Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-27 / 23. szám
XI HI HI 2001. Január 27., szombat MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL Közérzetünk ÁRPÁSI ZOLTÁN Kétszázhuszonöt év az unióig Szakemberek kiszámolták, hogy a jelenlegi beruházási ütem mellett több mint két évszázadra lenne szükség ahhoz, hogy az ország mintegy százezernyi középbirtoka kiváltsa a nagyüzemek jelenlegi termelését. Olyan, saját földtulajdonon működő, intenzív állattenyésztést folytató gazdaságokról van szó, amelyek az Európai Unióban a mezőgazdaság fő pillérét alkotják. Egy 30 tehenes gazdaság felszerelése 40-60 millió forintba kerül, a százezer kisbirtok helyzetbe hozása tehát 5000 milli- árdba. Ezzel szemben tavaly mindössze 22 milliárdot költöttek agrárinvesztícióra - erre mondták a hozzáértők, 225 év múlva utolérjük Európát. Ezek persze jóslatok, talán vitathatók is, de az már aligha, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt 10 év alatt úgy csúszott lefelé, mint sátortetőHelyzetük több mint reménytelen... ről az olvadó hó, az utóbbi három évben pedig valósággal zuhanórepülésbe kezdett az ágazat. Amíg a rendszerváltás idején évi 13-14 millió tonna gabonát takarítottunk be, tavaly mindössze 10-et. Ezen belül a búzatermés abszolút mélypontot ért el 1999-ben. A hektáronkénti hozamról nem is beszélve, amely a nyolcvanas években még a nyugat-európaival azonos szinten állt, ma pedig már az uniós átlag felét sem éri el. Ezzel párhuzamosan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is, a tíz év alatt háromnegyedük, mintegy 700 ezer ember veszítette el munkahelyét, s legalább 300 ezerre tehető azoknak a száma, akik kicsiny kis földjükből képtelenek tartósan megélni. Ha valaki tud számolni, könnyen beláthatja, a rendszerváltás óta eltelt tíz év alatt a magyar mezőgazdaságban - más megfogalmazásban: a vidéken - egymillióan veszítették el munkahelyüket. Akik maradtak, vagyis kis földjüket kaparják, ők sem jártak sokkal jobban, mert az egy főre jutó bérköltség az egyéni gazdaságokban épphogy eléri a havi 24 ezer forintot. Helyzetük több mint reménytelen, mivel az egy hektárnál kisebb területen gazdálkodók az Európai Unióban nem számítanak árutermelő egységnek, ezért nem kerülnek be a támogatási programokba. Nem kétséges, a közel egymillió kistermelőből 600-700 ezer földönfutóvá válik. Ezek után okkal merül fel a kérdés: mire fel beszél itt bárki is a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáról, ki és milyen alapon meri állítani, hogy az ágazat soha nem állt olyan jól, mint most. Erre kellene már egyszer végre valakinek választ adnia. Rapsicdömping (Folytatás az 1. oldalról) A hivatásos halőrök számát a rövidesen ellenőri vizsgát szerző mintegy 30 halász is növeli majd. A felügyelőség tapasztalatai szerint a rapsicok ritkán járnak magányosan, gyakran meglepően szervezett bűnszövetkezetek fosztogatják a vizek halállományát. Az efféle esetek megelőzése a másik oldal részéről is fokozott jelenlétet és szigort követel. Tavaly még így is előfordult, hogy egy egyedül intézkedő halőrt az orvhorgászok bántalmaztak. Donkó Péter kiemelte, a hivatásos halőrök a jogszabályok értelmében nem csupán vízparton ellenőrizhetnek. A halfogás eszközeivel „bevetésre kész” állapotban a víz felé tartó halász vagy horgász akár egy lakótelep közepén is köteles okmányát felmutatni. Ezen kívül az ellenőr ideiglenesen elveheti a szabálytalanul használt, vagy illetéktelen eszközt, amelyet azonban a bírság megfizetését követően a hatóság akkor is köteles visszaszolgáltatni tulajdonosának, ha az újbóli visszaélésekre ad lehetőséget. Talán ebből adódik, hogy a személyenként kétezertől 100 ezer forintig terjedő halvédelmi bírság ellenére a felügyelőség jó néhány szabálytalankodót visz- szaesőként tart nyilván. A „priusszal” rendelkezőkre persze a szervezett orvhalászokhoz hasonlóan magasabb büntetési tételek várnak, míg az apróbb kihágásokért általában az alsó határhoz közeli bírság megfizetésével és egyéves eltiltással vezekel a horgász. BUGÁNY JÁNOS Kedvező Ar, Kiváló Minőség »BÁBOLNA 'Rí" * . Fajtaválasztékunk: «■ ARBOR ACRES * BÁBOLNA TETRA-SL * TETRA-H * BÁBOLNA HARCO Múrkaboltjaink: 2220Telra-ci>rn Kft. Vases. Főu. 164. 'Tét: 29/350-341 m ■5.. Tel.: 70/3160-364 ■ 6000 Karácsonyi (Auláié Kccstanét, Ksrkápolyu. 12.*Tel.:76/4í!-023 > 5008 Szandafann Kft. Szabok, Kaiikásu. II.»Tel:60/379-082 • 6100 Kiskunfélegyházi Saposcsbefcolt, Kiskunfélegyháza, Külsópiac tér. •Tel.: 76/419-686 * 5300 Lajtos Lajos Karcag, Telep u. 2.-Tel.: 30/2188-806 Bábolna RT. Brojlertenyésztés 2943 Bábolna, Mészáros u. 1. Tel: 34/569-224, Tel: 34/569-392, Fax: 34/569-306 A hivatástudat tartja őket a pályán Nővérkék. Felváltva dolgoznak éjjelnappal, lázat mérnek, vért vesznek, ágytálat hoznak-visznek napi tizenkét órában, s mindezt mosolyogva teszik , megértőén és kedvesen. Munkájukat valójában csak akkor tudjuk értékelni, amikor arra kényszerülünk, hogy átlépjük egy kórházi kórterem küszöbét. Egészségügy Horváth Sdndomé 1967. szeptember l-jén lépett be első munkahelyére, a Hetényi Géza kórházba. Manapság már nem divat a „céghűség”, de ő azóta is a megyei kórház betegeit ápolja. Lassan huszonöt esztendeje a IV. belgyógyászat vezető szakápolója, azaz főnővére. Feladata az osztály ápolóinak irányítása, ellenőrzése, illetve természetesen a kórtermi munka.- Talán nagy szavaknak tűnnek, de a hivatástudat, az emberszeretet tart ezen a pályán. Annak idején, amikor az ápolói hivatást választottam, akkor is ezek vezéreltek. Igaz, akkoriban még nagyobb becsülete volt ennek a pályának, rangot jelentett ápolónőnek lenni. A mostani bérezés mellett viszont megértem, hogy a fiatalok más munkát választanak; könnyebbet, olyat, ami mellett több szabadidejük marad, s nem kell éjszakai műszakot, hét végi ügyeletet vállalni. Az én osztályomon amolyan régi gárda dolgozik, tíz-húsz éve ápoljuk már együtt a betegeket. Utánpótlás azonban alig van, kérdéses, ha mi nyugdíjba vonulunk, ki marad a betegágyak mellett.- Valójában miből áll a főnővér egész napi munkája?- Reggel osztályátadással kezdődik a nap, majd az adminisztratív feladatok következnek. Ezután jön a kórtermek rendbetétele, a betegek körüli tevékenység. Az utóbbi időben számos orvosi feladatot is átvettünk, jól felkészültnek kell tehát lennünk. Gyakorlatilag mi vagyunk állandó, közvetlen kapcsolatban a beteggel, így gyakran előfordul, hogy olyan dolgokat is megtudunk tőlük, amit az orvosnak nem mondtak el.- Akadnak-e visszatérő betegek, olyanok, akik többször is megfordulnak az osztályon?- Az angiológia - tehát az értan - a szakterületünk, ezért gyakran vannak krónikus betegeink, akik sajnos többször is kórházba kerülnek panaszaik miatt. De jóval több gondot okoznak az alkoholisták, hajléktalanok, akiket nemcsak gyógyítunk, ellátunk, de fel is ruházzuk őket, megszabadítjuk őket a rühatkáktól, a tetvektől. Az a legszomorúbb, hogy alig néhány hét múlva ugyanolyan állapotban kerülnek vissza.- Köztudott, hogy anyagilag már régóta nem becsülik meg az ápolók munkáját. Legalább a betegektől megkapják az erkölcsi elismerést?- Elsősorban az idősebbektől. Ők még tudják azt mondani, hogy köszönöm. A fiatalabbak már egyre kevésbé, inkább csak elvárásaik vannak.- Miként tolerálja a családja, hogy hétvégeken, ünnepeken is dolgoznia kell?- Már megszokták, beletörődtek. Most ugyan már csak nappalra járok, de amíg a gyermekeim kicsik voltak, bizony éppen abban az időben kellett három műszakban dolgoznom. Ők már felnőttek, három unokám mellett most várjuk a negyediket. A gyermekosztály szinte kis szigetet alkot a kórházon belül. A falakat színes gyermekrajzok teszik vidámabbá, játékok, mesekönyvek oldják a kórtermek ridegségét. Bár itt is a gyógyítás az elsődleges, a nővérkék, ha lehet, még mosolygósab- bak, mint a többi osztályon. És imádják a munkájukat. Nagyné Farkas Tünde és Bardócz Beáta a gyermekinten- zív osztály szakápolói. Nap mint nap súlyosan beteg kisgyermekekkel foglalkoznak, s ők maguk is édesanyák. Mindketten a Tiszapartiban végeztek, s közel tíz éve dolgoznak az egészségügyben. Tündének az volt az elsődleges, hogy gyermekekkel foglalkozhasson:- Mindenképpen gyermekek mellett szerettem volna dolgozni, így kerültem erre az osztályra. Itt valóban lehetőségem nyílik rá, hogy segítsek nekik. Szinte csodálom őket, hogy tűrik a fájdalmat, a különböző vizsgálatokat, beavatkozásokat. Szerintem a gyerekek a legjobb, leghálásabb betegek. Gyakran kapunk imbolygó, ákombákom betűkkel írt leveleket, karácsonyi üdvözlőlapokat, vagy éppen fotókat gyógyult kis betegünktől. S bizony nagyon nehezen tudjuk feldolgozni, ha egy-egy súlyos betegünket elveszítjük. Bea szintén hivatásának érzi az ápolói munkát.- Annak idején az egészségügyi munka tetszett meg. A gyermekintenzíven bizony szinte percről percre lehetőségem adódik rá, hogy segítsek valamelyik apróságnak, hogy jobban elviselje a fájdalmakat. De a munkánk nemcsak szigorúan vett ápolói feladatokra szorítkozik. Megpróbálunk minél többet törődni azzal is, hogy a gyerekek ne valami borzasztó dologként éljék meg, hogy ők most kórházban vannak. Mesélünk nekik, játszunk velük, s megpróbálunk minél vidámabbak lenni, hogy ők is azok legyenek.- Úgy gondolom, a betegek gondozása, ápolása mellett jelentős energiát kell fordítani a hozzátartozókra is, különösen ezen az osztályon.- Ez bizony így van, gyakran a hozzátartozókat nehezebb kezelni, mint a gyerekeket. Előfordul, hogy a szülők saját lelkiis- meret-furdalásukat vetítik ki ránk, s általában nehezen viselik, hogy tehetetlenek, hogy nem tudnak segíteni súlyosan beteg gyermekükön. Ha pedig jobban van, rögtön jönnek a rokonok, előkerülnek az édességek, a nehéz ételek. Persze vannak olyanok is, akik abszolút tolerálják, segítik a munkánkat. Az pedig természetes, hogy kis betegeink is jobban érzik magukat, ha velük lehet az anyukájuk.- Önök is gyakorló szülők, s természetesen előfordul, hogy megbetegedik a gyermekük. Ilyenkor a gyermekápoló vagy az édesanya kerekedik felül?- Sajnos voltam már olyan helyzetben, hogy a „másik oldalra” kerültem — meséli Tünde. - Megpróbáltam úgy kezelni a helyzetet, ahogy ápolóként én is szeretném, hogy a szülők viselkedjenek. Persze nem volt könnyű.- Szerintem minden egészségügyis kicsit hipochonderré válik ilyenkor — veszi át a szót Bea —, az összes lehetséges betegség mindenféle tünetét felfedezni véli a gyermekén. Aztán előfordul, hogy átesünk a ló túlsó oldalára, s már csak legyintünk, ha a gyereknek fáj a torka.- Számos súlyos betegséggel, égésekkel, sérülésekkel foglalkoznak egész nap. Hogyan lehet ezt mosolyogva, vidáman csinálni?- Ezt csak így lehet. Ha véresen komolyan vennénk minden pillanatot, lelkileg nagyon gyorsan kikészülnénk. így néha kiengedünk egy kicsit, de amikor szükség van rá, nagyon is odafigyelünk. SZILVÁSI Tünde és Bea szívesen játszik egy kicsit a kis betegekkel fotó: cs. i. A 13-as szerencsét hozott neki Megnyerte az országos balladamondó versenyt Vége az egyik megméretésnek, itt a másik - Zsuzsa most nyelvvizsgára készül fotó: mészáros A Martfűn lakó, de Szolnokon, a Vargában 10. d-s Gonda Zsuzsa különös ismertetőjele, hogy nagyszerű ballada- és mesemondó. Általános iskolás korában már egyszer országos első lett, és a minap ő képviselte színeinket Nagykőrösön, a 7. országos Arany János balladamondó versenyen. A háromnapos megméretésen az ország minden szegletéből, sőt a határon túli területekről is ötvenheten versenyeztek a helyezésekért. Lánytestvére kísérte el, aki már alaposan benne van a korban, hiszen 12 éves is elmúlt, és mellesleg megyei mesemondó versenyt nyert. Négy Arany-balladát kellett megtanulni: a Hídavatás volt a kötelező. Összesen tizenöten jutottak a döntőbe, köztük Zsuzsa is. Másnap a 13-as sorszámot húzta, és mivel nem babonás, bízott a sikerében. Pedig a Bánffy György vezette zsűri igen szigorú volt. Vége lett a versenynek és a tizenötből tizenketten különdíjakat vehettek át. Hárman maradtak ki, és a harmadikkal kezdték a végső sorrendet, majd a másodikkal folytatták. Akkor már gyanította, hogy nyert, hiszen csak az ő neve nem hangzott el. És valóban kiderült, Szolnokra, ületve Martfűre került az első hely. Ki tudja miért, de valami nagyon csípte a szemét, oda kellett nyúlni. Első díjként oklevelet és egy szép festmény, Bánffy színművész úrtól pedig szakajtónyi elismerést kapott. Ott voltak a szülei is, gratuláltak nagylányuk országos első helyéhez. Természetesen gratuláltak a suliban is, gratulált az osztályfőnök, de az igazgatói még várat magára. A felkészülésben Molnámé Büttner Mária tanárnő és az édesanyja segítette. Mert azt majdnem elfelejtettem közölni, hogy Zsuzsáéké afféle művészcsalád. Az édesapja táncos, a húga mesemondó, és anyuci is szerette, szereti a vers- és prózámon t. Azóta megint sorjáznak a hétköznapok: tanul, balett-tréningekre jár, ritkán moziba is eljut, a diákszínpadon is szerepel. A fiúk most takaréklángon lobognak nála, mert németből középfokú nyelvvizsgára készül, és 4,8-4,9 körüli félévi eredményt vár. És ugye ezek közül az eredmények közül egyet sem adnak ingyen, így Gonda Zsuzsának mostanság minden perce foglalt. p. sz. m.
