Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-02 / 282. szám

93 39999 ■,399939'* 999399' 9399999' 399999 33999'* J 399933­999999 93399993999 399993339''*'',99999 33333333 WB* ä m. 41 i l f INFLÁCIÓS ELŐREJELZÉS. Az őszi fordulók végén nem árt leszögezni, hogy valahol a labda­rúgó is ember, csak a pályaválasz­táskor nagyon kicseszett magá­val. Amúgy - akárcsak mi, mind­annyian - szeret és gyűlöl, gyer­mekeket nevel, és a sápiját a fején hordja, reggel álmosan ébred, és este szidja a tévéműsort. Keseré- des magyar sors az övé - egyedül avval a kurva labdával akadnak gondjai. Ám örülni azt nagyon tud! Ha gólt lő. Levegőben félfordulattal kapásból zamek, avagy a hátáról véletlenül pattan be a laszti, egy­Gólöröm remegy. A gólöröm ugyanaz. Az entellektüel játékos befelé örül. Üvöltve rohanni kezd, mezét a fe­jére húzza, karjaival repülőt for­máz, berreg és vijjog, végül a ki­állt izgalmaktól csöndesen maga alá vizel. Az utcák gyermeke, a hajdanvolt grundkirály ellenben nem szab gátat vulkánként feltö­rő érzelmeinek. Lendületből föl­szalad a pályát övező kerítésre, V- betűt mutat a szolid Aryan Army- transzparens felé, örömében lefe­jeli az alacsonyabbik partjelzőt, majd elrohan egészen a legköze­lebbi csehóig, és bedob két felest. A művésziélek merőben más­képp örül. Ő azonnal sírva fakad hanyatt dobja magát a gyepen, és kitárulkozva várja végzetét. Most picit ő Bovaryné is, de csitt, már jönnek a többiek, őrjöngve vetik rá magukat: ne, ne, ne . . . még, még, még! A vérprofi hüvelyk- és mutató­ujját egymáshoz dörzsöli, kérdő tekintete összefonódik a tribünön szambázó klubelnökével, gatya- korcában megszólal a mobiltel- csó: a Sampdoriától keresik, ám ő tud nemet mondani... a Nyíregy­házának. /WÉB Él A nehézfiú A környéken mindenki tudott arról, hogy az idősebbik Vendics fiú mostanában tarkóra gyúr. 134 kiló volt hajadonfőtt, mégis két figura kísérte őt éjjel-nappal, vállról indítható bézbólütőkkel, szó szerint értsd: mindenhová. Ugyanis az idősebbik Vendics fiú nagy dobásra készült... Veszélyesen élni, idézte mor­mogva Nietzschét azon a ködös hajnalon, amikor odaült a szá­mítógép elé. Azután csönd, csu­pán azok a sejtelmes súrlódá­sok, cikkanások és pityegések. A bézbólütősök úgy tízpercen­ként hüsitörlővel végigsimítot­tak az idősebbik Vendics fiú gyöngyöző homlokán. Dél tájban, amikor a Közpon­ti Főbank háromszoros védelmi rendszerén áthatolva eljutott a New York-i referens személyi kódjáig, picit megremegett a szája széle. Ugyanis Piriké gépe nem volt bekapcsolva. Mivel Piriké, kezében két kif­livel és egy gyümölcsjoghurttal a büféfolyosón hallgatta Krapu- lákné előadását arról, hogyan készíti el a párolt padlizsánt fér­jének, annak a gyomorideg véz­na kis Krapuláknak. Az idősebbik Vendics fiú a képernyőn futó órát figyelte: pil­lanatokon belül zár a Chase Manhattan, ő pedig képtelen to­vábbítani az utasítást. Még öt másodperc, négy, három, kettő, egy, zéró... Az idősebbik Vendics fiú las­san fölállt a számítógép mellől, és hátranyúlt a vastagabbik béz- bólütőért. Még akkor is tört és zúzott, amikor a kommandósok rávetették magukat. A rendőrau­tóban is tiszta gyomorideg volt, pedig nem is ismerte a Krapulá- kot. /WEBE/ FALKAVEZÉRVÁLTÁS. Mindennek a krónikások az okai Interjú Kun László királlyal Egy kiadós vacsora és lefekvés után még lapozgattam egy kicsit Magyarország történetét, de a könyv hamar kiesett a kezemből, és elaludtam. Álmomban egy kaf- tános, csúcsos süvegű férfi jelent meg, akiről azonnal tudtam, hogy nem más, mint IV. László király, akit Kun Lászlóként is emleget­nek a történetírók.- Felség - mondtam -, ha már ilyen szépen összetalálkoztunk, föltennék néhány kérdést, ugyan­is most éppen...- Ki vagy? - kérdezte bizalmat­lanul.- Újságíró - feleltem, majd lát­va, hogy a dolog nem világos szá­mára, hozzátettem: - Olyasmi, mint régen a krónikások.- Hah! - A kardjához kapott. - Minden bajnak a krónikások az okai!- Hát bizony, felségednek nem volt jó sajtója, az szentigaz. Példá­ul emlegettek valami háremet...- Hazugság! - toppantott a ki­rály. - Felfújták, eltúlozták! Az a három faros, bögyös kun fehér- nép nem nevezhető háremnek, csak Ladomér esztergomi érsek terjesztette ezt, hogy eláztasson a pápánál.- Ha már a kunokról van szó, azt is írják a krónikák, hogy felsé­ged nemigen törődött az ország dolgaival, hónapszám a kunok sátraiban mulatozott.- Hát a királyt nem illeti meg egy kis szórakozás? De nem is igaz, hogy nem törődtem volna az ország dolgaival. Megvertem Ot­tokár cseh királyt, megalapoztam a Habsburg ház hatalmát...- Lehetne vitatkozni, hogy ezt jól tette-e felséged, ám inkább be­széljünk arról, hogy 1285-ben be­hívta a tatárokat, akik azután föl­perzselték Pestig az országot.- Ellenem támadtak a főurak, hát ugye, védekeztem. Ez az or­szág érdeke volt. Meg tudom ma­gyarázni...- Inkább arról beszéljen felsé­ged, hogyan történt az a kiátko­zás.- Ladomér esztergomi érsek pikkelt rám. Zsinatot hívott ösz- sze, és kiközösített az egyház­ból. Pedig én megígértem, hogy megváltozom. Az nem volt igaz, hogy visszatértem volna a po­gánysághoz a kunok között. Csak a hazaáruló ellenségeim terjesztették, akik mindig is ron­tották az országimázst a pápá­nál, és azért lobbiztak, hogy ne csatlakozhassunk a keresztény Európához.- Felséged olyan nagyon akart csatlakozni?- Akartam, de persze tudtam, hogy a keresztény Európán kívül is van élet.- Ezt azonban az egyház nem méltányolta, mert keresztes had­járat indult felséged ellen 1289- ben.- Én mindig jót akartam, de fél­remagyarázták a tetteimet. Mindennek a krónikások az okai.- Most azonban meglesz az elégtétel, hiszen Jász-Nagykun- Szolnok megye szobrot akar állí­tani felségednek a pusztaszeri emlékparkban.- No, ez derék! Látszik, hogy karakán vitézek vannak arrafelé. De azért legyenek résen, mert le­het, hogy a szobrom miatt keresz­tes hadjáratot hirdet ellenük is az esztergomi érsek.___________**. MIT HOZ A MIKULÁS?- PRÓBÁLJANAK BETLEHEMEZNI, talán az majd segít a helyzetükön.- MONDTAM, hogy csak a cipődet kell kitenni az ablakba! ROHANÓ IDŐ. - Az nem a régi veterántársad, papa, hanem a Mikulás. Lányok, telefonon — Halló, itt az Ördöngös Őzikék.- Csókolom! Tessék mondani, a néninek rosszlánynak tetszik lenni?- Ejnye, fiacskám! Honnét szerezted meg a telefonszámun- kat?- A zapukám noteszéből. Ő is mindig ezt a számot hívja, ha a zanyukám nincs itthon.- Azonnal tett le a kagylót! Neked még egyáltalán nem való az ilyesmi...- Milyesmi?- Hogy velem telefonozz. Ki­csi vagy te még ehhez.- Azt a néni csak gondolja. Én a Kovács Zsófival is szokok tele­fonozni, pedig ő már harmadi­kos. — Az lehet. De én mindenféle malacságot mesélek a férfiaknak. — Tessék nekem is mesélni, naaa... A három kismalacról.- Nem bánom. Egyszer volt, hol nem volt... — Bocs, de most leteszem. Csókolom! — Miért teszed le?- Mert hazajött a nővérem, és bezárkózott a szobájába.- Na és?- Tetszik tudni, a telefonszex­nél sokkal izgalmasabb a peep- show. ___________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents