Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-05 / 234. szám
2000. Október 5,. csütörtök 11. OLDAL Irány a Margitsziget! Budapest Már tavaly is hatalmas érdeklődés és aktív részvétel fémjelezte a hagyományos Avon női futónapot. A magas létszámot ráadásul a szoknyába és blúzba bújt parókás férfi kocogók is emelték, pedig a rendezvény kizárólag a hölgyek számára van kitalálva. A turpisságok azonban csak a futónap hangulatát fokozták, hiszen ezáltal minden induló vidám kedvvel vágott neki a távoknak. Idén is várhatóak a megbo- csájtható „csalások”. Október 15- én 10 órától elindul a Margitszigetről az avonos mezőny, melynek megyénkből is szép számmal lesznek résztvevői. Szolnokon évek óta eleve jól működik az Avon Sportklub, ám tavaly és az idén is megnehezítette a csapat résztvevőinek felkészülését az árvíz. A tiszaligeti gát volt ugyanis az edzésprogramok helyszíne, amelynek tetejét a futócipők helyett az utóbbi időben leginkább gumicsizmák taposták. Ez azt eredményezte, hogy a tagok önállóan készültek fel a 15-i megméretésre, de a klubvezető, Veresné Sípos Etelka mindenki számára egyéni edzéstervvel segített. Az elmúlt évben a klubtagok mellett a szajoli általános iskolások is végigfutották a távot, a millenniumi versenyre pedig már korábban jelezték részvételi szándékukat a szolnoki Körösi Csorna Sándor általános iskola diákjai. A főszervezők jelentkezéseket még elfogadnak, s a nevezéseket október 8-ig meg lehet tenni — mégpedig Veres Pálnál, a megyei sportintézet Kossuth utcai irodájában. Remekeltek a miklósiak Törökszentmiklós Az UTE atlétikai pályáján rendezték meg a 13-14-15 éves atléták országos egyéni bajnokságát. Szép, őszies időjárás fogadta a közel ezer indulót, mely azt jelentette, hogy korosztályonként, versenyszámonként 25-30 fiatal küzdött a helyezésekért. A Törökszentmiklósi Diák Atlétikai Klub versenyzői mindkét számban szép sikereket értek el a serdülő korosztály legmagasabb szintű megméretésén. A sikerszériát a 14 éves Szekeres Lajos 602 cm-es és a 13 éves Bózsó Balázs 553 cm-es távolugrásban kiharcolt országos bajnoki címe vezeti. Remekelt a 14 éves Csizmadia Barna, aki 169 cm-t teljesített magasugrásban, ezzel lett ezüstA távolugrásban Bózsó Balázs első, míg Bognár Miklós harmadik lett, mesterük Bertán István érmes. A dobogó harmadik fokára Szekeres Lajos 165 cm magasugró-, valamint Bognár Miklós 542 cm távolugró-eredményével állhatott fel. A fiatalok edzője Bertán István. A törökszentmiklósi adéták legközelebb az október 7-i országos ügyességi serdülő csapatbajnokságon, vesznek részt. Remélhetőleg további értékes bajnoki pontokkal sikerül megerősíteni előkelő pozíciójukat az országos ranglistán. Cikcakkban TISZA-PARTI JÁTÉKOK. Nyolc település - Vezseny, Ti- szavárkony, Tiszajenő, Szajol, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Tószeg és a szolnoki Újvárosi Általános Iskola - csapata játékos sorverseny keretében mérte ösz- sze erejét, tudását, kitartását. A Demokráciáért Alapítvány, „Ti- sza-parti játékok, versengés településhatárok nélkül” elnevezésű hagyományteremtő rendezvénye a tószegi általános iskolában kapott otthont, és remek hangulatban zajlott le. TENISZ. A megyei teniszszövetség és a Szolnok Városi Sportcentrum amatőr körversenyt rendez október 14-15-én a Tiszaligetben. A nyílt versenyen férfi egyéniben és párosban, női egyéniben, valamint vegyes párosban hirdetnek győztest. Hagyományteremtő gála Kibővült a tiszaligeti napok programja Szolnok Derűsebb napot képzeltek el a szolnoki I. Eurofit 2000 futógála és Wellness sportnap szervezői a rendezvény idejére. Ám annak ellenére, hogy hűvös reggelre ébredtek a résztvevők, több százan töltötték mozgással az egész napos szabadidős gálát. Az említett sportnap alkalmat teremtett arra, hogy a néhány éve csak diákokat megmozgató tiszaligeti napok eseményeibe immáron bekapcsolódjanak a felnőttek is. Ezt már kora reggel megtehették, hiszen 6 órakor hatvan, mindenre elszánt pecás elfoglalta a ' tiszaligeti partszakaszt, hogy megmérkőzzön egymással a „Tisza Legjobb Horgásza” címért — amely dr. Zabos Géza emlékverseny is volt egyben. A horgász- szerencse ezúttal a nyíregyházi vendégek mellé pártolt. A rendezvény a Kossuth téren görkorcsolya- és BMX-bemutatók- kal folytatódott, majd Dalmadi Andrea irányításával háromszáz óvodás még bájosan esetlen tornászmozdulatokkal derítette kedvre az érdeklődőket. Délelőtt rajtolt a futógála, a felnőttek 5000 és az ifjúságiak 3000 méteres futógy is lehet bringázni FOTÓ: B. J. versenye. A legfiatalabb kocogó hároméves, míg a legidősebb 71 esztendős volt. Számos család sikeresen teljesítette a távot. A futógála nevezési díjait egyébként a szervező Kontrolí-Fit SE a Hetényi Géza kórház gyermek infectológi- ai osztálya számára ajánlotta fel. A sportnap külön érdekességét a tiszaligeti sportcsarnok előtt felállított drogprevenciós tanácsadás és drogtotó - a megyei rendőr-főkapitányság támogatásával - valamint a különböző műszeres fittségi vizsgálatok jelentették. Streetballbajnokok megyénkből Bokor József, Rácz Zsolt és Molnár Gábor egy egész jó streetballcsapat tagjai. Bár ők tiltakoznak, de eredményeik alapján az ország legjobbjai saját korosztályukban. A szolnoki fiúk ahol elindulnak, nyernek, s már ott tartanak, hogy ha igazán erős ellenfelet akarnak keresni, akkor egymás között kell játszaniuk. Szolnok A hármas 1996 óta gyakorlatilag veretlen a nagy tornák (Adidas, Converse Streetball) döntőiben. Már ott tartanak, hogy föl sem tudják sorolni, hányszor hajolt meg előttük egy-egy sorozat minden csapata. Azért röpke fejszámolás után kiderül, az elmúlt három évben negyvenkét tomagyőzelem díjai hevernek a vitrinjükben. A szolnoki srácok nem kérkednek sikereikkel, holott akármilyen sportban a legjobbak közé tartozni igazán szép eredmény. A Streetball fantasztikus gyorsasággal meghódította Magyarországot is, bár igaz, nálunk kissé elkülönült nagypályás testvérétől. A sportág őshazájában, Amerikában az utcai kosárlabda ontja a tehetségeket, belőlük lesznek a majdani NBA-s sztárok. Rácz Zsolték esete is azt bizonyítja, nálunk kissé más a helyzet. Egyedül Molnár Gábor az a csapatból, aki évekig kosarazott, a másik két fiú valahogy nem ragadt meg a nagyobbik pályán.- Ez érdekes - magyarázta a csapat vezéregyénisége, Rácz Zsolt. - Én próbálkoztam a hagyományos kosárlabdával, hívtak játszani, de inkább nem térnék ki a részletekre, miért nem maradtam ott. A többiek, mert hármunkon kívül Várkonyi Gábor és Nagy Roland felváltva jön velünk negyedikként a versenyekre, csakúgy mint mi, nem játszanak versenyszerűen sehol. Pedig a hozzáértők szerint a Streetball tanítja meg igazán az egy-egy elleni játékot. Itt nem a taktika és a figura a döntő, hanem az erő és a gyorsaság, na meg a dobásbiztonság nyom sokat a latban. Ők hárman rengeteget gyakorolnak nap mint nap, ha kell, akkor még mínusz tíz fokban is ott vannak a pályán. Zsoltot például sokak szerint nagyon kevesen tudnák megfogni az egy-egy elleni játékban. A szolnoki trió eljutott odáig, hogy már csak arra a tornára mennek el, ahol komolyabb díjazás van. — Ez nem azért van, mert minket a pénz érdekel - mondta Bokor József. - Ám a költségeink egyre nőnek, elutazni valahová, az ország túlsó végébe már nem olcsó, így elsődleges szempont, természetesen a csapatok erősségén túl, hogy ne bukjunk sokat az egészen. Próbáltunk már szponzort keresni, de nem sok sikerrel jártunk. A Molnár, Rácz, Bokor trió magasan a szakág hazai mezőnye fölé nőtt így egyelőre marad az, hogy itthon játszogatunk. Pedig szívesen kipróbálnánk magunkat valamelyik ausztriai viadalon is. Mi ez? Megszállottság? A sportág szere- tete? — Mindkettő - összegzi Zsolt. - Imádunk játszani, ez másként nem is menne. Most még tanulunk, nem tudom mi lesz, ha dolgozni fogunk, de a kosarazás örök szerelem marad. Már az is óriási élmény, hogy akárhová megyünk, mindenki minket szeretne megverni. Néha persze sikerül, de akkor már nincs számunkra tétje a meccsnek. Ha odatesszük magunkat, akkor nagyon nehéz ellenfél vagyunk bárki számára. De megdolgoztunk ezért, nem szerencsével jutottunk el idáig. A mozgás az életük Szolnok Az idősebbik dinamikus, erős kisasszony, jó rugókkal, megfelelő izmokkal. Csak egy példa: az UM Aerobik Klub nem hivatalos, szabályos fekvőtámasz- csúcsát ő tartja, hatvanhéttel. Húga vékony, törékeny, evés után talán megközelíti a huszonhét kilót is. Ugyanakkor már szaltózik, röpköd a levegőben. Különös ismertetőjeleik, hogy mindketten az aerobik és a fitnesz megszállottjai. Mellesleg ők a Simó testvérek Szolnokról. Bernadett az idősebbik, aki a Vargában másodikos és négyes tanuló. Tizenhat éves de másodikos kisiskolás kora óta Polgár Ágnes gyötri. Mivel ezt a gyötrést Detti nagyszerűen bírja, jöttek az eredmények. A 156 centiméter 48 kilós diáklány az aerobikcsapatban többszörös országos második. Fitneszben országos negyedik, tornában megyei első. Ebből kifolyólag tetőtől talpig kisportolt. A szakemberek szerint a jó isten is fitneszre teremtette. Igaz, egy évet kihagyott, de újra- kezdte az edzéseket. Gőzerővel készül a soron következő versenyre. De közben tornázik is, meg az aerobikról sem feledkezik meg. Noha még másodikos, olyan pályára készül, ahol emberekkel lehet foglalkozni. Kedvenc Spárgában a két testvér: alul Bernadett, felül Nicolett. étele a rablóhús, itala az almaié, hobbija az akrobatika, meg a francia nyelv. Az alakjára pedig a rablóhúsos ebéd után a heti hatnyolc aerobik, torna, edzés vigyáz. Valamit a húgáról, Nicolettről, aki alaposan benne van az években, mert már éppen hogy kétszámjegyű a kora. Három éve nyüstöli magát a tornateremben Bába Ildikó vezetésével. A kisasz- szony - aki kitűnő tanuló - már szaltózik és volt fitneszben országos tizedik, aerobikcsapatban országos dobogós. Valószínű, olyan alkatú lesz, mint a nővére, erős, kötött izomzatú. Legalábbis bizonyos jelek erre utalnak. Kedvenc étele a borsóleves, itala tea, kóla. Mellesleg a Széchenyi körúti suli negyedik osztálya padjait koptatja. Mivel a nővére még csak tizenhat, ő pedig hattal kevesebb, könnyű megjósolni: a Simó lányokban még jó néhány országos döntő, helyezés benne van. FOTÓ: B. J. ______________________ * E gyórás küzdelem az amurral Úgy látszik, a nyár végi, ősz eleji hónapokat lassan kinevezhetnénk az amuróriások évszakának is. Legutóbb egy huszonnégy kilós növényevő „partra emeléséről” adtunk hírt. Akkor úgy tűnt, ezzel az Alcsi-holtág adja majd a megyei rekordot ebben a kategóriában. Ám a Tisza ránk cáfolt. Néhány nappal ezelőtt ugyanis egy 27 kilós amurmatuzsálemmel ajándékozott meg egy kitartó és szerencsés szolnoki pecást. Deák József nagyapja halász volt, mellette ismerkedett meg a folyó rejtelmes szépségével. A Tisza mellett nőtt fel, és a kezdetleges horgászeszközökkel is gyermekfejjel kötött örök barátságot, de ennek már van vagy negyvenöt esztendeje. Voltak már szép fogásai, idén is akasztott nyolckilós nyurgát, tízes tőpontyot, ám az a 27 kilós amur, mellyel a Tisza Szolnok feletti szakaszán'küzdött meg, egyetlen eddigi zsákmányához sem volt fogható.- A csali egyetlen szem kukorica volt - emlékezett a történtekre Deák József -, amelyet négyes számú pontyozóhorgon, 35-ös zsinór közvetítésével kínáltam fel a pikkelyeseknek. Szokványos felszerelést használok, az orsóm ötvenes. Egyedül a botom számít „ínyenc” darabnak, hiszen a 2,70- es, 120 gramm dobósúlyú, kétrészes kevlar mindent tud, amire egy folyóvízi fenekezésnél szükség lehet. Csöndes ücsörgésemből akkora kapás riasztott fel, hogy a botok és bottartók szanaszét borultak. A halam kilőtt a túlpart felé és egy szuszra lehúzott 120 méter zsinórt. Később néhány métert óvatosan vissza lehetett lopni tőle, de így is fél óráig tartott, míg először megláttam. Kezdetben hatalmas nyurgapontyra gyanakodtam és amikor már kiderült róla, hogy amur, akkor sem hittem, hogy ekkora. Csak amikor egy jó óra múlva végképp feladta a küzdelmet, akkor döbbentem rá, hogy a szákom legfeljebb hálósapkának lesz neki elég. Eszembe jutott nagyapám intelme: „A vágóhorog mindig legyen melletted, fiam”. Persze ezút'tal nem volt. Fent maradt a hobbikertben. így aztán kénytelen-kelletlen alátoltam a nagyméretű merítőt, amelybe félig bele is csússzam. Majd belegázoltam a vízbe és a szák káváját fogva partra vonszoltam az öreg növényevőt. Amikor a hálóból kivettem, csak akkor vettem észre, hogy a horog hegye eltört a szájában. Ilyen izgalmak után arra már nem maradt erőm, hogy kézben A hatalmas hal sokakat lakatott jól cipeljem fel a partra. Inkább letoltam a kertből a talicskát, és azon fuvaroztam haza. Ahogy konyhakésszé varázsoltam, el is osztogattam. Én szinte meg sem kóstoltam, a családtagok, szomszédok laktak jól belőle - ám ezt nem panaszként szánta Deák József.
