Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-22 / 45. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Február 22., csütörtök |' MM Váratlanul ért az elbocsátás A február 1-jei számban megjelent egy írás „Munkát az ötveneseknek is!” címmel. Sajnálom azokat az embereket, akiket több évtizedes gyakorlattal, tapasztalattal a hátuk mögött, de még jóval előtte a nyugdíj- korhatárnak, elvesztik állásukat, hisz nekik még nehezebb munkát találniuk. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy pár nap múltán én is hasonló helyzetbe kerülök. Vidékről jártam be egy nagyobb településre dolgozni, mert ahol én lakom, ott egyáltalán nincs munkahely. Másfél évet töltöttem ott, a minimálbér megemelésével azonban komoly gondok akadtak. A főnökünk december végén összehívta a dolgozókat, és közölte, hogy csak az számíthat munkára, aki megkeresi a közel 40 ezret. Én pár ezer forint híján megkerestem a 40-et, ezért nem is gondoltam, hogy engem is elbocsátanak. Valószínűleg azért történt, mert vidéki vagyok. Ha ez volt az indok, felmerül a kérdés: hová menjen dolgozni egy falusi? Szakmunkás- és érettségi bizonyítványom van, ősszel szerettem volna főiskolára menni, keresetem arra akartam félretenni. Mikor lesz másik állásom, lesz-e valaha is diplomám, lakásom, családom? Vajon hány ember kerül még az utcára a minimálbér miatt? EGY VIDÉKI LÁNY Bál az óvodásokért A kisújszállási Petőfi óvoda már hetedik alkalommal rendezte meg a nagy érdeklődéssel kísért alapítványi bálját. A vendégeket az óvodások köszöntötték népi dalos játékokkal, mondókákkal és egy dramatizált népmesével. A kicsik műsora nagy tetszést aratott a közönség körében, ahol helyet foglalt a város polgármestere, alpolgármestere és az óvodai intézmény vezetője is. Az szórakoztató műsor a nyíregyházi művészeti szakközépiskola növendékeinek bemutatójával folytatódott, később pedig a békési Szinkron együttes zenéjére táncolhattak azok, akiknek ehhez kedvük volt. Az 1992-ben, szülői kezdeményezésre létrehozott alapítvány bevétele eddig is nagy segítséget adott az óvodának. Ennek köszönhetően a gyermekek rendelkezésére állnak a legújabb fejlesztő játékok és sporteszközök. Ezúttal mozgásfejlesztő eszközök vásárlására és természetesen játékokra költik a bevételt. Ha bezár egy üzem A munkavállalók iránti szociális érzékenység, ha nem is felel meg a mindenkori piaci követelményeknek, ismert fogalom abban a világban, ahol a humánerőforrással való bánásmód napjainkra önálló tudományággá nőtte ki magát. Csak hát, gyakorlat és elmélet nem mindig találkozik, különösen nem itt, a keleti végeken, ahol egyébként is ritka költöző madárként pihen meg a befektetési tőke, s ahol többször tanúi lehettünk már a vásárlás utáni gyors üzembezárásnak. A csoportosan elbocsátottak problémáinak megoldására többféle, a leépítést támogató rendszer s e rendszereket működtető vállalkozás jelent meg a közelmúltban a hazai piacon is. Módszereik, eszköztáruk, szolgáltatási színvonaluk, hatékonyságuk s nem utolsósorban árajánlataik alapján rétegezett a piac. Szereplői között jelen van a munkaügyi szervezet is, mely ingyenesen kínálja szolgáltatásait, állásajánlatait, cserébe aktív közreműködést kérve a vállalat vezetésétől, érdekvédelmi szervezeteitől a problémák közös megoldásában. Döntés kérdése, hogy az ezzel járó felelősséget és pluszmunkát vállalja-e adott esetben a munkáltató, vagy inkább megfizet egy minden további terhet átvállaló fejvadász céget. A munkaügyi szervezet ez utóbbi esetben is megjelenik információival, szolgáltatásaival, képzési és állásajánlataival, hiszen míg a tanácsadó cég szerepe a program végéig tart, neki hosszú távon kell megoldást találni a munkavállalói problémákra. Az elmúlt évben például 235 munkavállaló ütemezett elbocsátása történt meg a baromfi-feldolgozó ágazatban. Többségük elhelyezésében játszott szerepet a jászberényi, törökszentmiklósi és szolnoki képzési és állásbörze. A Hajdútej szolnoki üzemének március elsejei bezárását követően a szolnoki munkaügyi kirendeltség meghosszabbított ügyfélfogadási időben várja a jelentkezőket szolgáltatásaival, állásajánlataival. KIÁLLÍTÁS AZ ÁRVÍZRŐL. Több száz kép, tudósítások, videofilm, árvízvédelmi eszközök, emlékek és egy CD-hanganyag alkotják azt a tárlatot, amelynek a Nagykörűi Művelődési Ház ad otthont. A maga nemében egyedülálló kiállítást áprilisig tekinthetik meg az érdeklődők. _______________ ■ Sz ámlálók számbavétele Vége a népszámlálásnak. Összesített adatait csak több hónapig tartó feldolgozás után ismerhetjük meg. Kevesebb időt venne igénybe és vélhetően nagyobb érdeklődés kísérné, ha azt is megtudhatnánk, kik vettek részt számláló- biztosként a három hétig tartó, átlag ötvenezer forintos jövedelmet adó munkában, településenként hányán jelentkeztek, közülük mennyit alkalmaztak, hányán feleltek meg a napilapokban nyilvánosságra hozott feltételeknek (iskolázottság, jó kommunikációs készség, helyismeret), s akik megfeleltek, azok között mennyien voltak munkanélküliek és hányán aktív dolgozók (esetleg köz- tisztviselők), s hány munkanélkülit juttatott az alkalmi munka egy kis keresethez. Én is jelentkeztem, de nem részesültem abban a szerencsében, hogy kiválasztott lehessek. Még annak ellenére sem, hogy a lakóhelyem jegyzője és a köztisztviselő, akihez a népszámlálás mint munkafeladat tartozott, tőlem értesült a megjelenés napján arról, hogy az újságban közzétették a felhívást a jelentkezés feltételeiről. Ilyenformán én lettem az első jelentkező is. Meglepetésre annak ellenére sem lettem kiválasztott, hogy diplomával rendelkező helyi lakos vagyok, megfelelő kommunikációs készséggel, kérdezőbiztosként sok évet dolgoztam egy közvélemény-kutatónak is. Úgy gondoltam, bízvást növelheti esélyeimet az a tény is, hogy már rég kikerültem a munkanélküli-ellátásból. Mindezek tudatában január elején kellő önbizalommal arról érdeklődtem a hivatal ügyintézőjénél, hogy mikorra várható a biztosok összehívása az eligazításra. A válasz igencsak meglepett: „Sajnos, olyan sokan jelentkeztek a felhívásra, hogy ön már nem fért bele, kihúztuk.” Hát erről ennyit. Azóta viszont igazán rám kacsintott a szerencse, mert diplomámnak megfelelő munkát kaptam kinevezéssel, s ezért valóban érezhetem magam kiválasztottnak. De változatlanul kíváncsi lennék arra a statisztikára, amiből megtudhatom, kiket ért a megtiszteltetés, hogy kérdezőbiztosok lehettek... _____________________(név És dl Jó a választott út Jászladány polgármestere egy közelmúltban megjelent írásában a helyi alapfokú oktatási intézmény működési problémáit elemezte, keresve egy jobb minőségű oktató-nevelő munka megteremtésének útját, módját, feltételeit. A szerző, feltárva és képviselve a szülők, a gyermekek, tanárok érdekeit és a település sorsáért felelős képviselő-testület szándékát, betekintést nyújt az intézmény belső működésébe. A jól felépített gondolatsor kívülállóként is érdeklődővé tett a probléma iránt. Véleményem szerint is elkerülhetetlen az alapfokú képzés átgondolása, mert sok aggály él azokban, akiket érdekel településük sorsa, és benne az utódok jövője. A kérdés ugyanis az, hogy a működési zavarokkal küszködő iskola a meglévő oktatási-nevelési (szocializációs) rendszerrel képes-e kielégíteni a tanulni akarók igényét, képes-e esélyegyenlőséget teremtve annyi tudást adni, amelynek birtokában leküzdhetők a munkaerő érvényesülésének útjában álló akadályok. Egyre inkább a tudás az érték, a foglalkoztatási szerkezet is átrendeződik, a fizikai erőt igénylő munkakörök elfogynak. Belátható: nem lehet a régi munka-, oktatási, nevelési, finanszírozási struktúrát megtartani, mindenkinek képeznie kell magát. Ezért az iskola - legyen az állami, magán, egyházi, kisebbségi, elit vagy nem elit - nem tehet mást, mint alkalmazkodik a felgyorsult élethez. Hogy eséllyel tudjon versenyezni, meg kell teremtenie a tárgyi, személyi, pénzügyi, etikai és jogi alapokat. Tanulni és tanítani ott lehet, ahol annak a nyugodt feltételei megvannak. S ott vannak meg a feltételek, ahol nincsenek visszahúzó körülmények. Az oktatás stratégiai kérdés, a szereplők rosszul teszik, ha státusharcból civakodnak, ha a lehetséges megoldást személyi, pénzügyi, faji, etnikai problémaként kezelik. Az érdektelenségre épülő iskolának nem lehet távlata, csak a tudásnak, az egészséges versenyszellemnek, a pozitív gondolkodásnak van jövője. Ezért úgy gondolom, nem kétséges, jó-e a megoldásra kiválasztott út. DR BÁLINT SÁNDOR Elmélkedés az elmevizsgálatról Már csak pár napjuk van az alapellátásban praktizáló, hatvankä éves vagy annál idősebb orvosoknak, hogy igazolják mentális épségüket. A múlt évtől hatályos miniszteri rendelet szerint ugyanis kötelező elmeorvosi vizsgálatnak kell alávetnie magát minden ilyen korú, praktizáló doktornak. Ezen a pszichiátriai beszélgetésen azt kell az igazságügyi elmeszakértőnek eldöntenie, hogy kollégája rendelkezik-e az ügyei intézéséhez szükséges belátási képességgel. Nekem ez az ötlet annyira tetszik, hogy mindjárt az ötletgaz- dánok is ajánlanék egy ilyen vizsgálatot. Választott háziorvosom szerencsére az említett korhatárnál jóval fiatalabb, így nem tartozik ama 2380 érintett közé, nem kell igazolnia „belátási képességét’’, hál’ Istennek még jó néhány évig mentességet élvez az elmeállapotvizsgálat alól, ami engem megnyugtat és meglévő egészségemet erősíti. Elgondolkodtam viszont azon, hogy miért csak az orvosok? Mások miért nem? Miért nem kell a vizsgálatot országunk felelős politikusaira is kiterjeszteni? Hiszen az ő esetükben legalább olyan fontos volna tudni, hogy rendelkeznek-e ügyeik, ügyeink intézéséhez szükséges belátási képességgel, mint a gyógyító doktoroknál. Arról már nem is beszélve, ha ezt tisztáznánk, kevesebb olyan parlamenti imanapra lenne szükség, amelyiken egyj másért fohászkodnak. A hit ereje ugyan nagy, de kétlem, hogy a közös áhítat elegendő ahhoz, hogy az ország javát szem előtt tartva végezzék a politikacsinálók a munkájukat. Fontosabb lenne, hogy rendelkezzenek „ügyeik intézéséhez szükséges belátási képességgel". _________________C. ANNA, SZOLNOK A l evelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A kép a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium vízilabdacsapatáról egy országos középiskolai bajnokság döntőjén, Egerben készült — 1957-ben. Külön tanulmányt érdemelne, hogy a több mint fél évszázad óta élvonalbeli szolnoki úszók és vízilabdázók közül kik jártak a Verseghy gimnáziumba, s hányán dolgoznak ma itthon és a világban sikeres mérnökként, orvosként, jogászként, újságíróként, zenészként - mint például a Bergendy fivérek, akik nemcsak kiváló muzsikusok, de jó tanulók, jó sportolók is voltak, vagy a Svájcban élő vízilabdakapus, Cservényük Tibor, akinek a montreali olimpián szerzett aranyérmét nyugodtan a nyolc szolnoki arany mellé tehetjük dacára annak, hogy ekkor már az Újpest színeiben versenyzett. Szolnokon egyébként egyedülálló utánpótlás-nevelés folyik 1928 óta - akkor megnyitották a MAV-strandot, majd később a Damjanich uszodát. Tény, hogy a nyolc szolnoki aranyéremből ötöt a vízilabdázók szereztek. Elgondolkodtató, hogy a napjainkban méltán népszerű, de nemzetközileg sajnos nem jegyzett hazai kosárlabdában súlyos milliókat költenek arra, hogy egy csapatra való idegenlégióst összevásároljanak. A mai fogyasztói társadalomban rövid időre szerződtetett A tizediket a Verseghynek adnám Balról jobbra: Kocsis Gyula edző, Vajay József, Dián Róbert, Bergendy István, Kádár György, Dávid Imre, Bergendy Péter, Krohn- berg József profi játékosok sok pénzbe kerülnek, és a fogyasztó — a nézőközönség - a pénzéért a cirkuszi show-hoz hasonlóan követeli a sikert, a látványosságot. Tisztában vagyok azzal, hogy a játékosvásárlás— utánpótlás-nevelés kérdését nem szabad szembeállítani, mert mindkettőre szükség van, de az arányokkal baj van. A szellem és a test kultúrájának ápolását megvalósító Verseghy gimnázium kimagasló teljesítményét nézve nem lehet kétséges, melyik a kifizetődőbb. A szolnoki ví- züabdasport mélyrepülését ezért sem lehet pénzhiányra hivatkozva passzívan szemlélni. Sportolóink páratlan olimpiai sikereinek története sohasem a szponzorokról szólt, hanem Szolnok egyetlen biztos kincséről, az emberről. A város — genius loci - mindig bővelkedett a tudomány, a művészetek és a sportolók tehetséges művelőiben. Egerben egy gyönyörű uszodát adtak át a közelmúltban. Ott is tudják, hogy fontosak az utak, közművek, de a mindennapos megélhetésen túl maradandót teremteni a közjóért: az az igazi teljesítmény. Mikor épül meg Szolnokon az új Makovecz-uszoda? Rajtunk múlik. Ehhez új szemléletre van szükség, amelyben a társadalmi és emberi értékek is új szerepet kapnak. A minőségi változásokhoz szükséges értelem és tehetség a ren- delkezésünlúe áll. A város és környékének kiaknázatlan és felderítetlen természeti szépsége, a termálvíz parlagon hever. Autópálya hiányában ingyenes ingatlanok biztosításával kell bátorítani a külföldi és hazai tőkét. Az ókori olimpiákon a művészeti, a szellemi élet kiválóságai ugyanúgy olimpiai bajnoki címet kaptak, mint az atléták. Ők tudták, hogy a legnagyobb kincs az egészséges, kiművelt emberfő. Ha rajtam múlna, Szolnok tiszteletbeli tizedik olimpiai arányérmét a 170 éve tehetségeket ontó Verseghy gimnáziumnak adnám. DR NEMES ANDRÁS
