Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-11 / 9. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2001. Január 11., csütörtök BB1 Röviden egy hosszú folyamatról Az Új Néplap és a Jászkun Kró­nika január 4-ei számában meg­jelent cikk a fatolvajok „áldásos” tevékenységével foglalkozik, többek között szó van benne ar­ról is, hogy Jászjákóhalma térsé­gében is tizedelik az erdőt a fá- zós atyafiak. Az információ pon­tos, a település határa stimmel, mert valóban a jászjákóhalmi határban van a Nefag erdeje, de ide kívánkozik egy Ids kiegészí­tés: ugyanis mielőtt még bárki félreértené a helyzetet, nem a jákóhalmiak fáznak, hanem a szomszédos Jászapátiból ruc­cannak ki sűrű tömött sorokban a fatolvajok, akik visszafelé jól megrakott kerékpárroncsokat tolnak. S mivelhogy az előző kormány belügyminisztere „megélhetési bűnözés”-ről be­szélt, amikor hasonló esetek szóba kerültek, mintegy elfo­gadva, legalizálva a jelenséget, bolondok is lennének az érintet­tek venni a tüzelőt. A jákóhalmi erdő meg lassan átvándorol az apáti „sparhel- tok”-ba. Ez ügyben egyébként azért is jó lenne tenni valamit, mert ép­pen decemberben volt egy akko­ra baleset ennek következtében, hogy a 31-es útnak a jászapáti közeli szakaszát órákra le kellett zárni, nagy kavarodást okozva a térség közlekedésében. —OORIS— Játékot és ruhaneműt is kaptak Szép és gazdag karácsonyuk volt a kunhegyesi óvodásoknak. A Gyermekétkeztetési Alapít­vány és Herbály Imre országgyű­lési képviselő jóvoltából az Óvo­dai Intézmény a szeretet ünne­pére kétszáz élelmiszercsoma­got kapott, mellé ruhaműket, 288 doboz Lego játékot és sok­sok édességet. NAGY SÁNDORNÉ INTÉZMÉNYVEZETŐ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntart­ja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A játszóterekről A szolnoki Széchenyi-lakótele- pen rengeteg a gyermek, szinte minden ház mellett van (ha nem is nagy) játszótér. A Tallinn-vá- rosrész sincs elöregedve, de itt mégis kevés — és igen rossz álla­potú — a játékra alkalmas terület, a toronyház melletti például már egyenesen balesetveszélyes. Az itt élők, ha új játszótereket nem is, de azt mindenképpen szeret­nék, hogy a meglévőket rendbe tegyék. Ha ez sikerülne, évente csak karban kellene tartani, és nem kellene újakat építeni sok pénzért — írja levelében a város­részben lakó olvasónk. Az önkormányzat játszóterek­re készült konstrukciós terve nyolc-tíz évre előre, évenként két- három új, korszerű játszóteret ígér. E konstrukció lényege, hogy minden körzetben legyen egy központi játszóhely. Ennek meg­felelően a Szolnok ispán körúton, Szandaszőlősön, az Aradi park­ban, a Tisza-parkban, a József At- tila-lakótelepen már elkészültek. A Tallinn-városrészben az épülő szabadidő-központban lesz a központi játszótér — tudtuk meg Boros Zoltán városi főkertésztől —, amelynek munkálatai elkez­dődtek. Az építés a képviselői alapból és a költségvetési keret­ből folytatódik majd. A program részletezi azt is, mely játszóterek megszűnése lesz szükségszerű s melyek azok, amelyek maradhatnak, mert jól felszereltek s nincs a közelükben központi játszóhely. A Tallinn-vá­rosrészben két ilyen tér marad: egyik a Puskás Tivadar úton, a másik a Bacsó-Balogh Béla utcák találkozásánál. Ha a toronyházban lakók vál­lalják, hogy rendbe teszik a ház melletti játszóteret, ehhez kap­hatnak segítséget az önkormány­zattól - ígérte Boros Zoltán -, de csak azzal a feltétellel, ha a ké­sőbbiekben azt sajátjukként ápol­ják, gondozzák — hozzátéve: ezt a megoldást más lakóközösségek is választhatják. A részünket értékén vegyék meg! December 28-án jelent meg egy olvasói véle­mény egy sokunkat érdeklő és érintő témáról, a szövetkezeti üzletrészekről, amit nagy megelé­gedéssel és egyetértéssel nyugtáztam. Teljes mértékben igaz, amit írt a levélíró, noha még többet is lehetne erről mondani, ami szintén fi­gyelmet érdemelne. Időszerű volt ilyen tartalmú írást is közreadni, hiszen eddig a médiában fő­leg a téeszvezetők, illetve képviselőik szólaltak meg, mélységes felháborodásuknak hangot adva a várható következmények miatt. Csakhogy ők nem a téeszekért aggódnak, hanem a saját jól jövedelmező jövőjüket féltik. Ezek az urak már rég elfeledkeztek arról, hogy a szüleinket vagy minket a téeszbe szinte belekényszerítettek, minden vagyonúnkat elvették, miáltal az addig jól gazdálkodókból gyalogmunkások lettek. így a mi vagyonúnkat, üzletrészünket eddig is hasz­nálták, és ma is használják, élvezve annak min­den hasznát, amely haszonból mi eddig egy fil­lért sem kaptunk. Hát tisztességes dolog ez? A korábbi években nekem például a téesz ajánlatot tett, hogy az üzletrészemet megvenné a tényleges értéke 10 százalékáért! Felháborító­nak tartottam az ajánlatot, és nem éltem vele. Hol kapok én 120 forintos kenyeret 12 forintért? Ha pedig az üzletrészemet forintosították, kap­jam meg érte a tényleges árat. Az üzletrészem a téeszvagyon része, logikus, hogy aki azt hasz­nálja, élvezi annak hasznát, fizessen is érte, vagy ha akarja, árán vegye meg. Ezt viszont nem akarják, illetve megérezvén a változásokat, részvénytársasággá alakulnak, miáltal arra kény­szerül a külsőüzletrész-tulajdonos, hogy akarata ellenére részvényessé váljon. Más választása nincs, mert a kényszerrészvényét jelenleg senki sem akarja megvenni, így marad minden a régi­ben. Ezért a törvény alkotóinak szíves figyelmé­be ajánlom, hogy az ilyen úgynevezett kény­szerrészvényesekre is gondoljanak, a külső üz­letrészem fizessék ki, mert a részvényesi mivol­tommal nem tudok mit kezdeni. Sokunkat nem hatja meg az olyan nyilatkozat, hogy részvé­nyesként beleszólhatunk a társaság életébe, sza­vazhatok stb., mivel nesze semmi, fogd meg jól, hiszen ezután is a fejesek döntenek. Nem kívá­nok élni az ilyen tagsági lehetőséggel, és tudom, hogy sok érdekelt hasonlóan vélekedik erről. Abban bízom, hogy az Alkotmánybíróság - ha tényleg hozzá fordulnak — a tulajdonos jogait, akaratát fogja elismerni. Legyen tehát kötelessé­ge ne csak a téesznek, hanem a téeszből lett részvénytársaságnak is megvenni teljes értékén a külső üzletrészt, ha az üzletrész-tulajdonos úgy dönt, mert ez így igazságos. KISS BÉLA, SZOLNOK —------------------------H----------------------------==3-----------­/T öbb évtized - két eset Több évtizede annak, hogy két fi­ammal, Szolnokon átutazóban, megálltunk a városközpontban egy vendéglőnél. Délelőtt lévén, teljesen üres volt az épület előtti nagy parkoló. Mindössze pár perc telt el, míg otthagytuk az autón­kat, ittunk egy üdítőt. Amikor a kocsihoz visszaértünk, kétségbe­esve láttam, hogy a valaki mind a négy kerekét leengedte. Sírva áll­tam neki a fújtatóval, mígnem az egyik pincér megszánt, és segített rendbe tenni a gumikat. Ki tehet üyen gonoszságot? - kérdezem akkor. - A taxisok — válaszolta. A taxinak kijelölt helyen tetszett megállni. Most, sok év után, hallom, hogy kézimunka-kiállító székelye­ket utasítottak ki a városból kará­csony előtt (a polgármester köz­benjárása is hiábavalónak bizo­nyult), bepecsételve magyar em­berek román útlevelébe, hogy ki vannak tiltva az országból. Miért? — kérdezem én, immár megöre­gedve. Ugyan kinek ártottak az asszonyok a kiállított, eladásra szánt kézimunkákkal? Tudja-e, aki vagy akik sorsukról ilyen mó­don döntöttek, hogy Széken ma­gyarnál is magyarabb emberek él­nek, akik olyan féltve őrzik hagyo­mányaikat, magyarságukat, hogy arra példa nincs ebben az eldur­vult lelkű világban? Tudják-e, hogy ők hazajönnek, az anyaor­szágba? Hm? Évtizedekkel ezelőtt egy, az iga­zát vélni tudó taxis vett elégtételt az üres parkolóban, most a tör­vény adott alapot a „büntetésre”. Mintha hiányozna az emberség... Szégyellem magam ezért, s gondolom, szégyelli magát több jóérzésű ember is. ________________________________(NÉVÉ» CÍM) ÖR ÖM ÉS MEGILLETŐDÖTTSÉG. Tágra nyílt tekintetek, csodál­kozás, megilletődöttség kísérte a szapárfalui Mikulás érkezését kará­csony előtt pár nappal. A helyi vöröskeresztes alapszervezet közre­működésével rendezett karácsonyi ünnepségen szendvics, pogácsa és üdítő is volt bőségesen a kicsik számára megterített asztalokon. Százötven csomagot osztott szét a fehér szakállú a gyerekek nagy- nagy örömére, ____________________________(amatőr fotó) Cs omag az iskolásoknak Együtt az otthon lakóival (AMATŐR FOTÓ) Dallos Giziké énekel hangulatot árasztottak, szárnyalt a dal a Petőfi Sándor úti kisisko­lások előadásában. Sokan vol­tunk ezen a délutánon. Együtt ünnepeltünk városunk közéleti vezetőivel, jelen volt országgyű­lési képviselőnk is, és a tiszakür- ti mozgásfogyatékosok otthoná­denkinek, a gyermekek még egy- egy doboz szaloncukrot is kap­tak. Karácsonyunk megrendezé­séhez számos adományozó nyúj­tott segítséget, többek között egy számítógéppel és nyomtatóval is gazdagodtunk. LADÁNYI ISTVÁNHÉ. TÓRÓKSZÉWTMIKLÓS Országos siker a Kultúrák dialógusa versenyen Az Orosz Kulturális Központ és a Körösi Csorna Sándor Orosz-Ma­gyar Kéttannyelvű Gimnázium ebben a tanévben huszonhetedik alkalommal hirdette meg a közép- iskolások részére a Magyaror­Kovács Edit: Tatjana levele szág-Oroszország: Kultúrák dia­lógusa nevet viselő országos ver­senyt orosz nyelvű vers- és próza­mondás, magyar nyelvű esszéírás kategóriákban, zenei és képző- művészeti pályázat keretében. A Szolnok Városi Kollégium di­ákjainak sikere ez alkalommal sem maradt el. Kalocsainé Kanyó Zsuzsa kolléga­nőmmel karöltve lelkesítettük, vidí­tottuk kollégistá­inkat a verse­nyen. A képző- művészeti pályá­zaton Telek Szil­via (közgazdasági szakközépiskola) első helyezést ért el Mohácsi pa­rasztember, Csi­kós a Hortobá­gyon című rajzai­val, melyek ráke­rültek a verseny emlékére készí­tett naptárra épp­úgy, mint az okle­veles Kovács Edit (2. sz. tagintéz­mény) Tatjána le- Telek Szilvia: Csikós a Hortobágyon int.), Tajti Krisztina, Kálmán And­rea (2. sz. intézmény), Váradi Éva (1. sz. tagintézmény volt kollégis­tája) és az Arany János Tehetség- gondozó Programban részt vevő Deák Edina, Bakai Anna, Horváth Mihály, Ávár Ákos néphagyo­mányokról, ünnepekről készült remekműveit is. Mészáros Tatjána (2. intéz­mény) Jeszenyin versének orosz nyelvű tolmácsolásáért érdemelte ki a dicsérő oklevelet. A zenei pályázat második he­lyezettjei, Marton Nóra és Kardos Ildikó (5. sz. int.) népdalokat ad­tak elő, nagy átéléssel. A magyar nyelvű esszéírás kismesterei, Juhász Boglárka, Erdei Helga, Oláh Réka (5. sz. intézmény) pedig a Petőfi-élet- mű bemutatásáért kaptak okle­velet. Hiszem, hogy az orosz nyelv és kultúra megszerettetésén fára­dozó, azt szívügyének tekintő pe­Telek Szilvia: Mohácsi parasztember dagógus megtalálja a „gyémánt­rögöket”, a tehetséges tanítvá­nyokat, és velük együtt dolgozik sikerükért. Az idei diáksikerek is ezt a hitet erősítették meg. OLÁH GÁBORNÉ, SZOLNOK OROSZ SZAKOS KOLLÉGIUMI TANÁR Sikeres pályázatának eredmé­nyeként a Fegyverneki Általános Iskola harminc élelmiszercsoma­got kapott az ünnepek előtt a Gyermekétkeztetési Alapítvány­tól. Előzetes egyeztetés alapján a leginkább rászoruló családokban összesen hatvankét gyermeknek lett boldogabb a karácsonya. / szülők és gyermekek örömén tű az iskola is elégedett, hiszen ké egymást követő esztendőben i: sikeresen pályáztak, hozzájárul va ezzel számos fegyverneki csa Iád gazdagabb karácsonyához. ______on ymczE Lászlómé iqazqati A törökszentmiklósi mozgássé­rültek karácsonyi ünnepének napján még a zuhogó eső sem tartotta otthon a kis közösség tagjait. A Kapisztrán úti iskola- konyha ebédlőjébe hívogató ka­rácsonyi gyertyafények különös nak sok lakója. A meghitt ünnep­lésen Dallos Giziké nótaénekes szép dalcsokorral kedveskedett. Csoportunkban hagyomány, hogy a családok karácsonyfája alá is kerül ajándék. Idén egy energiatakarékos izzó jutott min­vele és Jókai portréja és Daróczi Ibolya (5 sz. int.) Jeszenyin ihlette A kék tűzeső című rajza. Oklevél­lel jutalmazta a zsűri Nagy Edd (Egészségügyi kollégium), Füle Orsolya, Lászlófi Ágnes (5. sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents