Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-29 / 279. szám
2000. November 29,. szerda 7. OLDAL Sorokban MEGSZONDÁZTÁK. Szeptern berbert a Magyar Turizmus Rt. megbízásából a Szonda Ipsos a felnőtt lakosságot reprezentáló, ezerfős telefonos kérdőíves felmérést készített a Tisza-tavi Regionális Marketingigazgatóság kérésére. A kutatás választ keresett arra, hogy milyen a felnőtt lakosság viszonya a Tisza-tó- hoz, illetve hogy terveznek-e jövőre nyaralást a tónál, és mivel töltenék ott az időt. Hangsúlyos részét képezte a kutatásnak a Tiszán történt szennyezések hatása. Az előzetes adatokból kiderült: annak ellenére, hogy csupán 2 százalék jelölte meg távolmaradása okaként a szeny- nyezéseket, „csak” 47 százalék tervezi itt jövőre az üdülést, illetve a tó felkeresését. A legfőbb utazási motiváció továbbra is a fürdőzés, valamint a vízi sportok űzése, de sokan jelölték meg a horgászatot, a természetjárást és a madármegfigyelést is. A mintavétel szerint a legkeresettebb szálláshelynek a kempingek mutatkoznak. Az adatokból kiderül az is, hogy a Magyar Turizmus Rt. „A Tisza él” kampánya sikeres lehetett abból a szempontból, hogy a hazai látogatókat nem rettentették el a szennyezések, a vendégéjszakák csökkenésének sokkal inkább oka volt a nyár eleji rossz időjárás, a korai iskolakezdés, valamint az is, hogy a magyarok nem eléggé informáltak a Tisza- tavi üdülési lehetőségekről. ÚJ PARKOLÓK. Abádszaló- kon hamarosan befejeződik a községi parkolóberuházás harmadik, legnagyobb üteme. A település egyik legforgalmasabb utcáján, a Szent István körúton így legalább ötven autó tud majd egy időben és kulturált körülmények között parkolni a jövőben. RAJZOS SIKER. Figyelemre méltó eredményeket értek el Tiszafüreden a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulói azon a Japánból útnak indított rajzpályázaton, melynek felhívására 200 ezer pályamű érkezett a világ minden tájáról. A Magyarországon kiadott 12 ezüstplakett egyikét ugyanis az 5. c. osztályos Czinege Ibolya nyerte, míg a 4. c-s Susányi Gábor és Katona Adrién, illetve a másodikos Bamaky Barbara révén 22 bronzplakettből három került Füredre. SZALAGTŰZÉS. A tiszafüredi Hámori András Műszaki Szak- középiskola és Szakképző Intézet idén végző tanulói az elmúlt hét végén tartották szalagtűző ünnepségüket. A hagyományteremtő céllal az iskola névadója születésnapján megtartott esemény külön érdekessége volt, hogy az intézményben először tűztek szalagot azon tanulóknak, akik az intézmény története során elsők között szerezhetnek szakközépiskolai érettségit az idei tanév végén. Az oldalt készítette: Percze Miklós Ahonnan a daru útnak indul Idén készült el a cég történetének egyik legnagyobb terméke. A 40 tonna teherbírású és 800 tonna összsúlyú óriáskonténer-darut a spanyolországi Cartagena kikötőjében - képünkön - helyezték üzembe Tiszafüred ' Egy olyan városban, ahol a rendszerváltó évek szinte kivétel nélkül felszámoltak minden nagyobb munkahelyet, különleges jelentőséggel bírhat minden egyes pénzkereseti lehetőség. így még akkor is nagy becse van a település legnagyobb foglalkoztatója - no persze csak az ön- kormányzat után — címnek, ha ezen titulus gazdája néha nehézségekkel küszködik. Mindezekkel együtt úgy néz ki, hogy a volt hajó- és daru- gyár területén - innen közel 1300 ember vált munkanélkülivé - ma 180 munkással és alkalmazottal dolgozó Tegép Kft. sikerrel zárja az idei évet, s reménykedve kezdheti a 21. századot is. A kft. ügyvezetője, Kiss Attila ottjártunkkor ugyanis elmondta, hogy jó minőségű termékeikkel nemcsak a régi üzleti partnereiket tudták megtartani, de újakat is szereztek. Ezzel együtt a Tegép piacainak a 85 százalékát a Nyugat adja, míg a fennmaradó termelési hányad hazánkban talál vevőt. A gyártmánylista egyébként eléggé széles és színes, hiszen azon megtalálható a legkisebb gépalkatrésztől kezdve a nagyobb gépállományokon, a könnyű és nehéz acélszer- kezeteken, az erőművi berendezéseken át egészen a kikötői darumonstrumokig nagyon sok termék. Biztató lehet továbbá az is, hogy ezen termékek többségére a jövő év megrendelői is igényt tartanak, így feltételezhető, hogy 2001 kedvezőbb lesz a dolgozók számára is, akiknek keresete eléri a statisztikák országos átlagát. így az ember már csak azt nem érti, hogy miért is okozhat fejtörést a cég vezetőinek húsz lakatos és hegesztő felvétele. Ugyanis az történt, hogy igényüket már lassan két hónapja leadták a helyi munkaügyi központnál, de azóta csak öt munkást tudtak felvenni. Már a saját korongját hajtja Tiszafüred Nagyné Török Zsóka (képünkön) a legjobb indíttatást kapta ahhoz, hogy valóban mestere legyen a fazekasságnak. Jászfény- szaruról a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumba kerülve rajztanára, Nagy Istvánná „tapogatta ki” művész vénáját, majd Karcagon az egyik Kántor-tanítvány, Sz. Nagy István fazekas „inasa” lett. A vizsga után Kántor mester egy másik neves utódjánál, Szűcs Imrénél csiszolhatta a korongozás mesterfogásait. Ezzel együtt mégis nagyon sok víznek kellett lefolynia a Tiszán, hogy most végre elmondhassa: ma már a saját műhelyében, a saját korongját hajtja azért, hogy a kemencéjéből olyan termékek égjenek ki, amiről elmondhassa a vevő: ezt Török Zsóka készítette. Szűcs Imrénél ugyanis 1989-ig dolgozott, mert első gyerekével, a most 11 éves Szilárddal elment gyesre. Aztán jött a most már hatéves Szilvi, s az anyai teendők kicsit elszakították a főfoglalkozású fazekaskodástól. Szerencsére csak a főfoglalkozásától, mert ha szabadideje engedte, segítette a volt Kiss Pál iskola művészeti tagozatát, több fazekastáborban sikerült elplántálnia a gyerekekben a korongozás és kerámiakészítés szeretetét, s szakavatott agyagformázóként kedves vendég volt az óvodákban és a művelődési ház kézműves-foglalkozásain. Még akkor is, amikor a családi kassza azt kívánta meg tőle, hogy rövid ideig a helyi gyógyszercsomagolóban dolgozzon. Közben a gyerekek nőttek, s amikor Szilviké 3 éves lett, a mezőtúri fazekastriennálé adta meg a végső lökést ahhoz, hogy véglegesen visszaüljön a fazekasok korongpadjába. Terméke itt szerzett II. díja ugyanis meggyőzte arról, hogy tanult szakmájában induljon el a mesterré válás útján! Ehhez segítséget nyújtott a munkaügyi központ is, amikor támogatta, hogy saját házában kialakított műhellyel kezdhesse el vállalkozását. Azóta már nem csak egy másik mezőtúri díj, de a visszajáró vendégeinek ragaszkodása is jelzi, hogy érdemes volt. Ahogy azt ottjártunkkor elmondta, ebben bizonyosan közrejátszott az is, hogy elhatározta: a szó minden értelmében a saját korongját akarta és akarja hajtani, úgy, hogy az arról lekerülő praktikus használati tárgyak, vászonedények, korsók és butellák, kerámiák, népművészeti és figurális munkák egyszerűen, de a lehető legkifejezőbb módon tudassák mindenkivel: érdemes a műhelyébe betérni! __________■ K ét hónapi bérüket várják Abádszalók Az elmúlt hónapokban igen sokszor foglalkozott lapunk is a Nefag Rt. abádszalóki faüzeme sorsával. Amikor a piaci viszonyok alakulásának gazdaságtalansága bérbe adásra kényszeritette az rt.-t, még reménykedni lehetett, hiszen a bérlő tíz évre kötött szerződést. A kezdeti jó hírek után azonban rosszak érkeztek. Sőt, a legrosszabb, mert legutóbb már arról írtunk, hogy a bérlő felszámolásának beindulása óta őrző-védők ügyelik a nemrég több mint hatvan dolgozót foglalkoztató üzem csendesen szomorú nyugalmát. A helyi önkormányzatnál, amely lehetőségei szerint mindig is minden követ megmozgatott azért, hogy megtartsa helyben hatvan ember pénzkereseti lehetőségét, éppen ezért arról érdeklődtünk, hogy meddig lehet még csendes a kis üzem. Borsos Gyula, a helyi testület pénzügyi bizottságának vezetője foglalkoztatási ügyekkel is megbízott képviselőként arról adott tájékoztatást, hogy lehet, még nagyon sokáig csendesek lesznek az állomás melletti faüzem gépei. Sajnos már csak a volt dolgozók zajoTovábbviszi az Tiszafüred A városban csak nagyon kevesen lehetnek olyanok, akik nem ismerték Illés bácsit, a darálóst. A debreceni és szőlősi út sarkán lévő kis daráló tulajdonosa ugyanis nemcsak értette szakmáját, hanem afféle bölcs humorával, tanácsaival jó beszélgetőpartnere volt kuncsaftjainak. Tréfái, tanácsai már öt éve, halála óta hiányoznak sokaknak, de a daráló jár tovább. Sőt a kis üzem azóta egy nagyobb teljesítményű géppel, egy kis takarmánybolttal is bővült. A bejárati kapunál pedig tábla mutatja: „Nyúlfelvásárlás itt”. Fia, ifjabb Szabó Illés ugyanis volt hajógyári munkásként döntött úgy, hogy továbbjáratja édesapja örökségét. Az már egészen más lapra tartozik, hogy az elmúlt öt évben igen sokat fordult a vüág. Ma már nem sikk jószágot tartam. Nem hogy nagyot, még gágogó, hápogó vagy éppen kárityáló aprót sem. AitóI nem is beszélve, hogy a takarmányárak már-már a csillagokat verdesik, ami a környékbeli pénztárcák tartalmát illeti. És akkor még nem is szóltunk a darálni való terményről, amit valamiféle istenverte magyar átok kapcsán eladni csak nagyon olcsón, megvenni pedig méregdrágán lehet. Azért még jó, ha van egy hely, amely úgymond buksak, akik közül egy kézen meg- számolhatók azok, akik azóta új munkahelyet találtak. A Nefag Rt. ugyan tartotta magát, és kifizette mindenkinek a munkaviszonytól függően 1-6 hónapi átlagkeresetének megfelelő végkielégítést, de a becsődölt bérlő még mindig tartozik 62 ember kéthavi bérével. Ennek kifizetése eléggé reménytelennek látszik, mert annak fedezetét annak a felszámolásnak kellene biztosítania, amelynek szó szerint még a korábbi bérlő egyéb, millió tartozásait is tisztáznia kellene. így most a dolgozók abban bízhatnak csak, hogy amennyiben a felszámolási zárási jegyzőkönyv elkészültekor sem rendezhető jussuk, akkor az állam a központi béralap terhére folyósítani fogja számukra ezt az összeget. Az önkormányzat álláspontja azonban még ebben a kritikus időszakban is az, hogy lehetőleg ne adják el a gépeket, mert Abádszalók számára még mindig az lenne a legjobb, ha azok a piaci viszonyok jobbulásával újra beindulnának. Legalább hatvan embernek munkát adva, mert ők most a segélyeket várják. apai örökséget szakímélően veszi ki a vámot - ma már csak pénzben — a darálni valóból. Kicsit ilyen humánusnak kell lenni hozzá a kész takarmány árainak, elfogadható pénzt kell adni a nyúlért, s így, több lábon állva össze is jöhet ma még egy kis haszon - mondja ifjabb Szabó Illés, aki csak bólint arra a kérdésemre, hogy édesapja is büszke lenne-e arra, ha most látná a szépen fejlődő darálóját. A bólintás mellett a szeméből azért az is kiolvasható, hogy ha másért nem, hát ezért is folytatja, viszi tovább az apai örökséget. No és persze a kuncsaftok kedvéért is, mert akivel beszélgetek, azért azt mind elmondja: jó, hogy még jár ez a kis daráló Tiszafüreden. Ifjabb Szabó Illés a nemrég üzembe helyezett nagyobb teljesítményű darálónál Gyerünk a moziba be! Abádszalók A település vezetése még idejekorán észrevette, hogy a község külcsíne, az intézmények, utcák, terek állapota mellett az idegenforgalom szempontjából egyáltalán nem mellékes az sem, hogy kulturális rendezvényeik színterei milyen módon várják a látogatókat. Ezen vendég- és lakosságbarát koncepció révén gazdagodott új parkolókkal, virágos parkokkal, felújított és nemrég átadott emlékművű közterekkel, fedett szabadtéri színpaddal, nyeregtetejű tornacsarnokkal, impozáns könyvtárral, faházzal a közelmúltban a település. A napokban a helyi mozi külleme lett igazán szemrevaló, míg a jól értesültek már arról is hallottak, hogy összegyűlt a pénz az új elkerülő út melletti kultúrház felújítására is. A mozihoz visszatérve elmondható még, hogy a felújítás önkormányzati pénzügyi lehetőségeit tovább szélesítette a helyi ifjúsági klub tagjainak az önzetlen segítsége. Ők ugyanis úgymond társadalmi munkában segítették a vetítő- vászonnál lévő, elöregedett pódi- umszlnpad szétbontását, majd az új megépítéséhez szükséges földmunkákat és a betonozást is. Ez az összefogás a színpad felújítása mellett egyelőre arra volt elég, hogy aláfalazva, küllemében új vakolattal, kőporozva és festve megszépüljön a mozi, ahová most már a filmekkel és a gyerekműsorokkal együtt is érdemes bemenni. A mozi külleme is szemrevaló lett
