Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

2000. November 18., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Nézőpont Csali, mese? A tavasszal Óperenciás-tengerré dagadt Ti­szán túl, ott, hol néhány esztendeje még mo­toros fűrésszel metszették az almafákat, egy csodapalota látszik kinőni a földből. Szabolcs- Szatmár-Bereg - merthogy ez, a szűkebb ha­zánkkal egy régióban lévő megye lenne a me­seország — ugyan az összehasonlító statiszti­kai adatok szerint messze elmarad mögöttünk, mégis ott látha­tó az, ami errefelé alig: a fejlődés. Legalábbis Nyíregyházán és környékén, ahol a közelmúltban volt szerencsém néhány napot eltölteni. Könnyű neki — legyinthetnénk —, hiszen Ukrajna és Románia közelsége miatt két ország határ menti forgalmának hasznát is lefölözhetik. Csakhogy Szolnok sem panaszkodhat földrajzi fek­vésére. Utak, vasutak, vizek keresztezik egy­mást. A közlekedési csomópont előnyeit azonban még nem igazán, sőt mondhat­ni, egyáltalán nem sikerült kihasználnia a városnak. A tőke egy­szerűen átlépett felette. (Emiatt már nem először siránkozom, és sajnos valószínű, hogy nem is utoljára.) A miértre a szakembe­rek tanulmányok sokaságában keresték a választ. Magyarázták a tőke természetével, hogy ott jelennek meg a nagy befektetők, ahol nagyobb hasznot, jobb üzleti lehetőségeket sejtenek. Be­széltek lobbiérdekekről, sőt a bátrabbak még a bizonyos idő­szakokban ugyancsak élénk feketekereskedelmet is felemleget­ték. Az egyik legfontosabb okra azonban a Nyíregyháza környé­ki falvakban barangolva egy tábla irányította a figyelmemet. A túristvándi, több mint százéves, még ma is működő vízimalom mellett, egy csendes panzió tövében álló táblán nem volt más, mint a megye térképe. Rajta magyar és idegen nyelven feltüntet­ve, mely település milyen turistacsalogató nevezetességgel bír. A transzparens készítői berajzolták az egy-egy látványossághoz vezető legrövidebb utat, sőt még a távolságot is feltüntették. E tábla nem volt magányos, társai minden településen ott álltak, ugyanígy hirdetve a szomszédvárakat. Ez az, ami felénk hiányzik - az összefogás. Számtalan kistelepülés tekinti egyetlen kitörési pontnak a tu­rizmust, ám legtöbbször magányos harcot vívnak a vendégért. Így pedig - tisztelet a kivételnek - egyik falu ugyancsak félté­kenyen figyeli a másikat. Turistát a szomszédhoz irányítani pe­dig alig-alig jut eszébe. Pedig lehet, hogy megyénk szekere is jobban haladna, ha mindenki számára világossá válna (és már nem csak az idegenforgalomról beszélek), amit a régió északke­leti csücskében már megtanultak, hogy: egyedül nem megy. A másság elfogadtatásáért „Ami felénk leginkább hiányzik, az az összefogás. ” Zagyvarékas A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumától el­nyert támogatással sikerül tető alá hozni azt a kulturá­lis rendezvényt, amelynek egyik célja a másság elfo­gadtatása. A millennium évében az önkor­mányzat egymillió forintot külö­nített el arra a tehetséggondozási és felzárkóztatási programra, amellyel a településen élő hátrá­nyos helyzetű gyermekeket céloz­ta meg. Idén számos rendezvényt tartottak a program zászlaja alatt, amelyeken mazsorett- és tánccso­portok, énekkarok, sportcsapatok mutatkoztak be. A Damjanich Já­nos Általános Iskola november 25-én 14 órától kulturális délutánt j szervez a művelődési házban, { melynek célja — mint Mihályi Ist- \ ván iskolaigazgató elmondta -, j hogy az előadások alatt a szülők is lássák, mire képes gyermekük, valamint a másság elfogadtatása. Utóbbi azért vált szükségessé, [ mert Zagyvarékason nagy számú roma kisebbség él, kiknek régi ha­gyományokkal rendelkező kultú­ráját érdemes végre feltárni és | megismerni. A Damjanich János iskola a környékbeli tanintézmé­nyekkel is felvette a kapcsolatot, melyek közül az újszászi és a jászladányi iskolák fogadták el fel­lépőként is a meghívást. A rendez­vényre a Nemzeti Kulturális Örök- { ség Minisztériuma célzott támo­gatásként százezer forintot utalt át. m. a. Úristen, hogy én mekkora balek vagyok! — kapott a fejéhez sokadszor- ra (immár szerkesztőségünkben) a széparcú tanárnő. Csakhogy akkor már késő volt. Egyelőre úgy tűnik, négyszázhúszezer forintja bánja, amiért egy telefonos játékon három kérdésre jól válaszolt, s a tenerifei út reményében másnap élete párját is magával cipelte egy kétórás — szórakoztató műsornak ígért — ren­dezvényre. Hogy ezután mi következett, meglehet, önök közül is tudják néhányan... — Egy pénteki napon telefonon arra bizta­tott egy kellemes női hang, vegyek részt egy játékban. Ma, a kvízjátékok virágkorá­ban, ezt teljesen természetesnek tartottam. Csak azt nem akartam elhinni, én vagyok az egyedüli, aki mind a három kérdésre he­lyesen válaszolt, és azt sem, hogy ezért dél­tengeri utazást lehet nyerni. Rögtön valami átverésre gondoltam, de a hívó fél meg­nyugtatott, s vasárnapra az egyik szolnoki szállodába invitált arra a kétórás szórakoz­tató műsorra, ahol elmondják a mesebeli üdülés részleteit - kezdi a történetet a ta­nárnő.- Műsort nem adtak, viszont szembeta­láltuk magunkat egy üdülőhasználati jogot árusító és elmondásuk szerint egyben elő­nyös befektetést ajánló céggel. Mivel a lehe­tőségeket bemutató film — híres személyi­ségek közreműködésével - felkeltette az ér­deklődésünket, ott maradtunk. Úgy emlék­szem, rajtunk kívül még tízen vettek részt a kétórás megbeszélésen. Minden párral kü- lön-külön foglalkozott egy hölgy vagy egy úr. A mi referensünk A/4-es nagyságú lapo­kon különböző skicceket készített, melye­ket mindkettőnknek - laponként - alá kel­lett írni. Minden kérdésünkre válaszolt, a pénzügyi természetűektől eltekintve. Az ügyvezető színre lép — Arra újabb személy érkezett, aki a cég ügyvezetőjeként mutatkozott be. Elmond­tuk neki, gyermekünk jövőjéről úgy is sze­retnénk gondoskodni, hogy kevés megtaka­rított pénzünket jól fektetjük be, ezért érde­kel az ajánlatuk. De egyébként sem mer­tünk volna elmenni, mert többször hangoz­tatták, aki innen elmegy, az soha többé nem jöhet vissza. Az ügyvezető szerint be­téti társaságunk számára különösen kedve­ző az üdülési jog megvásárlása, mert a befi­zetett összeg az adóalapból adóalap-csök­kentő tételként annak harminc százalékáig levonható. Örömünket látva azt ajánlotta, írjuk meg a szerződést, közben mellékesen ismertette a részvények névértékét, a házi­rendet, és végül a tenerifei „nyert” üdülés feltételeit. Ezalatt folyamatosan papírokat tolt elénk, amiket elolvasás nélkül automa­tikusan aláírtunk, hiszen közben arra fi­gyeltünk, mit mond. Végezetül közölte, amíg a vételár nincs kifizetve, bármikor visszaléphetünk, viszont ott helyben fogla­lót kell hagynunk. Mivel csak tízezer forint volt nálunk, annyit hagytunk ott. Hősünk a fejéhez kap — Hazaérve felhívtuk könyvelő ismerősün­ket, aki felvilágosított, az adóalap-csökken­tés a valóságban egyáltalán nem így műkö­dik. Ekkor kaptam először a fejemhez. Má­sodjára meg hétfőn, amikor a férjemmel együtt felkerestük a cég szolnoki irodáját, hogy jelezzük, elállunk a vásárlási szán­déktól, mivel mégsem olyan előnyös ez a befektetés a bt.-nk részére. Azt természete­Kész átverés? sen tudtuk, a tízezer forint foglalót elveszít­hetjük, azt viszont nem, hogy a szerződés nem teljesítése esetén négyszázhúszezer forint kötbért kell fizetnünk az eladónak - amit mosolyogva közölt velünk egy alkal­mazott, s elénk tolta az általunk aláírt pa­pírt. Egymásra néztünk a férjemmel, s szin­te egyszerre mondtuk: mégiscsak átverés volt. Kész átverés. Természetesen azonnal levelet írtunk az igazgatóságnak, melyben jeleztük, a szóbeli és az írásbeli tájékozta­tás több ponton nem fedi egymást. Úgy ér­zem, szándékosan és tudatosan megtévesz­vasárnap 3-3 előadást asszisztáltunk végig reggel 9-től este 10-ig. Nekem először tet­szett a munka. Akkor kezdődtek a gondok, amikor megkérdeztük, mikor kapjuk meg a szerződésben megállapított jutalékot, a tel­jes vételár két százalékát. Erre azóta sem került sor. Végül 2100 forintot fizettek nap­jára, majd egy hónap múlva valamennyiün­ket kirúgtak. Ugyanúgy átvertek bennün­ket, mint az üdülni vágyókat a kötbérrel. Egy telefonos hölgy ugyancsak nagyon megbánta, hogy ajánlotta ismerőseinek ezt a „nagyszerű” lehetőséget, mert jött a prob­Csak álom maradt az egzotikus nyaraló képünk illusztráció tettek bennünket. Mivel sorstársaink száma folyamatosan gyarapodik, kénytelenek vol­tunk ügyvédet fogadni. Ezt a történetet pe­dig csak a tanulsága miatt meséltem el. Hátha mások is elfelejtik: mielőtt valamit aláírunk, alaposan olvassuk végig. Az első betűtől az utolsóig. Kirúgott referens Amit mi megtudtunk: a szóban forgó cég­nek Szolnokon (is) van irodája. Azt hallot­tuk, egyszer már fel kellett függeszteni te­vékenységüket. Akkor eltűntek kis időre, majd új néven, de ugyanazt árusítva ismét megjelentek. Úgy tudjuk, 11 magyarországi és számos külföldi üdülőhely szerepel kí­nálatukon. Állítólag most bővülő balatoni szállodájukat neves személyiségek neve és arca felhasználásával igyekeznek vonzóvá tenni. Leendő partnereiket előszeretettel hívják fel a késő esü órákban. Az ügyfelek­hez a szerződés megkötéséig nyájasak, visszalépés esetén viszont kifejezetten leke­zelően bánnak velük, a reklamációs leve­lekre pedig egyáltalán nem válaszolnak. A megunt munkatársaktól szívfájdalom nél­kül, s a kialkudott fizetségnél jóval keve­sebbéért válnak meg. A megyeszékhelyhez közeli településen élő fiatal nő is vonzónak találta az állás- ajánlatot, s megjelent Szolnokon a váloga­táson. — A tíz kérdéses kérdőív kitöltése után 6-7 munkatársat választottak ki közülünk - meséli a hölgy indulatosan. - A néhány napos képzés után a következő hétvégén már munkába is álltunk. Személyesen fog­lalkoztunk a meghívott párokkal. Szombat­léma a kötbérrel, s ő szégyellni kezdte ma­gát. Pedig isten bizony, erről nem tudott. Lehet, hogy neki is ügyvédre lesz szüksége? Jogi eset ? Megkérdezetünk egy ügyvédet is, bízhat- nak-e a károsultak valamiféle jogorvoslat­ban. A szakember szerint az együttműködé­si és a tájékoztatási kötelezettség megszegé­sének klasszikus példájával állunk szem­ben. Mint a jogszabály is kimondja: „ A fe­lek a szerződés megkötésénél együttmű­ködni kötelesek, és figyelemmel kell lenni­ük egymás jogos érdekeire. A szerződéskö­tést megelőzően is tájékoztatniuk kell egy­mást a megkötendő szerződést érintő min­den lényeges körülményről.” Az ügyfelek szerint a cég nem így járt el, ezért minden­képpen perelhető. Továbbá az A/4-es lapok­ra készített skiccek nem tartalmazták, amit a szerződés, és ezekből az ügyfelek kéré­sükre sem kaptak egy-egy példányt. De erő­sen kifogásolható az is, hogy a kft. a pana­szos levelekre nem válaszol, valamint a tele­fonon történő és a személyes tájékoztatások jelentős mértékben eltérnek egymástól. •k A szándékunk e cikk megjelentetésével sem­miképp sem az, hogy lebeszéljük önöket az üdülési jogot kínáló, általában színvonalas és korrekt cégek ajánlatairól. Csupán szeret­nénk felhívni figyelmüket, legyenek körülte­kintőek, óvatosak, s mindenképp alaposan tanulmányozzák át aláírás előtt az önök elé tett szerződéseket. Különben könnyen meg­lehet: a Balaton vagy a Kanári-szigetek he­lyett csupán a bíróságig jutnak...-S-A Kunyhó a paloták közt Szolnok Donkó Jánosné reszket a téltől. A hetvennégy éves asszony nem biztos benne, hogy a megyeszékhely bel­városában a szebbnél szebb házak között megbújó, om­ladozó kunyhó kibír egy csapadékosabb időszakot. Annál is inkább, mert tavaly télen már a fejére rogyott a fürdőszobaként és konyha­ként használt helyiség mennyezete. A szolnoki Óvoda utca maga a pa­radicsom. Bár a kis utcácska a megyeszékhely közepén húzó­dik, mégis csendes. Ide már (még) nem hallatszik el a néhány száz méternyire lévő főút zaja, és csak néhány lépés az árnyas, vad­gesztenyefákkal szegélyezett Ti- sza-parti korzó. Nem csoda, ha az utcácskában sokan szeretné­nek otthont. Donkó Jánosné még­is szívesen elköltözne innen, ha lenne hová. A több millió forintot érő házak között megbúvó ki­csiny otthonának falait - az idős asszony szerint - már csak a jóis­ten tartja össze. — Csak eső, meg hó ne legyen! — fohászkodik az égiekhez nap mint nap Donkóné, aki szerint olyan a háza teteje, mintha vasvil­lával szórták volna föl a cserepe­ket. Úgy volt az már tavaly ősszel isi Egy-egy kiadósabb esőkor nem is igen tudta, mihez kapjon, hova tegyen edényt, lavórt, annyi he­lyen ázott be a szobája. Sőt a für­dőszobaként is használt konyhá­ban a plafon is leszakadt. A törme­lékek alól alig tudott kimászni az éppen a kádban ülő asszony. Esős napokon azóta is félve lép a helyi­ségbe, hiszen a mennyezetet a mai napig egy vékony furnérlemez tartja. A vécéje falát pedig akár egy nagyobb szélroham is kidöntheti. Mégis mostanság a fagyoktól tart a legjobban Donkóné. Fűtés gya­nánt ugyanis csupán egy elektro­mos hősugárzó szolgál, amit ha éj­jel-nappal működtet, akkor nyug­díját oda is adhatja a vülanyszám- lásnak. Van a házban egy vaskály­ha is, ám abba begyújtani nem mer. A kéményből ugyanis csak ott nem jön a füst, ahol kellene. Donkónénak valamikor volt rendes lakása, csakhogy az épüle­tet szanálták. Az önkormányzat akkor utalta ki számára az Óvoda utcai házat, fél esztendőre, szük­séglakásként. Mindennek azon­ban már tíz esztendeje. Persze amikor beköltözött — és macskái az egerektől és patkányoktól meg­tisztították a portát - lakható volt a ház. Csakhogy egy évtized alatt nem sokat törődtek az épülettel. Az elmúlt két esztendőben csu­pán néhány cserepet cseréltek ki, pedig az udvaron halomban áll az új cserép. A közelmúltban a ka­put tartó vasbeton oszlopot - melyből szinte már csak a vas volt meg - is kijavították. No, meg a garázst. Azon hiba nincs. Nem csoda, ha az asszony szívesen be­költözne abba, csak hát ott egy családnak a kocsija parkol.- Két év alatt alig hat órát dol­goztak itt a mesteremberek, pedig az egyik szerelő szerint hatvan munkaóra is kevés volna rendbe hozni mindazt, ami rossz - ma­gyarázza az asszony. Donkónét mégis az a szaki rémítette meg legjobban, aki állította, nem tata­rozni, hanem lebontani kellene a házat. Ha erre gondol, még most is elpityeredik. Mert fogalma sincs hova megy, ha egyszer tény­leg bontanak. Két gyermeke meg­halt, így egyedül van a világban, mint a kisujja. A bajokat hallva az önkor­mányzati lakásokat fenntartó Szollak Kft.-nél is csak széttárták a kezüket. A cég igazgatója sze­rint ugyanis ők nem tehetnek semmit, mivel a házat évekkel ez­előtt megvette egy család. így az ő dolguk lenne a felújítás. Azt Donkó Jánosné is elismeri, hogy azoké a ház, akiknek a ko­csija a garázsba áll. Ám arról fo­galma sincs, hogy kinek kellene tataroztatnia. Csak abban biztos, hogy harminc-egynéhány ezer fo­rintos nyugdíjából az igazi tél be- köszöntéig már aligha tudja rend­be hozatni otthonát. így abban re­ménykedik, hogy az égiek kegye­sek lesznek hozzá, és idén nem lesz olyan kemény a tél, mint ta­valy volt. TELEKI JÓZSEF Csaknem agyonütött a leszakadó mennyezet - magyarázza Donkó Jánosné, aki esős na­pokon félve merészkedik be a fürdőszobaként is használt konyhájába fotós bugány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents