Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-04 / 233. szám

2000. Október 4., szerda MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Sorokban ADOMÁNY. Iß. Varga Lászlóné tiszaszentimrei lakos könyv- gyűjteménye 25 kötetét adomá­nyozta a fajú tékájának. Nagy­fejed János, a művelődési ház és könyvtár igazgatója elmondta, az éves szinten 120 ezer forin­tos új könyvvásárlási lehetősé­gükhöz mérten figyelemre mél­tó, hogy a szentimrei patrióták minden évben könyvek ajándé­kozásával segítik működésüket. REGISZTRÁLNI KELL! Kisúj­szálláson 300 termelő várja még mindig összesen 33 millió forintját a szolnoki Solami Hús­ipari Rt.-tői. Most, hogy meg­kezdődött a cég felszámolása, a felszámoló, a békéscsabai Csa- baholding összeírja a követelé­seket. Ezt a munkát Kisújon Oros Ferencné fogja össze, aki azt közölte lapunkkal, hogy a regisztrációs bejelentkezések pénteken és hétfőn lesznek a falugazdász irodájánál (Petőfi utca 20.) 8-16 óra között. A re­gisztrációkat egyébként októ­ber 30-ig kell összeírni. Me­gyénkben 1500 termelő várja pénzét a Solamitól. PARTOMLÁS. Továbbra sincs konkrét ígéret arra vonatkozó­an, hogy mikor és miből állítha­tó helyre az omladozó part Ti- szavárkonyban - tudtuk meg Mészáros Zoltán polgármester­től. A talajmechanikai vizsgála­tok kimutatták: a partomlás az Endre király út mentén össze­sen 70 házat fenyeget. Az em­berek attól tartanak, hogy az érintett ingatlanok egy, az idei tavaszinál lényegesen kisebb árhullámmal is a folyóba csúsz­nak, ha nem történik sürgős be­avatkozás a magasparton. ÚJ SZÁMÍTÓGÉPEK. Hét új számítógépet vásároltak a tisza- tenyői iskolában pályázati, illet­ve alapítványi segítséggel. Ezzel javultak az oktatás feltételei, sőt, számítástechnika szakkör is működik az intézményben, ahová 171 diák jár. PORTALANOK. Kunhegyesen újabb utcában szűnik meg a por és a sár. A megyei területfejlesz­tési tanács pályázatán a város 18,8 millió forintot kapott belte­rületi, portalanított utak építésé­re. A munkálatok - amelyeket egy debreceni cég végez - a na­pokban elkezdődnek és a tervek szerint még az idén befejeződ­nek. fgy a Nagykun, Vásártér, Nyílt, Hámán Kató, Lejtő, Ko- noncsenkó, Gorkij utcák ez év­ben aszfaltburkolatot kapnak. ZSOLDOT FIZESS! Ötvenöt évi zsold, valamint hadirokkant­ellátás jár Torna Andrásnak, ugyanis az orosz elmegyógyin­tézetből hazatért volt hadifog­lyot a mai napig nem szerelte le senki - jelentette ki Veér András kedden Egerben. ___________■ H úsz tárlat közös megnyitója A kiállított művek több mint elgondolkodtatóak FOTÓI C8I Mint ismeretes, a képzőművészeti film­szemle idején több mint húsz közös és egyé­ni kiállítás látható Szolnokon. Ezek közös megnyitóját tartották tegnap a Damjanich múzeum udvarán, ahol a Magyar Szobrász Társaság tagjainak munkáit tekintheti meg a közönség. Szolnok Dr. Kertész Róbert múzeumigazgató köszöntője után Wehner Tibor művészettörténész lépett a mikrofonhoz.- A most Szolnokon látható kiállításokon a kortárs magyar képzőművészet szinte egész ke­resztmetszete látható - mondta. - Festők, szob­rászok, grafikusok, iparművészek és mások cso­portosan és egyénileg mutatják be műveiket. Ezek közös nevezője az idő, amely minden mű­vészet központi kategóriája, bár művészeti áganként más módon sűrűsödik az alkotások­ban. A múzeum udvarán látható művekről el­mondta, hogy azok mintegy átmenetet képez­nek a kisplasztika és az úgynevezett monumen­tum között, elszakadva a klasszikus szobrászati hagyományoktól.- Valójában nem is tudható pontosan, mely kiállítások megnyitójának tekinthető a múzeum udvari megnyitó - folytatta -, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy a Szolnokon most zajló kulturális akció a magyar vizuális kultúra jelen­tős eseménye, valóságos körképe. Szemadám György festőművész, író a képző- művészetnek a kultúrában elfoglalt helyéről, és mai válságjelenségeiről beszélt. Méltatta a szol­noki rendezvénysorozatot, amely olyan időszak­ban állítja középpontba a képzőművészetet, amikor az egyébként eltűnőben van a médiából, elsősorban a televízióból. Végezetül a közönség rövid zenei bemutatót hallhatott, amelyhez hangszerül néhány kiállí­tott képzőművészeti alkotás szolgált. Igazgatóváltás a Szigligetiben (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta, hogy a színház tizen­kétezer bérletesének, a közönség szeretetének megőrzése mellett szeretné nagyobb mértékben ki­vívni a kritikusok, a szakma meg­becsülését is. Nyitottabb színházat ígért, szorosabb kapcsolatot a várossal és olyan rétegekkel, amelyek ed­dig nem jártak színházba. Jelenleg tart a gazdasági ügyek átadása-átvétele, a tervekről rész­letesebb információkat ennek be­fejezése utánra ígért. A színház­nak egyébként új gazdasági igaz­gatója is van, Závecz Ferenc sze­mélyében. A társulati ülés után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott Vass La­jos. Ezen elmondta, hogy az idei műsortervet még Schwajda György és csapata állította össze, ő csupán az István, a király he­lyett előadandó darab kiválasztá­sában vesz majd részt. A nyitottságról még annyit árult el, hogy a fiatalokhoz, az Név: Vass Lajos Született: Szolnok, 1955. május 7. Családi állapota: nős, felesége tanár, egy lányuk van Végzettsége: Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola, ELTE filozófia szak, Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szak eddig színházba nem járókhoz is szeretné közelebb vinni a színművészetet, ehhez az önál­lóbb arculattal rendelkező Szo­baszínházat szeretné fölhasz­nálni, de a kapcsolat nem min­dig föltétlenül a színházban jö­het létre. Tervezi produkciók cseréjét hazai és 'külföldi színházakkal, és tapasztalatcserét más színhá­zak művészeivel, drámaírókkal, dramaturgokkal és műszakiak­kal. Lapunk munkatársa megkér­dezte, hogy lemondott-e politikai ambícióiról, hiszen köztudott, hogy Szolnokon sokan potenciá­lis polgármesterjelöltnek tekintet­ték. Vass Lajos válaszában megerő­sítette, hogy a vállalt három évet mindenképpen szeretné színház- igazgatóként eltölteni, de hosz- szabb távra is készít színházi ter­veket. „Soha ne mondd, hogy so­ha” idézte a mondást, hozzátéve azonban, hogy a következő jó né­hány évre nem tervezi, hogy poli­tikai pályára lép. Közérzetünk PAULINA ÉVA Mi lesz a gyerekekkel? Szolnokon, a főpostánál és egyéb forgalmas helyeken az utóbbi időkben rendszeresen koldul egy fiatal nő. Két kisgyerek van vele, olyan óvodáskorúak lehetnek. A kicsik az anyjukkal együtt ott ül­nek a kövön, naphosszat és napszámra. Eltelt a nyár is, bekö­szöntött az ősz, ami előbb-utóbb meghozza a hideget. Hideg lesz a posta lépcsője is, meg minden utcai hely, ahová az anya gyermekeivel lekuporodik. Mindenkinek szíve joga (kényszere) koldulni, kövön üldö­gélni akár élete végéig. Egy felnőtt embernél ez ugyanis döntés kérdése, tehát esetleg megteheti azt is, hogy más kenyérszerzés után néz... De a gyerekek kényszerpályán vannak. Őket a mama viszi magával. Megértem a szempontját, hisz' gyerekkel talán több az adomány. Nem is hiszem, hogy neki kellene változtatni. Hi­szen ő nincs abban a helyzetben, hogy a gyermekei jövőjét mérlegelje. Na de hát van nekünk gyermekvédelmünk, meg a gyermek- védelemről törvényünk is. Mégis, már hónapok óta nézi ez a város ezt a két gyereket a kolduló anya mellett. Annak idején, bizonyos településeken azt mondták, hogy a bölcsőde meg az óvoda szociális feladatokat is ellátott, vagyis enni kaptak, melegben voltak olyan kicsik, akiknek otthon ez nem adatott meg. Igazából érthetetlen számomra, hogy a sok jogszabály kö­zött miért nem találnak olyat, aminek alapján ezt a két gyere­ket óvodába lehetne kényszeríteni. Hogy legalább nappal lássa­nak mást, mint a koldulás és a kövön ücsörgés. Persze ez biztos, nem menne egyszerűen. De hát amit meg akarunk oldani, arra találunk nagy- vagy kiskaput. Tény, hogy nem lesz óriási botrány belőle, és senkit se von­nak felelősségre, ha ezek a gyerekek még télen is ott statisz­tálnak a mama kéregetéséhez. Nem lesz ebből senkinek semmi baja. Legfeljebb a társadalomnak — később. Mert ezek a gyerekek így vagy betegek lesznek, vagy koldusok. Akár ez, akár az: körülbelül kétszer hetven év tömény prob­lémát zúdítunk a társadalom nyakába azzal, hogy engedjük, hogy így legyen. Adomány a károsultaknak A takarékszövetkezetek segítettek a bajbajutottakon Újszász Az Országos Takarékszövet­kezeti Szövetség az árvízká­rosultak 37 millió forintos támogatásáról határozott legutóbbi közgyűlésén. Eb­ből az összegből tegnap 12 milliót nyújtottak át jelké­pesen Tószeg, Tiszavár- kony, Vezseny, Tiszajenő és Ä 0v polgármestereinek , zász és Vidéke Körze­ti Takarékszövetkezet szék­házában. A 37 milliós forintos adományból 15 milliót az Ökumenikus Szere­tetszolgálat számlájára utaltak át, a fennmaradó 22 milliót pedig közvetlenül a legnagyobb káro­kat szenvedett települések kap­ják. Utóbbi összegből 12 millió megyénk öt településének árvíz- károsultjain hivatott segíteni ­jelentette be Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnök-ügyvezetője, majd átadta a pénzt átutalását igazoló dokumentumokat Papp István (Tószeg), Mészáros Zoltán (Tiszavárkony), Hatvani Lajos (Vezseny), Horthy Csaba (Tisza­jenő) és Székács István (Nagy­rév) polgármestereknek azzal, hogy osszák szét a bajbajutottak között. A polgármesterek, megkö­szönve a segítséget, rámutattak: bőven van helye a pénznek, hi­szen az újjáépítés még koránt­sem fejeződött be. Azt sem rejtet­ték véka alá, hogy a kritikus idő­szakban ígéretekkel „tele volt a padlás”, ám ezek közül nem mindegyik teljesült. Az árhullám levonulása után mintha feledés­be merültek volna e közösségek problémái. ___ L.Z. V áltozni akar a MÁV A tervekről tájékoztatták a dolgozókat Szolnok Mire futja egy mai fizetésből? Változni akar a MÁV. Ez a szlogenje annak az őszi fó­rumsorozatnak, amely a MÁV Rt. vezérigazgatósága és a vasutas dolgozók közötti kapcsolat szorosabbra fűzé­sét kívánja elősegíteni. A szlogent „valósították meg” tegnap az érintettek a Cso­móponti Művelődési Házban. A dolgozói fórumon megjelent Sárdi Gyula vezérigazgató-he­lyettes elmondta, a MÁV-nak eu­rópai színvonalú szolgáltatáso­kat kell megteremtenie, hiszen ezen keresztül biztosítható a vas- utasság egzisztenciája, jó mun­kahelyi közérzete. Kiderült, hogy a vasút vesztesége az első nyolc hónapban előirányzott 8,3 milli­árd forinttal szemben négymilli- árd volt. Ez azonban az év végéig 29 milliárdra nő. Az átlagkerese­tek ez idő tájt 9,7 százalékkal nőttek. Sárdi Gyula a közlekedési minisztérium által meghirdetett vasútreformról is szólt. A közle­kedési munkamegosztásban a vasút szerepe alaposan vissza­szorult, gondok vannak a MÁV finanszírozásával, leépült az esz­közpark java része, de ugyanez elmondható a vállalati kultúráról és szellemi erőforrásról is. A stra­tégia cél, hogy a szolgáltatások javításával megőrizhető legyen a vasút helyzete. A közérzetjavító intézkedések mellett nem elo­dázható a pálya- és kereskedő- vasút szervezeti szétválasztása, illetve az uniós gondolatok jegyé­ben nagyobb hangsúlyt kell fek- tetni a regionalitásra. _______w. o. Kö rkérdés A kormány szerint a magyar gazdaság állapotát ma már a folyamatos növekedés, a dinamikus fejlődés jellemzi. Lapunk ennek kapcsán an­nak járt utána, vajon az ál­lamháztartás kedvező muta­tói a hétköznapi emberek életében mennyire érzékel­hetők. Németh Jó­zsefeié, 67 esz­tendős nyug­díjas:- Ügy ta­pasztalom, ma csak azok tudnak lépést tartani az árakkal, akik néhány éve mertek kockáztatni és vállalkozásba fog­tak. Persze közülük is sokan tönk­remennek, de az összefogást és a kitartást általában siker koronáz­za. A bérből, illetve fizetésből élők viszont fokozatosan lema­radtak. A havi nyugdíjam 24 ezer forint, ebből a legszükségeseb­bekre is alig jut. Új holmikat már régen nem veszek, és sajnos az el­múlt néhány évben a félretett pénzemet is feléltem. Sárossy Albert, 58 esztendős gáz­készülék-szerelő:- A rendszerváltás óta egyfoly­tában csak lefelé haladunk. Az­előtt kevesebből is tisztességeseb­ben megélt az ember, igaz, akkor még az igények is mások voltak. A NATO- tagság és az uniós csatlako­zás is nekünk kerül sokba. Ráadásul ami itt van, az nem igazi piacgaz­daság, hiszen nyugaton inga­doznak az árak, nálunk viszont ami egyszer drágább lett, az drá­ga is maradd Néhány éve abba­hagytam a szakmámat, azóta a fi­am sörözőjében dolgozom. Vala­ha még anyagilag is tudtam támo­gatni, de most már én szorulok az ő segítségére. Ettől függetlenül egyelőre nincs miért panaszkod­nom, csak attól félek: a nyugdíj­ból már nem fogok tudni megél­ni. Kanyó Istvánné, 30 éves épí­tésztechnikus:- Az én anyagi helyzetem ha­tározottan javult az elmúlt évek­ben. Ez azonban egyáltalán nem a növekvő gaz­dasági muta­tóknak köszön­hető. Mindösz- sze annyi tör­tént, hogy öt éve szültem egy gyermeket, és amíg vele ott­hon voltam, tényleg szűkö­sen éltünk. Azóta azonban visz- szamentem dolgozni, és így már azt is megengedhetjük magunk­nak, hogy egy-egy tartós fogyasz­tási cikket részletre megvásárol- junk.___________________buoAny em lesz botrány belőle, ha a gyerekek télen is ott koldulnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents