Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-10 / 59. szám

I 2001. Március 10., szombat MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL Nézőpont Kész elmebaj! i Az adatok valódiságát hivatalosan ez idáig senki sem firtatta Most, hogy a tavaszi sorozások időszakát él­jük, ismét előtérbe kerülnek azok az adatok, amelyek fiaink sorkatonai alkalmasságát - vagy sokkal inkább alkalmatlanságát — hiva­tottak jellemezni. Ezek a mutatók esetenként annyira silány képet festenek, hogy a kor­mány fontolóra vette, hogy felülvizsgálja az egészségügyi alkalmasság eddigi feltételrendszerét, és szigorítá­sokat tervez bevezetni. Mi tagadás, a sorozások alkalmával megejtett orvosi vizsgá­latok adatai arról árulkodnak, hogy megyénk ifjai is évről évre betegebbek. Tavaly a sorozásra behívottaknak csupán 42 száza­léka bizonyult alkalmasnak. Talán ez az arány manapság már nem számít ki­rívóan ala­csonynak. Me­gyénknek azonban van egy specialitása, amivel országosan is feltűnést kelthetünk. Ez pedig nem más, mint a huszonéves ifjú férfiak felettébb aggasz­tó ideg- és elmeállapota. Az orvosi dokumentumok szerint a sor­katonai szolgálatra alkalmatlanná nyilvánított legények fele ideg- és elmebetegségben szenved. Ilyen egészségügyi problémák miatt az elmúlt évben megközelítőleg 1200 fiatalembert taná­csoltak el a szolgálattól. A helyzetet még különösebbé teszi, hogy a szűkebb hazánkat jellemző „kór” egyes településeken, sőt egyes térségekben extrém méretekben ütötte fel a fejét. Létezik például olyan falu, ahol az alkalmatlannak nyilvánított sorozot­tak kivétel nélkül ideg- és elmebajosak, legalábbis a papírok sze­rint. A Jászság települései közül tízben ez az ok a megyei átlagot (49 százalék) jóval meghaladó mértékben mutatható ki. Tudomásunk szerint a betegségekről szolgáltatott adatok va­lódiságát hivatalosan ez idáig senki sem firtatta, a katonaság alóli kibúvást célzó megtévesztésről, pláne csalásról tehát sem­miképp sem beszélhetünk. A döbbenetes számok miatt azonban mégis csak nehéz tényként elfogadni, hogy fiataljaink elmebeli állapota ennyire súlyos. Megbocsátható az a fehételezés, hogy ta­lán - és tegyük hozzá: szerencsére - nem minden stimmel ezek­kel a diagnózisokkal kapcsolatban. Ha mégis, akkor ez már jó­val túlmutat a katonai utánpótlás nehézségeivel kapcsolatos problémánál, és nem jogi, hanem sürgős orvosi beavatkozást igényel Mire költöttek a képviselők? Szolnok Ismeretes, hogy a közgyűlés minden képviselőjének évente rendelkezésére áll egy összeg, az úgynevezett képviselői alap, amelyet bi­zonyos szabályok betartá­sával saját belátása szerint költhet közcélra. Néhány képviselőt arra kértünk, mondják el, milyen célokra költötték a rendelkezésükre álló pénzt. A képviselői alap 1999-ben és 2000-ben is 750 ezer forint volt. Ennek felét kommunális célra kell költeni. Az adományozás módja az, hogy a képviselő jelzi, milyen alapítványnak, intéz­ménynek vagy másnak szánja a pénzt. Az önkormányzat szerve­zési és hatósági főosztálya meg­vizsgálja, hogy az adományozás­nak van-e jogszabályi akadálya, s ha nincs, a kifizetés a polgármes­ter aláírása után történhet meg. Magánszemélynek egyéni célra, akármennyire rászorult lenne is, ebből a keretből nem adható pénz, azt csak közcélra lehet köl­teni. Barta István 1999-ben nem használta föl az egész keretét, mert 2000-ben nagyobb összeget akart költeni járda építésére a ke­rületében. Ez meg is történt, ta­valy 800 ezer forintot adott a Far­kas utcai járdaépítésre. A mara­dék 300 ezret alapítványoknak, iskoláknak, óvodáknak adta tan- eszközfejlesztésre, diákok tábo­roztatására. M. Román Béla kerítéskészí­tésre, padok kihelyezésére, paní­rozásra költött tavaly. Ő is tartalé­kolt mintegy 300 ezer forintot, hogy ebben az évben nagyobb összeget tudjon adni játszótér felújítására, bővítésére. A pénz másik részéből pedig civil szer­vezeteket támogatott, kiadvány­ok megjelentetését, rendezvé­nyek megtartását segítette. Bencsik Mihály az MTE támo­gatására fordította a legnagyobb összeget, de ez sem haladta meg a százezer forintot. Ő inkább többfelé adakozott kisebb össze­get, így a keretéből jutott a Nagy Lajos-emléktábla újabb elhelye­zésére, a József Attila-szavalóver- seny megrendezésére, a szak- szervezeti könyvtár támogatásá­ra, civil szervezetek segítésére. A kommunális fejlesztésre szánha­tó részt óvodákra, iskolai sport­udvarokra és KRESZ-parkra köl­tötte. Polónyi János elve ezzel éppen ellenkező, igyekszik kevesebb, de nagyobb, maradandóbb létesít­ményre költeni a keretét, sőt szí­vesen fog össze más képviselők­kel, hogy a pénzt összeadva meg­növekedjenek a lehetőségeik. így Fodor Györggyel összefogva elké­szíttették az Eötvös téri kutat, amely mintegy kétmillió forintba került. Támogatott továbbá szoci­ális otthont, iskolákat, iskolai ren­dezvényeket. Erre az évre mint­egy 200-250 ezer forintot tartalé­kolt. Ismét Fodor Györggyel ter­veznek valami jelentősebb, mara­dandóbb létesítményt, de erre vo­natkozóan konkrét elképzeléseik még nincsenek. Dr. Póta Sándor a legtöbb pénzt tavaly a templomok körül lévő parkok rendbetételére fordí­totta. De adott pénzt óvodák já­tékudvarainak felújítására, továb­bá általános és középiskoláknak számítógépek beszerzésére is. Káplár József jelentős összeget adott sporttámogatásra, ebben például sportolók világverse­nyekre utazásának segítése is szerepelt. Iskoláknak fejlesztési és működési célból is adott pénzt, de támogatott alapítvá­nyokat, például nyugdíjasokat segítő alapítványt és civil szerve­zeteket is. Pénzügytechnikai okokból néhány tízezer forint er­re az évre maradt, ezeket az idei alapjával együtt költi el. Az idei költségvetésben meg­növekedett a képviselői alap, a tavalyi 750 ezer forint helyett most egymillióból „gazdálkod­hatnak” a közgyűlési képviselők Szolnokon. B. A. Zsuzsa „néne” házikója Számtalan helybélinek és külföldinek „megálljt” parancsol az a Muhi utcai öreg nádtetős ház, melynek homlokza­tán ott az építés dátuma: 1872. Jómagam is régi adósságomat tör­lesztettem, amikor bekopogtattam a tulipánosra kovácsolt, pántokon nyíló szobaajtón. Özvegy Mohácsi Zsigmondné, Zsuzsa néni nyitott ajtót, hogy aztán a sarait falú ház tiszta szobájában, a több mint százéves asz­talnál közösen fejtsük meg a 129 éves otthon titkait. Tiszafüred A legnagyobb titok az a számtalan emlék lehet, amely Zsuzsa néni legnagyobb örö­mére mágnesként vonzza ide a tizenkét unokát és tizenegy dédunokát. Itt ugyanis szinte minden mesél! Egy-egy történet az ódon komód, az asztal, a tükör, az ablak, de a sok-sok kézimunka és használati esz­köz is, amit Zsuzsa néni 82 esztendejét meghazudtoló aktivitással jelenleg is ké­szít. Nagy a család, de mindenki szüli- és névnapjára jut általa egy-egy kézimunka, a nyugdíjból kispórolt dugipénz, mindazok mellett, hogy a „mama”, amit tud, maga meg is csinál. Minden napra jut így főtt étel, melynek egyetlen cseppje sem vész kárba, hiszen a maradékból jóllakik a hűsé­ges házőrző, Gömbi kutya, s jókat nassol­hatnak a lábánál dörgölőző cicák is. — Négy lányom itt él Füreden. Mindig hívnak, hogy menjek hozzájuk, de én azt mondom: amíg fel tudok kelni, s el tudok végezni magam körül, maradok itt. Abban a házban, mit még drága jó férjem nagy­szülei építettek, hiszen az valóban az én életem. Korán, öt-hat órakor kelek, ellátom az apró jószágot, begyújtok, harapok vala­mit, majd felteszem az ebédet. Nem unat­kozom, hál’ istennek. Mindennap bekopog hozzám valaki. Jönnek a lányok, az uno­kák, segítenek, felaprítják a fát. Zsuzsanna napra finom birkát főztem nekik — mesél kedvesen az öreg néne még öregebb házá­ban, melynek kertjében nemrég gyümölcsfát ültetett. Megigazítja kendőjét, kiinvitál és folytatja: - Ezen van a legjobb cseresznye, pe­dig ennek a fának a magját csak egy madár pottyantotta ide, de van itt vilmoskörte, egri piros alma is. Meg hozzá a 200 kvadrát kert, amiben megterem minden. Zsuzsa néni soha nem panaszko­dik. Pedig lett volna oka rá. Különö­sen azokban az időkben, amikor még egy karonülővel várta haza a hadifogságból gyalog visszatérő urát. Aztán jöttek a lányok, hét év alatt négyen. Zsuzsa, Marika, Kati és Márti.- Semmink sem volt, mégis bol­dogok voltunk! Sajnálom azokat a fiatalokat, akiknek nincs munkájuk, otthonuk, de verjen meg érte a te­remtő, én mégis azt mondom: ne­künk sokkal nehezebb volt, de min­dent kibírtunk és véghezvittünk. Ebben persze sokat segített élete párja, Zsiga bácsi, aki aranylakodal­muk előtt egy évvel ment el. Ennek már kilenc esztendeje. — Áldott jó ember volt, olyan, aki csak a munkájáért, a családjáért élt. Egy hangos szó, egy káromkodás nem hagyta el a szá­ját - mondja kicsit könnyes szemmel, ami­kor arról mesél, hogy hosszú idő után is­mét arról álmodott, hogy együtt dolgoznak a „papával”. Mint régen, a Háziipari Szövet­kezetben. . Bizony látszik, hogy Zsiga bácsi elvesz­tése megviselte, ugyanúgy, mint egy szem fia korai halála. Mégis várja a holnapot. Jön a tavasz, lehet újabb gyümölcsfát ültetni, tenni-venni a palántákkal, főzni a finom fa­latokat, s közben horgolni az újabb ajándé­kokat. Lassan eggyel többet kell készítenie, hiszen Egerben várják a következő déduno­kát. Egyszer majd ő is bekopog hozzá, hogy a mama házában megcsodálja a vasalt ajtópántot, a százéves asztalt, a komódot a sifonérral, és megsimogassa a dédit, akinek nem múlik el úgy napja, hogy ne érezze családja szeretetét... PERCZE MIKLÓS Ki tudja, kié lesz ez a horgolt ajándék? Szolnok Ml VAN VELE? Csorna Kálmán az elmúlt év­tizedekben a város neveze­tes személyisége volt. Dolgo­zott a megyei tanácsnál, majd a megyeszékhely ta­nácselnökévé választották. Ma már, 77 évesen, vissza- vonultabban él, de gyakran lehet vele találkozni szak­mai és kulturális rendezvé­nyeken. Arra kértük, beszél­jen életéről, munkásságáról, szolnoki kötődéseiről, s ar­ról, hogy milyennek látja ma a várost. Sokkal inkább hinném nyugdíjas munkásnak, mint nyugdíjas ta­nácselnöknek. Nincs benne hiva­talnokra emlékeztető vonás. A be­széde lassú, néha hosszú szünete­ket tart két mondat között, mint azok az emberek, akik meggon­dolják minden szavukat. Szolno­kon lakik, egy Ságvári körúti ház első emele­ti másfél szobás laká­sában. Itt lakott, ami­kor még nem volt ta­nácselnök, amikor az volt, és akkor is, ami­kor nyugdíjba ment. Nem szerzett vagyont, mint mondta, még hobbitelke sincs, pe­dig az első telkeket ak­kor osztották, amikor ő volt a tanácselnök.- 1967 márciusától 1973 májusáig voltam Szolnok tanácselnö­ke. Ez akkor két ciklust jelentett, mert szét akarták választani a képviselő- és a tanácsi választáso­kat, és ez utóbbit 1975-ről előre­hozták 1973-ra. így a második ciklus csak két évig tartott. Kér­tem, hogy 1973-ban már ne jelöl­jenek tanácstagnak, nem akartam tovább vállalni egészségi okok miatt.- A mai világban elképzelhetet­len, hogy egy megyeszékhely első embere másfél szobában éljen a családjával.- Ezt a lakást 1956-ban kaptam meg, amikor a megyei tanácsnál dolgoztam. Korábban két gyerek­kel egy szűk, konyha nélküli al­bérletben laktunk. A megyei ta­nács építtetett szolgálati lakásokat, amikor még ott dolgoztam, kap­hattam volna én is, de fölajánlot­Tanácselnök, másfél szobában tam, hogy inkább adják egy olyan kisgyerekes családnak, amelyik egészségtelen, vizes lakásban élt. Akkor már itt laktunk, megszok­tuk ezt a helyet. Később meg úgy voltunk vele, hogy ha kibírtuk itt két nagy gyerekkel, ketten a felesé­gemmel már kibírjuk tovább is. Volt ugyan, aki azt mondta, ezt senki sem fogja megköszönni ma­gának. Mondjuk ebben igaza is lett. Túlzott puritánság volt ez már akkor is, ma már belátom, de nem bántam meg. Az igazsághoz tarto­zik, hogy elismerték a munkámat, többször kaptam „kiváló dolgozó” kitüntetést, átvehettem a Hild Já­nos Emlékérmet, a Pro Űrbe Díjat, az Ezüst Pelikán Díjat, az Urba­nisztikai Emlékérmet.- Térjünk vissza egy kicsit a kezde­tekhez! Hol kezdte a pályáját, hogyan jutott el odáig, hogy tanácselnök lett Szolnokon?- Tiszaszentim- rén születtem, ott laktak édesanyám szülei, és akkor Név: Csorna Kálmán Születési hely, idő: Tiszaszentimre, 1925. Családi állapot: nős, két gyermeke van Végzettsége: közgazdasági egyetem még szokás volt, hogy az asszony a szülei házánál szült. Akkoriban édesapám Diósgyőrben a vasgyá­ri rendőrségnél szolgált. Onnan áthelyezték a túrkevei kapitány­ságra, majd a szolnoki révkapi­tányságra. ’39-ben jött utána a család, azóta szolnoki vagyok. Érettségi után nem sokkal az alis- páni hivatalban kezdtem dolgoz­ni, és ott is ragadtam. Mezei jo­gászként elkezdtem a jogot, és két szemesztert be is fejeztem. A harmadik ’44 őszén a háború mi­att abbamaradt. Amikor 1950-ben megalakultak a tanácsok, a terv- és statisztikai osztályra kerültem. Több átszervezést is megéltem, voltam osztályvezető, csoportve­zető, ismét osztályvezető, mikor hogy alakultak a dolgok. A me­gyei tanácsnál dolgoztam egé­szen *66 őszéig, amikor az akkori szolnoki tanácselnök, Kapás De­zső bácsi a választási előkészüle­tek idején közölte, hogy nem vál­lalja tovább a tisztséget, és ami­kor megkérdezték, hogy kit java­sol maga helyett, engem ajánlott.- Hatéves működése alapján mi hagyta önben a legmaradan­dóbb emlékeket?- Először is a szervezetet kel­lett átalakítani a feladatoknak megfelelően, hiszen növekedett a tanácsok önállósága. Igyekeztem az elmenőket diplomásokkal pó­tolni. Megkezdődtek a nagyobb arányú lakásépítések Szolnokon, hiszen rengeteg volt a beköltöző és a lakásigénylő, volt olyan idő­szak, amikor tízezren vártak la­kásra. Nekifogtunk a Ságvári kör­úttól a Fehér Kereszt patikáig ter­jedő rész rendezéséhez. Sajnos a végrehajtás nem egészen a tervek szerint történt, mert 1971-ben a vállalatoknak elrendelték a beru­házási stopot, és a terveket módo­sítani kellett. Az eredeti tervek szerint másképp nézett volna ki az a rész, kevesebb magas házzal, passzázsokkal. Hasonló volt a helyzet a Zagyva-parti lakótelep­pel. A tervei már megvoltak, ami­kor én odakerültem, alacsonyabb épületeket emeltek volna oda elő- kertekkel. Ezt jóvá kellett hagyat­ni az Építésügyi Minisztérium­ban, ami egyszerű formalitásnak ígérkezett, de a legnagyobb meg­döbbenésünkre nem hagyták jó­vá, hanem maketteket vettek elő, és rakosgatták, hogy így meg úgy kell új terveket készíttetni. Épült akkor Szolnokon egy minisztériu­mi úgynevezett panelpoligon- üzem, azt mondták, annak a ka­pacitását kell kihasználni, azért szükséges a tervek megváltozta­tása, meg a jobb helykihasználás miatt. Ez azután meg is történt. Lefektették a sínpályákat a daruk­nak, minden készen állt, de várni kellett, hogy az üzem elkészül­jön. Fel kellett gyorsítani a lakás- programot, ezért volt mindez. Va­lami keveset tudtunk azért javíta­ni rajta, elértük, hogy színesek le­gyenek az épületek, legyen közöt­tük több zöld terület.-Mi történt 1973 utáni- Egy időre még visszakerül­tem a megyei tanácshoz tervosz­tályvezetőnek, de 1979-ben kor­engedménnyel nyugdíjba men­tem, mert sokat betegeskedtem. Volt év, amikor háromszor műtöt­ték, voltam a klinikai halál állapo­tában is.- Hogyan teltek, telnek a nyug­díjas évei?- Ahogy az egészségem egy ki­csit helyreállt, igyekeztem elfog­laltságot keresni magamnak. A szolnoki rádiónak írtam például gazdasági természetű anyagokat, sok társadalmi szervezet munká­jában részt vettem. Egyszer csak észrevettem, hogy már tizennégy szervezetben dolgozom aktivista­ként, kilencben elnökségi tag­ként, ötben pedig elnökként. Már nyugdíjas voltam, amikor beirat­koztam urbanisztikai szaktanfo­lyamra. Azt el is felejtettem mon­dani, hogy még munka közben elvégeztem a közgazdasági egye­temet. A társadalmi szervezetek­ben már kevesebb munkát vég­zek, de néhány szervezetnek azért még tagja vagyok.- Mint volt tanácselnöknek és mint urbanisztikai szakembernek mi a véleménye a város jelenlegi helyzetéről, fejlődéséről?- Nehéz erre válaszolni, mert most más a város helyzete. Az jó törekvés, hogy igyekeznek befe­jezni a dolgokat, hogy ne legyen elaprózva a munka, de a gazdasá­gi alap, más városokhoz hasonló­an, eléggé kritikussá vált. Ma már a korábbi extenzív fejlesztésre nincs nagy igény, hiszen három­szor annyi lakás van Szolnokon, mint 1949-ben volt. Akkoriban a mennyiségi igények kielégítése volt a legfontosabb, még az úgy­nevezett kapcsolódó beruházáso­kat (óvodákat, iskolákat, kereske­delmi egységeket, orvosi rendelő­ket) is csak később, a ’70-es évek elején kezdtük a lakásszámhoz igazítani. A rendelkezésre álló eszközöket most már a minőségi fejlesztésre lehet fordítani. Min­den kornak mások a feladatai, mindig azokat kell megoldani. BISTEY ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents