Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-16 / 268. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2000. November 16., csütörtök Ugye, ez egy vén banya? Aznap este programom volt. Épp csak kiléptem a házunk kapuján, amikor egy rokonszenvesnek tűnő házaspár jött velem szemben ötéves forma gyermekével. Amint összetalálkoztunk, a gyerek, rám mutatva, hangosan megkérdezte az anyjától: „Ugye, ez egy vén banya?” Megdöbbentett! Csak any- nyit kérdeztem tőle: „Ugye, a te nagymamád is vén banya?” Az anyja ugyan megfegyelmezte, de hogy juthat egy ötéves gyereknek ilyen eszébe? Milyen nevelést kap? Milyen közösségben hallja az ilyen megállapításokat? Milyen tiszteletet ad ez a kisgyerek a szüleinek most - és majd ha megöregszenek? Nem ítélem el a viselkedését, mert valahol hallotta, valaki mondta előtte, csak a szüleit sajnálom. Jó lenne, ha megszívlelnék a közmondást és be is tartanák: „Annyi tiszteletet adj másoknak, amennyit megadnak megkívánsz!" Amit a gyerek kiskorában megszokik, az természetévé válik, s nehezen csiszolható le a sok „vadhajtás” később. EGY NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS Rossz volt a kérdés Bevallom, nem láttam a gyerekekkel készült — felnőtteknek szóló — tévéműsor mindegyikét az egyik kereskedelmi csatornán, de amit láttam, azon többnyire el is gondolkodtam, mert nem biztos, hogy fel kell tenni azokat a bizonyos kérdéseket a kicsi gyerekeknek. A legutóbb látott műsor azt a kérdést feszegette, hogy mi a véleményük a gyerekeknek válásról. Nem tudom, a szereplő gyerekek elvált szülők gyermekei-e, vagy teljes családi kötelékben élnek. Ha elvált szülők gyermekei, isten elleni bűntett felszaggatni azokat a sebeket, melyek minden ilyen „élményhez” kötődnek. Ha pedig rendes családban nevelkednek, még csak felvetni sem szabad a válás gondolatát. Mint tanár - aki ma már nyugdíjas -, én és nevelőtársaim tudnánk leírni azokat a fájdalmas eseteket, amikor kialvatlan szemű kis nebulók zokogva panaszolják az elvált szülők gyermekeinek sanyarú, szomorú sorsát. Talán nincs elég elvált család? Minden statisztikai ismeret nélkül merem állítani, hogy hazánk ezen a téren az élmezőnyhöz tartozik. Hát semmi szükség nincs arra, hogy ehhez a tévé adásaival adjunk kezdősebességet. Nem tudom, hányán értenek egyet a véleményemmel, azt azonban biztosan tudom, hogy minden gyermekét szerető szülő és valamennyi tanár így gondolja ezt, ahogyan én. VARGA BÉLA, SZOLNOK NYUGALMAZOTT ISKOLAIGAZGATÓ Jöhet az utcabál! Talán még sokan emlékeznek arra, hogy az előző ciklusban akkori polgármesterünk a gumicsizmás sárdagasztásban utcabált ígért a Hant utca lakóinak. Nos, ennek most már nincs akadálya. Az utca új burkolatot kapott. Tizenöt-húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szolnoki Hant utca térségében is történjen valami, a városnak ez a része is fejlődésnek induljon. Nemrégiben két élelmiszerboltot is kaptunk, épült egy pékség is. Az elmúlt évek eredményeiként tartjuk számon a gázosítást, az ivóvízrendszer kicserélését, a telefonhálózat kiépítését. Befejeződött a szennyvízcsatorna-építés is. Mindezek persze nem mentek simán, sok vitatkozással jártak, de örülünk, hogy mindez nem volt hiábavaló. Most az úthálózat van napirenden. Gyors és hatékony munkával elkészült a kivitelező a Hant utca burkolatával. Dicséretére legyen mondva, ha valami probléma adódott, akkor ott a helyszínen meg tudtuk beszélni, készségesen álltak rendelkezésünkre és sok olyan munkát is megcsináltak, ami csak időközben jött elő (mint például aknatető összetört vagy meglazult). Szerencsére a jó idő is besegített abba, hogy a munkálatokkal gyorsan végezzenek. De az örömünkbe üröm is vegyült, mert az új utat egyesek autósztrádának képzelik, s nem a megengedett sebességgel közlekednek rajta. Ez egyben balesetveszélyes is, de a burkolatot is rongálja. A munkások is panaszkodtak, hogy a gépkocsivezetők nem kímélték a kaviccsal terített utat, de az aszfalttal terített felületet sem. Pedig ezek az emberek annyi tiszteletet megérdemeltek volna, hogy a munkájukat jobban megbecsüljék. Az utcabeli gyerekek is nagy örömmel vették birtokba az aszfaltot, nem kell ezután a gidres-gödrös, veszélyes úton játszaniuk, kerékpározniuk. A Hant utca lakói örülnek és bíznak abban, hogy hamarosan a környező utcák is hasonló tempóban megújulnak. Most már jöhet a beígért utcabál! ____________KAPÁÉ QYpROYNÉ, SZOLNOK A többség elégedett A közelmúltban a lap olvasói rovatában a mi házunk távfűtésének problémáival foglalkozott az egyik anyag, egy békétlenkedő házbéli szemszögéből megvilágítva a helyzetet. A tényékhez azonban az is hozzátartozik, hogy a házunkban lényegesen többen vannak olyanok, akik más véleményen vannak. Három éve szerelték fel a Tófenék úti nyugdíjasházban a fűtésszabályozókat, ami szinte minden lakótársunk teljes megelégedésére működik azóta is. Amit az Alfa Nova területi igazgatója elmondott a cikkben, az mind igaz: kedvezményes áron történt a beszerelés, és a fűtés szabályozható. A nyílászárók olyan nagy felületen uralják a lakást, hogy ha erős napfény van, teljesen bemelegít. Igaz, átalányt fizetünk, de a közgyűlés határozott így. Fizethetnénk az előző évi fogyasztás szerint is, de ez rizikósabb volna, mert ha jönne egy hidegebb tél, nagyobb lenne a fogyasztásunk is az előző évinél, amit utólag kellene kifizetnünk. így viszont, aki gazdaságosan fűt, minden évben visszatérítést kap. Én magam, a három évet alapul véve, körülbelül húszezer forintot kaptam vissza, pedig nem vagyok azok közé sorolható, aki inkább fázik, csak megtakaríthasson. Az Alfa-Nova, mielőtt beszerelte a fűtésszabályozót, tájékoztatta a közgyűlésen megjelenteket, mily módon kell azt használni, hogy nekünk is jó legyen. Tehát tudtuk, mit vállal-' tunk. Emellett szerződésünk van a céggel a radiátorok javítására és cseréjére. A közös költségbe minden évben be van tervezve 100 forint arra az esetre, ha valakinek meghibásodna a készüléke. Ha kilyukad, leszerelik, meghegesztik, felszerelik; ha háromszor hibásodik meg, kicserélik. Mindezzel a lakástulajdonosoknak annyi a dolguk, hogy bejelentik a közös képviseletnél. Az Alfa-Nova szakembere a bejelentést követően, legtöbbször még azon a napon megjelenik, és elhárítja a hibát. A közös képviselet havonta átutalja a cégnek a 123-szor 100 forintot. Mivel békétlenek minden házban vannak, akiknek semmi sem jó, de olyanok is, akik elégedettek, szeretném, ha megismernék a mi véleményünket is. De azért is volt fontos szólnorh, mert szeretném megvédeni |z Alfa-Novát, ők ugyanis velünk rendkívül korrekt kapcsolatot tartanak fenn, tehát nem érdemlik meg az elmarasztaló bírálatot. VERESEGYHÁZI BÉLÁNÉ, SZOLNOK Érteni és elfogadni egymást „Alkalmazkodási nehézségek az iskolában” - ezzel a címmel tartott beszélgetéssel egybekötött előadást a közelmúltban Raki- tovszkyné Egedi Ilona individuálpszichológiai tanácsadó, családkonzulens, a városi nevelési tanács munkatársa a szolnoki Gépipari Közlekedési Szakközép- és Szakiskola 9. évfolyamos kollégistáinak. A foglalkozáson szóba került az otthonról hozott minta jelentősége és szerepe, valamint az alkalmazkodási nehézségek aktív és passzív formájának kezelése is. (AMATŐR FOTÓI Jákóhalmi közelmúlt Jászjákóhalmán tavaly decembertől az idei év novemberéig, több alkalommal is emlékeztünk azokra az eseményekre, amelyek tíz évvel ezelőtt meghatározóak voltak a rendszerváltás folyamatában. Ilyen volt az 1990. szeptember 30-ai önkormányzati választás, majd a helyi önkormányzat megalakulása október 9-én. Ezek tiszteletére ünnepi testületi ülésen idéztük fel az akkori eseményeket, megtekintve azt a videofilmét is, amely az alakuló ülésen készült. Ma már csak ketten vagyunk az 1990-ben megválasztottak közül a testületben - plusz a kezdettől jegyzőkönyvet vezető László Tünde -, azonban többen felismerték magukat az ünnepi ülés érdeklődői közül, hiszen nagy dolog volt akkoriban, hogy szabadon választott testület irányíthatja a községet. Az elmúlt évtized értékelésében szó volt arról is, hogy okozott a rendszerváltás gondokat is, de a nagy többség természetesnek vette, hogy egy diktatúrának véget kell érnie egyszer, s megtisztelő volt számunkra, hogy ez a mi időnkben következett be. Ehhez az alkalomhoz kapcsolódott az az esemény is, hogy — mivel a választás napján nem született kisgyermek a községben — az előtte született névrokonomnak, Fodor Istvánnak, és az utána született Szőllősi Máriának ajándékot adtam át, mint a rendszerváltás gyermekeinek. Jólesett a figyelmesség Októberben ünnepelte megalakulásának negyvenöt éves fennállását a szolnoki Hámán Kató Nyugdíjasklub, melynek tagsága főképp a József Attila út és a temető környékének lakóiból verbuválódott. A klub legidősebb tagja 88, a legfiatalabb 58 éves. A három évtizednyi korkülönbség nem akadálya azonban a közös ismeretszerzésnek, kirándulásnak, szórakozásnak. Soha nem feledkezünk meg egymás névnapjáról, a kerek születésnapokról, házassági évfordulókról. Sokszor kerül az asztalra a klubtagok által készített sütemény, sőt még méz is. A jubileumi összejövetelen mindezek mellett a vendégek is mindent megtettek azért, hogy az együtt töltött időt „megédesítsék”. Szalay Ferenc polgár- mester a klub négy alapító tagjának emlékérmet adott át, a hölgyeknek virággal is kedveskedett. A legfiatalabb vendég, Ra- dócz Zoltán képviselő nem először találkozott az idősekkel. Az elmúlt két-három évben több alkalommal jött el közénk beszélgetni, néha vitatkozni, most pedig ünnepelni: ő hozta a születésnapi tortát, amiből mindenkinek jutott egy-egy szelet. Végül még a pezsgő felszolgálásában is szorgoskodott a két vendég. Mindenkinek jólesett és emlékezetes marad a fiatalabb generáció figyelmessége és szeretete. CSÁK SÁNDORNÉ KLUBVEZETŐ Nincs több sár A szolnoki Fazekas Mihály utcában túlnyomórészt nyugdíjas, idős, beteg, nehezen mozgó emberek laknak. Sok éven át küszködtek esős időben a sártengerré vált földúttal. Örülünk a kedvező változásnak - írják levelükben —, régi vágyuk teljesült a közelmúltban az itt élőknek, hiszen szilárd burkolatot kapott az utca. Úgy érzik, példamutatóan gondoskodott polgárairól az önkormányzat, amikor betervezte az útfelújítások sorába ezt az utcát is. ■ FODOR ISTVÁN FERENC POLGÁRMESTER A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró eiőzdtes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A modernizáció áldozata lett A kétezredik év — amely különös, hiszen jubileumi esztendő — Szolnoknak egy végvár vesztét hozta. A 925 éve fennálló város sajnos nem büszkélkedhet patinás belvárossal és egyedi épületek sem díszítik. Ezt sanyarú sorsával magyarázhatjuk, hiszen a hadak útjában fekvő település megsínylette a háborúkat, többször elnéptelenedett. Az idei év őszén azonban békeidőben pusztult el egy jobb sorsra érdemes épület. A Trianont követő időszak egyik hősies, nemzetet mentő tette volt a „legnagyobb magyar” örök érvényű útmutatását megvalósítani próbáló kultuszminiszterünk, Elesett egy kulturális végvár gróf Klebelsberg Kunó iskolaprogramja. A nemzet hatalmát növelő kiművelt emberfők sokaságát útjára bocsátó iskolaépítési program soha nem látott és remélt sikerrel valósult meg. Szolnokon is épült ekkor néhány iskola, amelyek hosszabb-rövidebb ideig a tudás fellegvárai voltak. Önmagától változó, illetve erőszakosan megváltoztatott világunkban a legtöbb hajdani tanoda divatjamúlt maradvánnyá, sőt egyenesen a maradiság jelképévé vált. Elődeink csodát teremtő erőfeszítése hiábavalónak minősíttetett. A Mátyás király és Thököly út kereszteződésében épült iskolát is kinőtte a város, így ezért már hosszú ideje elcsendesedett. A példás szakszerűséggel elkészített épület ez év szeptemberéig őrizte ennek a programnak az emlékét. Felfedezte magának mint építési területet egy áruházóriás, amivel az „ósdi” épület sorsa végképp megpecsételődött. Útjában állt ugyanis a modernizációnak és globalizációnak. Az a kulturális végvár, amelyik túlélte a II. világháborút, az ’56-os forradalmat, nincs többé. Amit nem tudott eltüntetni a fegyverek diktatúrája, eltörölte a pénzé. Ma egy vállalkozó árulja téglánként a hajdani iskolát. Lehet, hogy a templomok is sorra jönnek egyszer? Mit tudnának mentségként felhozni azok, akik megengedték, hogy megsemmisüljön elődeink hagyatéka? Mire lehetett volna használni ezt az épületet? Kézenfekvő, már-már magától érthető módon egy iskolamúzeumot lehetett volna kialakítani benne. Összegyűjteni a többi iskolából kikerülő, korszerűtlenné váló szellemi és tárgyi emlékeket. Ma, amikor pénzhiányra hivatkozva zárnak be iskolákat, ezek értékeit lehetett volna oda menteni. Úgy tűnik, városunkban nem tartják fontosnak a kulturális értékek megőrzését, hiszen az elmúlt évek során három iskola kapuja is bezárult örökre. A tőlünk ezer küométerre és ezer évre lévő Reutlingenben - Szolnok testvérvárosában — úgy látszik, meghallották a belső hang figyelmeztetését, mert segítik az evangélikus templom felújítását és támogatják a ruhaipari szakmunkásképzőt. Lehet, hogy ők jobban látják, hogy hosszú távon mi nekünk a jó? _____________URBÁH SÁNDOR, SZOLNOK Ú JRA FOGADALMAT TETTEK. Kedves családi ünnepség színhelye volt a közelmúltban a Szászberken élő Kiss László és felesége otthona. Meghitt családi körben ünnepelték ötven évvel ezelőtt megkötött házasságukat. Fogadalmukat az anyakönyvvezető előtt is megerősítették. (AMATŐR FOTÓ)
