Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-16 / 294. szám
2000. December 16., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYE Nézőpont A csúcstartó Egy igazi csúcstartó mond búcsút hamarosan az Orbán-Torgyán polgár kormánynak. Járai Zsigmond ugyanis nyugodtan pályázhatna a Magyar Guinness rekordén címre, ha a köz- szolgálati televízió évekkel ezelőtt nem szüntette volna meg Rózsa György Leg, leg, leg című műsorát. A bársonyszéket a Nemzeti Bank elnöki posztjára cserélő bank- és tőzsdeszakember előtt - ha nem is emberemlékezet, de a rendszerváltoztatás óta - nem akadt pénzügyminiszter, akinek nevével volna fémjelezhető négy esztendő, azaz egy választási ciklus minden költségvetése. —,-----------------------,,--------------------Járainak ez sikeN em keserítette Járni életét sem taxis blokád, sem az ország tudjuk, ő egyszerre rpmp két év büdzséjét al- reme kothatta meg. ............... Ráadásul Járai a „ leghosszabb hivatali életű első pénzügyminiszter” címre is igényt tarthatna. A tárca első embereként az Antall-kormánnyal esküt tevő Rabár Ferenc fél esztendeig ült a parlamenti patkó első sorában, igaz a Horn- kabinet első pénzügyi vezetője, Békési László sem sokkal „melegítette” tovább a széket. Mitől lett Járai rekorder? A sors hozta így, vagy tudott valamit, amit elődei nem? Tény, sokkal nyugodtabb időszakban ült a bársonyszékbe. Neki nem keserítette életét sem taxis blokád, sem az ország fizetésképtelenségének réme. Ugyanakkor sikerült ötvöznie Rabár szakértelmét és Békési politikusságát. Mert mi más magyarázná, hogy az elmúlt majd három esztendő legvitatottabb pénzügyi kérdéseiben - elődeivel ellentétben - rendre államtitkára szólalt meg helyette mind a parlamentben, a mind a nyilvánosság előtt. Ez persze Varga Mihálynak is jó iskola lehetett, így a miniszterelnök minden bizonnyal nem véletlenül szemelte ki Járai utódjául Karcag és térsége országgyűlési képviselőjét. Mert ha végigtekintünk a kormányon, akkor láthatjuk, a választások közeledtével a Fidesz igazi frontembereiből szinte senki sem ül bársonyszékben, csak a legnagyobb párt pénzügyi szakértőjének számító Varga. Igaz, neki — úgy tűnik — korábbi főnökénél is kevesebb dolga lesz. Nem kell majd vitatkoznia adókulcsokról, különböző ágazatok támogatásról szakszervezetekkel, munkáltatókkal és ellenzékkel. De csak látszólag könnyű a feladat! Neki jut ugyanis az a háládatlan feladat, hogy végrehajtson egy olyan pénzügyi tervet, melynek alapját képező főbb gazdasági adatok megbecslésére valószínűleg még a delphoi jósok sem vállalkoztak volna. Hiszen tavaly az infláció mértékében és a GDP növekedésében is melléfogtak a kormányzati szakértők. Persze a költségvetési törvény is csak egy jogszabály, amit ha kell, lehet módosítani, akár jövőre is. Ezt azonban aligha nézné jó szemmel az az Európai Unió, melynek kapuján a lehető leghamarabb szeretne belépni az ország. Igaz, Varga Mihály bármit is tesz, már nem lehet Guinness- rekorder. Hacsak 2002-ben nem a Fidesz alakíthat kormányt. Elnök jegyző A politikamentes szakmai szer- vezetnek az elkövetkező öt esz- A Jegyzők Országos Szövetségé- tendőben lesz első embere a törnek elnökévé választották meg vényesség jászberényi felvigyá- nemrégiben dr. Forgács Istvánt, zója. Jászberény jegyzőjét. _________________________bc» fiz etésképtelenségének Karácsony a hajléktalanszállón kor eljön a várva várt pillanat - ismét csak a kicsikhez hasonlóan —, a boldogságba némi csalódás, civakodás is vegyül. Az utca az más. Ott senki sem tud családias hangulatot teremteni, ezért akit csak lehet, a szeretet ünnepére beinvitálnak az ünnepi rendezvényekre, vendéglátásra. Imre hivatásnak tekinti ezt a munkát. Idén is maga kérte, hogy december 24-e délutánján a lakókkal lehessen. Karácsony. Egy ünnep, amely a világ minden táján ugyanazt az üzenetet hordozza — Jézus és a szeretet üzenetét. Karácsony. Egy szó, amelyről a legtöbb embernek az ajándékozás, a fenyőfa feldíszítése, a meghitt, ünnepi fénybe öltözött percek emlékei jutnak eszébe. Ez az a karácsony, amelyet mi ismerünk. Ám az az ünnep, amelyet a mindenüket elvesztett, az emberi lét perifériájára sodródott emberek az utcán vagy a hajléktalanszállókon élnek át, az valami egészen más. Horváth Istvánná a szolnoki Humán Szolgáltató Központ Hajléktalan Segítő Szolgálatának vezetője. Ilyenkor, a hideg évszak bekö- szöntével egy maroknyi kis csapat élén újra és újra harcba száll a fedél nélkül maradottak életéért. Mert a téli hidegben valóban a hajléktalanok élete a tét. A fagyhalál, a hontalanok legfenyegetőbb réme könyörtelenül rátalál az utcán rekedt, leromlott fizikai állapotú emberekre. Ők tizenhatan naponta közel kétszáz rászorulón próbálnak segíteni a legkülönbözőbb szolgáltatásokat nyújtva. Mire az első fagyok megérkeznek, rendszerint a város összes átmeneti szállójára ki lehetne tenni a „megtelt” táblát, s ez a segítőkre is megnövekedett terheket ró. A zsúfoltságon a nappali melegedő és a krízisszálló megnyitása is alig enyhít valamit. Ettől függetlenül előbb-utóbb mindenének szorítanak helyet, aki beké- retkezik. Sokan azonban önszántukból maradnak odakint. Egy részük a szállókon uralkodó farkastörvényektől fél, a többiek az ottani kötöttség és szabályok elől menekülnek. Számukra egyetlen segítség marad: az utcai szociális munkás, aki rendszeresen meleg teával, élelemmel és gyógyszerrel látja el a rászorulókat. Ilyenkor persze nincs ünnep, nincsen pihenő, állandó a készenlét. A vezető állítja: már megszokták, hogy'a karácsony egy részét is a munkahelyükön töltik. Szerinte aki ezt a hivatást gyakorolja, annak a segítségnyújtás tudata, az elkínzott arcokon megjelenő öröm legapróbb szikrájának látványa jelenti az igazi ünnepet. S ez akkor is így van, ha mindany- nyian tudják, a hajléktalanok magánya karácsonykor a legfájóbb, és ezt elfeledtetni nem, legfeljebb ideig-óráig elviselhetővé tenni lehet. Szécsi Imre most a nappali melegedőben teljesít szolgálatot. Az utcai szociális munkás szerint a szálló lakói ilyenkor olyanok, mint a gyerekek. Mindenki találgatja, milyen ajándékot kap, mi lesz az ünnepi menü. Aztán amiszor keserű emlékekkel átitatott pillanatait. Ám a bőség nálunk sajnos csak egy két napig tart, és azt követően a lakókra újabb végeláthatatlan ínséges hónapok várnak. Ilyenkor gyakran eszembe jut: milyen jó volna, ha mindezt a sok ételt és ajándékot az egész évre elosztva, apránként kaphatnánk meg. Szécsi Imrétől kora délután veszek búcsút. Amikor este visszatérek, a nappali melegedőt már átrendezve, krízisszállóként látom viszont. Néhány új arc is akad, az egyik lakót, Pataki Józsefet megszólítom. Bár eleinte szabadkozik, végül mégiscsak beszélni kezd. Lassanként kiderül: valaha gépésztechnikusi végzettséggel középvezetőként dolgozott. Ám a rendszerváltás előtt elvesztette az állását, és ezzel pármagába forduló. Öt-hat év után már saját magában keresi a hibát, és belátja, ami történt, azért nem csak a körülmények okolhatók. Azt mondják, egy kutya életében egy év hét emberi évnek felel meg. Ha ez így van, akkor a hajléktalanságban töltött esztendők legalább háromszorosan számítanak. Ebben nincsen egy pillanatnyi önfeledt öröm sem. A hajléktalanok fokozatosan elveszítik a jövőbe vetett hitüket, élni akarásukat. Én valahogy mindig megpróbáltam a felszínen maradni. Nyáron alkalmi munkákat keresek, strandra járok, télen pedig hetente kétszer beülök a könyvtárba, és körbeveszem magam olvasnivalóval. Ma már bor helyett is inkább gyümölcsöt veszek, tudatosan igyekszem megőrizni az erőmet, mert úgy érzem, lelkileg Tálán nem is gondolunk rá, hogy emberek élnek körülöttünk, akik így töltik a szeretet ünnepét. képünk iuluszthAció — Megszoktam már, hogy közöttük vagyok. Többnyire beszélgetünk, tévézünk vagy játszunk. Az előbb éppen bundáskenyeret sütöttem nekik — mondja. Mivel feleségem, gyermekem nincsen, még nem érzem akkora hiányát, hogy ilyenkor otthon legyek. Igaz, azelőtt a karácsonyfa díszítése és az ünnepi előkészületek nálunk is már reggel elkezdődtek, de amióta a szolgálatnál dolgozom, a szüleim is beletörődtek, hogy csak késő délutántól lehetünk együtt. Az ajándék- és ételosztáshoz egyébként is elkél minden hadra fogható ember, mert ezt szinte lehetetlen zökkenő- mentesen és lehetőleg mindenki megelégedésére megszervezni. Az elmúlt években egyre több civil szervezettől érkezik valamiféle adomány, és ez valóban boldogabbá varázsolja az ünnep sokhuzamosan feleségétől is elvált. Aztán összecsaptak feje fölött a hullámok. Annak idején a Tószegi úton megnyílt átmeneti szálló első lakói közé tartozott. Azóta hosszú idő telt el, ám ő nem adta fel a küzdelmet egy egyszerű, de önálló emberi életért.- Amikor valaki hajléktalanná válik, a hétköznapi életbe visszavezető szálak elszakadnak. Iszonyú szenvedések árán kell megtanulnia addig elképzelhetetlen körülmények között létezni. Én már ismerem a hajléktalanság fokozatait. Az első év a legborzalmasabb. Elveszetten bolyongani egy ismeretlen világban társ, információ és a legapróbb segítség nélkül. Ilyenkor még hangos az ember. Dicsekszik, hogy azelőtt milyen jól ment neki, és mindenért másokat okol. Aztán ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre csöndesebb, is csak így vagyok képes elviselni a sorsomat. Persze nekem is voltak hullámvölgyeim, de mindig jött egy pillanat, amikor felálltam, megborotválkoztam, és újra nekivágtam. A tél nagyon nehéz. Ilyenkor csupán a karácsony hoz cseppnyi színt az életünkbe. Bár ezt is mindenki különböző módon éli meg. Én várom az ünnepet, de legbelül azt kívánom: bárcsak a szentestével véget is érne. Az a néhány óra szép és méltóságteljes, ám a többit a régi emlékek már elviselhetetlen kínlódássá változtatják. Azért most is örülök a karácsonyi készülődésnek. Nem is annyira az ajándékok miatt, sokkal inkább azért, mert érzem, hogy gondolnak ránk. Tudom, december 24-én az az ünnepi babgulyás kicsit melegebb, kicsit csípősebb, kicsit jobb ízű lesz, mint máskor... bugányjános Hatalmas fenyvesek között élek Ez a rövid beszélgetés egy kedves és hangulatos ünnepség után született. A Verseghy Ferenc Gimnázium tanulói, egészen pontosan a 9. c hívta meg Bessenyei Ferencet, a nemzet színészét, megannyi klasszikus szerep emlékezetes megformálóját, és fogadták őt péntek délelőtt az iskola könyvtártermében magyarosan, színes programmal, és halmozták el kérdéseikkel. — Hogy érezte magái a fiatalok között? — Nagyszerűen, mondhatni felségesen. Boldog vagyok, hogy itt lehettem ezek között a tündérek között. Nem is tudom, hogyan találtak rám, hogyan jutottam az eszükbe? — Meglepte talán a fogadtatás? — De mennyire! Megható volt, ahogy felkészültek belőlem. Kedvességükkel a karácsonyt, a kis Jézust, a szeretetet, a .melegséget hozták el nekem. Ilyen fogadtatásban talán még soha nem volt részem. — Manapság ritkábban hívják? — Édesem, nem is szívesen mozdulnék én már ki a tanyámról, ahol asszonyom „rabságában” élek; kutyáim, macskáim társaságában.-Na és a lovai? Úgy tudom, szereti őket.- Szeretem. Az élet lovon a legszebb, de ma már ritkán ülök nyeregbe. Meghalt kedvenc kislo- vam is. Most majd én következem. Valamikor húsz lóval kezdtem, mára csak három maradt. A többit eladtam, drága a zab.- A színház, nem hiányzik?- Az igen, nagyon, az az én igazi szerelmem. De az, amikor még az emberi méltóságról lehetett a deszkákról is beszélni, ez a mostani merőben idegen a számomra. Egy-egy este ugyan még játszom a József Attilában, a vak öreg Pósalakyt a Légy jó mindhaláligban, de azt is csak azért, mert egy tisztességes embert kell megformálnom benne. Persze az sem az igazi már.- Mi az, ami miatt oly idegennek érzi ezt a világot?- Minden, de leginkább az erkölcsi dögvész, amely pusztít bennünket. Nem társadalmat nevelnek itt, hanem csupán csak fogyasztókat. Ezért is sajnálom ezeket az aranyos fiatalokat, mi lesz belőlük, ha nem vigyázunk rájuk.- Különben magával elégedett?- Amit elvárt tőlem az élet, úgy érzem, elvégeztem becsülettel. Negyven éven át szolgáltam az emberi szellem méltóságát, tisztaságát. Gondolkodni tanítottam akkor is, amikor ez annyit jelentett, mint másként gondolkodni, Galilei, Széchenyi és a többiek... Nagyon jó volt élni, csak megöregedni, azt nem volna szabad, mert az rettenetes.- Távol mindentől, a világtól, nem unalmas?- De az, mégis örülök, hogy nem kell részt vennem benne, mert mit látok a televízióban is! Mocskos viccelődőket, ugyanazokat, vannak vagy húszán, és ki-ki mondja ocsmányságait, ki a derékon felülit, ki a derékon alulit. Borzasztóan bosszant.- Közeleg a karácsony...- A karácsonyt nagyon szeretem, tiszta szép dolog. Ezek voltak mindig a legszebb ünnepeim. Pedig volt, amikor a fára se dísz, se cukor, se más nem jutott. Szegények voltunk, mégis olyan szép volt.- Most milyen lesz? Hogyan ünnepel?- Hogyan? Hatalmas fenyvesek között élek, nincs annyijjyertya, hogy elegendő lenne telerakni ágait. Ók az én karácsonyom, velük, közöt- tük ünnepelek. És nemcsak ilyenkor... _______v^u.
