Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-19 / 65. szám

■ 2001. Március 19., hétfő EGYE KORK E P 3. OLDAL Hagyománytisztelők tanácskozása JÁSZKISÉR Millenniumi ünnepségét tartotta a hét­végén a Csete Balázs Honismereti Szakkör. Az ország számos pontjáról összesen 16 településről 170, a honis­meretért, a hagyományok tiszteletéért elkötelezett ember gyűlt össze az ün­nepi tanácskozásra. A Jász-Nagykun-Szolnok megyebeli községe­ken, városokon túl képviseltette magát Héreg, Pilisjászfalu, Csepel, Ózd. Mint megtudtuk, e települések szakköreivel régóta tart kapcsola­tot a most 31 éves Csete Balázs Honismereti Szakkör. A jászkiséri napközi otthonban meg­tartott tanácskozás résztvevőit Hajdú László polgármester köszöntötte. Egyebek mellett dr. Kertész Róbert régész, a megyei Damjanich János Múzeum igazgatója a Jászságban vég­zett régészeti ásatásokról tartott előadást. A vendéglátó szakkör vezetője, Győri János összefoglalta az elmúlt évben végzett munká­jukat, illetve összegezte feladatai­kat a 2001-es évre. Tevékenysé­gük egyik legfontosabb elemeként értékelte, hogy tavaly 32 alkalom­mal szervezetek játszóházi foglal­kozást a hagyományos gyermek- játékokat felhasználva az ország számos pontján. Pontosan egy tu­catszor találkoztak más honisme­reti körökkel, hogy tapasztalatai­kat kicseréljék. Sok egyéb mellett talán a legbüszkébbek a hosszú évek áldozatkész munkája nyo­mán létrehozott helytörténeti gyűjteményükre. A gyűjtemény idén is bővülni fog. Átadják a most kialakított borházat, kovács­műhelyt, illetve a nyári kemencét. Az emlékparkban egy újabb kop­jafát avatnak tisztelgésül az elmúlt több mint három évtized alatt meghalt szakköri tagok emléke előtt. Daliás idők bajnokai JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY Remekül szerepelt a Lippay Lajos Általános Iskola és Művészeti Alapiskola két csapata a Daliás idők elne­vezésű országos történelmi versenyen. Az összesen 230 iskola nevezésével zajló versengés első helyezett csapata a kis településről került ki. Molnár Tamás igazgatótól tud­juk, hogy a Lakiteleki Népfőisko­la által meghirdetett versenyre a XIV-XVI. századi Magyarorszá­gon történt eseményekről kellett számot adnia a részvevőknek. Múlt szeptembertől három fordu­lón keresztül vehettek részt a csa­patok az országos versengésen. A kutatómunkában kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott csapatokat, a legjobb 12 csoportot hívták meg a minap a lakiteleki szóbeli fordu­lóra. Az alsószentgyörgyi iskola két csapattal képviseltette magát a döntőben. A Szilágyi Alexandra, Pomázi Péter, Bertalan Márk, Kecskés Tamás alkotta csapat megőrizve a kutatómunkák során megszerzett első helyét, a szóbeli döntő után is elhódította a képze­letbeli dobogó legmagasabb fo­kát. A Horváth Katalin, Tolmács Daniella, Vizi Petra, Balogh Zol­tán alkotta másik csapat pedig a kilencedik helyezésnek örülhe­tett. A győztes csapat jutalma egyhetes történelmi tábor a Laki­teleki Népfőiskolán a nyáron. A döntőbe jutottakon kívül még közel húsz diák vett részt az iskolában a nemes versengésen. A felkészülésüket Subeczné Mol­nár Zsuzsanna, Csordás Jánosné, Czakó Csilla történelem- tanárok irányították. Hónapokig titkolózott az áldozat (Folytatás az 1. oldalról) Add ide, hadd nézzem meg! - mondta. A gyanútlan vagy a szi­tuációtól talán már akkor megri­adt fiú persze leakasztotta a nya­kából a féltve őrzött láncot és át­adta. Nem is látta többet. Kérte vissza, de hiába. Lánc helyett csak durva fenyegetést kapott. A fiú odahaza csak lapított, ám már a szüleinek is feltűnt az ékszer hiánya. Édesanyja érdek­lődését mindig igyekezett valami­lyen magyarázattal elhárítani, de egyszer csak vége szakadt ennek a lehetetlen állapotnak. Addigra azonban már három hónap telt el a kocsmai incidenstől. A fiatal ká­rosult szüleivel ment el a rendőr­ségre, hogy feljelentést tegyen. A kapitányság zsarolás miatt indí­tott nyomozást a rendőrök előtt már régóta ismert Dezső ellen, aki azt ugyan elismerte, hogy va­lóban nála kötött ki a lánc, és azt később el is adta valakinek. Azt viszont nem, hogy megfenyegette volna annak jogos tulajdonosát. A gyanúsítottat letartóztatták, majd átvitték a fogházba, mert közben jogerőre emelkedett ko­rábbi, különféle vagyon elleni bűncselekmények és kábítósze­res ügye miatt kiszabott bünteté­se. Iskolaépítés Jászberényben? (Folytatás az 1. oldalról) Az előkészítés megkezdődött, de a jelenleg érvényben lévő sza­bályzók szerint csak abban az esetben adnak támogatást az is­kolacentrum építéséhez, ha az térségi feladatot lát el, és legalább két közeli településről a centrum­ba viszik a gyermekeket tanulni. Az együttműködéshez szándék­nyilatkozatot kért Jászberény Jásztelek, illetve Jászdózsa ön- kormányzatától. Mind a Jásztele­ken, mind pedig a Jászdózsán megtartott lakossági fórumon a helyiek mereven elutasították a kérést. Az iskolacentrumról tehát - ha nem is véglegesen — úgy tű­nik, le kell mondania a városnak. Kiss Józseftől tudjuk, hogy az új hat tantermes szárny alkalmas lesz a bővítésre, hogyha bizonyos idő múlva ismét felmerül a cent­rum gondolata. Az osztályvezető hozzátette, a város költségvetését úgy tervezték, ha a pályázat ered­ménytelen lesz, akkor is nekilát­hassanak még idén az építkezés­nek. Sorokban Megkésett nyugdíjas nőnap JÁSZBERÉNY Több mint négyszáz nyugdí­jas látogatott el tegnap dél­után a városba a megye minden pontjáról, a hagyo­mányos nőnapi ünnepségre. A rendezvénynek második alkalommal adott otthont a jász főváros. Az esemény­nek helyet adó Ifjúsági Ház csaknem kicsinek bizo­nyult, oly sokan jelentek meg. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdek- védelmi Egyesülete, 12 megyei város több mint négyszáz tagja fogadta el a jászberényi nyugdí­jasklub invitálását a nőnapi ren­dezvényre. Az elmúlt évben először adott otthont a város a szépkorú höl­Sokan érkeztek a jász fővárosba gyek köszöntésének. Az a talál­kozó olyan jól sikerült, hogy is­mét a herényi tagszervezetet kér­FOTÓ: SÁRKÖZI banka csaba Dr. Kertész Róbert a jászsági ásatásokról beszélt fotói sárközi János NAGYKÖZÖNSÉG ELŐTT. Először lép a nagyközönség elé Jászberényben a bő két éve megalakult Jászberényi Hagyományőrző Együttes. Március 31-én az Ifjúsági Ház­ban nagyszabású műsort ad­nak a bagi, a százhalombattai hagyományőrzőkkel, vala­mint a Jászság Népi Együttes közreműködésével. Á vi­szonylag fiatal csoportot ed­dig csak a Csángó Fesztivált megnyitó felvonuláson láthat­ta a herényi közönség. A hó­nap végi bemutatóval debü­tálnak a jászsági hagyomá­nyok, -táncok, -dalok, -zenék, -viseletek bemutatását felvál­laló együttes tagjai. FELÚJÍTOTT HAGYOMÁNY. Szép és nemes hagyományt elevenített fel a tiszaburai álta­lános iskola, amikor a közel­múltban létrehozta az