veszélye, és a depresszió esélye is ötven szá­zalékkal alacsonyabb, mint a be­osztottaknál. Mint általában mindennek, ennek is megvan a maga magyarázata. A vezető ugyanis számos kiváltságot élvez, ami különleges életérzést okoz, más dimenzióba helyezi őt. Nem kell neki számot adni munkájá­ról, képességeit nem kell senki előtt bizonyítania, a többiek tőle függnek; a hatalommal felruhá­zott vezető mind rangjában, mind jövedelmében eltér mások­tól: nincsenek anyagi természetű gondjai, teljesületlen vágyai, van ideje és módja stresszhelyzetben a stresszoldásra. Ezzel szemben a beosztott, szerény jövedelem elle­nében permanensen kreativitása bizonyítására kényszerül, igazol­ván a feladatra való alkalmassá­gát, azt, hogy helye van a gépezet­ben. A beosztott a rá nehezedő fi­zikai, szellemi, lelki terhek alatt folytonosan stresszben él, ennek oldására sem ideje, sem pénze nincs, ami előbb-utóbb számos betegség forrása lesz. Ilyen egysze­rű ez! TAMÁSI BÉLA, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Gyűjtött a könyvtár A Szakszervezetek Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Könyvtárá­nak szervezésében adomány- gyűjtő akciót indítottunk a csa- rodai árvízkárosultak megsegíté­sére. A személyes ismeretség alapján kiválasztott utca lakói kö­zül többnek is a lakása a víz mar­talékává vált, így szívesen fogad­tak bármilyen segítséget. A meg­hirdetett tíznapos akció alatt örömmel vettük, hogy sokan tá­mogatták e nemes ügyet. Az ösz­szegyűlt adomány jelentős része tartós élelmiszerekből, tisztító- szerekből, ruhaneműből állt, s a visszajelzésekből tudjuk, megér­kezett rászorulókhoz. Az ado­mányozóknak köszönettel tarto­zunk, külön is Nyitrai Kálmánná gyógyszerésznek, Mátyus Kata­lin letéti könyvtárosnak, a török­szentmiklósi Gabona Rt. szak- szervezetének, Hatvani György és Tőzsér Katalin könyvtári ta­goknak. P. JÓZSEFNÉ, SZOLNOK Az önzetlenség: lelki táplálék Két öreg összefogott, hogy laká­sát felújítja, hogy kicsit szebb le­gyen. De sem erő, sem sok pénz nem volt hozzá. Akadt viszont egy ismerős, aki kifestett, és ke­rült segítség a takarításra, a visz- szapakolásra is. Amikor megkér­dezték, mivel tartoznak, a válasz az volt: semmivel. Szinte nem akarom elhinni, mint ahogy azt sem, hogy az árvíz sújtotta házak terveit horribilis összegért készí­tették el. Egyik ismerősöm mondta, hogy annak idején a szolnoki felrobbant ház helyett ingyen készítették a dokumentá­ciókat, s költözködéskor a taxis nem fogadott el pénzt. A hatva­nas években a kórházból, az egy­kori munkahelyemről, egy egész osztály kint dolgozott a tiszalige- ti vízvezeték árkának ásásánál: orvos, nővér, takarító együtt. Ma is büszkék vagyunk rá. Sok he­lyütt az ilyen munkákat tábla őr­zi, a segítők nevével. Az árvízben összedőlt otthonok helyébe ter­vezett házak falára is ki lehetne tenni, hogy összefogással, az „együtt egymásért” elv alapján készült, épült. Mert az önzetlen­ség lelki táplálék, ami úgy kell az embernek, mint egy falat ke­nyér. .. M. FERENCNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Postatörténeti visszatekintő Filatelista lévén a postatör­ténet is érdekel, s olyan, ma már érdekességnek számító dokumentumokra is rábuk­kanok, amelyeket mások is szívesen megismernek. Ezek egyike a jászberényi posta, illetve bélyegzőinek története. Jászberény török megszállást túl­élő lakossága ipari, kereskedelmi felvirágozása rövid időn belül megtörtént, különösen a kézmű­ipar indult gyors fejlődésnek; 1654-ben a szűcsök, 1655-ben a csizmadiák alapítottak céhet. Az 1692-től a városi rangú település igen jelentős szerepet töltött be a Jászkun Kerületek közigazgatásá­ban is. A hírközlés, a levelek továbbí­tása a királyi futárok feladata lett, de a városnak, a főuraknak, főbb egyházi méltóságoknak külön fu­tárai is voltak. A XV. századtól Jászberény beleesett a ferences atyák útvonalába, akik Eger- Gyöngyös-Jászárokszállás- Jászberény-Abony-Kecskemé- tet érintve vitték a leveleket. Amikor 1786-ban II. József be­utazta az országot, megállapította a postahálózat hiányosságait, ezért 1787. július 24-én kelt leira­tában megparancsolta a Szol- nok-Jászberény-Gyöngyös irá­nyú postaútvonal létrehozását, így Jászberény is postaállomást kapott, és 1789-től, az első kö­zött, helységnévbélyegzőt is használhatott. A bélyegző 1823 és 1843 között sokat változott, 1847 májusától pedig már a feladás hó­napja, napja is szerepelt rajta; ezen kívül a hivatalok adminiszt­rációs ügykezelésben használa­tos bélyegzőket — mint például a főnöki - is birtokolt. A bélyegek megjelenése új korszakot nyitott a levelek kezelésében. Amíg ko­rábban kézzel jegyezte fel a pos­tamester a bérmentesítés össze­gét a borítékra, 1867-től osztrák, majd magyar bélyegek pótolták ezt. A posta első ízben 25 forint értékhatárig vett fel pénzkülde­ményt, amit 1868-ban már 50-re, 1870-ben 100 forintra emeltek. A Szolnok-Hatvan közötti vasútvonal megnyitása után a vasúti távírdát is felhatalmazták levélpostai küldemények felvéte­lére. Keret nélküli sorbélyegzőjü­ket az 1887-1902 között időből is­merjük. A bélyegzők cserélődése, vál­tozása egy-egy mérföldkövet is je­lölt a város életében. Néhány év­tized múltán az első postaállo­másból egy egész kézbesítő háló­zat épült ki. NAGY JÓZSEF, SZOLNOK, A MAGYAR FILATELISTA TUDOMÁNYOS ________ TÁRSASÁG TAGJA FI ATAL ALKOTÓK TÁRLATA. A napokban nyílt mega Szolnok Városi Kollégium 3. sz. Tagintézményében a fiatal képzőművészek csoportjának, a „FELTOREKVÓK”-nek kiállítása. Az intézményben első alkalommal megrendezett tárlat anyaga a Bán úti kollégiumban naponta 11 és 18 óra között tekinthető meg.________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents