Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-15 / 112. szám
4. OLDAL AHOL ÉLÜNK 2001. Május 15., kedd a KUNSÁGI BARANGOLÁS AZ ŰJ ÉVEZREDBEN Bálint bácsi fogsága Szabó Bálint bácsi nem akárki volt Kunhegyesen a Csokonai utcában. Szaladni, sietni senki sem látta, kunosán, komótosan ballagott ha esett, ha sütött. Mindez azért jut eszembe, mert a háza évekig lakatlanul állt. Legutóbb mesterek dolgoztak a házon, ahogyan mondták: a dédunokája költözik a tata hajdani otthonába. Bálint bácsi majd harminc éve „kiköltözött” onnan a temetőbe. De a városban máig emlegetik. Talán ő volt az egyetlen a nagy világégésben, aki az első világháborúban egyetlen óráig volt hadifogoly. Mindez Galíciában, túl a Kárpátokon történt. Elfogták az egész századot, és hajtották őket a cár katonái a hátországba. Már esteledett, amikor egy lakatlan, felégetett faluban vonultak visszafelé. Az őrök távolabb beszélgettek, mire Bálint bácsi körülnézett, és gondolt egy merészet. Komótosan, ahogyan ő szokta, ellépkedett a házig, annak, végén állt egy kemence, tető nélkül. Belebújt és ott lapított. Elmentek a foglyok, el az őrzőik, de még sokáig nem mert mozdulni. El is szenderedett a füstös, szűk lyukban, és mire felébredt, ragyogtak‘a csillagok. Óvatosan kikémlelt, és amerre hallatszott a fegyverzaj, arrafelé indult. Néhány torkolattűz mutatta az irányt: a fronton a magyarok az oroszokat lőtték azok viszont. Pár kilométer után a cár katonái beszélgettek előtte. Bokros, fás területre tévedt, moccanni se mert. Kis híján egy lövészárokba esett, órák múlva jutott át a senki földjén. Talán nagyobb zajt okozhatott a kelleténél, mert innen is, onnan is célba vették. Még gránát is hullott. Lapult, lassan haladt. Végül egy öttagú magyar felderítőraj karjaiba kúszott. Nem akartak hinni a fülüknek, amikor elmesélte, az orosz oldalról szökött, és jó hét-nyolc kilométert kúszott-mászott, míg megérkezett. Furfangjáért, sikeres hazatalálásáért kapott egy medált, és egy hónap szabadságot. Amely ugyan csak két hétre kerekedett, mert egy hét volt az út haza, Kunhegyesre a szüleihez, egy hét vissza vonattal, társzekéren, gyalog a keleti frontig. Az első világháborút követően neve Kunhegyesen a helyi újságban a kitüntetettek között szerepelt. Nem véletlenül, hiszen rajta kívül arrafelé más nem mondhatta el magáról a kocsmában: „Én is voltam orosz hadifogságban. Egy bő órát.” Akit érdekelt a történet, annak elmesélte, miképpen lógott meg... Remekül helytálltak Vilmos tanárnak. Szabina jogásznak készül. Nemrégen fejeződött be a XVII. Nagykun Diák Sportviadal, amelynek az idén Kunhegyes volt a házigazdája. A rendező Nagy László Gimnázium és Híradás- technikai Szakközépiskola sportolói összesítésben a kilenc középiskola közül a második helyen végeztek. Közülük mutatunk be térségi oldalunkon két olyan sportolót, akik átlagon felüli eredményeket értek el. Tar Szabina, aki 12. Á-ban most érettségizik. Eddig mindig „egyhangú” bizonyítványokat vitt haza: elsőtől kezdve kitűnő. Röplabdában első lett a csapat, ő volt a kapitány. A 171 centi magas lány kézilabdázott is, korábban az NB II- ben szórta a gólokat. Itt is a csapat lelke volt, de a döntőben Túr- keve náluk is jobbnak bizonyult, így másodikok lettek. Szabina Pécsre készül a jogtudományi egyetemre. A képen látható nem kimondottan hosszú hajú „úr” Tasi Vilmos' ő a 12. B-ben készül a matúrára. Szertornában jeleskedett, csapatban nyertek. Vili szerezte a legtöbb pontot. Egyéniben már nem sikerült a duplázás egy hiba miatt. A bizonyítványa változatosabb, mint Szabináé, de talán elég lesz a tudása az egeri főiskola testnevelés szakára, vagy ha oda sem, valamilyen rendőriskolába. Természetesen a szép sikerben felkészítő tanáraik, Fazekasáé Gál Erzsébet, Nagyné Molnár Erzsébet és Nánási Gyula is jelentős szerepet vállaltak. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós, fotók: Mészáros János J VIRÁG SZALON Kunhegyes, Szabadság (ér 4. Tel.: 59/326-1 33 ^Cserepes, vágott és selyemvirágok, kellékek, alkalmi és kegyeleti csokrok, líoszorúk. Megrendelésre kertépítés.' Nagyobb megrendelés esetén kiszállítással a környező településekre is! Várjuk kedves vásárlóinkat! A fólia fogságában Az idén paprikáznak, a termés jót ígér Jákó István meg a párja, Magdolna, huszonhárom éve kertészkedik, és több mint egy évtizede fóliáznak is. Fáj a derekuk, a hátuk, a gerincük, minden nyavalya előveszi őket, ami tipikus fóliásbetegség. Benn meleg, párás az idő, rengeteget kell guggolni, hajladozni, szinte izzad az ember. Kinn pedig megcsapja őket a mogorva szél... Kegyetlen munka. Szedik is a temérdek orvosságot, a patikus jól jár velük. Jákóék Tiszagyendán laknak, ott van a fóliájuk is. A tavalyi évre ráfizettek, a paradicsom a nyakukon maradt, ezért most paprikával foglalkoznak. A terméskilátások jobb évet ígérnek. Hordják is a friss árut a törökszentmiklósi, meg a kunsági piacokra. Nagy a kockázat, hasogatnak az ízületek, akkor miért csinálják? Három gyereket nevelnek, közülük csak egy dolgozik, a másik kettő még tanul, ami manapság sok pénzbe kerül. Az „öregek” leszázalékolt rokkantnyugdíjasok, kapnak is ketten havonta összesen 28 500 forintot. Ebből a pénzből négyen művészet lenne megélni. Hát marad a fólia, meg a kertészkedés. Hogy meddig? Rabjai a sátraiknak, bár az egészség a legnagyobb úr, a végső szót minden bizonnyal a szervezetük mondja majd ki. De amíg lépni tudnak... Dániából a Tisza mellé Soós István egy bő évtizede jószerével azt se tudta, hogy egy Tiszaroff nevű helység akad a világon. Hogyan tudta volna, amikor La- dánybenén született, Pesten élt, majd a forradalmat követően feleségestül meg sem állt Dániáig. Negyven évet dolgozott odakinn, szerszámkészítő tervezőként. Ott születtek a gyerekek, akiknek azóta már saját családjuk van, sőt négy unoka is született már. Hogyan kerültek Roffra, a hangulatos, kis Ti- sza-parti faluba? Előbb a húga vett egy házat, majd az öccse is, s annyit beszélek erről a napsugaras kis községről, hogy őket is elhozta a kíváncsiság. Eljöttek látogatóba, és itt ragadtak. Ennek hat éve már. Megvásároltak egy picike házikót, két szorgos év munkájával mutatós épületet varázsoltak belőle. Azóta tavasztól kora őszig itt tartózkodnak, aztán felkerekednek, a telet régi otthonukban, egy kis, Dániához tartozó szigeten töltik... Nyaranta nagy kirándulásokat tesznek Kunhegyes, Abádszalók környékére, vagy éppen a Ti- sza-tóhoz. Eljöttek már megnézni az itteni lakásukat a gyerekek, az unokák is és nagyon tetszett nekik a folyó, a meleg, a napsütés, szóval a magyar nyár. Soós Istvánnak már a postás hordja a járandóságot, lévén 72 éves. Köszöni, megvan, jól van, nyugodtan letagadhatna tíz évet. Vett egy kis harangot, azt olykor dél körül megkongatják és mindez azt jelenti, jöjjenek a szomszédok egy kis gurgulázásra. Kisüstivel, hideg sörrel bélelve, mert ez is hozzátartozik esetenként a roffi mindennapokhoz. Szereti a roffi embereket. A 72 éves gazdának nemcsak a háza szép Roffon, de a kertje is mutatós Olykor elgondolkozik az életén, hogy lám-lám majd fél évszázad után visszatért a megyébe. Mert azt elfelejtettem mondani: 1952-ben, katonaként, rövid ideig Kunmadarason védte a hazát. Tetszik a szeme, a szája... A kun legény már vagy hamm éve csapja a szelet a lánynak. Nem is reménytelenül, mert a szerelem lassan túlhaladta a kunhegyesi református templom csillagát. El is ment az apjához megkérni a lány kezét. Az öreg egyedül nevelte a lányát, és mivel a felesége meghalt, még a fúvó széltől is óvta egy szem gyermekét. De a srácot se bodzafából, inkább akácból faragták, így felvette a kesztyűt. Illően köszönt, és mire a papa észhez tért volna, a lényegre tért:- Bátyám, nagy ügy miatt hozott ide a bocskorom.- Hallgatlak fiam.- Ezennel ünnepélyesen megkérem a lánya kezét. A kérdezettnek kis híján a foga is kiesett, nemcsak a csibuk a szája csücskéből.- Aztán mír kíred meg?- Mert tetszik a szeme, a szája, mindene. Szeretem. Meg ő is engem.- Abbú nem lehet megílni!- Tudom. Ezért nekem míg tetszik valami.- Ki vele...- A maga tizenöt holdja Ha ötöt ad, azon hagymázunk, uborkázunk majd Az öreg ekkora szemtelenkedésre szapora levegővétellel válaszolt. Majd nyelt egyet, végignézett a vállas legényen és kinyögte.- Megbeszéltétek ezt?-Meg.- Az istent ennek a jánynak Ideák, má nem hozzám húz. Vigyed a tijed A főd egyelőre nem, mer csak kőccsön adom Ha má ennyi az eszetek hogy erre vágytok Asáttem, az unokát jelented be... m Kupát, faliórát kapott Szalai Tamás folyton-folyvást úton van Tiszaroffon. Most is éppen szusszanásnyi időre állt le velünk a főtéren, és máris sepert tovább. Nem véletlenül, hiszen ő az önkormányzat műszaki csoportvezetője. Hol a vízműhöz kell ' valamiért robogni, hol egy felújítást készít elő vagy néz meg, hol a közhasznú munkásokat ellenőrzi, lévén ők is hozzátartoznak. No, meg a parkok, amelyek közül legfiatalabb a millenniumi. A minap két jelentős évfordulót ünnepelhetett. Az egyik, hogy 50 éves lett, ami szép, kerek évszám, a másik sem semmi, harminc esztendeje tanácsi, önkormányzati alkalmazott. A hivatalban kapott egy faliórát, meg egy kupát. A tik- takot azért, hogy pontos legyen, bár ezzel az itt eltelt három évtized alatt sem adódott gubanc. A kupa fél évszázados életkorára emlékezteti, ami végül már eltelt, jó volt. Praktikus ajándék, mert ha nagy a vendégsereg és nincs elegendő pohár, még kortyolgatni is lehet belőle. Mint őseink tették egykoron... ■ * Kárpitozott bútorok, szekrénysorok, konyhai és egyéb bútorok nagy választékban, v» Irodák, üdülők, középületek teljes bútorzatának gyártása, berendezése 6* Régi bútorok javítása, átalakítása Több évtizedes kiváló referenciákkal, családi vállalkozásban. P Önállóan dolgozó NAGY ANDRÁS ÉS FIAI Kunhegyes, Kossuth u. SS. TJF.: 59/326-957 kárpitos szakmunkasokat felveszünk. Bérezés megállapodás szerint. iNeplapJapcsalad V. sz. KUNHEGYESI ÜGYNÖKSÉG TERJESZTÉSI IRODÁJA FALüSr TURIZMUS Nádtetős, kemencés házak korabeli bútorokkal, néprajzi gyűjtemény, az. udvaron kemence és gyermekjátszótér. Hét végeken népi kismesterségek bemutatója várja a kikapcsolódásra, pihenésre vágyókat a GESZTI-HÁZBAN Kunhegyesen, a Széchenyi út 38/a. alatt Érdeklődni: Geszti Jánosné 59/326-129, 30/9786-098 1- Előfizetés- Terjesztés- Axel kiadványok árusítása • Hirdetésfelvétel 5340 Kunhegyes, Kossuth u. 59. Tel.: 59/325-044 A térség szerkesztőségi munkatársa: D. Szabó Miklós Tel.: 56/516-752 Kunhegyes és környékének hirdetési tanácsadója: Garai György Tel.: 56/516-728, 30/318-0460