iskola névadójáról, Recsky Kláráról elnevezett Pedagógus Alapít­ványt. Az iskolaalapító Recsky család leszármazottja már 1850-től létrehozott itt egy olyan alapítványt, amely a bu­rai gyerekek javát szolgálta. Az utódok idén március elején há­lóztak a gyerekek javára a mű­velődési központban. Az ala­pítványi est talán legnagyobb értéke az lehet a számtalan ma­gánszemély, vállalkozás és civil szervezet támogatása mellett, hogy a helyi és a cigány kisebb­ségi önkormányzat közösen nyújtott segítséget a szervezők­nek. Az est bevétele nemcsak a hátrányos helyzetű tanulók fel­zárkóztatását s a tehetséges di­ákok gondozását segíti, hanem ebből adják ki a Recsky Klára díjat is, amit a tervek szerint egy-egy pedagógus és diák ve­het át a tanévzáró ünnepségen. köszönetét fejezte ki, hogy jelenlétükkel megtisztelték a nyug­díjasok Jászberényt. Mint mondta, az ön- kormányzatok számí­tanak a nyugdíjasokra, nemcsak az összegyűj­tött tapasztalataikra, hanem mérhetetlen to­leranciájukra is. Hagyó Miklós, a me­gyei nyugdíjasszerve­zet elnökségi tagja ven­déglátóként köszöntöt­te az egybegyűlteket. Az ünnepi műsor­ban közreműködött Nagy Attila énekes, Bí­ró Péter, a Budapesti j Operettszínház zongo- ték fel: szervezzék meg a nőnapi raművésze, valamint a Lehel Tár­műsoros délutánt. A város pol- sastáncklub több tagja, gármestere, dr. Magyar Levente ___________________banka csaba | VÉ LEMÉNY BARANYI GYÖRGY A feltételezés megalázó a Közép-Tiszán élőkre nézve Feszültségkeltők Elképesztő, hogy amikor az ország egy része attól retteg-rettegett, mikor önti el a házát a ti­szai áradat, mikor viszi el eddigi élete vagyo­nát, mikor pusztít el egy szempillantás alatt mindent, hogy aztán visszahúzódva romhal­mazt, fertőzésveszélyt, kilátástalanságot hagy­jon maga után, akkor egyesek arra játszanak, miként tudnak fe­szültséget kelteni. Nem kell ehhez sok minden, csak egy jól idő­zített, a köztudatba bedobott kijelentés: „a Felső-Tisza vidéket feláldozták az Közép-Tisza-vidék és Szolnok megmentéséért”. Ezt lehet ugyanis most hallani, hiszen könnyű a szenvedő, síró- zokogó embereket ilyen mondattal felzaklatni, hogy aztán ujjal mutogathassanak erre, mifelénk. Pedig erről szó sincs! A napok­ban éppen a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője volt kénytelen visszautasítani ezt a megdöbbentő és cinikus fel- tételezést. Hiszen mit is mutatnak a számok: a kormány a Köti­vízig gátjainak felújí­tására tavaly 500 mil­liót, az idei esztendő­re 600 milliót, míg a Felső-Tisza gátrend­szerének felújítására hárommilliárd forintot fordít, és egyébként pedig egységes „Ti- sza-völgyben” gondolkodik. Arról pedig igazán nem tehetnek a vízügyi szakemberek, hogy harminc-húsz év elmaradt gátmeg­erősítési, gátmagasítási munkáit nem lehet egy-két év alatt bepó­tolni, pláne akkor, amikor ilyen munkákra csak az év meghatá­rozott szakasza megfelelő. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a feltételezés, ez az „odadobtuk a Felsö-Tiszán élőket Szolnokért”, egyébként is sértő és megalázó a Tisza középső szakaszán és a megyeszékhelyen élőkre nézve. Mert ez ugye feltételezi, hogy Szolnoknak valamiféle önként vállalt mártíromsággal kellene fel­áldoznia magát, hagy tudják meg az itt élők, milyen is, mikor el­önti a várost az ár. Nevetséges! A Közép-Tisza-vidéken sajnos ta­valy áprilisban megtapasztaltuk már a Tisza haragját, még ha hál’ istennek (és a szakemberek, az itt lakók és a számtalan se­gítő munkájának, összefogásának) nem végezhetett akkora pusztítást a Tisza, mint most odafent. Néhány huhogó azonban úgy érzi, nyugodtan kelthet feszültsé­get. Hogy aztán ebből mennyi az igaz, az nem is számít. A partvo­nalról bekiabálókból, a „hogyan kellene ezt csinálni” hozzáértők­ből persze sosem volt hiány (emlékezzünk csak a ciánszennyező­désre), csak amikor tenni kellene, ezek valahogy eltűnnek, vagy kiderül, amit hirdetnek, nagyon távol áll a valóságtól. A kibicnek persze semmi sem drága. A Tisza mellett élők azonban nyugalmat szeretnének, nem feszültségkeltést, és segítséget várnak. Inkább ebben kellene jeleskednie mindenkinek, de nagyon gyorsan! JÁRVÁS ZSUZSA Könnyű-nehéz díj Nemzeti ünnepünkön számos kitüntetést ve­hettek át ismét az arra érdemesek. Többek kö­zött az általam eddig igen rangos elismerésnek tudott Kossuth-díjat. Ezért is kaptam fel a fe­jem, amikor az egyik kitüntetett az ünnepi ak­tus után azt nyilatkozta, nem változik semmi, legfeljebb a táskája lesz nehezebb hazafelé menet. Lehet, hogy az Oscar-díjkiosztóhoz szok(tat)ott nézőközön­ség valami olyasmit várt volna inkább: mindenkinek nagyon kö­szönöm (majd hosszú felsorolás a pizzafutártól a kutyakozmeti­kusig), vagy: nagyon meg vagyok hatódva, esetleg: erre igazán nem számítottam... Lehet, hogy másnak fel sem tűnt ez a mondatocska, amit meg­lehet, jól „megvágtak”, s az eredeü szövegkörnyezetben talán nem lett volna ilyen durva. De így igenis nagyot ütött. Mert akár azt is jelenthette: nekem ugyan nyolc, meg azt is: nem olyan nagy dolog. Követke­Veszített értékéből a díj és minden díjazott zésképpen veszített értékéből a díj és minden díjazott egy­aránt. Sajnos azok is, akiknek nem csupán a táskájuk lett nehezebb a Kossuth-díjtól... Persze elfogadom én a polgárpukkasztást és napi 24 órás sze­repjátszást is, legfeljebb nem érdekel. De ez a mondat mégis fáj. Mert egyszerűen kártékony, illúziót öl, értéket rombol. Vagy csak én nem haladok a korral, s nem veszem észre új idők új dalait, mikor majd a házasságot így kommentáljuk, több súlyt kell elbírni az ágynak, a kisgyermek születése egyet jelent az autó (busz) nagyobb megterhelésével, a diploma, a nyelvvizs­ga-bizonyítvány csupán helyet vesz el a fiókban más lényeges dolgok elől, s ha végleg elveszítünk egy szerettünket, akkor meg könnyebb lesz a fazék, mert kevesebbet kell főzni? Nem hiszem, hogy ilyen világra vágyunk. Inkább egy olyanra, ahol nehéz minden táska és könnyű minden szív. S ha valaki Kossuth-díjat kap, megilletődik és megköszöni. Még akkor is, ha esetleg tőle érdemesebbet is találtak volna a kitüntetésre... Német drágulás A húsok és felvágottféleségek né­metországi árai, főleg a száj- és körömfájási járvánnyal érintett termékek importjának tilalma miatt 10-20 százalék közötti mér­tékben drágulnak, de nem zárha­tó ki, hogy idővel a drágulás en­nél nagyobb mérvű lesz. Ezt a Bild am Sonntag című lapnak nyilatkozta a húsosok szövetsé­gének vezetője, aki szerint első­sorban a disznóhús és a belőle készült ételek ára emelkedik. Ha netán teljes húsimport mellett döntene az ország, akkor az árak, főleg a sertésé valósággal robba­násszerűen emelkedne - véleke­dett egy központi piacfelügyeleti illetékes. Az egyik húsipari cég vezetője a sonka árát 70 száza­lékkal emelné.

Next

/
Thumbnails
Contents