Új Néplap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-28 / 99. szám

4. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2001. Április 28., szombat Nézőpont Érzelem A franciák ezért tőlünk ne várjanak köszönetét Keserű a szám íze. Épp egy hónappal ezelőtt jelentette be a Danone élelmiszer-ipari cso­port, hogy átszervezés címén hat európai üze­mét bezárja, köztük a győri kekszgyárat is. A francia cég üzletpolitikája heves tiltakozást váltott ki kontinensszerte, s persze idehaza is, ám valószínűleg nem ez hatotta meg a Dano­ne vezérkarát, hogy döntését visszavonja - egyelőre. A magyar kormányzati képviselet, illetve a nagyvállalat veze­tőinek tárgyalását követően ugyanis a franciák nagyvonalúan be­jelentették, hogy sem a győri, sem a székesfe­hérvári üzemeiket nem zárják be, ellenkezőleg, fejlesztik azokat. Persze minderről írásos doku­mentum nem született, miképp arról sem, hogy amennyiben a technológiai korszerűsítés, üzembővítés jellege megfelel a Szé- chenyi-terv feltételeinek, úgy a győri gyár pályázhat állami forrá­sokra. A franciák ezért persze tőlünk ne várjanak köszönetét. Ma­gyar forintokból fejleszt a Danone magyarországi, ám francia tu­lajdonú gyárat, a profitot pedig idővel kimenti az országból. Ilyen ez a mi privatizációnk, melyben a külföldi cégek felvásárol­ják előlünk a piacot. Ezt pedig tudhatják a kormányzati erők is, így aztán érthetetlen számomra az az államtitkári megjegyzés is, miszerint a Danone a márciusi kedvezőtlen döntését azzal ma­gyarázta, hogy új befektetőként „nem ismerték eléggé a magya­rok érzelmi szálait”. Badarság! Hozzáteszem, a franciák nyolc­vanegy esztendővel ezelőtt sem ismerték... Különben is, Franciaországban is bezárás fenyeget két Da- none-gyárat, és nemzetük polgárai jóval hangosabban tüntetnek ez ellen, mint mi idehaza tettük azt. így aztán a cég nagyhatal­mú vezetői akár az ottani érzelmi kinyilatkoztatásokból is okul­hattak volna.., r . . f ÚJABB MULTINACIONÁLIS CÉG. Az 55 ezer különféle kötőele­met és több mint 17 ezer kéziszerszámot felvonultató Fabory első vidéki képviseletét tegnap nyitotta meg Szolnokon, a Mezőgép mellett. Felvételünk az üzletrészben készült, melyet az ünnepélyes szalagátvágást követően Szalay Ferenc polgármester (középen) is megnézett. ____________________________________fotó; mészáros Cé l a minőségi hivatal A kunmadarasi és kisúj­szállási képviselő-testület korábbi döntése értelmében a hivatalok is áttérnek a minőségbiztosítási rend­szerre. A minőségbiztosítás célja a hiva­tal működésének racionalizálása, az információellátás javítása, a döntés-előkészítés és döntés színvonalának emelése. A minő­ségbiztosítási rendszer bevezeté­sének felkészítő szakasza befeje­ződött. Most a hivatal tevékeny­ségére vonatkozó észrevételeket, információkat gyűjtik be a szak­emberek, melyet majd rendsze­reznek, értékelnek, majd megte­szik a szükséges intézkedéseket. Az ügyfelek véleményét kérdő­ívek segítségével is felmérik mindkét településen. Ezek ösz- szegzése segíti a hivatal vezetői­nek és munkatársainak még jobb munkavégzését, és az ott folyó munka minőségéről is képet kap­nak a szakemberek. d. e. NEMET DIAKOK SZOLNOKON. A Széchenyi István Gimnázium egy évtizede áll kapcsolatban a németországi korschenbroichi kö­zépiskolával. A német gyerekek szerdán érkeztek Szolnokra, csü­törtökön pedig az iskola diákszínpadán Max Frisch: Biedermeann és a gyújtogatók című drámáját adták elő. A következő napokban a vendégek programjában többek között budapesti, egri és visegrádi kirándulás szerepel. _________________________fotó: mészáhos Az égő kandalló körül együtt a család FOTÓ: CS. I. Dóra Bélát és hites nejét, Polónyi Irént jól ismerik Zagyvarékason meg a kör­nyéken: ott születtek, éltek, amíg össze nem házasodtak. Szerencsét próbálni felmentek Pestre is, ahol később tény­leg találkoztak Fortunával. Hiszen elő­ször albérletben laktak, majd saját la­káshoz jutottak. Az ezermester Béla, aki víz-, gáz- és köz­pontifűtés-szerelő, hivatásos gépkocsiveze­tő, a BNV területén talált állandó foglalatos­ságot. A feleségének és a lányuknak butik­juk volt a XVII. kerületben. Erre tessék, mit ad az ég, már-már egyenesbe jutottak, de 1997-ben mégis családostul leköltöztek a megyehatár melletti Pokoltanyára. Ahol nincs villany, vezetékes ivóvíz, de messzire elláthat az ember. Látszik az újszászi temp­lom tornya, és jó idő esetén az ellenkező irányból is elúszik hozzájuk a szelek szár­nyán a tápiógyörgyei katolikus templom nagyharangjának a bim-bamja. Ma Dóra úr őstermelő, magánvállalkozó, családi ala­pon. Lassan érlelődött bennük a gondolat, hogy minden eddigi siker ellenére búcsút intenek a főváros füstös, zajos, rohanó, ide­ges világának. Ahol oly módon alakultak a napjaik, hogy annyi idejük sem maradt, le­üljenek együtt a konyhaasztal köré vacso­rázni. Kapóra jött, hogy egyszer eljutottak Pokoltanyára. Ebbe az Újszász melletti, de már Pest megyében lévő, hajdanán virágzó tanyaközpontba, ahol volt olajütő, rizshán­toló, bolt, kocsma, sőt 1980-ig a személyvo­nat is megállt a bakterháznál. Meglátták a valamikori tanyasi iskola masszív kőépület­ét, amely még akkor is dacolt az idővel. Holott a termeiben már szabadon futkároz- hatott a szél, a cserepei felét valaki vagy va­lakik hazavitték malacólak tetejére. Egyik úgy-ahogy ép termének még lakója is akadt. Hozzá le-lejártak karácsony szent estéje körül, és valahogy ekkor döntöttek úgy, ez az isten háta mögötti hely lesz az ő jövendő otthonuk. Hatszázezerért megvet­ték a korábban lebontásra szánt iskolát, és hozzákezdtek a romgyűjtemény felújításá­hoz. Tulajdonképpen a felújítás még most sem fejeződött be teljesen, még folyamat­ban van. De már benn szolgálja az itt élő­ket a hófehér konyhabútorsor, a hosszúkás, mutatós asztal, amely mellett gyertyafé­nyes vacsorák váltják egymást. Kész a köz­ponti fűtés, ámbár a sarokban egy kandalló is szunyókál, arra várva, hogy jó étvágyát fával csillapítsák. Dóráéknak mostanság tizenhárom tehe­nük van, és száz liternyi tejet hord el tőlük a felvásárló naponta. Azután százharminc birka is pusztítja a füvet, nem beszélve a malacnépről meg az aprólékról. Sok a munka, sok a kosztos, így kerek az életük. A 21 éves szöszi lányuk, Mariann a fő­városi butik után remekül feltalálja magát: már külön állatparadicsomot is kialakított magának. A fiuk Szolnokon tanul még, és velük él Béla apósa is. Egy tanyasi kúriá­hoz, hajdani felújított iskolához hozzátar­toznak a kutyák is. Van belőlük kilenc, né­hány harap, a többi jelez. Mert azt elfelej­tettem mondani, mivel itt a forgalom nem fővárosi szintű, ezért rögtön feltűnik az idegen. Először a libák, gyöngyik jeleznek, majd a kutyák következnek. Dóráék negyedik éve laknak itt, a Pokol­ban, de nem érzik magukat a pokolban. Azóta nem csak az iskolát vásárolták meg, hanem néhány közeli tanyát is. Két ok mi­att: nem szeretnék, ha ismeretlenek költöz­nének be valahonnan a lakatlan épületek­be. Azután egyre többet gondolkoznak a tanyasi turizmuson, mert itt akkora a béke, hogy az ég alját súrolja. Ezt a nagy-nagy pusztasághoz illő nagy-nagy csendet legfel­jebb a rengeteg madár hangversenye színe­síti. Ami szerfölött dallamos és sokrétű, hi­szen ahány trillázó, annyiféle a strófa... _________________________P. SZABÓ MIKLÓS A stafétaátadás még nem célba érés A leköszönő kunkapitány a szülőföldhöz való kötődésről, a hagyományokról Tavaly május 6-a óta — 255 év után — újra van kunkapitá­nya a Nagykunságnak. A kisújszállási önkormányzat, a mil­lenniumi emlékbizottság felelevenítette a kunkapitány-vá- lasztást. Horváth Györgyöt választották meg az újkori kun­kapitánynak, aki május 1-jén, Karcagon Györfi Sándor Mun­kácsy- és Mednyánszky-díjas szobrászművésznek adja át egy évre a kapitányi jelképeket és teendőket. A hajdani kunkapitány dolga volt, hogy döntsön a lakosságot érintő kérdésekben: örökösödési perek­ről, adózásról, a helyiségben rendellenesség esetén intézkedé­seket fogalmazott meg, végrehaj­tásukért felelt. Az újkori kunkapi­tányi megbízás tiszteletbeli címet jelent. A mindenkori kunkapi­tány feladata a múlt iránti tisztelet és kötődés erősítése, a Nagykun­ságban élők összetartása, a kultu­rális örökség értékeinek gyarapí­tásának szolgálata. Horváth Györggyel néhány nappal lekö­szönése előtt, kapitánysága egy évének jelentősebb állomásait te­kintettük át. — Tudom, hogy a ma kunkapi­tánya messze van az egykori kunkapitányi méltóságoktól, de az elmúlt hónapokban igyekez­tem megtölteni tartalommal ezt az új hagyományt - mondta Hor­váth György. - Beiktatásomkor azt ígértem, hogy kezdeményez­ni fogom a nagykunsági lovas­bandérium létrehozását. Öröm­mel mondhatom, hogy már van Horváth György huszárruhában jó néhány tagja a bandériumnak, akik most éppen lovas táborban vesznek részt a Horváth-tanyán. A kiképzésen itt van báró Györfi Villám András, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szö­vetség ezredese is. Az elmúlt hónapokban igye­keztem minél több fiatallal megis­mertetni a szülőföldjét, a Nagy­kunságot, az ahhoz való kötődés fontosságát. Tanyámon tavaly és idén is megszervezem a kunsági lovas tábort, ahol a diákok a lo­vaglás mellett kipróbálhatják a kézműves mesterségeket - szal­mafonás, fazekasság -, valamint Kötöny vezér kunjai lovasíjász harci bemutatót tartanak nekik korhű viseletben. A táborozók jurtákban alszanak, és az esti tá­bortűznél megismerkednek a ku­nok életével is.- Szépszámú meghívót is látok önnél.- A nagykun településeken igyekeztem minél több rendezvé­nyen részt venni az elmúlt hóna­pokban. A több tucat meghívót tartalmazó dossziét lapozgatva a teljesség igénye nélkül néhány rendezvényt kiemelnék. Ott vol­tam a kisújszállási református templomban, Sípos Árpád lelki- pásztor beiktatásán, majd a 100 éves városháza ünnepén, a kun­hegyesei millenniumi rendezvé­nyen, a kunsági értékeket bemu­tató karcagi mesterségek művé­szete napon és a nagykunsági kulturális napokon. Sokan vettek részt Kisújszálláson lovasként és nézőként is az őseink világát idé­ző nemzetközi kun viadalon és lovasíj ász-versenyen, melynek egyik rendezője voltam. Jó volt ott lenni a berekfürdői szüreti na­pon, ahol echós kocsikkal, hin- tókkal vonultak fel a település ut­cáin a berekiek és a nyaralók. A kevi juhászfesztivál programja, majd a szoboravatás is fontos volt számomra. A Nagykunság mellett több te­lepülésén is képviseltem a kuno­kat, így Szolnokon a gulyásfeszti­válon, a Kossuth Szövetség szer­vezésében a tállyai népdalköri ta­lálkozón vettem részt. Jártam a jászok világtalálkozóján, a tisza- püspöki falunapon pedig lovas harcos’ bemutatót is tartottam. Részt vettem Kiskunfélegyházán a Jászkunság konferencián, de hívtak a zalai lovasíjász-verseny- re és a kuruc hagyományőrző egyesület rákóczifalvi rendezvé­nyeire, de számtalan millenniu- mizászló-átadási ünnepségen is ott voltam.- S hogyan tovább május 1-je után?- Az, hogy átadom a stafétát, az nem célba érés számomra, ha­nem újabb feladatok kezdete, hi­szen sorra szaporodnak a környé­ken a lovas szervezetek, amelyek­kel szeretném felvenni a kapcso­latot. Az alakuló Nagykun Lovas­bandérium is ad feladatot. DABÓCZI ERZSÉBET A nyugalmas Pokolba költöztek ki

Next

/
Thumbnails
Contents