Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-30 / 280. szám

7. OLDAL IBM 2000. November 30,. csütörtök Repülők karácsonya A Veterán Repülők Szolnoki Egyesülete negyedik alkalommal (december 15-én este) rendezi meg a repülők karácsonyát, melyre szeretettel várja az aktív és a szolgálatból már kivált repü­lőket, ejtőernyősöket, azok csa­ládtagjait, s mindazokat, akik ro­konszenveznek ezzel a szép hi­vatással. A rendezvény a vacsora után műsorral és szilveszteri elő­zetes mulatsággal folytatódik. Je­lentőségét növeli, hogy az est be­vételét a szolnoki repülőemlék­mű kivitelezésére fordítják. Rész­letes információval szolgál Si­mon János százados (tel.: 06-20- 9150-019, este 56/414-514); Kiss László elnök (tel.: 06-30-2497- 049, este 56/378-082). December 1-jétől munkanapokon 17 és 19 óra között a Hemo portáján is kapható információ. _________■ J ubilál a megyei nyugdíjas-egyesület Tíz évvel ezelőtt alakult meg me­gyénk nyugdíjasainak kulturális és érdekvédelmi egyesülete. Az alapítóktól - Dénes Páltól és Sá­rost Bélától — Ferencz Tibomé vet­te át a vezetői posztot, s töltötte be hosszú éveken át. Kezdemé­nyező készségének és az elnök­ség támogatásának köszönhető­en szép eredmények fémjelzik az elmúlt évtizedet. Gondoljunk csak a Kohón felállított Petőfi Sándor-Szendrey Júlia páros szoborra vagy a szépkorúak évenkénti szavalóversenyére. A nevezetes évfordulót ünnepi klubvezetői üléssel köszöntik. Er­re a rendezvényre december 12- én, délelőtt kilenc órai kezdettel a megyeháza dísztermében kerül sor. ■ A Tyúkanyó aranygyűrűje Egy amatőr művészeti csoportot ábrázoló fotón a szereplők karéjában látható Gya­log Lajosné. Saját képmására mutatva de­rűsen jegyzi meg: — Középen ott a Tyúk­anyó. Képletesen értve nagyon talá­ló az önironikus megjegyzés, hiszen a mezőtúri városi nyugdíjasklub száznegyven tagja köréje gyűl, az ő szavá­ra figyel. S ennek immár tíz esztendeje. Azóta ö a klubve­zető. A számára jeles évfordulót emlékezetes események övezték. Megbecsülésük jelé­ül aranygyűrűvel ajándékoz­ták meg a klubtagok. A város vezetői pedig „Mezőtúr Város Szolgálatáért” díjjal tüntették ki. Hiába igyekszem saját ma­gára terelni a szót, mindunta­lan visszatér az általa szere­tett közösséghez, a városi nyugdíjasklubhoz. Örömmel újságolja: - Göröngyös út után eljutottunk odáig, hogy a sokszínű belső élet mellett tizenhat nyugdíjasklubbal tartunk kapcsolatot. Mosta­nában Kunhegyesre, Tisza- kécskére, majd Martfűre láto­gatunk. Decemberben pedig mi fogadjuk a kunhegyesie- ket és az öcsödieket. A mezőtúri nyugdíjasok is sokszor szerveznek kirándu­lást. Legutóbb Hollókő, Pa- rádsasvár, Eger nevezetessé­geivel ismerkedtek. Amikor azt kérdezem Gyalog Lajosnétól, hogy klubvezetői munkája során mi jelentette számára a legnagyobb örömet, így válaszol: — Talán az augusztusban rendezett regionális nyugdíjas-találkozó. Hét klubot láttunk vendé­gül a strand területén. Zsíros kenyérrel vártuk őket, ebédre meg pásztortarhonyát kaptak. Na­gyon jó volt a hangulat. Klubvezetői tevékenységének vezérlő eleme: - Az idős embereknek egy jó szó mindennél többet ér. Persze az is igaz, hogy száznegyven ember között nehéz igazságot tenni. Ezért val­lom: mindenki előtt nyitva van a klub ajtaja, de aki nem tud beilleszkedni a közösségbe, annak a kifelé vezető ajtó van nyitva. ______________■ G yalog Lajosné a „Mezőtúr Város Szolgálatáért” di) átvételekor. Mögötte dr. Bagdán Piroska polgármester (beküldött fotó) Virágzik a „Kék Ibolya” Nem számít, tél van vagy nyár Nevükhöz méltón egyszerű, szerény, mégis (vagy talán éppen ezért) közkedvelt, ha­gyományőrzésre vállalkozó emberekből áll a zagyvaré- kasi „Kék Ibolya” amatőr művészeti együttes. A művé­szeti ágak közül a népdalt és a néptáncot művelik. Vezetőjük Fekete Gábomé, „me­nedzserük” pedig a sosem nyug­vó, mindig újra törő Földes Imre. A néptánccal Koncsek Erzsébet, a népdallal Hajmann Béla foglalko­zik. A „vezérkart” azért illeti osz­tatlan dicséret, mert az idősebb korosztályhoz tartozó emberek szépérzékére, áldozatvállaló lel­kesedésére alapozva igen szép eredményeket értek el az együt­tessel. Csupán vázlatosan említve ezeket: népdalkörük kétszer nyert Arany Páva Díjat, az egri népzenei gálán rádiófelvétel ké­szült róluk, s a kárpát-medencei népdalkörök országos találkozó­ján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának különdíját kapták. Néptánccsoportjuk rend­szeresen részt vesz a két országos nyugdíjas-egyesület kulturális fesztiváljain. Az egyik alkalom­mal a fesztivál diplomáját vehet­ték át. A megyei nyugdíjasok Ki mit tud? vetélkedőjén három eset­ben léptek fel. Produkciójukat mindig nívódíjjal jutalmazták. A Tiszafüreden minden évben meg­rendezett országos nyugdíjas­fesztiválon kétszer szerepeltek. Kilencvennyolcban a fesztiváldíj mellé harmincezer forintot kap­tak, ami igen jól jött, hiszen nem az jellemző rájuk, hogy dúskál­nak a pénzben. Az idén október­ben, a nyugdíjasok országos Ki mit tud? vetélkedőjén, ahol me­gyénket mellettük a homokiak és a berekfürdőiek képviselték, a legmagasabb elismerést jelentő díszoklevelet vehették át. A Kék Ibolya megcáfolta azt a régi mondást, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájá­ban, hiszen október 18-án a Jász- Nagykun-Szolnok Megyéért Díj­jal tüntette ki a megyei közgyűlés. A rékasiak az együttesük újjá­szervezése óta eltelt hét év alatt mintegy hatvan településen sze­repeltek. Tavaly októberben len­gyelországi meghívásnak tettek eleget, mégpedig az ottani újsá­gok szerint lenyűgöző sikerrel. A távlati együttműködéssel kecseg­tető meghívást viszonozták a ré­kasiak. Formálódóban van szá­mukra egy májusra időzített fellé­pés Erdélyben, a Hargitán. Kevés amatőr művészeti cso­portról mondható el az, ami a ré- kasiról, hogy színészekkel együtt léptek fel. A Zagyvarékason- szü­letett Serfőző Simon által írt két darabban is szerepeltek a debre­ceni Csokonai Színház művészei­vel együtt. A szereplőgárda gerin­cét mindkét esetben a Kék Ibolya adta. Földes Imre az egyik darab­ban tizennégy színben lépett fel. Aktivitására egyébként az is jel­lemző, hogy már kétszer vett részt Szigligeten népzenei tábor­ban, s az ott megismert népdal­csokornak köszönhetően nyerte el népdalkörük az Arany Páva Dí­jat. A fellépésekhez természete­sen meg kell teremteni az anyagi feltételeket is. Szerencsére többen méltányolják a Kék Ibolya erénye­it. Hathatós segítséget kap az együttes Iváncsik Imrétől, a térség országgyűlési képviselőjétől, a ré- kasi Béke Mezőgazdasági Szövet­kezettől, a Ramexától és Kurucz László vállalkozótól. A sikerek természetesen öröm­mel és büszkeséggel töltik el az együttes tagjait. Közülük mégis sokan vélik azt, hogy azért az a legfontosabb, hogy minden héten egyszer együtt, felszabadult jó­kedvvel múlatják az időt. Pali, a Jolly Joker Korára való tekintettel in­kább a Pali bácsi titulus il­letné, de széles körű isme­rősi berkeiben baráti gesz­tusként csak úgy emlegetik: a Dénes Pali. Ismerősei pe­dig százszámra akadnak, hiszen évtizedeket töltött el megyénk kulturális életé­ben. Pályafutásának sorsdöntő élmé­nye volt a gyermekkor. Az Oros­háza melletti Szentetomyán ne­velkedett. Az a falu arról volt hí­res, hogy Juszt Zsigmond földbir­tokos jóvoltából ott működött az ország egyetlen parasztszínháza. Az ottani inspiráció hatására ke­rült a Színművészeti Főiskolára. Egy nyári művészeti gyakorlaton „beleszerelmesedett” a népmű­velői munkába, amihez nyugdí­jazásáig hű maradt. Volt járási, majd városi kultúr- ház-igazgató Jászberényben. A bevételi terv túlteljesítése révén tanácsi támogatás nélkül építet­ték fel a szabadtéri színpadot. Később a megyei tanács művelő­dési osztályára került, majd ki­lenc évig a szakszervezeti könyv­tárat vezette. Azután a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődé­si Ház munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig. Pályafutásából adódóan rengeteg újítás, kísérlet volt az osztályrésze. Szavaiból az derül ki, hogy a nyugdíjazás nála sem jelent tét­lenséget, sőt: - Azóta még több a munkám. Tíz évvel ezelőtt kezdeményeztem a megyei nyugdíjas-egyesület meg­alakítását. Tapasztaltam ugyanis, hogy az állami in­tézmények képtelenek arra, hogy kielégítsék a nyugdíja­sok rendkívül sokszínű, szerteágazó kulturális igé­nyeit. Mivel korábban húsz évig foglalkoztam a nyugdí­jasklubok módszertani munkájával, volt bőséges tapasztalatom és személyes kapcsolatom az egyesület létrehozásához. Szerintem a közösségi lét számtalan öröm és boldogság forrása. Az egyén boldogulását nem segíti a magány, inkább konfliktusokat okoz. Egy ideig a megyei egyesület titkára, s az országos elnökség tagja is volt, majd átadta a stafé­tabotot. Négy-öt évvel ezelőtt kezdeményezte a Magyarok Vi­lágszövetsége megyei szerveze­tének megalakítását. Szűcs Fe­renc elnök mellett ott — szavaival élve - „afféle másodhegedűs”. Titkos vágyuk, hogy tagjaikkal körbejárják a szomszédos orszá­gok magyarlakta területeit, s igyekeznek a külhoni magyarok életét, kultúráját a hazaiakkal jobban megismertetni. Szabad­kai látogatásuk biztató előjel eh­hez a feladathoz. Dénes Pál megszervezte az utazók klubját is. Azt mondja er­ről: - A nyugdíjasklubok munka­tervének elkészítésekor tapasz­taltam, hogy mindig felmerül a kérdés: hová menjünk kirándul­ni? A kevés pénz azonban határt szab mindenféle szándéknak. Ez késztetett arra, hogy a klubokból kiemeljük az utazni szándékozó­kat, és külön foglalkozzunk ve­lük. Az utazók klubjának több, or­szágos érdeklődésre számítható terve van. Az például, hogy kü- lönvonatokat szervezve ismer­kedjenek hazánk városaival. Nyughatatlan, a munkát so­sem letevő ember. Most is újabb célért munkálkodik: - Időszerű lenne egy olyan közösséget létre­hozni, amely a magyar filmek megszerettetésével foglalkozik. December 5-én lesz az első ilyen célú összejövetelünk a Tisza Filmszínházban. A szolnoki szü­letésű Bayer Ilona tévés szemé­lyiségnek egy Párizsban élő fes­tőről készült, Kősárkány című filmjét tekintjük meg, majd be­szélgetünk a film alkotóival. Ezt a kezdeményezést szeretnénk foly­tatni. Remélem, lesz érdeklődő, s kialakul a filmbarátok közössé­ge­Buzgalma öröklött tulajdon­ság, de nemcsak az: — Azt hi­szem, munkálkodásom mozgató­rugója - többek között - az, hogy gyakran van sikerélmé­nyem. Egy év alatt huszonhárom he­lyen tartottam — tiszteletdíj nél­kül — irodalmi előadást nyugdí­jasoknak. Hajdúböszörményen és más helyeken is mondták, hogy nagy élményt jelentett szá­múiba. Ilyenkor szárnyat kap az ember. Ugyanez mondható el az orosházi baráti körről, melynek szeptemberi ülésén a polgármes­tertől a városi címer ezüstből ké­szített, kicsinyített mását kap­tam. Pedig Orosházán nem is dolgoztam évtizedekig a népmű­velésben, nem úgy, mint Szolno­kon... Dénes Pál Pedagógiai díj 1922-ben bekövetkezett haláláig vasható róla: „Érdemesebb tan- Nagy Kálmán igazgató-tanító állt ügyi munkás alig állhat az egyház a mezőtúri református iskola ta- szolgálatában”, nítótestületének élén. A korabeli Életcéljáról ez olvasható a Me- források fennkölt szavakkal idé- zőtúr és Vidéke című újság 1922. zik munkásságát. A „presbyteri február 5-i számában: ....egy cél g yűlés” 1922. február 3-án kelt lebegvén mindig szemei előtt: ref. jegyzőkönyvében például ez ol- iskoláinkat minél magasabb szín­vonalra emelve, a gyermeki lélek vallásos, hazafias, értelmes, töké­letes kiképzése által becsületes, önzetlen és munkás fiúkat s leá­nyokat nevelni az egyháznak, ha­zának.” Napjaink református in­tézményeinek sem lehet alapve­tően más célja. Érthető, hogy a Mezőtúri Református Általános Iskola és Diákotthon igazgatója egyetértett Nagy Kálmán unoká­ja, Nagy Zsolt nyugdíjas fotóri­porter kezdeményezésével, és az­zal karöltve pedagógiai díjat osz­tó alapítványt hozott létre. A pe­dagógiai díj egy Györfi Sándor szobrászművész által készített (s a mellékelt fotón látható) bronz­plakettból, oklevélből és az ala­pítványi tőke hozadékából áll. A díjat először Nagy Kálmán halálá­nak évfordulóján, január 29-én adják át. Három szakkört vezet Jó volna egyszer megfejteni annak a titkát, hogy sok nyugdíjas a megérdemelt pihenés helyett miért buz- gólkodik, miért végez ilyen-olyan munkát még ak­kor is, ha anyagi gondok nem késztetik erre. Végzi a dolgát hivatástudatból, valami belső késztető erő­ből. Ilyen ember a tiszaföldvári, hetvenhat éves Ré­vész Benjáminná is, aki három helyen vezet hímző­szakkört: Mezőtúron, Martfűn és Tiszaföldváron. Mások ilyen korban már „itt fáj-ott fáj” hivatko­zással rokonaikat sem nagyon látogatják, nemhogy mindenféle időben zötykölődjenek a szomszéd vá­rosokba közlekedő buszokon. Hatvannyolcban kapta az első oklevelet. A „C” kategóriájú szakkörvezetői tanfolyam elvégzése után lett szakkörvezető. Oklevelek, nívódíjak fém­jelzik munkáját. Megnyilatkozásai szerint „a kézi­munka a legjobb gyógyszer, megnyugtatja a lelket”. A szakköri foglalkozások pedig felvidítják, kizök­kentik a szürke hétköznapokból. S az sem utolsó szempont, hogy munkáikkal szép élményt szerez­nek másoknak. E cél vezérelte a földvári szakkör tagjait akkor, amikor elhatározták, hogy egy-egy hímzésüket a művelődési házban felállított vitrinbe adják._____________________________________■ Révészné egyik szép munkája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents