Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-31 / 26. szám
2001. Január 31., szerda 7. OLDAL SZALMAORSZÁG. Szolnokon, a Városi Művelődési és Zenei Központban Szalmaország címmel kiállítás nyílt a közelmúltban azoknak a munkájából, akik az államiság jelképeit, a koronázási ékszereket és címereket szalmából formázták meg. Megyénk nyugdíjasai közül a kisújszállási Balogh Károlyné munkáit láthatta a közönség a kiállításon. Képünkön a megnyitóbeszédet tartó dr. Chikány Gábor, a Magyarok Világszövetségének főtitkára gratulált Baloghnénak. ■ Köszöntő Az új évszázaddal együtt új évezredbe is lépve, önmagunkba szállva, de egészséges kíváncsiságtól űzve kutatjuk, fürkésszük: mit hoz(hat) számunkra a XXI. század? A már leélt évek eseményein nem változtathatunk, a jelen szorítása gyakran kemény és szigorú - a jövő megteremtése az a cél, amelyért közös erőfeszítéseinket megtesszük. Az élet minősége egyetlen ember számára sem közömbös, tenni érte: belső kényszer, kötelesség. Ennek ereje hajtja az ősz fejű, munkában elfáradt, de még önmagát hasznosítani akaró idős embert is. Már nem saját egzisztenciális kérdései foglalkoztatják, gyermeke boldogulásáért rakja félre a nyugdíjból összegyűjtött forintjait, unokái jelenét aranyozza be türelme, szeretete, és közössége javára fordítja az élete során felhalmozódott tapasztalatait, bölcsességét. Ezért és így érdemes idősen is előretekinteni, célt és feladatot találni, öröm forrásává válni! A megélt kor tiszteletet parancsol, a jóság és szeretet békét, boldogságot szül. A titkokkal teli évezred küszöbén őszinte szívvel kívánok a megyében élő minden idős embernek nyugalmat, szeretetek megbecsülést és jó egészséget. Tisztelettel: Demény Istvánná a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületének elnöke Nyugdíjasok A nyugdíjasok - kevés kivételtől eltekintve - az utóbbi években hátat fordítottak a mozinak. Ez nem csak annak tudható be, hogy általában minden fillért be kell osztaniuk, hanem annak is, hogy nem minden film felel meg az ízlésüknek. A film szeretette viszont él bennük. Erre vall az is, hogy Dénes Pál nyugdíjas népművelő kezdeményezésére, Demeter István, a Tisza mozi vezetője „vendéglátásának” köszönhetően a minap időskorúak népes csoportja (s nem csak Szolnokról) gyűlt össze a mozi nézőés a filmklub terén. A résztvevők megtekintették a Mi, büszke magyarok című alkotást.A filmvetítést követő eszmecserén részt vett Tóth János neves filmoperatőr is. Ez alkalommal széles körben megfogalmazódott az a kívánság, hogy alakuljon Szolnokon egy filmklub, melynek programjában nemcsak közkedvelt filmek vetítése szerepelne, hanem neves színészek, rendezők, operatőrök meghívása is. A szervezőmunka sikere most már a nyugdíjasklubokon is múlik. Felmérés, tisztújítás, tiltakozás Küldöttgyűlés a megyei egyesületnél A megyeháza dísztermében tartott küldöttgyűlést Szolnokon a napokban a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete. Az egyesülethez tartozó klubok közül negyvennek a képviselői jelentek meg. Az elmúlt év eredményeit és a jövő feladatait Demény Istvánné, az egyesület elnöke összegezte. A támogatókat megülető köszönet kifejezése után arról adott számot, hogy széles körű kapcsolatokat ápolnak a civil szervezetekkel és több, nagy létszámú rendezvényt tartottak. Csupán példaként említve a gazdag programból: ilyen volt a szolnoki cukorgyárban tartott pótszilveszter, a Jászberényben megrendezett megyei nőnap, a Kárpát-medencei szavalóverseny, a zagyvarékasi piknik, a szabadkai nyugdíjasok fogadása a kertvárosi és a besenyszögi klubbal való együttműködés révén, a Törökszentmiklóson tartott megyei „Ki mit tud?” vetélkedő, a Túri vásáron való részvétel, és így lehetne folytatni a sort. A megannyi rendezvény némelyikére csupán a bőség zavara vetett némi árnyékot. Nevezetesen az, hogy (például a pótszilveszterkor) helyhiány miatt több klubnak visszafizették az előzőleg befizetett részvételi díjat. Ezért vetődött fel olyan javaslat, hogy megyei rendezvények helyett „kistérségi”, vagyis kunsági, tiszazugi, illetve jászsági összejöveteleket szervezzenek. Jogosan könyvelhet el eredményként egyéb tényeket is az egyesület elnöksége. így például a kedvezményes színházjegyek biztosítását, vagy a nyugdíjasoknak szervezett vásárlási kedvezményt. Ezek már az érdekvédelembe tartozó tevékenységek. Ugyanúgy a megyei nyugdíjasainak helyzetéről szóló felmérés, melynek helyi elvégzésére ezen a küldöttgyűlésen kérte az elnökség a klubok vezetőit. Az általuk készített jelentések összegzése alapján készült anyag kerül majd a megyei közgyűlés elé. Néhány felszólaló az érdekvédelmi munka javítását kérte az elnökségtől. Kár, hogy konkrétan nem nevezték meg, hogy mit kellene tenni, miben kellene előrébb lépni. Deák Jánosné, az ellenőrző bizottság elnöke alaki és formai hibák felsorolásával a gondosabb gazdálkodásra hívta fel az elnökség figyelmét, bár nagyobb hiányosságokat nem említett. A klubok általa felsorolt támogatását többen félreértették. Ez — a néhány klubnál szembetűnő nagyságrendű támogatás - ugyanis nem jelent mást, csupán azt, hogy I az általuk elnyert pályázati díjak a megyei egyesület számlaszámán | futnak át. Ez a felismerés arra kell, hogy ösztönözzön más klubokat ! is, hogy rendszeresen használják j ki a pályázati lehetőségeket. A küldöttgyűlés tiltakozását fejezte ki a méltányossági nyugdíj- emelés megszüntetése miatt. Kér- | te annak visszaállítását. A tanácskozás befejezéseként személyi kérdések kerültek napirendre. Dr. Sebők György - további támogatását felajánlva - egészségi állapotára és arra hivatkozva, , hogy a megyeháza kétszáznál több tagot számláló klubvezetői teendője is nagy elfoglaltsággal i jár, kérte, mentsék fel az egyesület alelnöki tisztéből. Kérését a küldöttgyűlés megértéssel fogadta. Demény Istvánné elnök meleg szavakkal és ajándékkal köszönte meg dr. Sebők György többévi hasznos munkáját, és arra kérte, tanácskozási joggal ezután is vegyen részt az elnökségi üléseken. Mivel a Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke lett, Nyári Kálmánná is kivált a megyei nyugdíjas-egyesület elnökségéből. A közgyűlés egyhangú szavazással dr. Szabó Lajost alelnökké, ! Soós Károlynét pedig elnökségi taggá választotta. Tanulgatok, örömömet lelem- Amikor időm akad, festegetek- mondja a szolnoki Györgyey Jánosné. - Többféle festési móddal próbálkoztam, textilfestéssel, ak- varellel, de úgy érzem, hozzám legközelebb az olajfestés áll. Azzal tudom a legjobban kifejezni magam. A textilfestés is gyönyörű, de nagy tér, műhely és felszerelés kell hozzá. Nekem örömet jelent a festés. Akkor minden másról elfeledkezem, minden kiesik a fejemből.- Gondolom, ez nem mindig jó, hiszen déltájban tündökölnek legszebben a színek, s ez időnként a háztartást is befolyásolja... — Ebéd azért mindig van, mert a férjem nem hagyja, hogy üresen maradjon a hasa. Legfeljebb azon egyezkedünk, hogy mikor legyen silányabb az ebéd. A férje egyébként az első számú kritikusa. Gépészmérnökként a precizitás híve, a geometriai szabályok betartásának követelésével időnként fittyet hány a művészi szabadságra. A lelke rajta. Jó fotósként viszont - például a fény-árnyék játékánál - hasznos tanácsokat is ad nejének. Györgyey Jánosné alkotás közben Györgyeyné már gyermekkorában is szeretett rajzolni, életútja mégis más pályára kanyarodott: - Annyi minden szerettem volna lenni, csak festő nem. Szerettem volna táncolni, színész- kedni. Iskoláim elvégzése után laboránsként olajfinomítóba kerültem. Kultúrmunkásként is sokat dolgoztam. Sportoltam is. Aztán férjhez mentem, jöttek a gyerekek. S bár sokat segítettek a velünk lakó nagyszülők, a szabadidőm eltelt. Szolnokra kerülve is laboránsként dolgozott. Igen tisztességes időt, harmincnyolc évet húzott le az olajiparban. S aztán jött a nyugdíj utáni elfoglaltság: - Nagyon szeretek kertészkedni. A virágaim lefoglaltak. Nem tudom megmondani, mi késztetett újra a rajzolásra, a festésre. Amatőr módon kezdtem. Szakkönyveket vettem kézbe, s azóta is tanulgatok, pingálgatok. Nem minden festményem sikerül úgy, ahogy szeretném. Kiállításom még nem volt. Nem tartom magam olyan bátornak és jónak, hogy arra vállalkozzam. Györgyeynének két gyermeke van. Az egyik kutató Szegeden, a másik Amerikában csillagász. Az égbolt titkait, szépségeit kémleli, míg édesanyja a földi valóság gyönyörű színeit örökíti vásznain. Pedagógiai díj Nagy Zsolt fotóriporter nagyapja, Nagy Kálmán, a mezőtúri református iskola hajdani igazgatója emlékére alapítványt hozott létre, amely pedagógiai díjban részesíti nagyapja intézetének kiváló nevelőit. Erre az eseményre első ízben a napokban került sor. Nagy Kálmán sírját koszorúzták meg a családtagok, a tantestület és a diákság képviselői, majd az iskola irodalmi színpadának műsora után Nagy Zsolt átadta a pedagógia díjat (egy Győrfi Sándor szobrászművész által készített plakettet és oklevelet a vele járó jutalommal) Kállai Zsigmond- nak, a mezőtúri református általános iskola tanárának. Ezen az összejövetelen köszöntötték Szűcs Jánosné tanárnőt, aki Aranykatedra Díjat ka- pott. ____________________■ Jó úton a városi egyesület Még egy éve sincs annak, hogy Szolnokon megalakult a városi klubok és nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesülete. A nevéből adódóan nem csak idős embereket tömörít soraiba. Taglétszáma máris ezerháromszáz felett van. Ebből is következtetni lehet arra, hogy a minap tartott beszámoló küldöttgyűlésen eredményes munkáról adhatott számot az egyesület elnöksége. Külön jelentősége van annak, amiről Ferencz Tibomé alelnök tájékoztatta a küldötteket — nevezetesen, hogy a bíróság kiemelkedően közhasznú tevékenységet végzővé nyilvánította az egyesületet. A tavalyi munkáról Deák Jánosné, az egyesület elnöke tartott beszámolót. A rendezvények puszta felsorolása is meghaladná egy cikk kereteit, ezért csak néhány kiragadott példát említünk: ismerkedési estet tartottak a klubvezetőknek, kirándultak Kohóra és Martonvásárra, részt vettek a Csíkszeredái búcsún, erdélyi körutat szerveztek, vendégül látták a nagybányai nyugdíjasokat, jó kapcsolatot alakítottak ki a VMZK-val, az önkormányzattal és a civil szervezetekkel. Aki részt vett ezen a közgyűlésen, elkönyvelhette, hogy céltudatos, tartalmas munkát végzett az elnökség. Eredményei túlszárnyalták azt a várakozást, amely egy munkáját kezdő egyesülettel szemben támasztható. ■ Az oldalt írta: Simon Béla A fotókat készítette: Csabai István, Mészáros János Ugyan ki tudná valósághűen leírni azt a felszabadult örömöt, azt a hétköznapi gondokat feledtető érzést, amit a zene, az éneklés kelt az emberben. S nemcsak a műveket megszólaltatokban, hanem azokban is, akik hallgatják őket. A zene valami megfogalmazhatat- lan pluszt ad, sóvárog utána az ember szíve-lelke. Lehet, hogy ezért forrnak tartós közösséggé azok a csoportok, melyek ezt a művészeti ágat választották, köztük a Szolnoki Népdalkor is, mely több mint három évtizedes múltra tekint vissza, s amely az idősebb korosztályt tömöríti soraiba. Az elmúlt évek ebben a dalkörben is azt bizonyították, hogy a tartós, jó szerepléshez a dalosok lelkesedése mellett nélkülözhetetlen egy, a katalizátor szerepét betöltő karnagy. Ilyen volt a dalkört létrehozó Rohonczi Andrea, de korai halála miatt 1991 és 1993 között törés állt be az együttes életében. Ezerkilencszázkilencvenháromban Vörös Lászlómét választották karnagynak. C-kategó- riás karmesteri vizsgája feljogosította erre. Azóta is ő áll a népdalkor élén. Háromszor is aranyosak Első teendői között szerepelt a szolnoki népviseletre irányult, hathatós segítségével aztán mégis tagok egyöntetű ruházatának Tiszta brokátselyemből készült sikerült úgy kiegészíteni ruháza- megszerzése. Nem valami női di- az az öltözék. Egy-egy példánya tukat, hogy az viszonylag meg- vathóbort késztette erre, hanem több mázsa búza árába került haj- egyezik a régi népviselettel, az a tény, hogy a minősítő verse- danán. Anyagát és árát tekintve Vörösné legfontosabb célkitű- nyeken mindig megnézi a zsűri, szinte álom volt mostani beszer- zése persze nem az egyöntetű ru- hogy milyen a fellépő csoportok zése. Farkasházi Istvánnak, a házat megszerzése, hanem a jó öltözete. Vörösné figyelme a régi VMZK jelenlegi igazgatójának szereplés volt. Az évek során vaA Szolnoki Népdalkor az Erkel Színház előtt lóra váltak a népdalkor álmai. Először bronz, majd egymás után három ízben arany fokozatot értek el a Kóta minősítő versenyein. A Szolnoki Népdalkor bekapcsolódott az ország zenei vérkeringésébe. Tagja a Kóta megyei és országos szervezetének, a Vass Lajos Népzenei Szövetségnek, valamint a Kossuth Szövetségnek. A Kóta kétévenként rendez minősítő versenyeket, a Kossuth Szövetség a zene világnapján évente. Az utóbbi években a népdalkor rendszeresen részt vesz a katonadalok abasári fesztiválján. Az évente így meghatározott fellépések mellett különböző meghívásoknak is eleget tesznek. Saját kezdeményezésükre nyugdíjasklubokban, szociális otthonokban is szerepelnek. Havonta - átlagosan számolva - két-három fellépésük van. Mindez ezernyi élményt jelent számukra. Tavaly azok között is kiemelkedett a budapesti Erkel Színházban megrendezett népzenei találkozó, melyen kétezernél több dalos és zenész vett részt. Voltak köztük Kárpátaljáról és a Dobos Györgyné (a népdalkor tagja) 1944- ben készült fényképén látható a régi szolnoki népviselet Délvidékről is. Feledhetetlen volt számukra Kossuth szülőházának felkeresése és megkoszorúzása is. A Szolnoki Népdalkor megbecsülését jelzi az is, hogy vezetője, Vörös Lászlóné korábban plakettet vehetett át a város polgármesterétől, tavaly pedig megkapta a Kaposvári Gyula emlékére alapított kulturális díjat.
