Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-17 / 64. szám
2001. Március 17., szombat MEGYEI TŰKOR 5. OLDAL Nézőpont Sajtófőnökök A sajtónapi ünnepségeken sok szó esett ebben az évben is az újságírók és az intézmények, cégek kapcsolatáról, arról, hogy mit várnak a sajtótól, és milyen kapcsolatokra törekszenek vele. A kérdés fontosságát jelzi, hogy egyre több helyen alkalmaznak manapság úgynevezett sajtófőnököt, sajtóösszekötőt vagy sajtó- referenst, ez ma szinte divattá vált. A feladatuk hivatalosan az, hogy tartsák a kapcsolatot a sajtóval, segítsék a pontos információk gyors áramlását. Ez akkor valósulhatna meg, ha a sajtófőnök szinte a vezetés részeként tisztában volna az intézmény, a cég minden olyan ügyével, amely érdekelheti a sajtót, és ő maga adna azonnal tájékoztatást, tehermentesítve így a vezetőket. Azonban a sajtófőnökök helye ehhez általában túl alacsonyan van a hierarchiában. Nem avatják be őket az ügyekbe, feladatuk nem a tájékoztatás, haIsmét érzékelhető a titkolózás terjedése nem annak megszervezése, egészen a sajtótájékoztatókra szóló meghívók kiküldéséig, a székek hordásáig vagy a kávé kínálásáig. Természetesen vannak különbségek, de sok helyen még közvetlen bejárásuk sincs a vezetőkhöz, nekik is várni kell, amíg az előre elkért kérdésekkel bejutnak, időpontokat egyeztetnek, majd ismét fölveszik a kapcsolatot az újságírókkal, így az információk áramlása a gyorsulás helyett éppen ellenkezőleg, lelassul. Ez azonban nem véletlenül van így, és nyilvánvalóan nincs ellentétben az intézmények, cégek többségének szándékaival. Az elmúlt évek viszonylagosan nagyobb nyíltsága után ugyanis ismét érzékelhető a titkolózás terjedése. A szép szavakkal ellentétben a sajtófőnöktől sok helyen azt várják, hogy meghatározott csatornákba terelje a sajtó érdeklődését, akadályozza meg, hogy a főnökökön kívül mások is nyilatkozzanak, az újságírók kérdéseinek megtudakolásával lehetőséget teremtsen a vezetőknek, hogy kitérjenek a kényes kérdések érdemi megválaszolása elől. Más oldalról viszont az is a sajtófőnök feladata, hogy ellássa a médiát olyan információkkal, amelyek közlése az intézmény vagy a cég érdeke, egyszerűbben szólva, hogy a lapokban, rádiókban, tévékben arról legyen szó, amit a vezetők, és ne arról, amit az újságírók akarnak. Ez olykor egészen a bújtatott reklám erőltetéséig megy, hiszen egy sajtótájékoztató megtartása olcsóbb, mint egy figyelemfölkeltő hirdetés megjelentetése. A sajtófőnök saját vezetői szerint akkor dolgozik jól, ha sikeresen hárítja el a kényelmetlen kérdéseket, viszont el tudja helyezni a lapokban mindazokat az információkat, amelyek az intézmény vagy a cég sikereiről szólnak, annak érdekeit szolgálják. i fi/wCgj Karcagiak „jószolgálata” Bácskában MESEVETÉLKEDŐ. A hódmezővásárhelyi Gyermek és Ifjúsági Park Kht. idén ötödik alkalommal szervezte meg országos mesevetélkedő sorozatát. Jászberényben a minap szervezték meg a programsor körzeti és területi vetélkedőit. A gyerekeknek európai, amerikai és afrikai népmeséket kellett előzetesen megismerniük, s az ezekkel kapcsolatban feltett játékos kérdésekre válaszolniuk. A legjobban sikerült a válaszadás a jászberényi Szent István Egyetem Gyakorló Általános Iskolája „Villám Agy” csoportjának, második lett a jászfel- sőszentgyörgyi iskola Bambi csoportja. ■ Ómoravica Tíz éve írta alá a testvérvárosi megállapodást Karcag és a bácskai Ómoravica. A héten vállalkozókból, hivatali dolgozókból, képviselőkből álló delegáció látogatott Ómoravicára, hogy a novemberi választások után megismerkedjenek az új vezetéssel, és megindítsák a gazdasági kapcsolatokat a két település között. Amikor hétfőn megérkeztünk, gyönyörű, napsütéses idő volt. Az emberek kertjeikben szorgoskodtak, a határban is sok gép dolgozott. Délután tettünk egy sétát a főutcán, betértünk boltokba is. Jelen sorok írója öt éve járt itt, akkor a polcok üresen álltak, most már mindent lehet kapni. Az üzletekben az eladók márkában számolnak. Egy kiló kenyér fél márka (1 márka 135 forint, 1 dinár pedig 4,75 forint), a tej 70 pfenning, a hús 8-10 márka, az automata mosógép, a színes tévé 5-600 márka. Az áramkorlátozások miatt egyre többen térnek át a vegyes tüzelésű sparheltra, melyet 300 márkáért lehet kapni, a cukorért 1,2 márkát kémek. A lakosok elmondták, hogy nehezen viselik az áramkorlátozásokat, a szegénységet, a mezőgazdaságból nem tudnak megélni, drága a vetőmag, a vegyszer. Sokan belefáradták az elmúlt évek viszályaiba, de a remény megvan bennük, bíznak abban, hogy jobb korszak következik. A kismamák gyermekük egyéves koráig kapnak gyest, a családi pótlék a jövedelemtől függ. Az átlagfizetés 80-100 márka, ami jelentős emelkedés a korábbi 25-30 márkához képest. Egy család áramszámlája a villanykályhák miatt havi 50 márka. A delegáció tagjai találkoztak a helyi közösség és a nagyobb üzemek vezetőivel. Dr. Somogyi Emma magánorvos lett a falu új polgármestere, helyettese Sztankó Lajos, akik a legnagyobb gondnak az egészségügyi műszerek és gyógyszerek hiányát, valamint a mezőgazdaság rossz helyzetét tartják. — Ez a mostani a sokadik újrakezdés a kapcsolatfelvételben, hiszen mindig voltak olyan háborúk, viszályok Jugoszláviában, amelyek miatt visszaszorult a kapcsolat - mondta dr. Fazekas Sándor karcagi polgármester, aki szerint nagyon fontos lenne, hogy ómoravicai és karcagi cégek között minél több üzleti kapcsolat jöjjön létre. Karcag szeretné nyáron a viszonylag alacsony jövedelmű gyermekeket a Kunságban üdül- ' telni, illetve újabb technikai eszközöket kijuttatni az egészség- ügyi ellátás javítására, az iskolai oktatás színvonalának az emelésére. Számítógépekre lenne szükség, hiszen az iskolában két elavult gépen gyakorolnak a gyerekek. Az orvosi rendelőben is minimális a felszereltség.- Ezért örülök annak, hogy Fejes László-Györfi István karcagi találmányával, az Er-Cor szívritmuskijelző készülékkel, illetve a hordozható EKG-val tudtunk segíteni az itteni gondokon. Nyilván a problémák legnagyobb részét helyi erőforrásokból kell megoldani. Remélem, az ország gazdasága, társadalma magára talál, ehhez igyekszünk megadni azt a segítséget, amely a város lehetőségeihez mérten nyújthat — mondta Fazekas Sándor. Dr Somogyi Zita, az egészségház vezetője nagyon örült az EKG-nak és az Er-Cornak, hiszen a rendelőben még félévszázados mikroszkóppal, sterilizálóval dolgoznak, a gyógyszerellátásuk is akadozik. A betegek sokszor átjönnek Magyarországra például a szükséges inzulinért. Itt a beteget nem lehet egyfajta gyógyszerre beállítani, mert mindig abból kell válogatni, ami a rendelkezésre áll. Kurucz Tibor, a mezőgazdasági kombinát igazgatója elmondta, 2300 hektáron gazdálkodnak, és komoly problémájuk, hogy a beszűkült piacon nem tudják értékesíteni a feldolgozott fűszereiket. Állattenyésztési telepükön a 8-900 hízóbikát befogadó telep üres, éves szinten 50 ezer csirkét nevelnek és 250 hízókocát állítottak be, de nincs takarmány, ami komoly gond. Várakozással tekintenek a Vajdaságban most induló privatizáció elé, bíznak abban, hogy a helyiek kezében maradnak az üzemek, földek, mert míg egy ipari termelést két hónap alatt újra lehet indítani, addig ha a földek a délszerbiaiak kezébe kerülnek, nem tudnak gazdálkodni a moravicaiak. A Mitex textilipari vállalatnak nincs oka panaszra. Az ország legnagyobb kötszergyáraként folyamatosan dolgoznak. Nésity Mi- ladin igazgatóhelyettes elmondta, a háború után nehéz volt megtalálni az új partnereket, de ma már német, olasz, cseh piacra termelnek, a magyar piacra viszont még nem sikerült bejutniuk. Bízik benne, hogy hamarosan sikerül a gazdasági együttműködést megkötniük, hiszen a 250 dolgozót foglalkoztató cég az ország legsikeresebb vállalatai közé tartozik. DARÓCZI ERZSÉBET Kétszáztizenöt évvel ezelőtt települtek karcagi családok a bácskai Ómoravicára. A karcagiak kérését, miszerint Karcag, Kisújszállás és Jászkisér kivándorlói szeretnék megszerezni Pacsért és Ómoravicát, Tóth István tolmácsolta a helytartótanácsnál 1785-ben. Ügyükben október 6-án döntött a király, tudomásul vette a jászkunok kérését. Az áttelepült családok 1786-ban érkeztek meg, lakóházakat, iskolát, községházát építettek a Telecskei dombok tövében, a Kriva- ja patak mellett. Az EKG- és az Er-Cor készüléket dr. Fazekas Sándor (jobbra) karcagi polgármester adta át az ómoravicaiaknak, köztük dr. Somogyi Emma polgármester asszonynak (középen) „Rázós” ügy, nagy feszültségekkel Tiszafüred—Tiszaörvény Miután több mint húsz család kereste fel panaszával, Puczik László városi képviselő az önkormányzat február 27-i ülésén interpellált az ügyben. Az érintettek azt sérelmezik, hogy portáikon társbérletben kell élniük az odatelepített magas feszültségű távvezetékkel. A képviselő fogadónapján találkoztunk a tiszaörvényi Rózsadomb utca panaszos lakóival. Hamar kiderült, hogy ez az extrém eset nem csak effektive rázós — az egyik panaszos megfogalmazása szerint már „küldött le” a földre gyümölcsszedőt a „ménkű” a harmatos cseresznyefájáról -, hanem azért is, mert ahány porta, szinte annyi ügy. Mert van, ahol három-négy méterre is belóg a veszély, van olyan panaszos, aki a hatvanas években épített ide, de van olyan is, aki tíz-tizenöt éve. Van, aki a vezetékkel együtt kapott építési engedélyét, de van olyan tulajdonos is, aki később kapta a feje fölé ß „légi veszélyt”. A probléma azonban közös abból a szempontból, hogy senki nem mer már a kiskertjében locsolni, féltik magukat, gyerekeiket, unokáikat, hogy mi lesz, ha leszakad a több mint húszezer voltot hordó vezeték, arról nem is beszélve, hogy a légvezetékek árnyékában előbb csak nem teremnek, majd elsorvadnak a gyümölcsfák, s a kiskert sem ad annyit a konyhára, mint máshol. A legnagyobb értetlenséget pedig azon kérdés megválaszolatlansága okozza, amely így hangzik: kötelezhető-e valaki erre az életveszélyes társbérletre? László János, aki 1974-ben kezdett építkezni a Rózsadomb utcai portán, elmondja, hogy tévhit az is, hogy a távvezeték miatt vehették itt olcsóbban a telkeket, majd így folytatja: - Azt is mondták nekünk, hogy megoldják a vezeték áthelyezését, ám azóta sem történt semmi, pedig ez az áldatlan állapot semmiképp nem tartható fenn egy magántulajdonon. Mindenütt csak azt hallom, hogy így védik a magántulajdont, meg úgy, ezzel szemben mi együtt kell hogy éljünk ezzel a külső veszéllyel. Van, akinek azóta már fizetett a Titász azért, hogy a szőlőjén vagy a gyümölcsösén vihesse át a távvezetéket, nekünk meg azt sem mondják, hogy bakk. Nincs semmiféle írás, semmilyen papír arról, hogy ezt így használhatja az áramszolgáltató, nincs bejegyzett szolgalmi jog sem. Ezzel a véleménnyel egyetért Balázs János is, aki a feleségével érkezett a képviselői fogadóórára. — Többször előfordult az, hogy a szerelők a szomszéd kertjén át ugrottak át a mi portánkra javítani. Nem voltunk otthon, de a földön hagyott porcelánok jelezték, hogy a kertünkben bizony dolgoztak. Kérdjük mi: ez nem magánlaksértés? - kezdenek közösen a sérelmeik felsorolásába, melyek része az is, hogy egy szuszra elmondják az őt ért károkat: gyümölcsfák kiszáradása, a kert használhatatlansága stb., no és azt is, hogy Budapesten kártérítést fizetnek még akkor is, ha az oszlop közterületen van, majd a férj elmesél egy érdekes történetet: - Amíg dolgozhattam, nagyon sokszor jöttek a munkahelyemre értem a szerelők, hogy ugyan engedjem már be őket a portámra. Volt olyan eset is, amikor arra hivatkoztak, hogy ha nem megyek, akkor a 25 kilométerre lévő Abád- szalók is áram nélkül marad. Kérdem én, mi van akkor, ha nemet mondok, mert senki nem tud nekem olyan írást mutatni, ami engem erre kötelezne. Ám mégis hazamentem, mert fő az emberség. De minek a fejében vagyok én köteles állandóan a Titász rendelkezésére állni, nem is beszélve a károk rendezéséről? Eddig mi nemhogy pénzt, de még ígéretet sem kaptunk. Mucza Imre, aki 1975 óta nem csak a „légi veszéllyel”, hanem az azt tartó oszlopokkal is együtt él a portáján, kicsit szkeptikus: — Nekünk már az is kártalanítást jelentene, ha elvinnék innen a több mint húszezer voltot. Beletörődni soha nem fogok, mert egyrészt ígérték is, hogy elviszik, másrészt meg ne mondja nekem senki, hogy erre az életveszélyes társbérletre én kötelezhető vagyok. Krausz István 1973-ban tervezte el, hogy épít arra a területre, amelyet az egykori hajó-, daru-, valamint az alumíniumgyár alapozásakor kitermelt földekkel töltöttek fel: — Nem tettem volna, ha nem ígérik meg, hogy öt éven belül elviszik innen a már ott lévő távvezetéket. Azóta sem tudom, hogy mi lesz a sorsa, vagy Muczáék portáján Puczik László képviselő a panaszos feleségével mint húszezer voltot vivő oszlopokat hogy járhat-e nekem ezért valami. Mindenesetre egykoron már vezetékestől adták ki az építési engedélyt a telekre. A panaszfolyam szinte nem is ér véget. Sokan vélelmezik, hogy a vezeték áttelepítésének terve nélkül ezekre a telkekre nem lett volna szabad kiadni az te a padlóra... építési engedélyeket. Arról nem is be- ___________ szélve, hogy a panaszosok közül senki nem kapott még egy forintot sem ezért a társbérletért, de a képviselőn kívül még nem keresett fel senki a kártérítés vagy a jogorvoslat ügyében sem. Miután felvettem, hogy azért nem biztos, hogy csak a Titász a felelős, amely egykoron még az üres „prérin” vezette át a nagyfeszültséget, rögtön rávágják: „Ez a terület már korábban ki volt jelölve beépítésre!” Ám ezzel együtt általános a vélemény: bárki is a felelős, ez a helyzet tarthatatlan, meg kell oldani. Kártalanítással, de legrosszabb esetben kártalanítás nélkül is úgy, hogy - idézve Mucza Imrét - vigyék el azt onnan. Puczik László képviselő, bírva a városi jegyző segítő közreműködésének ígéretét, ezt az ügyet vállalta fel a magántulajdon sérthetetlenségében bízva. Ezért is kezdte el begyűjteni személyenként a telekkönyvi adatokat, a létező vagy nem létező szolgalmijog-bejegyzé- seket, a károkat igazoló tanúsítványokat, nem csak Tiszaörvényen, hanem választókerülete tiszafüredi részén is, ahol még nagyon sokan élnek a Rózsadomb útiakéhoz hasonló társbérletben, amit néhányan már három évtizede kénytelenek elviselni. Egyelőre emberi tragédia nélkül, hiszen a „ménkű” őket még csak képletesen küldszemrevételezi a több FOTÓI A SZERZŐ PERCZE MIKLÓS
