Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-04 / 3. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Január 4., csütörtök Majd mi fizetünk Az olajbizottság exelnökét a bíróság 1 millió 250 ezer forint megfizetésére kötelezte. Gondolná az ember, hogy ez vicc, de hát nem az, az igazságszolgáltatásban itt tartunk. Kit is marasztalhattak volna el? Konkrétumok, bizonyítékok nem voltak... Amúgy jól el voltak a parlamentben. Csinálták a cirkuszt. A választópolgárok érdekét úgysem tudják képviselni, nincs ötletük arra, hogyan lehetne az országot, a régiókat előbbre vinni, az emberek életét biztonságosabbá tenni. így marják egymást, ehhez értenek. Sajnálom Pallagot. Amúgy nagy megkönnyebbülés számomra, hogy vannak még jószívű emberek, mint például a Nógrádi, aki felajánlotta, hogy kifizeti Pallag helyett a büntetést. De még jobban tetszett az egyik képviselő ötlete, hogy fizettessék meg a lakossággal. Ez már igen! Átgondoltam a dolgot. Végül is miért ne! Hát nem a lakosság volt megrövidítve a szőkítésből be nem folyt adókkal? Hát nem a lakosság volt megrövidítve a Bokros-csomaggal, a jól fizetett politikusok (és nem politikusok) által felvett VIP-hitelekkel (közben az OTP sorra árverezte a kisfizetésűek és munkanélküliek panellakását, családi házát, mert nem tudták fizetni az egyoldalúan megemelt kamatozású hiteleket)? Ha mindezt a lakosság kibírta, miért ne fizethetné meg választott politikusai kiadásait is? Újabban rajzolódik egy másik bizottság körvonala a munka nélküli politikusok számára: meg kellene állapítaniuk, van-e elég pénze a képviselő házaspárnak villájuk felépítésére. Mert mi másért alakulna a bizottság? Akármit is tartalmaz a vagyonnyilatkozat, az törvénybe nem ütközik. Előre látom a vizsgálódás végét, amikor kiderül majd: a házaspár nem volt elég körültekintő, alábecsülték az építés költségét - s előáll majd valaki az ötlettel: fizettessük ki a lakossággal. Mi meg fizetünk. Már hozzászoktunk. ______ BORSÁNYI JÁNOS, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az eset csak egy a sok közül Nem egyszer, nem kétszer megtörtént velem, és másokkal is, hogy a reggeli csúcsforgalomban az út szélén maradtunk, amikor a 24-es buszra várakoztunk — írja olvasónk a Széchenyi-lakótelepről érkezett levelében. — Amikor megláttam, hogy a kérdéses sofőr vezeti a buszt, előrementünk, hogy az első ajtón kíséreljük meg a felszállást. Mivel ez lehetetlen volt, mert a lépcsőn is álltak, megkértem a buszvezetőt, nyissa ki a középső ajtót, ám ő többszöri kérésre sem tett ennek eleget, kinyitotta helyette a legutolsót, ahol szintén a lépcsőn is álltak. így mi ott maradtunk a megállóban, a kislányom pedig késve ért az iskolába. Úgy gondolom, hogy az autóbusz nem a sofőr magántulajdona, és szívességet sem tesz nekem azzal, hogy felenged a buszra. Annak árát én előre kifizetem, amikor minden hónapban megveszem több ezer forintért a drága bérleteket. A reggeli csúcsidőben visszaélni a helyzettel és másokat akadályozni kötelességei teljesítésében, akár ilyen módon is, minősíthetetlen. Szabó István, a Jászkun Volán Közlekedési Részvénytársaság vezérigazgatója az eset nyomán elmondta: Szolnok közösségi közlekedésének szervezésében különös hangsúlyt kap a Széchenyi-lakótelep ellátottságának kérdése. A több mint húszezres lélekszámú városrészből iskolába és munkába igyekvők tömege szinte egyszerre indul el úti célja felé. A zsúfoltság a reggeli csúcsforgalomban elkerülhetetlen, csillapítására a ’80-as években alkalmazott lépcsőzetes munkakezdés jelenthetne megoldást, azonban ez a nagyvállalatok felbomlása miatt megvalósíthatatlan. Az „első ajtós felszállását a részvénytársaságot megillető jogos bevételek beszedése érdekében vezették be. Az elmúlt évek igazolták a módszer alkalmazásának létjogosultságát, azóta a bliccelő utasok száma jelentősen csökkent. A nagy forgalmú megállókban az utazás gördülékenyebbé tétele érdekében az autóbusz-gépkocsivezetők kivételt tesznek, eltérnek az első ajtós módszertől, ha azt a forgalom nagysága is indokolja. Levélírónktól a kellemetlenségért elnézést kérve arról is tájékoztatott bennünket a vezér- igazgató, hogy a hasonló eset ismétlődésének elkerülése érdekében intézkedett. ■ E régi képen (balról jobbra) Szép, Selmeczi, Horváth, Balogh, Kiss, Szűcs Sándor és Varga látható A település legidősebb polgárát köszöntötték Jászjákóhalma legidősebb polgá- ját, a szolnoki Biber Dorkát érte ra a kilencvennyolc éves Csipe Jó- az a megtiszteltetés (az elszárma- zsef. Józsi bácsi élete nagy részét zott jákóhalmiak ugyanis szá- tanyán élte, talán ennek is kö- mon tartják a község eseményeit, szönheti hosszú életét. A szüle- és ha tehetik, velünk vannak), tésnapja alkalmából rendezett hogy átadhatta a jókívánságokat kis ünnepségen a Jászjákóhalmi- és a szép virágcsokrot, ak Baráti Körének legifjabb tag- fodor istván febenc Szemesnek áll a világ A legtöbb településen végéhez közeledik a lakóházak árvíz okozta sérüléseinek helyreállítása. A károsultak megsegítéséhez sokan, sokféleképpen járultak hozzá. Hihetnénk, hogy most aztán mindenki becsülettel kivette részét az ország nagy bajából. De mi már csak olyanok vagyunk, hogy mindenben a saját hasznunkat lessük. Szemesnek áll a világ! Az omladozó házfalak között élőknek nem volt könnyű kőművest találni, így aztán tó is használta egyik-másik mester az alkalmat. Egyezséget ajánlott, mondván: elvállalja például egy 300 ezerre becsült kár helyreállítását 250 ezerért, de számlát csak 130-ról ad. Az üzlet megköttetett, más választás nem lévén. Ennek következménye akkor érett be, amikor a számla az önkormányzathoz került, s tisztázódott, hogy a hivatal csak az azon szereplő összeget veheti figyelembe. A valótlan adatok miatt ráadásul a rohammunka garanciális tételei is csökkentek, hiszen azok hiánytalanul nem igazolhatók. Nem kétséges, hogy a vállalkozói „etika” labirintusában eltévedt egyszerű embernek hamarosan újabb bajokkal kell majd szembenéznie. HOMOKI BÉLA BEMUTATKOZTAK. Sikeres bemutatkozáson vannak túl a szolnoki Városi Kollégium 5. számú tagintézetének új lakói, a legifjabb gimnazisták. Az intézmény diákságának szórakoztatására vidám jelenetekből, versekből, táncból és zenéből összeállított műsor önfeledt szórakozást nyújtott minden jelenlévőnek. ____________________________________________________________________________(AMATŐR FOTÓI • • Üde zöld mezők, fátyolos árnyak A táj kunszenti festőjének kiállításáról Kunszentmártonnak ezernyi pótolnivalója van. Adottságai miatt a többségnek csak szerény életet biztosít, sok szempontból elmaradott, a fennmaradásért küszködik, azonban rendelkezik néhány olyan jellemzővel, amelyek értékesek, rangot adnak neki, kiemelik a hasonló települések sorából. Ez pedig a múltja, elbűvölő természeti fekvése, környezete a Körössel, a holtágakkal, a gátakkal, ártéri erdősoraival, szépséges központi városképével, gyönyörű és büszke nagytemplomával. Ezt az értéket gazdagítja a város képzőművészeti csoportja is, amelynek tagjait mindez a látvány és a hozzá fűződő érzelem készteti alkotásra. Kevés olyan város létezik, ahol a lélekszámhoz viszonyítva annyi tehetséges, termékeny, összetartó és jó baráti közösséget alkotó képzőművész élne, mint itt. A kunszentmártoni alkotóközösség lelke, irányító-szervezője, mentora, valóságos titkos tanácsnoka Tóth János, akinek kiállítása a művelődési házban a közelmúltban nyílt meg. A kunszentmártoni születésű alkotó ma már nyugdíjas pedagógusként éli mindennapjait, de aligha van olyan kunszenti, aki ne ismerné őt, hiszen harminchárom évig állt a katedrán, ez idő alatt több generációt bocsátott útjára. Tóth János találkozása a festészettel még a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdődött. Művei 1955 óta szerepelnek nyilvánosság előtt, hazai bemutatkozásain túl Erdélybe, Németországba, Angliába, Franciaországba és Kaliforniába is eljutottak képei. A most megrendezett kiállítás harmfnc alkotást mutat be. Amint egy gondolat, egy érzés megszületik és alkotásban utat tör magának, azt is megköveteli, hogy megnyilatkozzon, megmutatkozzon, hiszen az alkotó azért hozza létre, hogy embertársainak felmutathassa, mintegy megajándékozva őket egy- egy szép, értékes hangulattal, gondolattal, hogy elgondolkodtassa őket és véleményre késztesse. A látványok szépsége, finomsága, drámája jelenik meg a bemutatott képeken. Az üde zöld mezők, a meleg napsütései, titkokat sejtető, fátyolos árnyékai, párás távolai, kontrasztos, eleven színei, tüzes alkonyatai, világító okhoz, természethez fűződő, napraforgói, folyópartjai, fény- azokból ihletet merítő alkotásai- effektjei, sorsokat termő virágai val tiszteleg nem csak egy kerek különlegesen hatnak ránk. esztendő, a kétezredik, de egy évTóth János életében kitüntetett század, a XX., sőt egy lezáruló évhelyet foglal el e kiállítás, hiszen ezred előtt, egy termékeny alkotó év évszak- _________________séra Erzsébet Nekem is van összeállításom Az elmúlt évben számos, ma mái sporttörténeti érdekességnek számító téma kapott helyet az olvasói r nekem is van egy összeállításom. E - szerint a legjobbak voltak: Horváth i Ferenc (Kolbász), Cselényi György rovatban. Többek között arról is olvashattunk, kik voltak az elmúlt évtizedek (vagy inkább évszázad) legjobb - szolnoki születésű - futballistái. Sportszerető ember lévén kapusok: Csabai János (Gimi) Szűcs Sándor (Pulyka), Selmecz János (Csízik), Szekeres József Tasi János, Bujáki László (Kada) Zsemlye József, Czigony István Mondok István (Istenpista; köny vet írt a Labdarúgás magas művé szete címmel), Lazányi Péter, Csá bi József, Rozmis Mihály védők Szántó József (Kumpli), Drapp Mi hály, Kolláth Ferenc (Kotyem) Horváth István (Csibi), Sárkány Já nos (Cigány), Kolesáncki Zoltár (Kufu), Csató Ferenc, Horváth Já nos (Kajla), Baricza György csatá . rok; Wéber Lajos (Lala), Móré Já nos edzők. A legjobb szolnoki - é; egyben magyar - védő, vélemé nyem szerint, Szűcs Sándor volt. Természetesen ennyi idő távla tából nehéz volna megmondani kik és hányszor voltak liga-, ama tőr, vasutas-, ifi-, B- vagy magyaj A-válogatottak, de egy biztos: futballistáinkkal szégyent nem val lőttünk. Kívánom, hogy a XXI század is adjon legalább ennyi jé futballistát, a szurkolóknak pedi£ azt, hogy leljenek sok örömei kedvenceikben. _______________ID. SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK Kö zéleti „bántalmaim” Igen, a közélet egy újabb ártalomként lépett fel nálam, és károsítja egyébként is kimerült idegeimet. Hogy miben nyilvánul meg? Képtelen vagyok végighallgatni és végignézi a parlamenti közvetítéseket, ahol - tisztelet a kivételnek - a sárdobálás, hazudo- zás, egymásra mutogatás az uralkodó módi. Elviselhetetlennek tartom annak az egyébként labilis erőfölénynek a fitogta- tását is, melynek birtokában megszegjük a törvényeket, felrúgjuk a ránk hagyott szerződési kötelezettségeket. Ez a mentalitás kísértetiesen visszaidézi „aZ állam én vagyok” közismert középkori francia királyszlogent. Idegesít az egyre többször lelepleződő korrupció is, legyen az zsarolás, hatalommal való visszaélés, kacsalábon forgó kastély építése vagy nos nem érezni. Innen az látszik, hogy iparunk színe-java nem magyar tulajdon többé, és szemünk láttára omlik össze mezőgazdaságunk. Ezen még az sem segít, hogy a földgolyó túlsó felére járunk tapasztalatcserékre. Engem már az sem lepne meg, ha a sok festett délibábtól övezve újabb sikerbomba gyanánt meghirdetnék a kenguru és a kacsacsőrű emlős honosítását és háziasítását. Ideje lenne stílust váltani, s az ígéretek teljesítéséhez erőteljesebben hozzáfogni. _________________BOGNÁR JÓZSEF, SZOLNOK eg yéb, ügyeskedéssel elért gyors gazdagodás. Közéleti tisztaságunk mára, enyhén szólva, elszennyeződött. Lehet, hogy a makrogazdaság ott fönt már növekedési pályán jár, de ennek eredményét itt lent sajA közéletünk, enyhén szólva, elszennyeződött IMMMttlMMMMMMNMNMNNNmNMNNIMNNNMNMi i
