Új Néplap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-26 / 97. szám

2001. ÁPRILIS 26., CSÜTÖRTÖK 11. OLDAL Hírhozó ÉRTELMISÉGI TALÁLKOZÓ. Az oktatás-képzés fejlesztését, a modellértékű iskolák kiemelt tá­mogatását nevezte a legfonto­sabbnak dr. Pálfi Miklós, a szol­noki kisebbségi jogvédő iroda vezetője a roma értelmiség és az igazságügyi miniszter találkozó­ján. Dávid Ibolya - kisebbségi ügyekért felelős kormánytag­ként - ötven, cigány származá­sú értelmiségit hívott együttgon­dolkodásra a romák felemelke­désének esélyeiről, társadalmi integrációjáról. ROMA REMÉNYEK. A kisebb­ségi oktatás kérdései azon a fó­rumon is szóba kerültek, melyet a kunhegyesi cigány önkor­mányzat szervezett. A tanácsko­záson többek között előadást hallgathattak meg az érdeklődők a kisebbségi jogokról, a cigány­ság oktatásáról és lehetőségeiről. RENDÖRBARÁTSÁG. A szol­noki Hegedűs T. András szakis­kolában idén is megrendezték a hagyományos rendőrnapot. A diákok különböző elméleti és gyakorlati vetélkedők mellett előadásokat hallgathattak meg az alkohol és a drogfogyasztás veszélyeiről, valamint rendőr- motoros- és -kutyás bemutató­kon vehettek részt. ■ Osztó-szorzó önkormányzatok Bár az állam egyformán mé­ri a támogatást a kisebbségi önkormányzatoknak, ám mégis jócskán eltérő pénz­ügyi lehetőségek között mű­ködnek megyénk cigány ön- kormányzatai. Míg néhány település mélyen a zsebébe nyúlva százezrekkel segíti a roma képviselő-testületek munkáját, addig akad falu, ahol nem számíthatnak pluszforintokra. A szolnoki önkormányzat három­millió forinttal toldotta meg a 648 ezer forintos állami támogatást. Pont ugyanakkora összeggel, mint egy esztendővel korábban - tudtuk meg a megyeszékhely ki­sebbségi önkormányzatának el­nökétől. Dr. Pálfi Miklós érdeklő­désünkre elmondta, a forintokat az önkormányzat működési ki­adásainak fedezésére fordíthat­ják. így a tervbe vett képzések, rendezvények megszervezéséhez szükséges pénzt pályázatokkal kell majd előteremteniük. Újszász cigány kisebbségi ön- kormányzatánál harmadannyiból gazdálkodnak idén, mint a szol­nokiak. Rónavölgyi Sándor, a ki­sebbségi képviselő-testület veze­tője szerint azonban így is túltesz­Néhány településen idén csak pályázati pénzből futja majd hagyományőrző rendezvényekre nek még a települési önkormány­zaton is - legalábbis segélyezés terén. Erre a célra ugyanis nyolc- százezer forintot irányoztak elő a költségvetésükben. A pénzből az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan elsősorban az iskolásokat, óvodá­sokat támogatják majd. Minden­nek persze ára van, az újszásziak ugyanis minimálisra csökkentet­ték az önkormányzat működési költségeit, így például egyetlen képviselő sem kap tiszteletdíjat. Jászladányon viszont csak az álla­mi forintokra számíthatnak a ro­mák. A települési önkormányzat ugyan tavaly még megduplázta a kisebbségi önkormányzat, költ­Hídverők a többségi társadalomhoz Romaközösség-fejlesztők képzése a munkaügyi központban A cigányság foglalkoztatási helyzetének ja­vítása érdekében országosan is egyedülálló programot indított tavaly novemberben a megyei munkaügyi központ. Jász-Nagykun- Szolnok kistérségeiben élő cigány embere­ket ültetett iskolapadba, hogy nyolc hónapos képzés után visszatérve lakhelyükre feltér­képezzék, milyen segítségre is van szüksége egy-egy adott a roma közösségnek. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ esztendők óta kiemelt figyelmet fordít a cigányok foglalkoztatási gondjainak enyhítésére. Bár a roma közösségek örültek a felkínált lehető­ségeknek, mégis néha-néha a programok nem sok eredményt hoztak. Szervezetek például ha­gyományos cigány szakmákból (kosárfonás, sep­rűkészítés) tanfolyamokat, ám az csak a képzé­sen részt vevők egy részének hozott megélhe­tést. Igyekeztek a közhasznú foglakoztatásba is bevonni a cigányokat, ez azonban csak időlege­sen enyhített a foglalkoztatási problémákon. Péter Ferencné, a munkaügyi központ munka­társának tapasztalatai szerint a legnagyobb baj, hogy alkalomszerű a segítségnyújtás, másrészt nem rendelkeznek megfelelő információkkal a ci­gányságról. Ezért fogalmazódott meg a szakem­berekben, hogy egy olyan programot kellene elin­dítani, amely alapot adhat a támogatásokhoz, se­gít a cigány kisközösségek problémáinak feltérké­pezésében. A megoldáshoz az ötletet egy korábbi családsegítő program adta. 1998-ban több olyan szakembert képeztek, akik a hátrányos helyzetű családokon úgy próbáltak segíteni, hogy felmér­ték a problémáikat, és megkeresték azokat a szer­vezeteket, amelyek leginkább tudtak segíteni. Ezt az elvet próbálta a munkaügyi központ tavaly no­vemberben minisztériumi támogatással indított programjával átvinni a cigányságra. Az elképzelések szerint cigány embereket ké­peznek romaközösség-fejlesztőkké. A tanfolya­mot elvégzők feladata lesz majd a helyi cigány­közösség helyzetének felmérése, annak pontos megfogalmazása, hogy mire is van szükségük az adott településen élő cigányoknak. Az ő felada­tuk lesz majd az is, hogy megkeressék és a kap­csolatot tartsák azokkal a szervezetekkel (mun­kaügyi központ, családsegítők, iskola, óvoda), amelyek valódi segítséget tudnak nyújtani a rá­szorulóknak. A programot a kisebbségi önkormányzatokra támaszkodva indították el tavaly ősszel. Első lé­pésként a munkaügyi központ a megye összes, harmincnégy kisebbségi önkormányzatával együttműködési megállapodást kötött. Ennek megfelelően a tanfolyam résztvevőit is közösen, a kisebbségi képviselők javaslatai alapján vá­lasztották ki. Tavaly novemberben megye 18 te­lepüléséről 25 roma ember ült iskolapadba. Ket­ten ugyan időközben kimaradtak, ám a többiek - legalábbis állítja Péter Ferencné - elvégzik a tanfolyamot. A júniusba sikerrel vizsgázók azonban nem csak mint közösségfejlesztők kap­nak majd oklevelet, de az országos képzési jegy­zékben szereplő szakmát, a számítógép-kezelőit is elsajátítják. Az eredeti elképzelések szerint a munkaügyi központ kistérségenként két-két kö­zösségfejlesztő és egy koordinátor foglalkoztatá­sát támogatta volna, 18 hónapra az önkormány­zatoktól átvállalva a bér- és járulékköltségeket. Menet közben azonban átdolgozták a progra­mot, így minden végzett roma közösségfejlesz­tőnek megpróbálnak munkát adni. Úgy tűnik, foglalkoztatásukhoz meg is lesz a fedezet, ám működési feltételek (számítógép, helyiség, re­zsi) megteremtéséhez azonban elkelne más szervezetek segítsége. Bár úgy tűnik, a nyáron már dolgozni kezde­nek a közösségfejlesztők, ám munkájuknak kéz­zel fogható eredménye körülbelül csak két év múlva lesz. Ekkora derül ki, mennyire tudták át­ültetni a gyakorlatba az elsajátított tudást, fel­mérni egy-egy adott cigányközösség problémáit. „Számolva” a cigányokkal A cigány és a magyar kultú­ra több mint ötszáz éve él egymás mellett, ám a tan­könyvekben a mai napig alig vagy egyáltalán nem esik szó a romák történeté­ről. így — szemléletet is for­máló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéletek rögzülnek a többségi társa­dalomban. Ezeket kívánjuk oldani a cigányság történe­tét vázlatosan (a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményé­nek segítségével) ismertető sorozatunkban. A cigányság létszámáról hazánk­ban először az 1782-es összeírás adatai alapján kapunk képet. Az adatok szerint akkor a népesség egy százaléka volt roma. Karca­gon például a lakosság mindösz- sze 1,4 százalékát tették ki a cigá­nyok. Hasonló volt az arány száz esztendővel később is. Az akkori Magyarország területén 274 ezer cigány élt, többségük (38 százalé­kuk) Erdélyben. Ekkor még a ro­mák közül majd tízezer állandó­an úton lévő karaván tagja volt. Az 1893-as összeírás adatai sze­rint azonban szűkebb hazánk­ban, Jász-Nagykun-Szolnokban csaknem teljes volt a letelepedés. A megye 318 ezer lakosa közül négy és fél ezer volt a cigány. (Ér­dekesség, hogy közülük négyez­ren állították, nem beszélik a ro­ma nyelvet.) Az összeírók kilenc és fél ezer cigányházat, 234 put­rit, valamint öt „odú és egyéb” lakhelyet számoltak össze. A vár­megyében élő cigányok többsége muzsikálásból próbált megélni. De igen nagy számban volt közöt­tük tapasztó, meszelőkötő, lóke­reskedő, vályogvető, kötélverő is. De akadt köztük néhány földmű­velő, napszámos, sőt mesterem­bernek tekinthető kőműves, ko­vács, szegkovács, bádogos csiz­madia és csizmafoltozó is. Az oktatás területén azonban megdöbbentő volt a kép. A vár­megye 11 településén a cigány gyerekek általában, 15 falujában csekély részben, 14 községében pedig egyáltalán nem jártak isko­lába. A romáknak mindössze 8,6 százaléka tudott írni, olvasni. ségvetését, idén azonban, anyagi gondokra hivatkozva egy fillérrel sem toldják meg a központi támo­gatást. Egyedül az ingyenes iroda­használattal segítik a roma képvi­selő-testület munkáját - mondta el Kállai László, a kisebbségi ön- kormányzat elnöke. Irodát Csé- pán is kap a cigány önkormány­zat, igaz, annak rezsijét már a képviselőknek kell kigazdálkodni­uk. Hogy ez könnyebben menjen, 350 ezer forinttal meg is toldotta költségvetésüket a falu vezetése. A közel egymillió forint tetemes részét segélyre fordítják majd - árulta el Bódi Mihály, a cigány ön- kormányzat elnöke. __________■ Is kolai esélyek Nő az esélytelen fiatalok száma - hangzott el a cigányság okta­tásáról rendezett szolnoki ta­nácskozáson. A megyeszékhely összes oktatási intézményére ki­terjesztett kutatásból kitűnt, hogy alig van olyan roma gyer­mek, aki ne járna óvodába. Ha­sonló a helyzet az általános is­kola kezdetén is, ám a középis­kolásoknak mindössze két szá­zaléka roma származású. A fel­mérésből azonban az is kiderül, hogy mind több az olyan nem roma fiatal is, aki nem fejezi be a középiskolát. Márpedig ők esélytelenné válnak. Érettségi, szakma nélkül nehezebb mun­kát találni, a családnak megfele­lő életkörülményeket teremteni. Bár a cigányság felzárkóztatásá­ra, a leszakadók oktatására léte­zik kormányprogram, a problé­mákra a megoldásokat helyben kell megtalálni. Szolnokon pél­dául ezért kötött az önkormány­zat közoktatási megállapodást a Hegedűs T. András szakiskolá­val. A szakminisztérium főosz­tályvezetője a konferencián be­jelentette: megkezdték a kisebb­ségi oktatáshoz igényelt többlet­norma felhasználásának ellen­őrzését. E munkában a helyi ki­sebbségi önkormányzatok segít­ségére is számítanak. TELEKI JÓZSEF Egyre többen akadnak, akik úgy érezhetik, másodrendű állampolgárok Törvényen túl Ha valamit nem akarsz megoldani, hozz létre egy bizottságot! - jutott eszembe a mondás, amikor a honi hírközlő szervek világgá röpí­tették, az igazságügyi miniszter antidiszkrimi- nációs bizottságot állított fel. Meg kell adni, szép törekvés feltárni, mely jogszabályok rejtenek magukban - szándéktalanul is - akár csak egy cseppnyi hátrányos megkü­lönböztetést. Ám bennem mégis éppen úgy a látszatintézkedé­sek benyomását keltette, mint a többi jogvédő és az ombuds­man által is sürgetett diszkriminációellenes törvény megalkotá­sa, melyet a kormány­zat is fölöslegesnek tart. Nem is ok nélkül. Azt ugyanis a kifogásait a cigányság helyzete ügyében is évről évre megfogalmazó európai uniós szakértők is elismerik, a kisebbségi jogok terén példát mutatunk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy míg szomszéda­inknál a kisebbségek politikai képviselete kimerül a parlamenti reprezentációban, addig nálunk saját önkormányzattal rendel­keznek (a rendszer visszásságaitól most tekintsünk el), lehető­ség van az anyanyelvi oktatásra, sőt jó néhány, a demokrácia mintaképének tartott EU-tagországot megszégyenítve az alkot­mány rögzíti a kisebbségek államalkotó voltát. Miközben ma Magyarország jog szempontból semmiféle faji, vallási, társadalmi hovatartozásbéli megkülönböztetésről nem beszélhetünk, egyre többen akadnak, akik úgy érezhetik, má­sodrendű állampolgárok. Nem kap munkát, mert idős, mert nő, mert más a bőrszíne. Nem szolgálják ki a presszóban, mert ro­ma, a munkahelyeken nagy „C”-t írnak jelentkezési lapjukra, je­lezve, cigány, így megbízhatatlan. Panaszával pedig az ember fia kopogtathat a legkülönbözőbb hivatalok ajtaján, legfeljebb együttérzésre no meg egy jegyzőkönyvre számíthat. E bizonyítékok nélküli, úgynevezett rejtett diszkriminációt pe­dig törvénnyel, bizottságokkal felszámolni aligha lehet. E keríté­sek ledöntésére szemléletbeli változásra van szükség. Csakhogy ez a párbeszéd egymás megértése nélkül aligha következik be. Tető alatt a segítség A napokban került tető alá a „segítség” Azt kell mondani, hogy kétszére- sen is a lehető legjobb helyre ér­kezett tavaly az az uniós támoga­tás, amely Tiszabura gondjait kí­vánta enyhíteni. Egyrészt azért, mert az elmúlt tíz esztendőben csaknem duplá­jára nőtt itt az iskoláskorú gyere­kek száma, másrészt azért, mert a tavalyi ár- és belvíz lebontásra ítéltette a növekvő gyermeklét­szám befogadására szánt, volt re­formátus iskola épületét. A 34 millió forintos uniós segítséggel azonban a helyi önkormányzat megkezdhette az új iskola építé­sét. Nemrég tető alá is került a „segítség”, legkésőbb augusztus közepére kulcsra kész lesz a négy tantermes új iskola, kultu­rált körülményeket biztosítva legalább negyven cigány tanuló­nak. Tisztelgés a roma irodalom előtt Az „Oktatási és Továbbkép­zési Központ” Alapítvány jóvoltából a korábban ki­adott öt kötet után újabb négy látott napvilágot a kö­zelmúltban. A hideg szá­mok nyelvén ennyi történt a minapi könyvbemutatón. Csakhogy ezúttal a rendez­vény több volt három cigány származású író, költő be­mutatkozásánál — bár ez már önmagában sem lett volna kevés. A szolnoki alapítvány a kilenc kö­tettel az ország második legna­gyobb olyan Idadója lett, mely csak cigány származású írók, köl­tők műveit jelenteti meg. Az Or­szágos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnökének szavaiból azon­ban kitűnt, még lehet előbbre lé­pés. Farkas Flórián ígérte, min­den támogatást megad az alapít­vány kiadói tevékenységének erő­sítéséhez. Az itt napvilágot látó művek közelebb hozzák egymás­hoz a cigányokat és nem cigányo­kat, azáltal, hogy segítik a roma kultúra, hagyományok megis­mertetését a többségi társadalom­mal. A cigány írók, költők alkotá­sait ugyanis nem csak romák for­gatják, olvassák - fogalmazta meg a politikus. Ezt erősítette, hogy Rácz Lajos, Farkas Kálmán, Pusoma Jenő köteteit is nem ci­gány értelmiségiek méltatták a ja­varészt nem romákból álló hall­gatóság előtt. Kerékgyártó T. István társada­lomkutató és Hegedűs Sándor új­ságíró értékelő szavaiból kiderült, bár három személyiség négy, mű­fajában is különböző alkotását tarthatták kezükben az író-olvasó találkozó résztvevői, mégis volt valami közös a kötetekben. A haj­líthatatlanság, a politizálás válla­lása (ha olykor-olykor áttételesen is) és a kritikai figyelem, mely összekapcsolja a Farkas Kálmán publicisztikáit tartalmazó Fekete nap és az egykori csisznyikói ze­nészeknek emléket állító Elné­mult hegedűk című memoárját, Pusoma Jenő Alkonyaikor címet viselő verseskötetét, valamint Rácz Lajos szabálytalan portréit, a Roma értelmiségiek arcképcsar­nokát. Ez utóbbi kötetben (melyet szerzője már nem lapozhatott fel, hiszen a könyv megjelenése előtt elhunyt) mind a négy mű szerző­jének helye lett volna. Gondolko­dókként ugyanis ők is a saját né­pük, a cigányság felemelkedésére tették életüket, ám az elismeré­sek, díjak - mint a portrékötet szereplőit — elkerülték. E „szám- kivetettséget” leginkább Farkas Kálmán szavai érzékeltették: van magyar költészet napja, létezik magyar sajtó napja, de nincs ci­gány költészet és cigány sajtó napja. Az idős író a könyvbemu­tató lezárásaként éppen ezért érezte kötelességének, hogy fejet hajtson (pontosabban kezet csó­koljon és virágot nyújtson) az ala­pítványt irányító fiatal hölgynek, Paksi Évának, akinek munkája nélkül a kötetek nem jelenhettek volna meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents