Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-08 / 33. szám

4. OLDAL SZERKESZ T Ő S É G P 0 STÁJÁBÓL A 2001. Február 8., csütörtök lüHH Úttalan úton Sokat bosszankodtunk az épülő kertvárosi gát építése idején a kerülőutak miatt, de jó érzés, hogy elkészült a rossz idő beáll­ta előtt. Elismerés az építőknek, mert jó munkát végeztek, még ha apró hibák akadnak is, mint például a következő: ha a Kert­városnál le akar térni az útról a kerékpáros, mint azt már a meg­szemlélhető nyomok is mutat­ják, a szépen megmunkált gátat le kell taposnia. Tehát egy pár lépcsőfokot közbe be kellett vol­na iktatni. A települések manapság az­zal is eldicsekedhetnek - mint azt többször is olvastam az új­ságban -, hogy több kilométeres kerékpárutak épülnek. Ez Szol­nok esetében is igaz. Van azon­ban egy kis szépséghibája, még­pedig az, hogy aki végig akar menni a táblákkal jelzett úton a Holt-Tisza-part irányába, annak nagyjából kétszáz méteren gu­micsizmára kell vetkőznie és ke­rékpárját a vállára kell kapnia, mert ez a szakasz burkolatlan, valahogy kimaradt. Többször látom, hogy a csa­lád apraja-nagyja kerékpáron igyekszik a hétvégi házához, és itt, a két 4-es találkozásánál visszafordul, vagy ha nem, nya­kig sárosak lesznek. Tudjuk, hogy szűkös a város anyagi forrása, de ezt a gondot három teherautónyi zúzott kő leterítésével meg lehet oldani, és ezután végig járható volna a több kilométeres kerékpárút. ___________________p. István, szóm ok Ne kem Balczó Szavazást tartottak arról, ki volt a XX. század legkiemelkedőbb sportolója. A nőknél Egerszegi . Krisztina elsőbbsége meg sem kérdőjelezhető, a férfiaknál azonban már nem is olyan értel­mű a döntés, a vélemények megoszlanak. Kétségtelen, Puskás neve be­járta a világot. Tüneményes pá­lyafutást tudhat magáénak, kü­lönösen idegen színekben. Ám Balczó András háromszori olim­piai elsősége, tízszeres világbaj­noki címe sem megvetendő sportsiker. Ha ehhez még hoz­záteszem, hogy a teljesítmény eléréséhez öt számban kellett az átlagos emberi teljesítményen felül eredményt elérni, és csak a saját erejére támaszkodva, már jogos a kételkedés a döntés, a szavazatok helyes és igazságos voltában. Ezen érvek mellé még hadd tegyem hozzá: a tanítók, taná­rok szeretik, ha a tanuló megta­nulja a leckét. Balczó András szépen és jól megtanulta: „A nagyvilágon e kívül nincsen szá­modra hely...” ____________________VARGA BÉL*, SZOLKOK A memóriával nincs baj Január végén tartotta soros ösz- szejövetelét a szolnoki Széchenyi- városrész nyugdíjasklubja. A haj­dani, kényszerhelyiségekben tar­tott foglalkozások már a múlté let­tek, mert a Zöld Iskolából kulturá­lis központtá avanzsált épületben szép, tágas, kényelmes teremben várta a szépszámú és szépkorú klubtagság dr. Líbor Erzsébet házi­orvost, aki az est előadó vendége volt. Mi is lehetett volna más a té­ma, mint az aranykorba érők élet­kori sajátosságaival járó egészség- ügyi gondok, ezek kivédése, illet­ve elviselhetővé tétele. Ha ez a klubdélután szokvá­nyos lett volna, arra senki sem for­dítana figyelmet. De különleges volt, ezért szót érdemel. A jól felépített és retorikájában gazdag, de mindenki számára ért­hető előadás után a doktornő 12 pontban összeállított tesztlapot töltetett ki a hallgatókkal, mintegy ellenőrzésként a motiváció mérté­két illetően. A rendkívül ravaszul összeállított kérdéssorozat min­den válasza elhangzott az elő­adásban több-kevesebb hang­súllyal, hogy alaposan megtor- násztassa az ezüstfürtösök szelle­mi képességét. Azonban Csanyi- gáné Berta Margitka csapata dere­kasan állta a versenyt, ugyanis az ellenőrzés után sok telitalálatos szelvény lendült a magasba. A meglepetés ekkor jött. A doktornő nagy szatyor ajándékot vett elő, amivel mindjárt díjazta is a leg­ügyesebbek szorgalmát. (Azután persze kiderült, csupán játék volt az egész, hiszen mindenki kapott ajándékot.) Ezt követően az egyéni nyava­lyákról feltett kérdezz-felelek kö­vetkezett - a kérdésekre adott vá­laszok során azt is elárulta a dok­tornő, hogy szereti az öregeket -, miközben vérnyomást mértünk, mégpedig a klubtagok egymásét, egy automata mérőműszerrel, amelynek kijelzését a jobban lá­tók szemüveg nélkül is leolvas­hatták. Bizony, az addigi vidám hangulatba üröm vegyült egye­seknek a vérnyomásérték és pul­zusszám láttán. De hát a foglalko­zásnak célja volt az is, hogy ezek is kiderüljenek. A „kötelező program” után az ajándékok kibontása következett, miközben a doktornő szép csend­ben távozott, mint a mikulás az önfeledt gyerekektől. Aztán — egy-két „hajlítópróba” után - a klubtagok is otthonaik felé vették az irányt. _______________TŐnőCSIK FERENC, SZOLNOK JU BILEUMI EV. A Jászkun Volán Rt. a közelmúltban ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. A tabló 1956-ban készült, amikor a Volán jogelődje, az 56. sz. Aköv az „Élüzem” kitüntető címet kapta meg. Az alapítók közül sokan már nem élnek. Az ő emlékük előtt is szeretnénk tisztelegni a jubileum al­kalmából. 1 DR. NEMES ANDRÁS Ügyes üzleti fogás A történetem még a nyári expón kezdődött, de ma sincs egészen vége. Érdeklődő ember lévén az egyik standon megcsodáltam egy márkakereskedés termékeit. A cé­get képviselő hölgy is felfigyelt rám, így minden szépet és jót el­mondott a bemutatott használa­ti eszközökről, végezetül pedig adott egy kérdőívet, mondván, ha kitöltőm és bedobom, esetleg még nyerthetek is. Pár nap múlva csengett a tele­fon és egy női hang közölte, cé­gük nyertese vagyok, a gép kisor­solt. Egyeztettük az időpontot, hogy mikor menjek a nyere­ményt átvenni. A megbeszélt idő­ben ott voltam, gratuláltak, és egyben azt is tudatták, hogy nye­remény csak akkor van, ha vásá­rolok is, s ajánlottak egy kedvez­ményes kollekciót. Azt is el­mondták, annak értéke nem kö­zelíti meg a nyeremény összegét, Hogy mit meg nem tesznek a kedves vevőéit! ezért még mást is kell vásárol­nom. Ha mindezt teljesítem, még ajándékot és bónuszt is kapok. Megkötöttük a szerződést. Ok­tóber végére részletekben letelt a 165 ezer forintos vételár, de az áru még nem volt nálam. November végén aztán kiszállították a kol­lekciót: hiányosan, magyar nyel­vű használati útmutató és jótállás nélkül. A csomagnak csak egy ré­szét vettem át, a többit a szállító­val visszaküldettem. December­ben újra hoztak egy csomagot, de az sem volt komplett. Bementem az üzletlánc központjába rekla­málni, egyúttal emlékeztettem őket az ajándékra. Végighallgat­tak, majd tudtomra adták, hogy náluk így megy a vevő megnye­rése. Hát, mit mondjak, alaposan rá­szedtek! Ha mindenáron el akar­tam volna költeni a pénzemet, azt e nélkül a trükk nélkül is meg tudtam volna tenni. Bedőltem a nyerési maszlagnak, holott csu­pán arról volt szó, hogy ilyen fur- fanggal fogdossák a vásárlókat. ____________________________(NÉV ÉS CÍM) Ke nyér — és cirkusz Kenyérért mentem az egyik szol­noki üzletbe. Töredelmesen be­vallom: a csomagoláshoz már ele­ve két szál papírt vettem el, mert láttam, hogy lyukas - s az anyag természetéből fakadóan az csak tovább szakad. Indultam a kenye­resgondolához, amikor mellet­tem termett egy eladó és az egyik papírt kikapta a kezemből. Bizto­san röntgenszeme van - gondol­tam -, ha pár méterről is látja, hány papír van a kezemben. A nő visszavitte az egy szál papírt a többihez, és azután megjegyezte: „WC-papírt nem adunk!” Illetlennek találtam a dolgok ilyetén összehasonlítását, de így utólag mégis csak meg kell je­gyeznem: a papír olyan ócska volt, hogy arra a bizonyos célra nem is felelt volna meg. Igaz, ami igaz, elég szerencsétlen nyugdí­jas vagyok, de eddig ezt a nélkü­lözhetetlen kelléket még mindig meg tudtam venni. Hát ennyit érünk mi, idősek, akiknek az öregség minden kö­vetkezménye tetejébe még a megaláztatás is kijár. Sokan va­gyunk, akik a nyomorúságos nyugdíjas évekért nagyon meg­dolgoztunk. Nem várunk érte há­lát, de a megszégyenítést kikér­jük magunknak! __________________(wév Ét dun Mú zeum a sportnak A megyei labdarúgó-szövetség el­nöksége sportmúzeum létreho­zását tervezi. Az előkészületek­kel egy időben megkezdődött a gyűjtés is. A szándék a sportmúzeum ki­alakítására népszerű beszédtéma a sportkedvelők körében, így el­sők között dr. Sassi István keres­te fel az elnökséget, hogy eszmei értékét tekintve egy igen gazdag kollekciót ajánljon fel. Dr. Sassi István a család nevében átadta a leendő múzeum számára Kolláth Ferencről, minden idők legna­gyobb, legszolnokibb labdarúgó­járól őrzött fényképalbumot és a névjegyével ellátott, igen keresett szakkönyveket. A Kolláth Ferenc sportolói, edzői, sportvezetői pályafutását bemutató fényképalbum, a szóró­fényképek és szakkönyvek mél­tán lesznek illeszthetők a sport­múzeum darabjai közé, azon le­szünk, hogy maradandóan rög­zítsük azokat az utókor számára. Természetesen folyamatosan várjuk és szívesen fogadjuk a múzeumnak felajánlható értéke­ket másoktól is. VARGA FERENC FŐTITKÁR A vásárlás lélektana Akció. Lélektani hatása mérhető. Ilyenkor megesik velünk, hogy bemerészkedünk olyan üzletbe is, ahová egyébként nem mernénk kopottas öltözetünkben betenni a lábunkat... Tél végén (nyár végén) a kiárusítás gyakran könnyelmű költeke­zésre ragadtat bennünket. Jobbik esetben ilyenkor megvehetjük azt, amire feltétlenül szükségünk van, ami nélkülözhetetlen. Meg­vehetjük azt is, ami eddig is nagyon tetszett, de szóba sem jöhetett a pénztárcánk miatt. Rosszabb* esetben pedig meggondolatlanul mindenfélét összevásárolunk, mondván: most fél áron kapható­Én az a vásárló vagyok, akit nem szeretnek a kereskedők. Bizalmaüanul, fenntartással fogadom az akciókat (s ez meg is látszik rajtam), nincs külö­nösebb hatással rám az emelkedő százalékok sora, mert rosszindu­latúan azt feltételezem, hogy most lehet az áru az értékénél, s ami eddig 20, 30, 50, 60 százalékkal többért ment el pár nappal ezelőtt még, az volt a gazdasági láncolatban részt vevő szereplők haszna. Az akciók azt az illúziót keltik, hogy olcsón vásároltunk, pedig csak annyit adtunk érte, amennyit valójában ért. Ráadásul kockáztatunk is, mert ha kicsi lett, ha nagy lett, ha a lyukat csak otthon vesszük észre, ha idő előtt leválik a talpa, elfeslik a varrás, leszakad a fül, nincs képünk reklamálni. ___________________p. emíua, szoihok A l evelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nincs visszaút Elgondolkodtató, hogy a jászladányi önkormányzatnak magániskola alapítását elhatározó szándéknyilatkozata úgy kap nyilvános bírálatot a különböző sajtóorgánumokban, hogy a véleményt alkotók a kapcsola­tot sem keresték a döntéshozókkal. A félreértésre, félremagyarázásra épült kritika közvéleményt befolyásoló célja azért is meglepő, mert a szándéknyilatkozatban egy szó sem esik a kisebbségről. Lassan már gondolkodni sem lehet bizonyos társadalmi problémákról, mert a ki­sebbségi szervezetek és jogvédők minden gondolati csírát kivont kard­dal fogadnak. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy Jászladány képvise­lő-testületének az volna a célja a magániskolával, amit e szervezetek feltételeznek. A helyi kisebbségi önkormányzat a pe­dagógusok felkészületlenségében látja az okát a kialakult helyzetnek. Ennél sajnos sokkal többről van szó. A ma­gyar alapfokú oktatásban stratégiai és szerkezeti problémák vannak, amely legszembetűnőbben a vidéki iskolák­ban követhető nyomon. Az alkalma­zott oktatási módszer ugyanis nem szá­molt az egyéni szabadságjogokkal és egyben tanulói jogokkal. A pedagógus­nak nincsenek fegyelmező eszközei, a diákjogok kiterjesztésében megsemmi­sült a pedagógia eszközrendszere. Ne adj’ isten közvetetten, még kisebbségi jogokat is sérthetnek! Inkább visszahú­zódnak, nem vállalják a konfrontációt a tanulókkal, a szülőkkel. így fokozato­san kicsúszik az iskola irányítása a ke­zükből, sodródnak az eseményekkel, amit már tudat nélkül a diákok összes­sége irányít, ez pedig olyan irány lesz, amely a hangadó többség érdekeinek megfelel. Ez a helyzet nem tartható, mert a 722 általános iskolás korú gye­rekből 74 már ma is valamelyik szom­szédos település iskolájába jár. Az ingá­zás egyértelmű oka, hogy az intézmé- nyileg monolit helyi oktatási és nevelé­si rendszer nem tudja kielégítően ki­szolgálni őket. Keresni kell tehát a prob­léma megoldását előítélet, gondolati ta­buk nélkül. Hogy sérülnek-e a kisebbségi érde­kek, világossá válik az alábbi okfejtés­ből. A rendszerváltást követően a társa­dalom szellemi differenciálódása is fel­gyorsult. Míg a városokban, nagyobb lélekszámú településeken több oktatási intézmény is szolgálja a különböző színtű igényeket, addig a kisebb telepü­lések egy oktatási intézményt működ­tetnek, így a tanulni akaró és a tanulást megtagadó, a tudást elutasító diákok ér­dekei elkerülhetetlenül ütköznek. A kisebbségi jogvédők állításával el­lentétben véleményünk szerint akkor követnénk el a személyiségi jogok láb­bal tiprását, ha minden eszközzel kény- szerítenénk a tanulást megtagadó diá­kokat a tananyag teljes elsajátítására. A jelenlegi helyzetben iskolánkban éppen azoknak a jogai sérülnek, akik tanulni szeretnének, mert a pedagógus energiá­ját, az óra jelentős részét a fegyelmezés köti le, tehát az igyekvő diák potenciális hátrányba kerül az iskolaválasztásra módot adó, kulturáltabb környezetet biztosító települések diákjaival szem­ben. Sajnálatos, hogy a kisebbségi önkor­mányzat és a jogvédők cigány-magyar kérdésként kezelik a szándékot, holott kizárólag a szorgalmas és nem tanuló diákok közötti konfliktushelyzetnek a feloldásáról van szó. Jelenleg is differenciáltan tanítunk, az osztálybontás a „jó képességű” és „lassabban haladó” kategóriákban tör­ténik. Minden évfolyamon 8-10 cigány származású gyermek tanul a jobb ké­pességű, gyorsabban haladó osztályok­ban, tehát aki igyekszik, az érvényesül­het. Az önkormányzat szándékát kritizá­lok azt állítják, mi elit iskolát akarunk. Ez a vélemény csak információhiányból fakadhat, mert az a diák, amelyik szor­galmas, van ambíciója, aki betartja a házirendet, aki nem zavarja önmagát és társait a tanulásban, bármikor a magán­iskola diákja lehet. Az alapfokú magániskolái oktatás­ban tandíjat csak pluszszolgáltatáso­kért lehet kérni. A tandíj mértéke kal­kulációnk szerint egy évre 25 ezer fo­rint körül lesz, ami a szülők között vég­zett közvélemény-kutatás adataival is egyezik. A magániskola tehát egy képzeletbe­li lépcsőt jelent az eddig monolit okta­tási rendszerben, mert aki tanulni akar, annak az út nyitva áll. A rendszer logi­kája alapján önmagát fegyelmezi a diák, hiszen ő választotta az iskolát, az okta­tásért tandíjat fizet, tehát értéke és be­csülete lesz a tudásnak. Ezzel egyidejűleg pedig mód nyílik az önkormányzati iskolában arra, hogy más pedagógiai módszerekkel kísérle­tezve próbáljuk a tananyag iránti érdek­lődést felkelteni. Nem tudjuk még, mikor indulhat a magániskola, azt viszont igen, hogy az itt élők nem csalódhatnak bennünk, mert közülük sokan szeretnék, ellenke­ző esetben tovább nő a szomszédos te­lepülésekre átjáró gyermekek száma. DANKÓ ISTVÁN ___________ POLGÁRMESTER Az t az illúziót kelti, hogy jól jártunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents