Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-09 / 262. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2000. November 9., csütörtök HMfll Kilátás a gigantra? A szolnoki Széchenyi-városrész- ben harmincnál több óriásplakát van. Ez önmagában nem hír, sőt azt sem lehet eldönteni, ez sok vagy kevés. Mint mondják, a média után a gigantposzterek a legnépszerűbb „hírhordozók”; országút mentén, közterületeken, házak-tanyák dü- ledező romjainak áldásos takarójaként és szép házak, zöld növények bújtatójaként egyaránt megtalálhatók város- és országszerte. Hogy miért ragad tollat, akinek jogi szempontból sok köze nincsen az ügyhöz? Azért, mert olyan helyen is telepítik, ahol az embereket zavarja. Mint például a mi lakókörnyezetünkben. Szolnok polgármestere ezen nyáron díjazta a Széchenyi-vá- rosrész egyik virágos erkélyét, ugyanezen ház előtt pedig egy néhány négyzetméternyi „zöldet”, amivel a sivár panelrengetegben élő emberek kömyezet- szépítő serénykedését jutalmazta. Ez történt az egyik napon. Röviddel ezután a ház sarkánál lévő másik kicsi zöldterületecskét eltakarva óriási tacepaót „ültettek”. A munka sietős lehetett, mert amíg a hivatalban utánanéztem a szóban forgó építmény engedélyének (nem találtak ilyet erre a helyre!), addigra már el is készült mű. Sajnálatos, hogy Botár Imre út 2. számú ház lakóit senki nem kérdezte meg, akamak-e gigant- posztert! De legfőképp a földszinti lakók sajnálják, akik ablakaikból ezután már nem látnak messzire! Igaz, hogy az említett földdarabka nem képezi a tulajdonunkat, de itt élünk, és úgy gondoljuk, környezetünk milyensége nem mellékes. ________________JUHA« JÓZMP, 1ZOLNOK H ANGVERSENY A TEMPLOMBAN. Nagy sikerű hangversenyt adott a közelmúltban a kőtelki római katolikus templomban a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus. A közel egyórás műsor nagyszerű élménnyel gazdagította a főleg általános iskolásokból álló szépszámú közönséget.___________________________(amatőr fotói K ész átverés Pár héttel ezelőtt hirdetésben olvastuk, hogy burgonyavásár van egy szolnoki magánkereskedőnél. Férjemmel felkerekedtünk, hogy bevásároljunk a kilónként ötven- forintos áron adott, úgymond téli tárolásra alkalmas burgonyából. A zsákokat mi magunk vittük a helyszínre, ott mérték bele a portékát más-más raktárhelyiségekből válogatva. Néhány nappal ezelőtt a zsákokat kibontottuk, hogy az esetlegesen sérülteket kiválogassuk az egészségesek közül. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a háromzsáknyi burgonya alkalmatlan téli tárolásra, mind sérült, heges, fertőzött. Azóta is várjuk hogy belép hozzám mosolyogva a kereskedő, és hoz három zsák egészséges krumplit meg egy üveg pezsgőt - utóbbival együtt koccintanánk a békességre, mert én értem a viccet, hiszen a nyugdíjam is nevetséges. írom ezen sorokat azok nevében is, akik téli tárolás helyett szeméttárolásra kényszerültek a burgonyavásár alkalmával. ___________________P. JŐZMRHÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Újraéltük a gyermekkor csodáit Elnémult a pacsirtadal, puszta lett a tájék. Elszorult szívvel idézte fel a verssort az a hatvannégy „homokis” öregdiák, akik közel fél évszázados találkozójukra jöttek össze régi iskolájuk egykori helyén. Az együttlétet azonban mégis csak a boldogság uralta, hiszen sokan az ötvenes évek óta most látták egymást újra. Meg- hatottan öleltük egymást, fogtunk kezet, s azóta is gyönyörködünk az Ausztráliából hazalátogatott iskolatársunktól ajándékba kapott orchideában, amelyből minden hölgynek jutott egy. Együtt örültünk a tanyasi iskolákról szóló „Pacsirtadal” könyvsorozat első két kötetének, várva a harmadik megjelenését is. Egykori tanítóink közül Lakatosné Tamási Erzsiké volt velünk. Egy napot töltöttünk együtt. Átéltük ismét gyermekkorunk csodáit, majd elköszöntünk szűkebb szülőföldünktől s régi, megsemmisített tudásvárunktól. _____________________________T. BOLDQÁRNÉ, MEZŐTÚR A diplomácia követei is voltak Abádszalók a Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, Laki Kálmánnak szobrot állíttatott. Örömmel értesültem erről, még ha a híradásba csúszott is egy apró pontatlanság: a világhírű biokémikus profesz- szor ugyanis nem abádszalóki, hanem szolnoki születésű. Ez természetesen semmit sem von le a szobrot állító település tiszteletre méltó erőfeszítéseiből, hogy méltóképpen emlékezzék meg a magyar és nemzetközi tudományos élet kiemelkedő alakjáról, hiszen családi gyökerei révén oda is kötődik. Ugyanakkor sajnálatos, hogy Szolnok leghíresebb szülöttének nevét egyetlenegy, városunkról szóló kiadvány vagy emlékhely sem őrzi, a közvélemény nem ismeri. Laki Kálmán kutató pályája a szegedi egyetemen kezdődött, ahol mint diák, kapcsolatba került az ott működő Szent-Györgyi Albert professzorral, akivel élete utolsó napjáig együtt dolgozott. A Nobel-díjas tudóssal a közös munkával eltöltött évtizedek alatt a munkatársi kapcsolat barátsággá fejlődött. Laki professzor alkotó módon vett részt századunk nagy biokémiai felfedezéseiben. Marandót alkotott a véralvadás, az izombiokémia, a quantumbiokémia és a rákkutatás területén is. A történelem nehéz éveiben is ember maradt. A német megszállás alatt bujkálnia kellett. Kevesen tudják, hogy a két tudós politikai szerepet is vállalt annak érdekében, hogy hazánk kilépjen a második világháborúból. Kállai, az akkori magyar miniszterelnök megkérte Szent-Györ- gyit, hogy tudományos előadások céljából menjenek Isztambulba. Itt találkozott az angol nagykövettel, akivel közölte: országunk különbékét szeretne kérni a szövetségesektől. Ez a terv nem sikerült, mert az angol nagykövet titkára német kém volt; Hitler órákon belül tudott Szent-Györgyiék küldetéséről. Példaképül állítottuk-e valaha is saját nagyjainkat? Abádszalók mindenesetre példát mutatott városunknak is, hogyan lehet megbecsülni a megyénkből származott fiainkat, akik cselekedeteikkel és tudásukkal az egyetemes haladást szolgálták. Arra, hogy ez a szellemiség Szolnokra is jellemző legyen, még vámunk kell. Hiszen nem kapott kellő támogatást a közgyűléstől még az a javaslat sem, hogy utcát nevezzenek el két XVII. századi szolnoki tudósról, Szegedi Kis Istvánról és Geleji Katona Istvánról, akik munkásságukkal és tehetségükkel nem csak itthon, hanem a világban is nagy megbecsülést vívtak ki. PR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Sokba került a karfiol Nyugdíjas vagyok, és mert nagyon be kell osztani azt a kis pénzt, minden este pontosan felírom, mennyivel megyek másnap vásárolni. A közelmúltban a piacon jártam, és vettem egy egész karfiolt. Az ára 203 forint volt. Hogy egyszerűbb legyen visszaadni, az ezerforintosom mellé adtam még hármat apróban. Állok és várom a visz- szajáró 800 forintot, de az eladó ! nem mozdul. Szó szót követ, mire az árus kivesz a kasszából egy kétszázast, bizonyítandó, hogy én azzal fizettem. Igazam nem lett, és később sem, amikor visszamentem a stand tulajdonosához, igen csúnyán beszéltek velem. Ezt a standot elkerülöm, hiszen annyi kedves ember árul még a piacon. Tanulságképpen viszont ajánlom minden hozzám hasonlónak: mielőtt átadja a pénzét, a saját érdekében mondja be, milyen címletűt tart a kezében, nehogy úgy járjon, mint én. ________________SZ. N. J„ SZOLNOK Íg y is lehet Lám, így is lehet halottainkra emlékezni! Mint ahogyan mindenszentek napján a lapban megjelent jegyzet üzente nekünk: könnyek nélkül, bennünk élő emlékekkel. Köszönet a szerzőnek, hogy ebben a furcsa világban, amikor csak a fájdalom telepszik ránk a sok teher miatt, a szépet akarja láttatni velünk. Ezért igyekezzünk az életben egyre több örömet szerezni, hogy legyen mire emlékezniük a maradóknak, ha mi eltávozunk... ___________MOLNÁR FKRgNCHÉ, SZOLNOK A kedvesség is gyógyít Az ember nyugdíjas korára akaratlanul is sok betegséget szed össze. Bajainkkal választott háziorvosunkhoz fordulunk, aki felírja nekünk a gyógyszereket, és tanácsokat ad életmódunk okos megváltoztatására. A legtöbb beteg ezt meg is fogadja. A rendelőből a patikába megyünk, ahol kisebbfajta stresszt élünk át, hogy vajon mibe is kerül mindez nekünk. Én a Magister- be járok, ahol mindig barátságosan fogadják az oda betérőket. Egy megnyugtató kedves hang, a kérdésekre adott válaszok, a jó tanácsok oldják a feszültséget, s ilyen légkörben még a fizetendő számla is elviselhetőbh. Az ember még a bajairól is megfeledkezik. Egy figyelmes, törődő háziorvos és egy kedves gyógyszerész már fél gyógyulás... _________________PIKŐ KÁROLY, SZOLNOK A pénz és csillogás világában Nem mindennapi gyakorlat kezdődött a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola 13/A/C osztálya idegenforgalmi és közgazdasági ágazata diákjai számára, amikor Olaszországon keresztül útnak indultak, hogy meghódítsák a francia Riviérát. Az első, buszon töltött éjszaka után a felkelő nap sugarai már Jesolo tengerpartján köszöntöttek bennünket. Az apartmanok elfoglalása után hajóra szálltunk, hogy felfedezzük Olaszország gyöngyszemét, Velencét, ahol az idegen- forgalmis diákok szolgáltak hasznos és érdekes információkkal a város történetéről. Másnap megérkeztünk Franciaországba. Tra- yas-ban már várt a szállásunk. Kedves fogadtatásban és bőséges vacsorában részesültünk, majd pedig konyhai szolgálat következett, ugyanis a szállásért cserébe némi kisegítő munkával tartoztunk. A munkával töltött idő kitűnő nyelvgyakorlatnak bizonyult, mert az alkalmazottak barátságosak és mindenekelőtt kíváncsiak voltak Magyarországra és az itt élő embereibe. A vezetőség rendkívül segítőkészen nyújtott útmutatást a világ egyik turisztikailag legfejlettebb régiójáról, természetesen franciául, amit a gazdaságis csoport fordított magyarra. Ä következő nap reggelén kezdetét vette Franciaország felfedezése, Gourdon, Tourette sur Loup és Éze megismerése volt a napi program. Ezek az apró települések egy-egy kis ékszerdobozhoz hasonlóak, amelyeknek minden sarkában valami gyönyörűséges meglepetés található. Az egyszerű, de mégis megkapó falvak után másnap ámulva figyeltük a cannes-i pompát, fényt és csillogást. Mivel a Riviérán még javában tombolt a nyár, nem tudtunk nemet mondani a csábító cannes-i strandnak, úgyhogy a sztárok kézlenyomatainak és a filmfesztiválok palotájának megtekintése után a csoport birtokba vette a tengerpartot. A fürdőzés után Nizzába látogattunk, ahol az óvárosrészben bolyongva rég elmúlt időkben érethettük magunkat. A pénz, a siker és a hírnév világa tárult szemünk elé, amikor másnap Monacói, és ezen belül is Monte Carlót kerestük fel. Milyen is ez a turisták ezreit vonzó érdekesség? A válasz nagyon egyszerű: mint a filmekben. Szédítő gazdagság, ami egy ideig érdekes ugyan, de később émelyítő. Mindemellett eszményi szépsége szemet gyönyörködtető. Áz utolsó francia város St. Tropez volt. A szakadó eső ellenére érdeklődéssel sétáltuk végig szűk utcácskáit. Trayas-ban, mielőtt megváltunk volna a szívünkhöz nőtt kis szállásunktól, még engedélyeztünk magunknak egy utolsó lubickolást. Szomorúan vettük tudomásul, hogy bizony minden jónak és szépnek vége szakad egyszer, de mielőtt még visszatértünk volna a szürke hétköznapokba, Olaszországban megcsodáltuk Shakespeare hőseinek otthonát, Veronát. Innen már tényleg egyenesen hazafelé vezetett az utunk, ami összességében fárasztó 32 órát jelentett, ám ez a fáradtság eltörpült az élmények sokasága mellett. A DIÁKOK Laki Kálmán (balról) Szent-Györgyi Alberttel
