Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-30 / 25. szám
2001. Január 30., kedd 7. OLDAL Hírhozó FÖLDKÖZELBEN. A földmű velési és vidékfejlesztési miniszter jóváhagyására vár az a munkaprogram, amely a cigányok j agrármodernizációban és -termelésben való részvételének lehetőségét taglalja. A munkaanyagban szó esik a cigányság térségi koordinációjának és érdekképviseletének megszervezéséről, valamint a romák képzéséről és oktatásáról is. FELMONDTÁK. A Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat legutóbbi ülésén - melyen jelen volt a Kisebbségi Jogvédő Egyesület két munkatársa, dr. Pálfi Miklós és Kökény Kálmán — felülvizsgálta egyes civil szervezetekkel, illetve a helyi általános iskola vezetésével korábban megkötött együttműködési j megállapodásokat. A képviselők : megtárgyalták az idei költségvetés tervezetét is. ÉSZAKI ÉRDEKVÉDŐK. A Norvég Pedagógus-szakszerve- j zet küldöttsége látogatta meg a szolnoki Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskolát. Az ötfős delegáció megismerkedett a kisebbségi oktatás pedagógiai programjával, illetve megbeszéléseket folytattak az intézmény szakszervezeti tagjaival. ELLENTÉTEK ELLEN. A romák érdekérvényesítő képességének javítását, a társadalmi párbeszéd elősegítését szolgálandó konfliktusmegelőző és problémamegoldó tréningek, folyamatos érdekegyeztető megbeszélések támogatására írt ki pályázatot a Magyarországi Cigányokért [ Közalapítvány. Erre a célra ösz- szességében rendelkezésre álló tízmillió forintra helyi és kisebbségi önkormányzatok, civil szer- vezetek pályázhatnak. _______■ I Út levél vagy oklevél? Az elmúlt hetekben ismét a figyelem középpontjába került a cigányok kivándorlása. Megyénkben ugyan még egyetlen követője sem akadt a zámolyi romáknak, ám mind több cigány családot foglalkoztat a kérdés: jobb élet várná-e őket Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon? A szolnoki Hegedűs T. András szakiskola igazgatója szerint a probléma megoldására az egyetlen megoldást az oktatás kínálja. A kérdés felehető úgy is: oklevél vagy útlevél? A roma kivándorlási hullám kezdetén megyénkben Kunhegyesről kaptak szárnyra olyan hírek, hogy néhány család elhagyni készül az országot. Útra azonban ez idáig még senki sem kelt. Am nem csak kunsági városból, de a megye más településéről sem indult még senki világgá - állítja a Lungo Drom vezetésében is helyet foglaló Rónavölgyi Sándor. Az újszászi kisebbségi önkormányzat vezetőjeként azonban állítja, ahogy a sajtóban napvilágot lát egy-egy híradás a kivándorlásról, mindig akad, aki az emigráció lehetőségéről érdeklődik. Ha valaki el akarja hagyni a hazáját, annak lehet az az oka, hogy megtévesztették, de az is, hogy idehaza tényleg nem tud élni — véli a szolnoki Hegedűs T. András szakiskola igazgatója. Csilléi Béla szerint tagadhatatlan, hogy a piacgazdaság kialakulásának legnagyobb vesztese a cigányság volt. Ezért sürgető feladat megteremtem annak lehetőségét, hogy mindenki munkával tudja biztosítani maga és családja boldogulását. Munka viszont képzetlen embernek nem adatik. Nyugat-Európában természetes, hogy egy-egy ember többször vált foglakozást, és akár három- négy szakmát is elsajátít élete során. Ezzel szemben hazánkban sokan úgy élik le életüket, hogy semmilyen szakképzetséget nem szereztek. Ez pedig a nemzetgazdaság szempontjából is tarthatatlan, hiszen nem történhet meg úgy a gazdasági felzárkózás, hogy emberek sokasága segélyből él. Képzettség megszerzésének egyetlen járható útja az iskoláztatás - állítja a Csilléi Béla. Az oktatási szakértő kalapot emel a munkaügyi központok munkája előtt, de úgy látja, a fiatalok számára tanfolyamok nem nyújtanak igazi megoldást. Öt esztendővel ezelőtt éppen ezért indították el a felzárkóztatást célul tűző programmal a „Roma esély”, mai nevén a Hegedűs T. András szakiskolát. A fél évtized alatt elérték, hogy sikerült az iskolai rendszerbe reintegrálni azokat, akik máshonnan kibuktak. így ma már 240 diák tanul nappali tagozaton az intézményben. Az igazgató mégis a legbüszkébb arra a 160 felnőttre, aki munka mellett szánta rá magát arra, hogy érettségit szerezzen. A modellértékű iskolák támogatását, elterjedését a cigányság élethelyzetének javítását célul tűző középtávú kormányzati cselekvési program is megfogalmazza. A másfél évvel ezelőtt megszületett kormányrendelet ezen passzusából azonban még nem valósult meg semmi - állítja Csilléi Béla. Az oktatási szakértő szerint pedig nagy szükség volna, hogy a szolnokihoz hasonló iskolákat összefogva, azok pedagógia programját lehetőségként felkínálják azoknak a településeknek, ahol az önkormányzat fel kívánja vállalni a szegény - cigány és nem cigány - fiatalok iskoláztatását. A cigányság jelenlegi helyzetéből ugyanis csak ez hozhat kilábalást. „Esély” a boldogulásra. Vizsga a Hegedűs T. András Szakiskolában, fotó. archív Nem csak vitték, hozták is a pénzt Évről évre többeket vonz Tiszaburára a falu- és romanap Az esztendő első hónapja szinte mindenütt a tervkészítés ideje. Az elképzelések megfogalmazásához, a teendők számbavételéhez azonban elengedhetetlen a visz- szapillantás a mögöttünk hagyott esztendőre. Erre, az eredmények számbavételére kértük megyénk néhány kisebbségi önkormányzatát. Tiszaburán a kisebbségi önkormányzat tavaly - az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan - kulturális programok szervezését, az oktatás támogatását tekintette fő céljának. Ennek megfelelően a továbbtanulási kedvet is növelendő ötven középiskolást juttattak ösztöndíjhoz. A nyáron pedig harminc hátrányos helyzetű kisdiák tölthetett néhány kellemes napot a hagyományőrző táborukban. Civil szervezetek segítségével közéleti szakemberképzést indítottak, „egy asztalhoz” ültetve Szolnok és Heves megye kisebbségi önkormányzatainak vezetőit, illetve a jegyzőket, polgármestereket, így elindítva a párbeszédet a különböző szervezetek között. De részt vállaltak a szociális földprogramból, és gyarapították a falu bevételeit, az Országos Cigány Önkormányzat területfejlesztési bizottságától 1,2 millió forintot nyerve útépítésre. A legnagyobb elismerést mégis az a falu- és romanap vívta ki, melyen szinte az ország összes régiója képviseltette magát. A rendezvényen a Fekete Vonat, a Kalyi Jag folklóregyüttes mellett Amerikából és Macedóniából érkezett tánccsoportok is felléptek. Karcagon is munkás esztendőt tudhat maga mögött a cigány kisebbségi önkormányzat, hiszen az állami támogatásból és pályázati pénzekből tavaly is több kulturális programot szerveztek. Farsangi mulatságra, húsvéti és karácsonyi ünnepségre egyaránt várták az óvodásokat és iskolásokat. Többször szerveztek kirándulásokat a roma gyermekeknek; augusztus végén például több mint száz gyermek lubickolhatott a berekfürdői strandon. A kisebbségi önkormányzat tagjai rend- | szeresen tartanak fogadóórát is, J ahol bárki ügyes-bajos dolgában j segítenek. Az ígéret földje TELEKI JÓZSEF Emlékszem, bő másfél évtizeddel ezelőtt, amikor először léptem át országunk nyugati határát, milyen kikerekedett szemmel bámultam Bécsben a csillogó kirakatokat, a főúton szinte egymást érő, nálunk akkor ritkaságnak számító Fordokat, Opeleket. Meg kell mondani, megfordult a fejemben, talán nem kellene felszállni arra a hajóra, mely visszahoz Budapestre. De hazajöttem. Miért? Erre akkor magam sem tudtam a választ. Egy-két esztendővel később, egy erdélyi ismerősöm viszont megfogalmazta azt, amit Bécsben csak sejtettem. Akkor ő nézte elcsodálkozva a mi „gazdagságunkat”. Ám arról, hogy sok más erdélyihez hasonlóan az anyaországban próbáljon szerencsét, mégsem akart hallani. Szerinte ugyanis hiába ismeri a szokásokat, beszéli a nyelvet, mégis idegenként jár-kell a szülőföldjétől távol. Mindezt a közelmúlt újabb roma kivándorlási hulláma juttatta eszembe, hiszen valószínűleg a boldogulásukat külhonban kereső cigány családok is örökre idegenek maradnak Franciaországban, Hollandiában, még akkor is, ha valóra válnak álmaik. Idegennek, mert nem csak a Magyarországhoz fűződő ötszáz éves kapcsolatot vágják el, hanem a rokoni kötelékeket is. Ráadásul a lassan egy esztendeje Stras- bourgban élő romáknak a munka és a tisztes gyarapodás egyelőre csak ígéret maradt. ígéretekkel pedig itthon is tele már a padlás. Mert tény, hogy míg egyes országvezetők a hosszú távú cigányprogram megfogalmazásán törik a fejüket, addig a vidéken, a kis falvakban élő romák szinte semmi hasznát nem érezték a másfél esztendővel ezelőtt elfogadott, a cigányság felzárkóztatását célul tűző középtávú kormányzati cselekvési programnak. Sőt, mintha az elmúlt évben csak tovább mélyültek volna a társadalmi csoportok közötti szakadékok, hiszen már megyénkben is akad olyan kistelepülés, ahol megszűnni látszik a korábbi békés egymás mellett élés. Igaz, ezeket az ellentéteket az útra kelő családokról szóló hírek sem tompítják. Amikor a kisebbség segíthet Út, óvoda épült az OCÖ támogatásával Ismét iskolapadba ültek megyénk cigány kisebbségi önkormányzatainak képviselői, roma civil szervezetek vezetői. A szolnoki Kisebbségi Jogvédő Egyesület szervezésében elkezdődött az az előadás-sorozat, amelyen a helyi közélet roma származású szereplői szakemberek segítségével ismerkedhetnek meg a terület- fejlesztéssel összefüggő kérdésekkel. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) területfejlesztési bizottsága tavaly összesen száznyolcvanmillió forintot osztott szét a települési és a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok által közösen benyújtott területfejlesztési pályázatok között — tudtuk meg a tanfolyam egyik előadójától, Szabóné Tóth Évától. Az OCÖ munkatársa elmondta, a kisebbségi önkormányzat területfejlesztési bizottsága által tavaly megítélt támogatások a megvalósult beruházások költségeinek húsz százalékát tették ki. A benyújtott pályázatoknak azonban csupán a felét tudták támogatásban részesíteni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött megállapodás alapján. Az egy-egy nyertes pályázat nyomán megvalósuló beruházás nem csak a cigányság életkörülményét javította, de gyakran forráshiányos települések csak ilyen módon, a cigány kisebbségi önkormányzattal összefogva tudtak közműhálózatot, utat, iskolát, óvodát építeni — állította Szabóné Tóth Éva. A települési önkormányzatoknak nyilvánvalóan be kell vonniuk a helyi cigányságot a területfejlesztési pályázatok benyújtásába, ezért indított a szolnoki kisebbségi jogvédő egyesület képzési programot a cigány önkormányzati képviselők és a roma civil szervezetek vezetői számára — érvelt a jogvédő egyesület elnöke. Dr. Pálfi Miklós az oktatás céljaként olyan területfejlesztéssel összefüggő ismeretek, információk átadását nevezte meg, amelyek birtokában a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok és cigány civil szervezetek a zömében romák által lakott településrészek infrastrukturális fejlesztését eredményesebben tudják szorgalmazni, ami közvetve az egész település hasznára válik. Közéleti díj a jót tevőknek A „fáraó népe” A cigány és a magyar kultúra több mint ötszáz éve él egymás mellett, ám a tankönyvekben a mai napig alig, vagy egyáltalán nem esik szó a romák történetéről. így — szemléletet is formáló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéletek rögzülnek a többségi társadalomban. Ezeket kívánjuk oldani most induló, a cigányság történetét vázlatosan (a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének segítségével) ismertető sorozatunkban. Közéleti díjat szándékozik alapítani a cigány kisebbségi önkormányzat Jászladá- nyon. A képviselők idei tervei között továbbra is szerepel az iskolások, óvodások támogatása, sőt egy hagyományőrző rendezvény megszervezése is. Bár még nincs elfogadott költség- vetése a kisebbségi önkormányzatnak, ám az idei terveket már megfogalmazták a képviselők, így többek között az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ebben az évben szeretnének megszervezni egy hagyományőrző napot. A rendezvényen a folklóregyüttesek, a cigányzenészek mellett a falu minden tehetségének alkalmat kívánnak teremteni tudásuk megmutatására. Ugyanakkor idén is nagy hangsúlyt helyeznek az oktatás, elsősorban a rászoruló iskolások és óvodások támogatására. így a tervek szerint 150 ezer forinttal segítenék az alsó tagozatosok, míg 100 ezer forinttal a felsős osztályokban tanuló gyerekek tanszer- vásárlását. De külön, egyszeri 15 ezer forintos támogatást kívánnak biztosítani egy, a legjobb tanulmányi eredményt elérő, középiskolában tovább tanuló cigány származású diáknak. Idén először szeretnék kiosztani a Közéleti díjat is. Ezt az elismerést minden esztendőben két, a faluban élő cigányok felemelkedéséért legtöbbet tevő személy (elsősorban pedagógus) kaphatná meg. Hogy a tervekből mi válik valóra, az elsősorban attól függ, mennyi pénzzel gazdálkodhatnak a képviselők. Az elképzelések valóra váltásához, a kisebbségi önkormányzat zavartalan működéséhez ugyanis a 628 ezer forintos állami juttatáson és a települési önkormányzat által megígért 550 ezer forintos támogatáson túl pályázatokon nyert forintokra is szükség lesz. Nyelvészeti vizsgálatok derítették ki, hogy a cigányok őshazája Északnyugat-Indiában, a mai Pan- dzsab és Kasmír államok területén volt. Feltételezhetően az ötödik században hagyták el eredeti lakóhelyüket, és vándoroltak Perzsiába, majd az akkori Örményország déli részére. A vándorló cigány törzsek, népcsoportok az 1500-1600as években érik el Európát. Eleinte jóindulattal fogadták az egyiptomi menekült keresztényeknek tartott cigányokat, vagy ahogy akkor nevezték őket: a „fáraó népét”. Békés vándorlásukat segítendő sokhelyütt még menlevelet is kaptak. A türelem azonban nem tartott sokáig. A cigány törzsek éppen a vándorló életformájuk miatt hamar összeütközésbe kerültek a feudális államok szigorú törvényeivel. Magyarországon a cigányok megjelenése egybeesik a török előretörésével a Balkánon. Hazánkban ugyanis ebben az időben viszonylag alacsony a népsűrűség, a kihasználatlan területek pedig szabad mozgást biztosítottak a cigányoknak. Feltehetően ebben az időben a mai Szolnok megye területén is megjelennek az első családok. A 150 éves török uralom, az állandó háborúskodás idején azonban vándorló életmódjuk nem okozott visszatetszést, illetve nem alakított ki Európa nyugati részéhez hasonló cigányellenes hangulatot. A török kiűzése után megszilárduló belső renddel azonban szembetűnővé vált a kóborlásuk. ígéretekkel itthon is tele már a padlás