Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-01 / 51. szám

2001. Március 1., csütörtök 7. OLDAL ________Röviden________ JÓL SZÓRAKOZTAK. Tisza őrsön immáron tartalmasán szép hagyomány, hogy a telepü­lés legrangosabb farsangi mulat­ságát rendezi meg február végén a nőklub, amely mindig is igye­kezett tevékenyen ápolni a falu közösségi értékeit. Műsoruk szombaton este is jól ötvözte a humoros jelenetek, paródiák, valamint a zenés-táncos színpa­di darabok közönségcsalogató értékeit. Olyannyira, hogy még a környező településekről is so­kan voltak kíváncsiak a nőklub szórakoztató műsorára. A far­sangoló telt ház jókedve egyéb­ként hajnalig kitartott a műsort követő báli mulatságon. SZÉPEN GYARAPODNAK. Köszönhetően a lakossági adó 1 százalékoknak és a sikeres pá­lyázatoknak is, szépen gyara­podnak a tiszaigari gyermekin­tézmények. Ennek eredménye­ként CD-lejátszóval, nagy telje­sítményű számítógéppel, írásve­títővel, az informatika oktatást segítő kerámiatáblával, nyomta­tóval és vetítővászonnal gazda­godott az iskola. További jó hír, hogy a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma támogatta azon modem beszerzését is, melynek segítségével a suli „in­ternetes” lesz. A „MASZK” FÜREDEN. Már cius 5-én 14.30 órai kezdettel a Maszk Bábszínpad „Dióból lett várkastély” című előadását néz­hetik meg a vonzáskörzetben élő gyerekek a Tiszafüredi Mű­velődési Központban. Katolikus rádió A közelmúltban azért kereste meg az Egri Érseki Hivatal a ti­szafüredi önkormányzatot, hogy az lehetőségei szerint biz­tosítson a városban egy bérle­ményt az Egri Magyar Katolikus Rádió kihelyezett stúdiója mű­ködtetésére. Miután az önkor­mányzat nem zárkózott el a ké- jés teljesítésétől, a megfelelő épület kiválasztását követően hamarosan friss térségi híreket és műsorokat sugározhat a füre- • di stúdió. így, mint azt a 2000. október 20-a óta sugárzó első katolikus regionális rádió szelle­mes szlogenje hirdeti: A térség­ben élők nemcsak fizethetik, ha­nem hallgathatják is az egyházi adót, ami a 91,8 Mhz-es frekven­cián fogható. Az oldalt írta, a fotókat készítette: Percze Miklós A bizalom hozadéka Az igari szövetkezet csendben, nyugodtan dolgozik, hitel- és fizetőképes, jut pénze a fejlesztésekre, és 98 családnak biztosítja illetve segíti a megélhetését. Ez pedig a ho­ni agráriumban legalább olyan ritka, mint a fehér holló. Tiszaigar A szövetkezeti irodában maga az elnök, Szilágyi László fogad. Mosolyog a mások által adomá­nyozott, megtisztelő „megye egyik legjobb szö­vetkezete” tituluson. Errefelé a csend és a nyu­godt munka a legnagyobb érték, a gazdaság leg­nagyobb gazdagsága pedig a kölcsönös bizalom. Közelebbről az, hogy a szövetkezet számíthat az aktív tagjain kívül a régiekre is, a falu pedig rá­jött, hogy számára is kifizetődő a jól dolgozó „közös”. Fejlesztéseik révén már-már teljesen saját lá­bán áll a gazdaság, az 1079 hektár szántó, 405 hektár gyep, 102 hektár erdő nemcsak a 26 fős aktív tagnak biztosít elfogadható megélhetést, hanem a 108 hektár, úgynevezett visszatartott földterület révén még 73 családnak, akik főleg héjnélküli tökkel, magról vetett hagymával és hibrid kukoricával pótolhatják ki a kenyérre va­lót. Az elnök úr nagyon szerényen elutasít min­den hozsannázást, de a tények azért tények. A 2000. évet 17 millió forintos tiszta eredménnyel zárta ez a kis gazdaság. Az aktívak ezért 13. ha­vi bért, a nyugdíjasok 12 000 forintot, az özve­gyek pedig 8 ezret vihettek haza karácsony előtt. Közben be tudtak szerezni egy John Deere 7810-est, egy szántóföldi kultivátort, a gabonatá­roló szín szomszédságában felépült a tisztító- és szárítóbázis, kialakítottak egy takarmányraktárt, vettek egy Thomas rakodógépet, most pedig már elindították egy fűka­sza, rendsodró, bálázó és kukoricavető-gép beszerzé­sét. Pedig a tavalyi eszten­dőt aszály és belvíz is súj­totta. Az előbbit főleg a ku­korica és a napraforgó, az utóbbit pedig 136 hektáron az őszi búza sínylette meg. Ennek ellenére nincs köz­tartozásuk, időben és meg­felelő technológiával elvé­gezték az őszi munkát, fel­készültek a tavaszra, s ami egyáltalán nem mellékes: idén is fejlesztenek, s hitel- felvétel nélkül tudják majd rendezni az érintettek (több mint 40 igari) szövetkezeti külsőüzletrész-járandósá- gát. Egyedül a szarvasmarha-állományuk miatt fő egy kicsit a fejük, hiszen a kergemarhakór- mizéria miatt most még kissé bizonytalan a szlovéniai és németországi vágómarhapiacuk, amely közel 10 millió forintot hozott eddig a konyhájukra. Ám az őszi vetések állapota most több mint biztató, ugyanúgy, mint az a nyuga­lom, amit Igaron tapasztalunk. És ez a mai ma­gyar agrárviszonyok között kész csoda, hiszen itt az eredményekről nem beszélünk, hanem azok kézzel foghatóak. Mert közösen, egymás­ban bízva érik el. A takarmányraktárból a szarvasmarhatelepre szállítják a zsákokat Ők csak dolgozni szeretnének A szorgalmas fiatalok és a bonyolult hivatalosság Melanie és Thomas az egykori NDK-ból érkeztek Magyarország­ra. Már a nagy Németország sza­bad állampolgáraként vásároltak egy kis paasztházat. A nekik is szemrevaló kis Tisza menü fa­lucskában hamar megismerték és megkedvelték őket. A fiatalok nagy kedvvel kezdtek neki fé­szekrakásukhoz. Előbb a házat tették rendbe, majd építettek egy kis istállót, honfitársaikhoz ha­sonlóan megteremtve maguknak egy kis pusztai romantikát. Aztán úgy gondolták, hogy egy kis pénzt is csinálnak hobbijukból. Igen ám, de ehhez engedély kellett. Előtt bt.-t alapítottak, ami­ről azonban kiderült, hogy az az övékéhez hasonló csekély árbe­vétellel bizony nem gazdaságos. Legyetek őstermelők, tanácsolták nekik az ismerősök. A bt.-t meg­szüntetve lettek is, mert minden magyar hatóság pecsétet nyomott az engedélyükre. Talán ők voltak az első őstermelők külföldről eb­ben az országban. Mint kiderült, ez volt a hiba! Mert amikor ideig­lenes tartózkodási engedélyüket akarták „huzamosítani”, kiderült, hogy ahhoz bizony jövedelem- szerző vízum kell. Irány Német­ország, de az ottani külképvisele­ten semmilyen jegyzékben nem szerepelt, hogy őstermelőként is megszerezhető. így jött az újabb megpróbáltatás, hiszen vissza kellett térni a bt.-hez, amihez sze­rezni kellett egy alkalmazottat. Kissé naivan úgy gondolták, hogy erre jó lesz Melanie, aki egyébként szakirányú iskolát végzett. Lefor­dították a diplomát, beszerezték neki a jövedelemszerző vízumot Németországban, de hazatérve újabb meglepetés érte őket. Kide­rült, hogy Melanie vízumának ke­reskedelmi tevékenységet is enge­délyezni kellene. Itt úgy nézett ki, feladták, hogy közösen dolgoz­hassanak. Most felvesznek egy magyar alkalmazottat, ha tudják, rentábilis méretűvé bővítik a gaz­daságot, Melanie pedig marad a faluban, mint turista. Igen ám, de közben eltelt jó másfél esztendő, ügyvédestől, adótanácsadóstól, orvosi vizsgálatok özönével, iga­zolások, pecsétek, okmánybélye­gek garmadájával, extra, oda-vis- sza utakkal együtt. Ami több mint másfél millió forintjukba került. „Pedig mi csak dolgozni szeret­nénk a portánkon. Ugyanúgy, mint magyar szomszédaink!” - mondták búcsúzóul, és bizony eléggé elkeseredetten. Azért ma­radnak itt, nálunk. A falusiak sze­retik őket, s hozzáfűzik: ritka az üyen szorgalmas fiatal mint ők... Foltvarrók szülinapja Tiszafüred Éppen három esztendeje annak, hogy 1998. február 24-én megalakult a városi „Vízfolt Kör”. Ekkor talán még a leglelkesebb tagok sem gondolták, hogy az el­következő három év a gon­dok, problémák ellenére igazi sikertörténet lesz. Pe­dig így történt, ami azt is jelentette, hogy a február 26-ai, születésnapi rendez­vényen volt mire emlékez­nie a füredi patchworko- soknak, azaz a foltmunká­soknak, hiszen ők a szlo­genjükhöz híven már ösz- szevarrták szinte az egész világot. családi költségvetést, de a stresszt és a túlhajszoltság nyava­lyáit is. Ami nemcsak az alkotót, hanem a foltok viselőit, haszná­lóit és nézőit is gyógyítja! Mert a füredi lányok-asszo- nyok munkáin van mit nézni. A számtalan térségi kiállításon túl azok eljutottak még a strasbourgi világkiállításra is, s kis túlzással nem csak hazánkat, de lassan már glóbuszunkat is bebarangol­ták. Összevarrva magyarországi és külföldi barátságokat, ame­lyek azóta is közös munkával, új ötletekkel kopogtatnak be egy­máshoz. És ezeken a hétköznapi érté­keken illik is föl (y) ton csemegéz­ni. Különösen a hároméves szüli- nap kapcsán. Szavakból össze­Már az első esztendőben részt vettek a nagyatádi országos foltvarró-talál- kozón, kiállítást rendez­tek a honi foltvarrás „szü­lőanyja”, Dolányi Anna munkáiból, a művésznő közreműködésével, kí­vánták a város címerét, amely eljutott az ameri­kai Houstonba, s foltról foltra növekvő szaktudá­suk és szorgalmuk révén megbecsült résztvevői le­hettek a „Rongyűző” fe­dőnévre hallgató alkotó­táboroknak. Számtalanszor leírták már az egyik legkreatí­vabb hobbi előnyeit és értékeit, melyeket mai vi­lágunkban, ahol nagyon sok család csak a legspó- rolósabban tud boldogul- Ugye, hogy foltokból is szép a páva? ni, nem lehet elégszer hangsúlyozni. A kidobásra ítélt vanni egy olyan folttalanul szív- kacatok és rongyok ugyanis a béli „Happy Birthday”-t, amely- patchworkok révén válhatnak a hez már tapsolhatnak a gyerek­Az aranykezű szülinapos törzsgárda család ruhatárává, a lakás díszé­vé, használhatóan újjá. Egyfajta funkcionális műremekké, melye­ket az „én” képzelőerőm, ügyes­ségem tesz hasznossá másnak is. Igaz az is, hogy a foltok eközben úgy lesznek egésszé, hogy a si­kerélményt adó alkotómunka örömével orvosolja nemcsak a csoport tagjai is: a Virágné Emiké vezette felnőtt csapatnak ugyanis az utánpótlás-nevelésre is jutott még ideje. Foltról foltra és foly- ton-folyvást bizonyítva, hogy ki­fizetődő őket támogatni, és érde­mes rájuk odafigyelni. Nem csak a szülinapokon... Megnyugtató csinnadratta Tiszaigar Azt kell mondani, hogy ma­ga a falu fizette meg azt a csinnadrattát és zenebonát, ami azonban senkit sem idegesít. Sőt! Inkább örömmel tölti el azt, aki manapság ellátogat az óvodába. Az igariak ugyanis nem csak a gyermekekért - stílszerűen - összetrombitált jótékonysági estet támogatták, hanem adóbe­vételük 1 százalékát is az „után­pótlás nevelésére” szánták. En­nek egy részéből hangszerelte fel a falu az óvodai zenei okta­tást. Hiszen jutott abból fado­bokra, kis gyerekkongákra, xi­lofonokra, cintányérokra, kö­csögdudákra, s számtalan hang- varázsló ketyerére is, melyeket a gyerekek kedvünkért meg is szó­laltattak az ovi udvarán. Bár még Tiszabura A helyi általános iskolában és óvodában egyaránt 86 százalék a cigány szárma­zású gyerekek aránya. Ez az adat megkülönböztetett odafigyelést követel a peda­gógustól. A jómúltkorában az óvoda kapcsán elemez­tük a roma kisdedek esély- egyenlőségét, megállapítva, hogy az intézmény, össze­fogva és megértetve annak jelentőségét a szülőkkel, minden lehetséges módszert felhasznál arra, hogy az érintett ovisok kötődve a kultúrájukhoz, lépést tudja­nak tartani társaikkal. Leg­utóbb a helyi iskolában vol­tunk kíváncsiak ugyanerre. Az iskola nemcsak készségesen segítette „roma esélyleső” vizsgá­lódásunkat, hanem tényekkel megalapozottan prezentálta, hogy ők valóban igyekeznek fel­karolni a cigány származású ta­Roma esélyleső KIMUTATÁS A VÉGZŐS TANULÓKRÓL 1990-2000 nulókat. Nemcsak azzal, hogy évek óta legalább heti négy órá­ban tanítják a cigányság múltját és történetét, ápolják az értékkel bíró tradíciókat és szokásokat, hanem azzal is, hogy az Oktatási Minisztérium Comenius 2000 közoktatási minőségfej - 1 e s z t é s i programjá­ba bekap­csolódva valóban építenek ar­ra a bázisra, amit a 86 százalékos arány je­lent. A felzárkóztatástól kezdve a szakköri foglalkozásokon keresz­tül egészen a tehetséggondozá­sig. Az érintett szülőkkel meggyő­ző párbeszédet folytatva működő­képessé kezd válni az ösztöndíj­rendszer, és javul az együttműkö­désük a kisebbségi önkormány­zattal is. Egy mondattal: nincs már egymásról nem tudó jobb és bal kéz, csak felkarolni kívánó két közös! Ez persze nem jelent azon­nali csodát, így az alapgondok és 1990 1995 2000 Végzős tanulók száma 26 29 33 Ebből roma tanuló 8 22 23 Tanulmányi átlaguk 3,4 2.9 3,5 Roma tanulók átlaga 2,5 2,8 3,3 Továbbtanulók száma 23 23 33 Roma továbbtanulók 5 17 23 Érettségit adó középisk. 9 5 10 Ebből roma tanuló­3 5 problémák gyors orvosolhatósá- gát sem, de ezzel együtt az iskola elmúlt 10 esztendőt felölelő táblá­zata azt hiszem, önmagáért be­szél, amihez talán csak annyi ma­gyarázatot illik hozzáfűzni: csak így (javuljon) tovább! _________■ ne m találták fel a hangot is rögzí­tő fotóapparátot, mindenki elhi­heti: ez volt az a virágos jókedvű zenebona, csinnadratta, amely hiába zajos, megnyugtatja az iga- riakat: jó helyre került, amit ad­tak ... _____________■ Az igari óvoda egyesített zenekara teszteli az új hangszereket.

Next

/
Thumbnails
Contents