Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-05 / 4. szám
2001. Január 5., péntek MEGYEI KÖRKÉP 9. OLDAL Egységesen jobban tudjuk képviselni érdekeinket Év eleji beszélgetés Búsi Lajossal, a megyei közgyűlés elnökével Szolnok Az év eleje a számvetések időszaka. Arra kértük Búsi Lajost, a megyei közgyűlés elnökét, hogy válaszoljon az Új Néplap néhány kérdésére, amelyek elsősorban a megye elmúlt évének legfontosabb eseményeire, az Észak-alföldi régióra és a gazdasági, infrastrukturális fejlődésre vonatkoztak.- A 2000. év sok olyan rendkívüli eseményt hozott a megye számára, amelyek próbára tették az itt élő emberek elszántságát, kitartását. Hogyan emlékszik visz- sza ezekre?- Valóban volt néhány olyan esemény, amely mindnyájunk életét befolyásolta, legalábbis hosszabb-rövidebb ideig. Természeti katasztrófákkal kezdtük az elmúlt évet, azt hiszem, használhatom a katasztrófa szót. Említhetem a Tiszán levonuló ciánszennyezést, amelynek a következményei tavaly egész évben elkísértek bennünket, de talán áthúzódnak még erre az évre is. De már azelőtt is voltak gondjaink, tavaly az év elején a belvíz fenyegette több településünket. Kétpót például körbevette a jeges belvíz, már ’99 szilveszterén át kellett vágni az utat, csatornát kellett építeni. Erre jött februárban a ciánszennyezés, majd utána valószínűleg minden idők legnagyobb tiszai árvize haladt át a megyén. A Tisza menti települések mindegyike, de a hátország is mindent elkövetett, hogy a védekezés sikeres legyen. Rendkívül jó szakmai irányítás mellett a megyében élők, mindazok segítségével, akik az ország más területeiről jöttek, megmutatták, hogy ha össze kell fogni, akkor összefognak, dolgoznak, nem kérdezik, hogy mi a fizetség. Talán ez volt a 2000. év legnagyobb tapasztalata.- Tudjuk, hogy az árvíz a sikeres védekezés ellenére jelentős károkat okozott. Hogyan sikerült a helyreállítás?- A 2000. év másik fontos feladata ez volt. A gátak és az utak helyreállításával november közepén végeztünk. Nem maradt ember fedél nélkül, megoldottuk mindenki megnyugtató, biztonságos elhelyezését. Az intézmények a helyi ön- kormányzatoknál megfelelő szinten és minőségben tudják végezni a munkájukat. Itt még vannak további tennivalók, sajnálatosan még decemberben is vis maior keretekről kellett dönteni, a tisza- földvári víztorony kérdésében, Mezőtúron egy, a belvíz miatt romló iskola, vagy az életveszélyes állapotba került vezse- nyi és a kétpói polgármesteri hivatal épülete ügyében. Ezeknek megvan az ütemezése, megkaptuk hozzá azt a több mint ötszázmillió forintot a vis maior keretből, amire talán már nem is számítottak. Nekem külön öröm volt, hogy karácsony előtt beszámolhattam a polgár- mestereknek, hogy igenis, ezzel a pénzzel tudnak majd gazdálkodni. Van ennek lelki tényezője is, minél kisebb a település, annál inkább: az emberek érzik, hogy foglalkoznak a problémáikkal, nincsenek magukra hagyva.- Az elmúlt évben indultak meg a régió szervezésének gyakorlati munkálatai. Hol tartanak most ezen a téren?- Volt ugyan ’99 augusztusában egy alakuló ülés, de valójában csak januárban kezdődött meg a tényleges munka. Most decemberben fogadta el a régiótanács azt a kilenc programot, ami az egész régióra vonatkozik. Ezt igen jelentős szakmai munka előzte meg. Folyamatosan napjainkban is tart annak a tendernek az elbírálása, amivel a régió komplett stratégiai terve készül. Ebben a munkában azért kell aktívan részt venni, mert Jász-Nagykun-Szolnok megye érdekeit úgy tudjuk érvényesíteni, ha mind a szakmai bizottságokban, mind a tanácsban kifejezzük, hogy a közös érdekek mellett sajátos érdekeink is vannak, s ezeket bele kell vinni a régiós tervekbe. Mondok konkrét példát: azt szeretnénk, ha egy infrastruktúra-fejlesztési programba bekerülne, hogy kellene egy új Ti- sza-híd a megyében, az elkerülő utakat nem csak a 4-esen, hanem más városoknál is meg kell próbálni megépítem. És ha már tervezzük őket, a régiónak közösen kell föllépni a szükséges pénzek elnyeréséért. Nyáron dönthetett először komolyabb pénzekről a régiótanács, a harmadik körös szennyvízberuházások döntés-előkészítéséről volt szó. Öröm volt számunkra, hogy a régió által támogatott beruházási javaslatokat, induló beruházásokat a kormány föltételek nélkül, tehát egy az egyben elfogadta. Ehhez, gondolom, hozzájárult az is, hogy a megfelelő kompromisszumok után a régió döntése egyhangú volt. Meg tudtunk egyezni, hogy milyen javaslatokkal pályázzunk a Phare-pénzekre. A megyéből első helyen a szolnoki ipari park szerepelt, a második körön pedig a cserkesző- lői termálprogramot fogadtattuk el a régió tanácsában.- Az embereket érdekli, milyen kilátások vannak arra, hogy a tervezési-statisztikai régióból közigazgatási egység legyen. Mit lehet most erről mondani?- Úgy gondolom, hogy itt nem föltétlenül átalakulásról van szó, lesz olyan közigazgatási régió, amelyben együttesen működik a közigazgatás és a stratégiai fejlesztés-tervezés. De ez idő kérdése. Ha meggondoljuk, mennyi vita volt már a tervezési-statisztikai régió létrehozásakor is, elképzelhető, hogy milyen gazdasági-politikai kompromisszumokra lesz szükség, hiszen a közigazgatási változások majdnem mindegyike kétharmados törvények változtatását igényli. Elég, ha arra utalok, hogy a választási rendszert is át kell alakítani, hatósági jogköröket kell adni. Ez utóbbi már most is megyeget, egyes jogkörök regionális szintre kerülnek, de átfogóan csak hosszas egyeztetés után lehet erről dönteni. Úgy gondolom, minimum tízéves átfutási idő szükséges, hogy a rendszer érdemben működjék. Mi csak akkor érhetünk el eredményt, ha egységesek vagyunk. Belül lehetnek viták, de utána az álláspontot egységesen kell képviselnünk. Ez szerencsére eddig megvalósult. Akik képviselik a megyét a régió tanácsában, azok konszenzusra tudtak jutni, hogy mit képviseljenek a megye érdekében.- Hogyan értékeli a megye elmúlt évi fejlődését?- Úgy gondolom, meg kell becsülni a kis lépéseket is. Ilyen például, hogy 14-ről 12 százalékra csökkent a munkanélküliség. Azt mondhatná valaki, két százalék nem sok. Ez igaz, de ha figyelembe vesszük, hogy a 12 százalékból 5-6 százalék akkor sem helyezkedne el, ha tehetné, az arány már jóval nagyobb. Ugyanakkor még nagyon sokat kell tenni minden egyes önkormányzatnak, hogy az a 6 százalék, aki szeremé elhelyezkedni, találjon munkát magának. A terület- fejlesztési tanácsnak és a regionális szintnek is van ebben feladata. Együtt kell lobbizni, hogy egy-egy nagy beruházó megjelenjen a régióban, ahol akár több megye számára is munkahelyeket teremt. Ha az emberek életminőségét meghatározó jelenségekre gondolunk, meg kell említeni, hogy ebben a megyében egyetlen egészségügyi intézmény sem ment tönkre, sőt jelentős fejlesztések történtek. Jászberényben befejeződött a kórház rekonstrukciója, Karcagon folyamatban van, Mezőtúron készülnek a tervek, a szolnoki Hetényi kórház újabb rekonstrukciós ütemét készítjük elő. A parlament elé kerül döntésre a kérdés, hogy nyugat-európai szintűre tudjuk-e fejleszteni.- A megye és Szolnok kapcsolatai nem voltak mindig felhőtlenek. Hogyan tudná most jellemezni ezeket?- Fontosnak tartom, hogy sikerült megállapodni a megyei jogú várossal másfél éves egyeztető tárgyalások után a vitás ingatlanok kérdésében. Mind a két fél úgy ült le a tárgyalásokra, hogy szeretne megállapodni, ennek csak az ideje volt kétséges.- Ez elsősorban a Városi Művelődési és Zenei Központot jelenti?- Azt, és még néhány kisebb ingatlant. Jórészt sikerült fölszámolni azt a szerencsétlen helyzetet, hogy a működtető és a tulajdonos nem volt azonos. A megegyezést elősegítette annak fölismerése, hogy a megyének és a városnak közösen kell föllépnie, hiszen érdekeik jórészt egybeesnek. Például a szolnoki szennyvízcsatorna-rendszer vagy a vízmű sok környékbeli községet is ellát, a kétpói hulladéklerakóba kerül Szolnok hulladéka is. Ha a vitáinkat belül tisztázzuk, és kifelé egységesen lépünk föl, akkor erősebbek vagyunk érdekeink érvényesítésében. BISTEY ANDRÁS
