Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-27 / 23. szám

2001. Január 27., szombat 7. OLDAL mmm Kevesen maradtak a szakmában Öt éve érettségiztek Szolnokon, és most hu­szonhárom, huszonnégy évesek. Kereske­dők, mind a huszonheten szép reményekkel vágtak neki az úgynevezett nagybetűs élet­nek. Tapasztaltak sok mindent: még voltak kisdobosok, úttörők, fújták a mozgalmi da­lokat, építették a szocializmust. Mire le­érettségiztek, kapitalizmus vette körül őket. Olykor szinte követhetetlenül változó minden­napjaik azt is hozták, hogy nem sokan marad­tak a szakmában. Ahogyan fogalmaztak, a haj­dani nagy diákremények mára kis lehetőségek­ké zsugorodtak. Főleg akik nem eléggé tehetős szülőket választottak. Földvári Nagy Éva volt az egyik fő szervező. Férjhez ment, bevált az ember, állítja. Ő maradt a szakmában. Czifra Szilvi több mint egy éve pénztáros. A barátja remekül sportolt. Lehet, hogy az idén összekötik az életüket. Sajnos al­bérlők. Szabó Ági pályaelhagyó, fényképész lesz. Mégpedig májusra. Bordás Robi üzletkötő­helyettes egy festékboltban. A szülőkkel lakik. Fekécs Judit naponta Rékasról jár be dolgozni Szolnokra. Együtt lakik a barátjával, ott vettek házat. Előfordul az is, hogy korán kell kelnie, fél ötkor csörög a vekker. Urbán Adrienn is ott­hagyta a szakmát, pontosabban el sem kezdte. Egy vetőmagüzem laborában teszi a dolgát. Vele szemben Mészáros Gergő a szakmában maradt. Koncz Vanda sikeresen befejezte a kereskedelmi főiskolát is, jelenleg könyvelő. Kovács Anikó leg­először ment közülük férjhez, azóta el is vált. Boltvezető-helyettes, a szülőkkel lakik. Szalóki Krisztina Törökszentmiklóson a polgármesteri hivatalban volt ifjúsági referensvDiplomás. Sza­bó Krisztina a másik szervező. Ő Jászberényben termékmenedzser. Vőlegénye van, még nem há­zasodtak össze. Pesti Sándor jászberényi, ő a hűtőgépgyárban keresi a kenyerét. Tóvizi And­rea szajoli. Remek cselgáncsos hírében állt, többszörös országos helyezett, de hajdani spor­tolói múltját már csak emlékei és az alakja idézi. Sokan közülük még függeüenek, másoknak már gyereke is van. Megint mások túl vannak egy váláson. Érdekes, hogy a legelső munkahe­lyén alig dolgozik valaki közülük. A nagy több­ség már több helyen próbálkozott. A szakmában is, a szakmán kívül is. Ha maszek kisboltban helyezkedtek el, sokat kellett dolgozni, nem sok pénzért. Páran diplomát is szereztek azóta: bi­zonyítva szorgalmukat, kitartásukat. Úgy látják, a mai huszonévesek mindennapjaiban rengeteg a bizonytalanság, a kiszámít­hatatlanság. Volt munkahely, nincs munkahely. Mások közülük azt állít­ják, ez az izgalmas, érdekes élet. Mivel a húszas éveik első feléig sem jutottak, még fiatalok. Azokra pedig jellemző, hogy könnyebben alkalmaz­kodnak, váltanak. Gyanítható, mind­kettőben bőven lesz részük, mire ösz- szejönnek a tízéves találkozóra. Vajon akkorra hányán futnak be közülük, alapítanak családot, komoly egziszten­ciát? Kérdések, amelyeket mostanság aligha csak az ott végzetteknek lehet föltenni. ____________________________________________P.SZ.M. Mozgalmas, olykor kiszámíthatatlan volt az érettségi utáni első öt év, állították fél évtizedes találkozójukon az egykori 4.bés kereskedők fotó: szabó áqi Szennyezőforrások után kutatnak _______Sorokban_______ BUSÓ JÁRÁS. Február 12-én a Millenniumi kézfogás rendez­vénysorozat keretében Szolnok Mohácsot látja vendégül. A programban busócsalogató is szerepel a Hild János téren, a mohácsi Zora és az Orasje tánc- együttes közreműködésével, a VMZK-ban pedig busómaszko­kat és a busójárásokon készült fotókat láthatnak az érdeklődők. A program délszláv táncházzal fejeződik be. SZOLNOKI TÉKA. A miilenni um alkalmából tervezett Szolno­ki Téka könyvsorozatban, a Torkolat című irodalmi antoló­gia és Szurmay Ernő Emlékjelek című könyve után, néhány nap­ja látott napvilágot Tiszai Lajos Szolnokország című kötete, egy sajátos, részben személyes él­ményeken alapuló 20. századi várostörténet. A sorozatban a tervek szerint még Cseh Géza „1956 a szolnoki rádióban”, va­lamint Páldi János Finnugor örökség című könyve jelenik meg. Még egy kötet kiadását ter­vezik, arról várhatóan a napok­ban születik döntés. ■ A megyeszékhely lehetsé­ges szennyezőforrásainak felmérésére készül a Közép- Tisza Vidéki Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség — derült ki a minap az in­tézmény sajtótájékoztató­ján. A kezdeményezés okai­ról és jelentőségéről dr. Hát­ra István igazgató tájékoz­tatta lapunkat. Elmondta, a megyei önkormány­zat számára minden második év­ben készítenek tanulmányt, amely a térség környezeti állapo­tát elemző vizsgálatokon alapul. A közelmúltban, a felügyelőség működésének 10. évfordulója al­kalmából, Szolnok polgármeste­rével: Szalay Ferenccel folytatott megbeszélésük során azonban kiderült, a városi önkormányzat is nagy hasznát venné egy hason­ló tanulmánynak. Különös tekin­tettel arra, hogy a hivatal még nem készített környezetvédelmi programot, amelyhez a későbbi­ekben ezek a vizsgálatok is tám­pontot nyújthatnának. A találko­zó alkalmával született megálla­podás értelmében a szervezet eb­ben az évben felméri a város te­rületén található potenciális szennyezőforrásokat és Szolnok környezeti állapotát. Dr. Háfra István szerint ez a munka nem csupán a polgármesteri hivatal számára szolgáltat majd fontos adatokat. Arról ugyanis pillanat­nyilag még a környezetvédelmi felügyelőségnek sincsenek teljes körű információi, vajon a város mely üzemeiben gyártanak vagy tárolnak veszélyes vegyszereket, illetve hol végeznek olyan tevé­kenységet, amely a környezetet bármely módon károsíthatja. Az igazgató hangsúlyozta: a nagyüzemek ilyen adottságait természetesen jól ismerik, ám az újonnan létesült, kisebb vállalko­zásokról rendkívül hiányos ada­tokkal rendelkeznek. Márpedig - a szakember tapasztalatai alap­ján -, ez utóbbiak gyakran sok­kal több fejtörést okozhatnak. ___________________________________BUGÁNY Szo lnok A 3-7 éves korosztállyal fog­lalkozó intézményekben, így az óvodákban is elen­gedhetetlenül szükség volna speciálisan képzett pedagó­gusokra — mutatott rá a me­gyeszékhelyen elvégzett komplex vizsgálat. A meg­valósítás, úgy tűnik, nem csupán pénz kérdése. Rédai Etelka és Kovácsáé Bögödi Beáta fejlesztő pedagógusok pre­venciós céllal, pályázati forrásból komplex szűrővizsgálatot végez­tek a nagycsoportos óvodások kö­rében. Két évvel később újra megvizs­gálták e korosztályt, akkor már mint másodikos általános iskolá­sokat. Az első körben 32 óvodából 1743 kisgyereket vizsgáltak, a kü­lönféle, úgynevezett részképessé- gi zavarokat térképezték fel. Az eredményekből arra következtet­tek, hogy a nagyon gyenge telje­sítményt nyújtó mintegy másfél­száz, egyébként ép intellektusé apróságnak sürgősen fejlesztő te­rápiára lenne szüksége, ellenkező esetben roppant súlyos problé­mákkal szembesülnek majd az is­kolában, tanulási zavarok formá­jában. Nos, a szakemberek jóslata be­igazolódott, két év múlva, immár az általános iskolák falai között ugyanis ismét rábukkantak az említett, három-négy osztályt ki­tevő gyerekcsoportra. Mint megtudtuk, az újabb, 14 általános iskolában, 803 másodi­kos körében végzett - névtelen - vizsgálat tollbamondásból és me­seolvasásból (szövegértésből) állt, s kiterjedt többek között a fi­gyelemre, az emlékezetre, a diffe­renciálási, a koordinációs és a té­ri orientációs képességekre, az ok-okozati összefüggések meglá­tására, a fogalmi gondolkodás fej­lettségére. A feladatokat a vizsgált gyere­kek mindössze ti­zede teljesítette hibátlanul, 351 ta­nuló pedig gyen­ge, illetve nagyon gyenge produkci­ót nyújtott, ami azt jelzi, hogy esetükben az in­gerfelvétel és -fel­dolgozás hibásan működik - ma­gyarázták a szak­emberek. A felmérést végzők szerint a vizsgált gyerekek 15 százaléka, akik nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, előreláthatóan a fel­sőbb osztályokban is igencsak bajban lesznek az önálló ismeret- szerzéssel, az olvasással. A szak­emberek hangsúlyozták, hogy ezek a gyerekek minden iskolá­ban jelen vannak, s melléjük fej­lesztő pedagógusok szükségesek. Életkilátásaikon kis létszámú, fel­menő rendszerben működő fej­lesztő osztály lenne képes javíta­ni, így a tanulási zavarok mellé nem társulnának másodlagos tü­netek. Ahogyan tehát minden óvodá­ban, úgy minden iskolában égető szükség lenne speciálisan képzett szakemberekre (például logopé­dusra, fejlesztő pedagógusra, mozgásfejlesztő-gyógytestneve- lőre). Bizonyos szakemberekből valóban hiány van, ám a tapasz­talatok szerint az is előfordul, hogy egyes intézményekben nem tartanak igényt a „specialisták” ismereteinek kamatoztatására. Az optimális helyzet elérésé­hez persze némi többletforrásra is szükség lenne. Jól tudjuk azon­ban, hogy az oktatásba fektetett pénz kecsegtet a legnagyobb ha­szonnal. Még mindig „mérgez” a cián? Elmaradtak a Tisza mellől a diákcsoportok Szolnok Még mindig mérgezi a Tisza mente idegenforgalmát a ci­án — állítja a szolnoki Gyer­mek- és Ifjúsági Közalapít­vány igazgatója. Bíró Árpád szerint ugyanis az alapít­vány által működtetett ti- szaligeti ifjúsági tábor min­den eddiginél gyengébb év elé néz. Márpedig ha csök­ken a bevétel, kevesebb jut­hat a karitatív tevékenysé­gekre is. Bíró Árpád már megszokhatta a nehéz feladatokat, hiszen öt esz­tendővel ezelőtt sem volt könnyű helyzetben a közalapítvány, ami­kor a kuratórium először bízta meg a vezetői teendőkkel. Az el­múlt esztendőkben azonban sike­rült csaknem megduplázni - 80 millióról 150 millió forintra növel­ni - a bevételeket. Bár mindez ja­varészt a közalapítvány munka­társainak volt köszönhető, a janu­ár 1-jével ismét kinevezett igaz­gató szerint ez a fejlődés aligha lesz tartható. A közalapítvány legfőbb bevé­teli forrásának ugyanis az ifjúsági turizmus számított. A tavalyi ti­szai ciánszennyezés azonban a mai napig érezteti hatását az ide­genforgalomban. Hiszen míg az elmúlt években a nyári hónapokra a szálláshelye­ik döntő többségét, 70-80 száza­lékát már január elején lefoglal­ták, most alig van megrendelé­sük. A lengyel diákcsoportok szinte teljesen elmaradtak, Né­metországban pedig a két balato­ni tábor mellett „kapcsolt áru­ként” tudják értékesíteni a szol­noki szállásokat. A belföldi turizmus sem ad sok okot a bizakodásra - véli Bíró Ár­pád. Az elmúlt években itthonról elsősorban iskolák, ifjúsági tábo­rok, nagy létszámú rendezvé­nyek szervezői keresték meg a szolnoki tábort. Tavaly azonban az árvíz miatt több szállás fogla­lását voltak kénytelenek vissza­mondani, így idén már nem is igen jelentkeztek a vendégek. Az igazgató mégis reményke­dik. A Szolnoki Főiskolával kötött megállapodásnak köszönhetően minden eddiginél több diáknak biztosítanak kollégiumi férőhe­lyet a tiszaligeti táborban. Ugyan­akkor fellendülni látszik a közét­keztetés. Egyre több éttermet, is­kolai konyhát üzemeltet ugyanis a közalapítvány, így már naponta 2200 adag étel talál vevőre. Mind­ezek nyeresége mire lesz elég, azt még nem tudni. De Bíró Árpád ál­lítja, hogy idén sem fog elmarad­ni a városi gyermeknap, meglesz­nek a kedvezményes nyári tábo­rok, és a karácsonyi rendezvényt is megtartják. T.J. Gyűjteményét a múzeumra hagyta Dr. Szepesházy Kálmán: egy közösséget illetnek a képek „Az ember annyit ér, amennyit egy közösségnek ad” — ezt tartja életfilozófiájának dr. Szepesházy Kálmán, aki a magyar kultúra napján vette át az idén első alkalommal átadott Rota­ry Mecénás-díjat. A 82 esztendősen is szellemi frissességgel megáldott nyugalmazott geológus minden ellenszolgáltatás nélkül mintegy százhúsz (több tíz millió forintot érő) képet adott a Damjanich múzeumnak. A díj átadása előtt kérdeztük az idős mecénást életéről és az adományozásról. Szepesházy Kálmánnak (balról) Szoboszlai Zsolt, a szolnoki Rotary Klub elnöke adta át a Mecénás-díjat, a Pogány Gábor Benő által ké­szített kisplasztikát fotó: m. j.- Panteista vagyok - árulta el ter­mészethez való viszonyát Szepes­házy Kálmán. - Apám is az volt, meg a nagyapám is. Egy kis felvi­déki faluban, a csodaszép Felső­balogban erdőmémökként és va­dászként dolgoztak, s valójában nem tudom, hogy én miért is nem követtem az ő példájukat. Talán, mert túl korán elkerült a család er­ről a vidékről, meg egyébként is, minden vadászaton a szarvasok­nak szurkoltam. Tízesztendős voltam, amikor a politika elzavart bennünket a „paradicsomból”, és Rimaszombatra kényszerültünk, ahol tulajdonképpen gyökértele- nek voltunk. Jómagam, a tanul­mányaim alatt az imádott tárgya­imra, a földrajzra és a természet­rajzra koncentráltam, így próbál­tam a szülőfalumat és annak kör­nyezetét napról napra visszacsa­logatni az emlékezetembe. Korán önállóvá lettem. Olyan pályát ke­restem, ahol a természettudo­mányokkal foglalkozhattam. A középiskolában remek tanáraim voltak, úgyszintén a prágai Károly Egyetemen is, ahol egy esztende­ig tanulhattam. A II. világháború előtt a fővárosban, a Pázmány Pé­ter Tudományegyetemen folytat­tam tanulmányaimat, egészen a tanári diplomáig, sőt a doktorátu­sig. Szerintem én sosem dolgoz­tam, a munkahelyeimen egész életemben a hobbimnak élhet­tem. Az ásványkőzettani intézet­ben tanársegéd voltam, majd tér­képező geológusként helyezked­NÉVJEGY tem el, és dolgoztam az olajipar­ban is, anyagvizsgálóként. Épp csak annyi pénzem volt mindig, amiből megéltem. Az egyetem kollégiumában fel­vidéki képzőművészekkel, töb­bek között Piádéi Jánossal, Zme- ták Ernővel laktam együtt, jártam velük a múzeumokat, a képtára­kat. Innen ered az a barátság, amely a képgyűjteményemet eredményezte. Ezek a srácok na­gyon szegények voltak, és akkor is, később is úgy próbáltam raj­tuk segíteni, hogy vásároltam tő­lük egy-egy képet. Aba Novák Vil­mossal is rajtuk keresztül ismer­kedtem meg. Ak- még majd­hogynem értékte­lennek tűnhet­tek ezek az álta­luk adott alkotá­sok, mégis csak gyűltek, gyűltek a szerény anya­gi támogatásért kapott képek, már alig fértek el a lakásban. De nekem azon felül, hogy örül; tem, ha kisegít­hettem a bará­taimat, a rajzaik és festményeik is ámulatba ej­tettek. Mindig mondogattam ne­kik akkor, amit ma is vallók: ezek a képek nem engem, hanem egy egész közösséget illetnek. így hát, életem vége felé közeledve elhatá­roztam, hogy a gyűjteményt a leg­megfelelőbb helyre adom. Végül is Aba Novák lányával, Judittal közösen határozva döntöttünk Szolnok mellett, hiszen édesapja is itt dolgozott sokáig. A közel százhúsz kép között számos felvidéki művész festmé­nye, rajzai, fametszetei találhatók meg, néhány Aba Novák-kép, va­lamint Csontváry Szarvasa. Biztos vagyok benne, hogy jó kezekben van a megyei múzeumnál a gyűj­temény, s most már én is nyugodt lehetek - nyilatkozott Szepeshá­zy Kálmán. MÉSZÁROS GÉZA Neve: Dr. Szepesházy Kálmán Született: Felsőbalog, 1919.10. 25. Végzettsége: Földrajz és természettudomány szakos tanár (Pázmány Péter Tudományegyetem, ma ELTE) kor Családi állapota: Özvegy, gyermektelen Akiknek küzdelem a tanulás Minden hetedik gyerek fejlesztő terápiára szorul

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents