Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-28 / 50. szám

iilEHfl 2001. Február 28., szerda 7. OLDAL Kedves Olvasó, Tisztelt régi és reménybeli Közönségünk! Könnyű belátni, hogy az első éva­dát élő színigazgató számára fon­tos a megszólításban rejlő „áru- kapcsolás” lehetősége. Hisz a lap olvasói azok közül az emberek közül kerülnek ki, akik állandó napi teendőik mellett folyamato­san figyelemmel kísérik megyénk kulturális életének új hajtásait, tudják, hol nyílik kiállítás, milyen zenei eseményekre érdemes el­járni, vagy éppen mi lesz a szín­ház következő bemutatója. És azok is olvassák, akik most fog­nak bekapcsolódni ebbe a vérke­ringésbe. Vagyis a fiatalok, a re­ménybeli közönség. Ha a korrekt tájékoztatáson, a rendszeres programajánlón és a teátrumi élet színesein túl van értelme e lap ha­sábjain a színház önmegmutatá­sának, akkor ez legelsősorban is a jövő közönségének megszólítása kell legyen. Ezt a célt szentesíti a megyei napüapban ma útjára indu­ló és hat alkalommal megjelenő egész oldalas híradás. Legyen ez egyfajta társalgó, amely arról szól, amiről az emberek az előadások szünetében szeretnek beszélni. Ha csak egy ember lesz, aki híradása­ink olvastán kedvet kap és jegyet vált a neki tetsző előadásra, vagy lág minden keserve és szépsége. Megközelíteni azt, ami láthatatla­nul összetartozik: ezzel a hitval­lásszerű lendülettel fogtunk hoz­zá a következő évadok arculatá­nak megformálásához. A karakter fontos szó - akkor dolgoztunk jól, ha a közeljövő szolnoki szín­háza markáns, mással össze nem téveszthető előadásokban mutatja meg igazi arcát. Végezetül egy rövid bekezdés­ben arról, ami még ebben az évadban előttünk áll, helyeseb­ben tornyosul. A következő két hónap képzeletbeli ajtajára nyu­godtan kitehetjük a MEGTELT táblát. Művészi értelemben és ka­pacitásunkat tekintve is nagyhe­tek jönnek. Csak felsorolásszerű­en: március 9-én lesz a régen várt, országos sőt közép-európai mér­cével mérve is eseményszámba menő Amadeus-bemutatónk. Március 20-án a lélektani finomsá­gok iránt fogékony nézőknek nyújt csemegét a Szobaszínház új premierje, az Álomszonáta. Sokan lehettünk tanúi egy fergeteges si­kernek, amikor évzáró gálánkon a közönség felállva tapsolt a Román Sándor Tánctársulat Ezeregyév cí­mű produkciójának végén. S most Román' Sándor társulata a tavalyi nagy sikerű önálló est után újabb darab premierjére készül uram bocsá', bérlelet vásárol, ak­kor már megérte... Az elmúlt hetekben a hozzánk ellátogató újságírók szinte kivétel nélkül azt kérdezték tőlem: milyen színházat akarunk csinálni? Erről ma is ugyanazt mondhatom, amit az évad kezdetén, az első szoba­színházi bemutatónk beköszöntő­jében leírtam. Nagyon remélem, hogy olyan előadásokat fogunk létrehozni, ahol a felcsendülő tap­sokban benne lesz a nézők örö­me, bánata, álmai és nosztalgiái, a körülöttünk és bennünk zajló vi­íme, itt az új bemutató: április 6-én az országban először Szolnokon lát­hatja és élvezhetí a közönség a tár­sulat Muskétások c. új show-ját, amelynek már az alcíme is sokat el­árul: Kevés Dumas, sok tánc. S végül ne feledkezzünk meg a legkisebbek­ről sem — az évad gyerekdarabjának bemutatója április 18-án lesz. Megtisztelő érdeklődésüket kö­szöni, és az előadásokhoz vala­mint híradásaink olvasásához tar­talmas szórakozást kíván VASS LAJOS IGAZGATÓ Tisztelt Színházbarát! A szolnoki Szigligeti Színház igazgatósága és társulata köszönetét fe­jezi ki Önnek, illetve azon támogatóknak, akik személyi jövedelem- adójuk 1%-át 2000. évben színházunk javára ajánlották fel. Az Önök segítsége révén szeretnénk a jövőben az egyre elhatal­masodó erőszak és deviancia megjelenése ellen művészi eszköze­inkkel fellépni, a gyermek- és ifjúsági korosztály körében követendő emberi magatartásokat közvetíteni. Tisztelettel kérjük Önt arra, hogy ez évben is támogassa színhá­zunk működését, a szolnoki színjátszás ügyét. ______ ______ ______ ____ ________ IGAZGATÓSÁG Tí zéves a színház új épülete Évforduló Tíz esztendővel ezelőtt, 1991. április 19-én Göncz Ár­pád köztársasági elnök ava­tóbeszédét követően Szigli­geti Ede Liliomfi című vígjá­tékával nyitották meg a színház újjátervezett, tel­jességében felújított épüle­tét a közönség előtt. Előzmények: az 1962-63-ban fel­újított régi épület hamar „megad­ta magát”, az 1980-as években fo­kozatosan életveszélyessé vált. Schwajda György, az akkori igaz­gató munkavédelmi ellenőrzést kért, amelynek eredményekép­pen a megrövidített szezon végén a színházat bezárták. A horvát építőmunkások keze nyomán jó­formán egyetlen bő év alatt „me- gifjodott”, kívülről, belülről meg­szépült a szolnoki színház. Az 1912-es első épület után sorrendben a mostani épület a negyedik, mert 1926-27-ben is át kellett építem Thália Tisza-parti hajlékát. A Liliomfi műsorra tű­zése már hagyomány az átépíté­seket követően. 1963-ban a Beré- nyi Gábor, 1991-ben a Taub Já­nos rendezte előadást láthatta a megnyitó közönsége. A színház- szerető közönségnek csak azt kí­vánhatjuk, hogy a névadó örök­becsű darabja ezután sokáig ne kötődjön építkezéshez, de a kö­zönség igényhez igazodva minél többször színre kerüljön. _________MŰVÉSZ BEJÁRÓ________________________________________ Pe ter Schaffer különös üzenetei Premierek a Szigligeti Színházban A szolnoki Szigligeti Színházban március 9- én mutatják be Peter Shaffer Amadeus című drámáját Szikom János rendezésében. A mai angol dráma fenegyereke, Peter Shaffer pályafutása a darabjaihoz hasonlíthatóan színes, változatos. A cambridge-i Trinity College-t vé­gezte, a második világháború alatt szénbányász­ként dolgozott, ezután gondolt egy merészet és nagyot, felcsapott zenekritikusnak, majd egy­más után írta sikerdarabjait. A Ki után megy a nő? Ki megy a nő után?, a Black Comedy, majd az Equus világszerte ismertté tette nevét. Az Amadeust 1979-ben írta, az Angol Nemzeti Színházban mutatták be, a dráma főszerepét a szigetország egyik legnagyobb színésze, Paul Scofield játszotta. Több évig „futott” a darab a Broadway egyik rangos színházában; Milos Forman filmre vitte Antonio Salieri és Wolfgang Amadeus Mozart legendás konfliktusát, amelyet Shaffer előtt Puskin is megjelenített. A film is vi­lágsiker lett, kocsideréknyi Oscar-díjat kapott. Itthon 1982-ben a Vígszínház tűzte műsorára a drámát, majd bő egy évtizeddel később a Ma­dách Színház is bemutatta. A darab középpont­jában a naiv, könnyen sebezhető zseni, Mozart és a féltékeny középszerű tehetség, az olasz származású udvari komponista Antonio Salieri áll. Salieri Bécsben - szinte egyedül - felismerte Mozart zsenialitását, muzsikáját a világ legcso­dálatosabb hangjának tartotta, magát a zeneköl­tőt pedig Isten hangszerének. Megérzi, hogy Mo­zart életműve teljességében elhomályosítja majd saját munkásságát. Meg kell élnem tulajdon ki­halásomat - mondja keserűen. Csalódottsága az Istennel is szembe fordítja. Kényszerképzete sze­rint ugyanis azt gondolja, hogy „üzletet kötött” a gondviseléssel: tiszta, Istennek tetsző életet él, így elvárja földi jutalmául, hogy zenében a leg­nagyobb magasságokba emelkedhessék. De vé­gül is belátja, nem sikerült neki, így a középsze­rűség nevében áll bosszút, elsősorban nem Mo­zarton, hanem az isteni igazságtalanságon. Mo­zart háttérbe szorítására az udvari intrikát hasz­nálja fel. Ez Shaffer drámájának - ahogy monda­ni szokták — első rétege, de az írói gondolat en­nél sokkal mélyebbre hatol, következtetései a ma emberéhez is szólnak. A kritikusok, külföldiek és hazaiak, felfedezni vélték Shaffer különös üzenetét: akik nem rendelkeznek elég önisme­rettel, mindannyian Salierik lehetnek. Salierik, akik irigylik a tehetség boldogulását, gátolni pró­bálják életművük kiteljesedését. Tisztelet a gya­kori kivételnek, a többségnek. Sajnos, volt idő­szak közeli történelmünkben, amikor a szürke­ség, a tisztes középszer volt a mértékadó, aki mást, többet akart, könnyen gyanússá vált, gyor­san rásütötték a karrierizmus bélyegét. A szolnoki bemutató a fentieken túlmenően is nagyon izgalmas előadásnak ígérkezik. Salierit a mai magyar színjátszás egyik legna­gyobb személyisége, Darvas Iván kelti életre. El­lenpontja - Mozart - Alföldi Róbert lesz, aki krisztusi kora ellenére a drámairodalom legna­gyobb szerepei sokasága eljátszásával tette ne­vét ismertté és becsültté. Feleségét, Constanze-t Létay Dóm alakítja, aki a szolnoki közönségnek zenés színpadon mutatkozott be, de drámai hősnőként Shakespeare Júliájának és a Három nővér Natasájának megformálásával - egyéb szerepei mellett — is kiérdemelte a közön­ség megbecsülését. Érdekes ma­gyar vonatkozása is van Shaffer drámájának, hiszen a cselekmény egy része „kalapos királyunk”, II. József udvarában játszódik. Czibu- lás Péter kelti életre a császári és ki­rályi fenség ellentmondásos alak­ját. Az Amadeus színpadi sikertörté­netében az első eset, hogy Mozart muzsikáját egy világhírű együttes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar a já­ték keretében élőben szólaltatja meg, Rolla János Kossuth-díjas he­gedűművész, koncertmester vezeté­sével. A kiváló művészi erőket felvonultató elő­adást Szikora János rendezi, akinek munkássá­gát jól ismerheti a szolnoki közönség, hiszen az Amadeus 1985 óta a tizenegyedik Tisza-parti rendezése. Nevéhez fűződik — egyéb emlékeze­tes előadások között - a Doktor Zsivágó szín­padra állítása, amellyel a Szigligeti Színház si­kerrel szerepelt az egyik legrangosabb európai színházi fesztiválon, a belgrádi BIT-en. Tímár Éva újra Szolnokon A Szobaszínházban március 20-án tartják az An­dersen, E.T.A. Hoffmann, Bergman és Strinberg írásai alapján készült Álomszonáta című színpa­di játék bemutatóját. A világhírű alkotók munkái alapján Kúnos László-Morcsányi Géza-Réczei Tamás írták színpadra a dara­bot, amely látszó­lag egyszerű, majd bonyolulttá váló emberi vi­szonyokat tár fel, mutat be a kö­zönségnek. A tör­ténet középpont­jában egy anya és lánya kapcsolata áll, a valós és vélt igazságokat bon­colgató gondolat- füzérek egymás utánja kikerülhe­tetlenül önvizsgá­latra is indítja a nézőt. Az anya szere­pében Tímár Évát láthatja újra a szolnoki publikum. A nép­szerű színésznő 1974-79 között volt a szolnoki társulat tagja, több emlékezetes alakítás fűződik itteni szerepléséhez, így a nagy vihart kavart úgynevezett „sáros Macbethben” Lady Macbeth, Gorkij A Nap gyermekei című drámájában Jele- na Nyikolajevna, Örkény Vérrokonok című ko­médiájában Bokor Miklósné megformálása. Az előadást Réczei Tamás rendezi. ■ Darvas Iván és Alföldi Róbert az Amadeusban Tímár Éva Macbeth szerepében Vendégművészeink LIPTAI CLAUDIA szolnoki szerepei: Ábrahám Pál: „Viktória” c. darabjában — Mausi, a szobalány MIHÁLYFI BALÁZS szolnoki szerepei: Németh László: „Bodnárné” c. darabjában — János Ábrahám Pál: „Viktória” c. darabjában — Miki gróf Shakespeare: „Sok hűhó semmiért” c. darabjában — Benedetto TÓTH SÁNDOR szolnoki szerepei: Oscar Wilde: „Bunbury” c. darabjában — Algernon Moncrieff Rovatunk leg­közelebbi számában folytat­juk vendégművészeink bemu­tatását! ■ Visszhang Az évad második felében já­runk. Megkérdeztünk néhány színházba járó olvasónkat, va­jon hogy tetszett nekik, ami ed­dig láttak. Farkas Ferencné: — Három darabot láttam eddig, a Bodnár- nét, a Viktóriát és a Bunburyt. Mindhárom tetszett, bár az ope­rettben néhány szereplőnél hiá­nyoltam az igazi énekhangokat meg táncosokat. Örülök neki, hogy Vass Lajos lett az igazgató, remélem, jó színházat csinál majd. Molnár Katalin: - Kíváncsi vagyok, milyen lesz jövőre a színház. Szerintem most még nemigen látszik változás. Szín­vonalas, jól megcsinált darabo­kat láttam ebben az évadban, de nem találtam semmi különlege­set. Bízom benne, hogy az Ama­deus meg az új táncshow tény­leg kiugró lesz. Egyébként ne­kem nagyon hiányzik már egy igazán jó zenés darab - lehető­leg musical - is, az már évek óta nem volt a szolnoki színházban. Balázs Károly: — Ritkán járok ugyan színházba, de amikor el­jutok, örülök neki, hogy orszá­gosan is ismert művészeket lát­hatok. Nem kell Budapestre utaznom, hogy színvonalas elő­adásokat lássak. Csak az a baj, hogy nagyon nehezen lehet színházjegyet kapni, bérlethez jutni meg talán még nehezebb. Bár két márciusi bemutató­ra is készül a színház, még­is négy, az elmúlt hónapok­ban bemutatott sikerdarab­nak tapsol esténként a kö­zönség. Ábrahám Pál Viktória című operett­je a műfajához illően igazi operettsiker, Koltay főhadnagy ka­landos életútja, a nagykövet felesé­géhez Viktóriához fűződő szerel­me, Miki és Ach-Wong kettőse, Mausi és Jancsi remek párosa Ábra­hám Pál fülbemászó melódiáival ra­bul ejti a közönséget. Változatlanul nagy megelégedés­sel fogadja a közönség Oscar Wilde Bunbury című darabjának előadá­sait. Nem hiába mondta a szerző annak idején egy vámtisztnek, hogy a lángeszén kívül nincs semmi elvá­molni valója, a nagyszerű komédia is bizonyítja zsenialitását. A közön­ség élvezi a XIX. századvégi angol humort, Vida Péter, Tóth Sándor, Rátóti Zoltán, Sebestyén Éva és a többi szereplő remek megjelentté­Sikerdarabok, telt házak Viktória, Bunbary, Shakespeare- és Goldoni-vígjáték sében. A szolnoki színpad 1836-tól nevezetes Shakespeare-kultuszá- ról. Ekkor mutatta be Balogh István társulata a Tisza partján a Romeo és Júliát. Azóta az angol drámaköl­tő csaknem mindegyik jeles darab­Győry Emil, Hernádi Judit és Huszárik Kata a Sok hűhó semmiért egyik jelenetében ték, s a siker bizonyítja, hogy érde­mes volt. Beatricenek — Hernádi Judit - és Benedettónak - Mihály- fi Balázs - és Don Pedro - Petri- disz Hrisztosz — „udvartartásának" lelkesen tapsol a ’ özönség. A Szobaszín] rban váltuz:; Ci­nül műsoron va ” mi szolgája című . A dözött szerel. , a zt\ .,l öregek, az örökké t. es tréfacsináló szolga sablonjait a szerző valódi emberi tartalommal töltötte meg. A vérbő helyzetkomikum mögött fel­sejlik az élet fény-árnyék kettőssé­géből fakadó rezignált szomorú­ság, keserű vagy megbocsátó iró­nia emberi esendőségünk fölött. A Koltai M. Gábor rendezte elő­adás méltán kapott szakmai elis­merést, a közönség is igen lelkesen fogadja a játékot. _____________■ Az oldal a Szigligeti Színház és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a színház viseli. ja a közönség elé került Szolnokon is, de az egyik legtöbbször játszott vígjáték a Sok hűhó semmiért soká­ig elkerülte az itteni színpadot. A Szigligeti Színház történetében elő­ször az idén került műsorra a vígjá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents