Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-31 / 255. szám

2000. Október 31,. kedd 7. OLDAL Hírhozó RENDŐRBARATSAG. Egyre kevesebb a panasz a rendőrökre amiatt, hogy esetleg előítélettel viseltetnének a romákkal szem­ben. Az idén mindössze egyet­len egy ilyen jellegű esettel fog­lalkozott az ombudsman - hangzott el egy rendőrségi kon­ferencián. Orbán Péter országos rendőrfőkapitány szerint ez an­nak köszönhető, hogy a rendőr­ség állandó kapcsolatot épített ki a cigány kisebbségi önkormány­zatokkal. 10-15 éven belül elér­hető, hogy a rendőrség állomá­nyának összetétele tükrözze a cigány lakosság arányát. VÁLASZTÁSOK JEGYÉBEN. Ezzel a címmel indítja el új, köz­életi felkészítő programját a CÉSZ. Erről a megyei elnökség jásztelki kihelyezett ülésén dön­tött. A vezetőség ugyanakkor szorgalmazta az alapszerveze­tek számának növelését is. A ta­nácskozás után az elnökség tag­jai látogatást tettek a település oktatási intézményeiben, és megismerkedtek az azokban fo­lyó oktató-nevelő munkával. ÚJ PÁLYÁZATOK. A Magyar országi Cigányokért Közalapít­vány kuratóriuma legutóbbi ülé­sén több új pályázat kiírásáról is döntött. így a jövőben a cigány jogvédő irodák tevékenységük­höz, működésükhöz támogatást kaphatnak. Ugyanakkor ismét segítséget nyújtanak a cigány önkormányzati képviselőknek, civil szervezeti vezetőknek szer­vezett közéleti felkészítő kurzu­sok indításához. ÚJRA ISKOLAPADBAN. A szol noki önkormányzatnak a „Roma esély” program alapján működő Hegedűs T. András szakiskolával kötött közoktatási megállapodás bővítését javasolja a megyeszék­hely cigány önkormányzata. A ki­sebbségi képviselők szeretnék el­érni, hogy a túlkoros, ám még is­kolaköteles korú gyermekeknek is lehetőségük legyen az általános is- kola befejezésére. ■ Brüsszel szeme előtt Farkas Flórián az Európai Parlamentben Az Európai Parlament társulási bizottságá­ban csaknem egy órán át kérdezték a képvi­selők Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a Lungo Drom elnö­két a magyarországi és a közép-kelet-euró- pai romák helyzetéről. A szenátorok érdek­lődése nem véletlen, hiszen korábban egyet­len cigány vezető sem szólalt fel a közösség választott testületének tanácskozásán.- Az Európai Parlamentet ennyire foglalkoztatja, hogy mi történik Magyarországon cigányokkal? - kérdeztük Farkas Flóriánt.- Eredetileg 15-20 percet szántak volna a ci­gányság helyzetének megvitatására, az előadá­som után azonban csak úgy záporoztak a kérdé­sek. így végül is a tervezettnél ötször hosszabb időt szenteltek a cigánykérdésnek a szenátorok. Ez annál is figyelemre méltóbb, mivel egy népe­sebb delegáció tagjaként, Szájer József, a Fidesz alelnöke és Döntsev Tosó, a Nemzeti és Etnika Kisebbségi Hivatal vezetőjének kíséretében kap­tam lehetőséget a brüsszeli felszólalásra.- Mire hívta fel az Európai Parlament képvise­lőinek figyelmét1- A magyarországi és a közép-kelet-európai cigányság helyzetéről igyekeztem objektív, au­tentikus képet adni. Elmondtam, hogy bár Ma­gyarország az elsők egyike az unió elvárásaihoz, követelményeihez való felzárkózás tekintetében, ám több probléma még megoldásra vár. A cigá­nyok nagy többsége a rendszerváltással az egyik napról a másikra nemkívánatossá vált a munka­helyén. Tízezrével kerültek a cigány származású emberek az utcára, és az egész népcsoport a tár­sadalom peremére került. Ennek következtében olyan előítéletek terjedtek el a társadalomban, amelyek gátjai a cigányság beilleszkedésének.- Mindez azokat a vélekedését látszik erősíte­ni, mely szerint a cigányság hátráltatni igyekszik az ország EU-csatlakozását.- Szó sincs róla hogy a cigányság hátráltatni szeretné Magyarország európai uniós csatlakozá­sát. Sőt, éppen ellenkezőleg, a cigányság érdeke is az ország integrációja. Azzal ugyanis a cigány­ság életesélyei is javulnának. Azt azonban nem szabad megengedni, hogy nőjenek a társadalmi csoportok közötti különbségek, azaz a gazdagok még gazdagabbak legyenek, miközben a szegé­nyek még inkább elszegényednek.- Mit javasolt az Európai Parlamentnek, ho­gyan lehetne segíteni a cigányság társadalmi in­tegrációját?- A cigány népesség kész együttműködni a jövőjüket elősegítő programokkal, de nehéz eze­ket végrehajtani, amíg hátrányos megkülönböz­tetés veszi körül őket. Ehelyett pozitív megkü­lönböztetésre lenne szükségük, hogy a cigányok szociális ellátottakból adófizetőkké váljanak. Ép­pen ezért szükség volna egy cigány tájékoztatási és információs központra és egy cigány integrá­ciós programirodára. Ez utóbbi a költségvetési, valamint a Phare-támogatások felhasználását hangolná össze.- Mi volt a véleménye az európai képviselők­nek?- Az újszerűség erejével hatott a kisebbségi önkormányzatok rendszere. Mindenképpen to­vább fejlesztendőnek, erősítendőnek ítélték a képviselők. Az EU főbiztosa ugyanakkor úgy vél­te, hogy a cigánykérdés olyan összeurópai prob­léma, amely nem függ össze közvetlenül az Eu­rópai Unió bővítésével, és külön kezelést igé­nyel. Megerősítette, hogy az Európai Bizottság kész anyagüag is támogatni a ci­gányok életesélyeinek javítását szolgáló programokat. Ugyanak­kor az egyik képviselő asszony az elhangzottak alapján felvetet­te, hogy a közeljövőben egy kü­lön ülésnapon foglalkozzon az Európai Parlament a cigányság élethelyzetével. Az indítvány sze­rint e vita egyik felszólalójaként engem is meghívnak. Ezt meg­előzően azonban meghívásomra valószínűleg Magyarországra érkezik az Európai Parlament társulási bizottságának vezetője. A látogatásra a tervek szerint jövő tavasszal kerül majd sor.- A hazai cigányügyben mikor lesz érezhető a brüsszeli megbeszélések hatása?- Máris érzékelhető az elmozdulás. Még a Brüsszelben tartott sajtótájékoztatónkon egyetér­tett azzal a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hi­vatalának vezetője, hogy a kormánynak a ci­gányság élethelyzetének javítására készített kö­zéptávú cselekvési programját az OCÖ bevonásá­val át kell gondolnia. Ugyanakkor el kell kezde­ni, szintén a cigányság részvételével, egy hosszú távú program kidolgozását. Abban is egyetértet­tünk, hogy szükség van egy monitoringrendszer kiépítésére, mely az állami és a Phare-pénzek fel- használását ellenőrzi, vizsgálva azt is, hogy elju- tottak-e a forintok az érintett társadalmi csoport­hoz. Ennek a bizottságnak - melyben a kor­mány szakemberei mellett a cigány önkormány­zat képviselői is helyet kapnának - lenne a fel­adata a társadalom folyamatos tájékoztatása a tá­mogatások felhasználásáról. Nagyenyedi testvériskolások Romanappal ünnepelték az ‘56-os évfordulót A nagyenyedi és a szolnoki tanárok, diákok Mozgalmasan indult a tan­év a szolnoki Hegedűs T. András szakiskolában. A Roma esély program alap­ján működő tanintézetben egy héten át magyar, román és cigány származású erdé­lyi diákok és pedagógusaik vendégeskedtek. A 1956-os forradalom és szabadság- harc évfordulóját pedig kü­lönleges módon, romanap­pal ünnepelték meg. A Nagyenyedi Alexandru Borza szakközépiskola és a Hegedűs T. András szakiskola között még ta­valy jött létre a kapcsolat, a tanu­lók azonban csak most találkoz­tak először egymással - tudtuk meg a szolnoki intézmény igaz­gatójától. Csilléi Béla érdeklődé­sünkre elmondta, a húsz erdélyi diák és tanáraik bekapcsolódtak a szolnoki iskola életébe, órákon és szabadidős programokon, kirán­dulásokon vettek részt. Sőt része­sei lehettek egy különleges isko­lanapnak is, amikor meghívott előadók beszélgettek a diátokkal többek között a kábítószer-fo­gyasztás veszélyeiről. A tanárok különböző szakmai tanácskozá­sokon cserélhetik ki tapasztalata­ikat, ismerhették meg a másik is­kola pedagógiai programját. Ez utóbbinak külön hangsúlyt ad, hogy a két tanintézmény a későb­biekben közös pályázatok be­nyújtását tervezi az Európai Uni­óhoz. Alig utaztak el a vendégek, az iskola tanulóit ismét különle­ges programok várták. Az 1956-os forradalomról és szabadságharc­ról nem éppen szokásos módon emlékeztek meg a tanintézetben. A „házi” ünnepséget romanappal kapcsolták össze, melynek során a magyar és cigány származású tanulók játékos vetélkedőkön te­hették próbára történelmi és ci- gány népismereti tudásukat. ■ Elüldözött család Létezik diszkrimináció — állítja a szolnoki Kisebbsé­gi Jogvédő Iroda vezetője. Dr. Pálfi Miklóst ugyanis a napokban kereste fel egy család, azt állítva, hogy el­üldözték őket Kengyelről. Ny. M. és élettársa Aí. A. — mind­ketten cigány származásúak — még szeptemberben vásároltak egy ingatant Kengyelen. A házba hamarosan be is költöztek hét gyermekükkel. Ám mielőtt még megmelegedhettek volna a csalá­di fészekben, rövid időn belül kétszer is, 10-15 fős csoport ütött Roma ház Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén belül működő Katonai Együttműködé­sek Hivatalának (ODC) segítségé­vel Roma Közösségi Központot avattak Kiskörén. Az egykor könyvtárként szolgáló, rossz álla­potban lévő épületet a települési, illetve a kisebbségi önkormány­zat hárommillió forintért vásárol­ta meg, hosszú lejáratú hitellel. A ház felújítására azonban már nem maradt pénz; ebben a hely­zetben sietett 20 ezer dollárral az önkormányzat segítségére az amerikai nagykövetség. A pénz csaknem egészében fedezte a fel­újítás, illetve a közösségi köz­pont kialakításának 6,2 millió fo­rintos költségét. A központ to­vábbképzésekkel, tanfolyamok­kal kívánja elősegíteni a romák el­helyezkedését. A teleházként is működő, 180 négyzetméter alap- területű épületbe azonban nem­csak a romákat várják. rajtuk. Arra próbálták rákénysze­ríteni őket, hogy hagyják el a fa­lut. A család állítása szerint házu­kat megrongálták, autójukat ösz- szetörték. A történtek után a ro­mák nem haboztak, azonnal fel­jelentést tettek, illetve a jogvédő iroda segítségét is kérték. Dr. Pál­fi Miklós úgy látja, a történtek nemcsak az Álkotmányt, a nem­zeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény rendelkezéseit, de számos nemzetközi szerződést is sértenek. A jogvédő szerint az eset azt bizonyítja, hogy létezik a faji diszkrimináció. Virtuális gettó TELEKI JÓZSEF Szögesdrótok szabdalják népesebb és kevésbé népes csoportokra a magyar társadalmat. Lát­hatatlan, ám az utóbbi években a zsigereink- ben mindennél jobban érzékelhető, áthághatat­lannak tetsző kerítések húzódnak mindenfelé. E válaszfalak a szegények és gazdagok között épp úgy lebontha- tatlannak tűnnek, mint a cigányok és a nem cigányok között. A gazdagok a szegényeket, a felemelkedésük reményét is elvesztet­tek pedig a gazdagokat éppen olyan gyanakvással figyelik, mint a többség a kisebbséget és viszont. Miközben ma Magyarországon jogi szempontból semmiféle faji, vallási, társadalmi hovatartozásbéli megkülönböztetésről nem beszélhetünk, egyre többen akadnak, akik úgy érezhetik, másodrendű állampolgárok. Nem számíthatnak munkára, mert idősek, mert nők, mert más a bőrük színe. Pa­naszukkal pedig hiába kopogtatnak a hivata­lok ajtaján, a legjobb esetben is csupán együttérzésre, no meg egy jegyzőkönyvre számíthatnak. Pedig azzal mindenki egyetért: e kerítéseket a lehető leghamarabb le kell rombolni. De vajon hol kezdjük a kerítés felszedését? Szegények és gaz­dagok, cigányok és nem cigányok mintha egymásra várnának, el­feledkezve arról, hogy miként a berlini falhoz, úgy a kerítések le­bontásához is közös akarat kell. Ahogy a többségi társadalomnak fel kell lépnie a diszkrimináció legrejtettebb megnyilvánulása el­len, úgy a cigányságnak is ki kell vetnie azokat, akik soraiban ger­jesztői lehetnek az előítéleteknek. A szögesdrótokat ugyanis min­denkinek legelőször saját magában kell lebontania. Csakhogy ez - valljuk be - sokkal nehezebb feladat, mint a látható falakat po­rig rombolni, hiszen tőlünk nyugatabbra is mind inkább erősöd­ni látszik az idegengyűlölet. Már pedig amíg saját magunkban áll­nak a falak, addig a társadalomban is maradnak a láthatatlanul, ám a zsigerekben mindennél jobban érzékelhetően feszülő szö­gesdrótok. Mi dolguk a világban? Egyiknek sikerül, a másik­nak nem .... — szól egy régi sanzon. A dal megyénk ki­sebbségi önkormányzatai között még mindig sláger lehetne, hiszen vannak si­keres és számos problémá­val küszködő képviselő-tes­tületek. Sorozatunkban — pont azért, hogy előbb- utóbb mindenki valóra vált­hassa elképzeléseit — arra próbálunk választ keresni: az önkormányzatok mit te­kintenek sikernek, és mi kell(ene) hozzá. A tiszaburaiak hűek a hagyomá­nyokhoz. Igaz ez a szó szoros és átvitt értelmében is a cigány ön- kormányzatra. Ifj. Farkas László az 1998-as választások óta vezeti a kisebbségi képviselő-testületet, s igyekszik az előző önkormány­zat minden jó kezdeményezését tovább vinni. Ezek közé tartozik a romanap is. Ifj. Farkas László szerint azon­ban nem csak az örömök a régi­ek, hanem a gondok is. Az állami támogatás csak szűkös mozgáste­ret engedélyez a kisebbségi ön- kormányzatoknak. így ha elkép­zeléseiket valóra akarják váltani, kénytelenek a települési önkor­mányzat vagy valamelyik alapít­vány ajtaján kopogtatni. Idén ezt nem is eredménytelenül tették. De a forintokra nem csak a programokhoz lenne szüksége, hanem az önkormányzat műkö­déshez is. A közelmúltban éppen Tiszaburán megtartott kisebbsé­gi közéleti konferencián is kide­rült, hogy a kisebbségi önkor­mányzatokat nem veszik komo­lyan, és nyűgnek tekintik a tele­pülések vezetői. Az elnök elisme­ri, a partneri viszonyhoz megfe­lelően megalapozott szakmai munka kell, ám azt nem lehet el­várni úgy, hogy akadnak telepü­lések, ahol még irodája sincs a ci­gány önkormányzatnak. Ifj Far­kas László fontosnak tartaná a jogszabályok újragondolását is. Véleménye szerint megfoghatat­lan a kisebbségi önkormányzat­ok szerepe, a törvények ugyanis csak mint a kulturális autonómia letéteményeseit említik. Mindezek a gondok Tiszabu­rán is érzékelhetők, bár a cigány önkormányzat elnöke szerint „jó közepes” kapcsolat alakult ki a település vezetőivel. Ezt példáz­za az a közmunkaprogram is, aminek beindítását éppen most készíti elő a két testület. Cigányvilág gyermekszemmel Palacsinta — ez volt a címe annak az osztályújságnak, melyet a Tiszabőn 1992-1996 között működött Freinet- műhely diákjai írtak, rajzol­tak, sokszorosítottak. Az írásokból, vagy ahogy a mű­helyben nevezték, a szabad szövegekből — melyek azóta már könyvben is megjelen­tek — szemelgettünk. Hisz- szük, nem minden tanulság nélküli az, ahogyan a cigány gyerekek látták a világot. Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ember, annak volt egy fia, és olyan szegények vol­tak, mint kecske a hegyen. Aztán mondja az ember a fiának, hogy menjen el szerencsét próbálni. El is megy a fú, és találkozik egy emberrel. Azt mondja az ember: Merre jársz, hol a madár se jár? Válaszol a fiú: Hát azért, mert jöt­tem szerencsét próbálni, és eddig még egy szerencsém sem volt. Hát most van, mondta az ember a fiúnak. Énvelem találkoztál és én adok neked egy rágógumit. Mondja az ember: vidd ezt a rá- gót és tedd az asztalra, és kívánj valamit. Ez teljesíti minden kí­vánságodat. A fiú azt kívánta, hogy legyen sok-sok ennivaló, és sok-sok arany, és sose haljon meg, és szép legyen, meg egy szép lányt magának. Itt a vége, fuss el véle. (Feri mese 1.) Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek volt egy fia, és úgy hívták, hogy Ja­kab. De olyan szegények voltak, mint a templom egere, amikor nincs ennivalója. Az ember azt mondta, menj el szerencsét pró­bálni. Hát ahogy mendegélt, elért egy sűrű erdőt, abban az erdőben volt egy szilvafa. A gyerek le akart venni egyet, de megszólalt a szil­vafa: ha egyet is leveszel, akkor meghalsz. De ő csak levette a szil­vát és megette és meghalt. (Feri mese 2.) Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ember. Annak volt egy fia, és az ember olyan szegény volt, mint a templom egere. Ám szólt az ember a fiának, hogy már jó lenne, ha elmenne szerencsét próbálni. A gyerek nem tehetett mást, elment a királyhoz szerencsét próbálni. Hát ott álltak az őrök, nem akarták beengedni a gyereket. Mondta a gyerek, hogy ő mesél a királynak. Na megtudjuk, hogy igazat mond- tál-e, s beengedték. A gyerek nem potyára mesélt a királynak, min­dennap öt forintért, és amikorra le­járt a mese vége, már annyi pénze volt a gyereknek, hogy zsákba tette és hazament. Olyan gazdagok let­tek, még a királynál is gazdagab­bak. (Feri mese 3.) A cigányságnak is ki kell i vetnie azokat, akik gerjesztői j lehetnek az előítéleteknek, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents