Új Néplap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-05 / 80. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK 1||| Emberségből jeles Az Interspar a gyermekek szá­mára is sok vonzó kínálattal szolgál, így természetes, hogy közülük is sokan voltak kíván­csiak a megnyitást követő na­pokban. Kislányom is elment, és rábukkant egy neki nagyon ked­ves meséről készült videokazet­tára, amit meg is vásárolt egyfaj­ta ajándékképpen az én nevem­ben. Amikor azonban a nagy tö­megben átadta a bevásárlókocsi­ját egy másik vásárlónak, valaki kilopta a kosárból a kazettát, így csak a fizetésről szóló blokkot és a kocsiba járó 20 forintot hozta haza. Nagyon szomorú volt, és én is, hisz egyedül nevelem őt és testvérét, ráadásul még tehetet­len is vagyok, mert járásra képte­len lábammal nem tudom a la­kást elhagyni. Majd gondoltam egyet, és írtam az áruház vezető­jének egy levelet a történtekről, amelyben kértem a segítségét, hátha akadt egy becsületes meg­találó. Ezzel visszaküldtem a lá­nyomat. Le nem adták a kazettát ugyan, viszont a vezető helyette­se, Demeter Bálint ajándékozott a kislányomnak egy másik me­sekazettát, hogy ne érezze, a fel­nőttekben csalódni is lehet. Kö­szönöm. Emberségből jelest ér­demel. SZ. JUDIT, SZOLNOK Mozgó útfelszín Akik ismerik a Szórópuszta és Dóba közötti út minőségét, tud­ják, hogy az elmúlt nyáron ok­kal lehetett mozgó felszínnek nevezni. Az árvíz utáni helyreál­lítás címén ugyanis jól el lett tol­va ez az útszakasz. A nyári nagy melegben a megolvadt úton a gépkocsik ide-oda csúszkáltak, csak igen óvatosan, lassan lehe­tett rajta közlekedni. Később ugyan néhol meggyalulták, de azzal sem lett jobb. Most már té- len-nyáron baj van vele. Pedig ez egy új ,út volt, sok pénzért. Érdekes, hogy amit Szórópusz­ta, illetve Csataszög előtt meg­csináltak, az jobban sikeredett... Ki a felelős? Van-e ilyen egyál­talán? Vagy elvitte az árvíz? Az adófizetők pénzét lehet szórni büntetlenül? _________________KOVÁCS IMRE, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntart­ja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Fiatalkorú nyelvgyalázók Mostanában napi rendszerességgel utazom Szolnok és egy közeli település között oda és vissza. Velem, velünk együtt utazik tanárukkal egy népes tanulócsoport is. A közös utazás egy­re kellemetlenebb sokunk számára, mert ami a fiúk között a beszélgetések alkalmával elhang­zik, túlmegy minden határon. Naponta ha akar­juk, ha nem, értesülünk arról, hogy ki az ügye­letes buzi g..., kinek az édesanyja büdös ..., ki, kit sz...jon le, ki, kit hogyan, milyen módon elé­gített ki satöbbi. S ezek még csak a finomabb té­mák, kifejezések. A tíz-egynéhány gyerekből mindössze két-három kivétel van csupán, de az is lehet, hogy ők csak spórolnak a szóval. A nyelvgyalázók ízléstelen, trágár stílusa sú­lyos károkat okoz nyelvünkben, a köznapi be­szédben, túl azon, hogy sért minden jobb ízlésű embert. Őszintén sajnálom a tanárukat, aki helyettük is pironkodik, megalázkodik, a gyerekekről ugyanis minden intő szó lepereg. Magam hallot­tam, amikor egyikük úgy szólt vissza: „Fél há­rom már elmúlt, semmi köze hozzá! Nem az ízléstelen, trágár stílusukkal súlyos károkat okoznak anyanyelvűnkben apám!” Nem vagyok egyedül azzal a vélemén­nyel, hogy a fiúk nem érdemlik meg a tanáruk­tól kapott emberi szót. Csodálom a pedagógust, akinek még ilyen légkörben is marad energiája tanítani, és tisztelem elhivatottságát, ami a pá­lyán tartja. ______________________________________NAGY ISTVÁN, SZOLNOK ért ékrend és életminőség Két vendége is volt a közel­múltban a szolnoki gépipari szakközép- és szakiskola Jendrassik tagintézmény­nek. Egyikük, dr. Reisinger János kan­didátus a lelkiismeretről, a helyes értékrend fontosságáról beszélt színes, élvezetes előadásában a hallgatóságnak, míg Szappanos József mentálhigiénés szakem­ber, a Humán Szolgáltatóközpont családsegítő szolgálatának mun­katársa immáron nem először szólt a kábítószerről, annak ve­szélyeiről, visszafordíthatatlan következményeiről. Az előadáso­kat követően a diákok kérdéseik­re is választ kaptak a szakembe­rektől. Dr. Reisinger János a diákok körében Látlelet 2001 Egy város arculatát, hangulatát, lakhatóságát igen sokféle tényező határozza meg. Ezek szétválaszt- hatók anyagi és szellemi termé- szetűekre, időben elhatárolhatók a jelent megelőző időszakra és a velünk azonos időben hatókra, működőkre. A múltban létrejöt­tek nevezhetők manapság adott­ságnak, hagyománynak. Ezek kö­zött vannak földrajzi, gazdaság- földrajzi adottságok, kulturális, politikai építészeti és más hagyo­mányok. Jelen korunkban elsődleges té­nyezővé nőtték ki magukat az anyagi, materiális dolgok. Konk­rétan: a pénz vált általános és ki­zárólagos meghatározóvá. A ke­vesebb építészeti, kulturális és egyéb hagyományokkal rendel­kező települések fejlődésére ez egyirányú, féloldalas fejlődést kényszeríthet rá. Szolnokról megállapítható, hogy bár adottságai jónak látsza­nak - itt a Tisza, a Zagyva, a vá­ros közlekedési csomópont —, azonban mégis szürke, jellegte­len benyomást kelt, megtartó ere­je gyenge. Ismeretesek az „ugró­deszka Pestre”, „az utazó meg­eszi a restiben zónapörköltjét, majd a következő vonattal to­vábbutazik” jelenségek. A telepü­léshez kötődő, azért tenni akaró, annak szellemiségét megteremtő kiművelt emberfők sokaságára égető szükség lenne. E szükség kitöltésének elsődleges letétemé­nyesei az iskolák. Középfokú in­tézményekből országosan is ní­vósak találhatók városunkban. Felsőfokú iskolából is van egy egyre jelentősebb, mégpedig a Szolnoki Főiskola. A mindinkább népszerű okta­tási intézmény igen nagy gondok­kal küzd az oktatás technikai fel­tételeit illetően. Sok helyen, szét­szórva, kevés előadóteremben fo­lyik a tanítás. A helyzet megvál­toztatására tett eddigi kísérletek egyelőre eredménytelenek. Mint­ha a település nem érezné magá­énak, az illetékesek nem tartanák fontosnak a szellemi aura megte­remtését, nem ismernék annak térmékenyítő erejét. Könnyebb viszont a dolguk a materiális, a konzum területen nyomulóknak. Kapnak is értékes letelepedési he­lyet a várostól. Kétségkívül, a multik is adnak valamit: munkahelyeket, ellátást, fizetnek adót (ha fizetnek!). Ez­zel szemben teremtenek az em­berekből fogyasztásra beállított gépeket, reklámok által manipu­lált, egyformává. gyűrt tömeget; sorvasztják a helyi közösségeket, tönkreteszik a kis üzleteket, vál­lalkozásokat, így munkahelyte­remtő erejük csak látszólagos. Épületeiknek ipari jellegű óriás­tömbje, betonozott parkolóiknak hektáros nagyságrendű kiterjedé­se nyitottá, védtelenné teszi a környezetet sok negatív hatással szemben. Arculatteremtő tehát fizikailag és szellemileg is mindkét lehető­ség: csak ellenkező előjellel. Je­len idő szerint, úgy tűnik, ez utóbbinak vannak nagyobb távla­tai. HASZNOS SÁNDOR, SZOLNOK „Százszorszépek” a pódiumon A százszorszéppel teli mező sem nyújthatott volna kedvesebb, szí­nesebb képet, mint az a három­százhúsz, ruháján kék-sárga bo­gárkát viselő általános iskolás színjátszó, akik március utolsó napjaiban Fegyverneken adtak egymásnak randevút a X. Weöres Sándor gyermekszínjátszó talál­kozón. Megyénk 15 településéről 19 színjátszó csoport jelezte részvételi szándékát. Valameny- nyien eljöttek és színpadra lép­tek a kétnapos bemutató során, melynek lebonyolításáért - a résztvevők nevében is - dicséret illeti a szervezőket: Fegyvernek önkormányzatát és Tűhegyi Juli­annát, a helyi művelődési ház vezetőjét. A Magyar Drámapedagógiai Társaság által támogatott megyei bemutatón a színpadra lépő cso­portok a játék öröme mellett iz­gatottan várták a zsűri szakmai véleményét, valamint azt a pilla­natot, amikor a minősítést tartal­mazó oklevéllel együtt átvehetik tortáikat Tóth Zsuzsanna zsűriel­nöktől, a Magyar Művelődési In­tézet munkatársától. Kilenc szín­játszó csoport bronz minősítést kapott, heten ezüst minősítést szereztek, hárman pedig - a „Ne­venincs Csoport” Kisújszállásról (vezetőjük Oláhné Horváth Ibo­lya és Vadas Ilona), a szintén kis­újszállási Boglárka Színjátszó Kör (Orosné Igriczi Erzsébet ve­zetésével) és a mezőtúri „Puber­tások” (vezetőjük Nyíri Lajosné) - arany minősítést kaptak. Ők hárman képviselők me­gyénket a délkelet-magyarorszá­gi regionális találkozón Szegeden június 8-9-én, a Százszorszép Gyermekházban. A legjobbak között Az Országos Rendőr-főkapitány­ság A jövő biztonságáért elneve­zéssel nagyszabású gyermek- és ifjúságvédelmi programot indí­tott. Céljuk az volt, hogy játékos formában jussanak el a gyerme­kekhez fontos bűn- és baleset­megelőzési üzeneteket. A havon­ta megjelenő, képregényekben elhelyezett tesztek visszaküldé­sével a gyerekek értékes ajándé­kokat nyerhettek. A kiadvány­okon kívül ebben az évben több alkalommal ifjúsági programokat is szerveztek, ahol a szórakozá­son és játékon felül, szinte észre­vétlenül, hasznos és fontos infor­mációk birtokába jutottak a gye­rekek. Egy ilyen rendezvény volt a közelmúltban a rendőr-főkapi­tányság Vágóhíd utcai objektu­mában. Ide az eddigi játékban ki­emelkedően szereplő gyerekek és a velük foglalkozó tanárok, rendőrök kaptak meghívást. Me­gyénkből a jászberényi Belvárosi Általános Iskola tanulói vehettek részt, harmincöt alsós kisdiák­kal. A gyerekek személyesen is megismerkedhettek a már képre­gényekből ismert szereplőkkel. Huszonöt helyszínen tehették próbára ügyességüket, erejüket. A gyakorlatok között volt fekvő­támasz, felülési próba, rúghattak büntetőket a kapuba, csocsóz- hattak, szerencsekereket forgat­hattak, álarcot festhettek az ar­cukra, különböző tesztlapokat tölthettek ki. A feladatok sikeres teljesítése után játékpénzt kap­tak, amit a helyszínen elvásárol­hattak. A vendéglátók ebédről is gondoskodtak. A gyerekek finom gulyáslevessel csillapították éh­ségüket, hogy utána újult erővel folytassák a „pénzgyűjtést”. A zene mellett-a színpadon különböző gyermekcsoportok énekeltek és táncoltak. A bálba ellátogatott Orbán Péter országos főkapitány is. ' A rendezvény délután öt óráig tartott, de a gyerekek még tovább is maradtak volna. Mindenki tu­dott valami kedves emléket haza­vinni. A szervezőknek sikerült egy olyan programot nyújtani, ahol a gyerekek és a felnőttek egyformán jól érezték magukat. NAGY IMRE TANÁR, JÁSZBERÉNY Nyugdíjas nők köszöntése Csakúgy, mint tavaly, az idén is Jászberény volt a nyugdíjas nők köszöntésének színhelye. A megjelent nyugdíjasokat a polgármester meleg hangú szavakkal üdvözölte, példaképül ajánlva a fiatalabbak­nak a korosabbak tapasztalatait és toleranciájukat, majd Hagyó Miklóst köszöntötte az egybegyűlteket, jelképesen átnyújtva egy csokor virágot valamennyi nőnek. A szórakoztatásban a meglepetést Nagy Attila énekes-konferanszié, Szreda Krisztina és Bíró Péter zon­goraművész jelentette, akik operettdallamokat adtak elő nagy siker­rel, a végén a közönséget is bevonva az éneklésbe. A műsor után uzsonnával vendégeltek meg bennünket, ezt követően pedig akinek kedve volt hozzá, a Lamour együttes zenéjére táncra perdülhetett. A táncos lábú öregek korukat meghazudtolva ropták a táncot, szinte szünet nélkül. Köszönet a rendezőknek, szervezőknek, akik minden fennakadás nélkül gondoskodnak arról, hogy a megjelent négy­ötszáz vendég jól érezze magát. molnár ferencné, szolnok, az mszosz nyugdíjasklubjának tagja A múlt egy dokumentuma „Az udvaron, hol Jancsi sántikálva Favágó szomszédainknak köszönhetően spárgán húzta a papírskatulyát...’’- jutott eszembe Zelk Zoltán kedves verse, a gyermekkoromat idéző felvételt nézegetve. Ma már csak az emlékezet őrzi a vasútállomástól a Tisza-hídig futó főutca két oldalán álló régi, szép épületeket is. Szolnok mindig a megmaradásért küzdött. A pusztító háborúk és csaták után újra és újra fel kellett építeni. Nem volt elég, hogy ellenségeink századokon át romboltak, a 70-es években, a 4-es út korszerűsítésekor a még megmaradt, harmonikus városkép is eltűnt véglege­sen. A település legszebb házai estek áldozatul, többek között a Nerfeld- palota, a Duschek-féle ház, a hajdani Kereskedelmi Bank szecessziós épülete. Valaha a város helyén tenger hullámzott. az utóbbi években a kiszáradt tenger­fenéken pusztító árvizek idézik meg a hatalmas víztömeg vízióját, benne cián­nal. Minden balsorsa ellenére Szolnok abban a helyzetben van, hogy sikeres lehet és megújulhat. A tiszai árvizek is bebizonyították, az itt élők képesek összefogni a városért. Reménnyel tölt el bennünket, hogy nemcsak vészhe­lyzetben, de a teremtő építésben is meg­nyilvánul a közös akarat. Az új városren­dezési terv alapján átalakul a belváros, a közlekedési csomópontok átépítéséhez már hozzá is kezdtek. Egy nyugodt, tisz­ta, lakható város körvonalai bontakoz­nak, ahol az ember otthon érzi magát, és az átutazó sem egy jellegtelen, szürke városkép benyomását viszi magával... ______________________DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Az ’50-es évek elején a szolnoki Tisza-hídon egy szénásszekér döcög...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents