Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-25 / 250. szám

2000. Október 25,. szerda 7. OLDAL Gazdálkodj okosan! / Tiszaigar _____ K erestem egy olyan gazdát, aki kicsiben, de becsülete­sen kíván megélni a jó­szágból és földből. Ismerő­söm a helyi szövetkezet előnyugdíjasát, Szele Imrét ajánlotta. Nem bántam meg, hogy viziteltem a Néphadsereg — korábban Sztálin — úti portán, hi­szen bepillanthattam nap­jaink legnagyobb tétjéért, a tisztességes megélheté­sért folyó Gazdálkodj oko­san! családi „ játék” rész­leteibe. Azt, hogy Szele Imre és felesége Mariska néni okosan gazdálko­dik, mi sem bizonyítja jobban, hogy 25 100 forintból - ennyi a havi előnyugdíja a férjnek, az asszony pedig háztartásbeli - kell most beosztani a hónapjai­kat. Hogy mi a titkuk? Elsősor­ban az, hogy a madarakkal kel­ve késő estig átdolgozzák a na­pot. Segítség a „Tücsök” tehén és a kisborja, egy anyakoca kis­malackával, az aprójószág, csir­kék és kacsák, 3 hold háztáji, no és az a búza, amit a tsz-ből kap­nak, a tagi földjüket aranykoro­nájaként, 28 kilogrammal meg­szorozva. Persze igaz az is, hogy Tücsök tejének árbevételét majd elviszi a takarmány, de eddig nem volt nekik hosszú egyetlen, hónap sem. Mert spórolósan megtanulták, hogy takarójuk meddig engedi a nyújtózkodást, s meddig szabad kiengedni a Mariska néni a család segítőjét, Tücsköt feji gazda nadrágjának a szíját. Sze­le Imre nem is perel a világgal, hiszen boldogítja három unoka - Ama, Máté és Fanni, akik a fiukkal, menyekkel együtt segí­tenek. Csak azt nem érti, hogy annak, akinek a helyi legeltetési bizottságnál, az állami gazdaság rakodóbrigádjánál, majd a tsz állattenyésztési csoportjánál át kellett dolgoznia szinte az egész életét, miért csak ilyen szűkös állami kenyér a jussa, amikor a televízióból és rádióból csak azt hallja, hogy ebben az erősödő gazdaságú országban az átlag- kereset már közelíti a 100 ezer bruttó forintot. Ám ez már poli­tika, amivel ő nem foglalkozik, inkább dolgozik. Reggeltől es­tig, ahogy gyerekkorától azt megszokta már... A vendéglátó (s) pótpapa Tiszaderzs Lapunk is többször foglal­kozott már a „becsődölt” mezőgazdasági szövetkezet tulajdonában lévő Szilassy- kastély hányatott sorsával. Negyedik éve azonban már látszik, hogy újra van gaz­dája a patinás épületnek, hiszen annak állaga javul és fokozatosan szépül. Az okokat keresve bekopogtat­tunk, s több térségi étterem — Tiszafüredi Vadász, Pat­kós csárda, a szöllősi „Fé­nyes” — korábbi vezetője, Varga János nyitott ajtót. Hamarosan megtudtuk, hogy az ismert vendéglátós mára már pótpapa is lett. Előbb azonban jó vendéglátó(s)- ként elmondta, hogy feleségével, Margitkával együtt döntöttek úgy, hogy megvásárolják a tsz felszámolása során kalapács alá került, s bizony már eléggé le­pusztult kastélyt. Ehhez persze az is kellett, hogy mindketten el­adják házukat, s annak árát meg­toldva a spórolt pénzükkel bele­vágjanak abba az ismeretlenbe, amelyet a kastélyi élet, s az épület lehetséges hasznosításai jelentet­tek a számukra. Érdekesség, hogy Varga János- akit tréfásan „gróf úrnak” is szólítanak már néhányan - édes­apja és édesanyja is a Szilassy- és Lossonczy-uradalmat szolgálta. A feleség, Margitka édesapja pe­dig sokáig a kastélyt „felélő” tsz traktorosa volt. így számukra egyfajta elégtételt is jelentett a 19 szobás kastély rendbetétele. Nem gukhoz vesznek. így az ismert vendéglátós 3 éve már pótpapai feladatokat is ellát, méghozzá jól, mert az új kastélylakók jól érzik a „papával” magukat. A kis Bogi a leganyásabb, all éves Kati a leg­Együtt a nagy család kis munkát adott azonban az, hogy idén nyáron először fogad­hattak vendégeket azok a szobák, melyek öt gyereknek is otthont jelentenek. Margitka korábbi há­zasságából származó 18 éves nagyfia, AM ugyanis négy kis­testvért is kapott. Azt követően, hogy összekerülésük után Mar­gitka és János elhatározta, neve­lőszülőként négy gyereket ma­háziasabb, Jód egy ezermester „ördögfióka”, míg Peti 18 éves ko­molyságával készül kőműves szakvizsgájára. Ezzel együtt mind a négyen szerencsésnek mondják magukat azért, hogy vérbeli vendéglátós lett a pótpapájuk, s a szakmáját még ma is imádó egykori óvónéni a pótmamájuk. Értékmentő szorgalommal PUSZTATASKONY Kisköréről Abádszalókra tartva találkoztam egy idős házaspárral. A 71 éves Juli néni a kétkerekű kiskocsin igazgatta azt a tűzifát, ame­lyet vele egyidős párja, Feri bácsi, aki az erdőgazdaság­tól ment nyugdíjba, szak­avatott mozdulattal termeit ki az út menti árokból. Be­szédbe elegyedtem velük. A Katona házaspár Pusztatas- konyból elmondta, hogy nekik bizony be kell osztani azt a kis pénzt, amit havonta hord nekik a pénzes postás. A nyugdíjasszel­vénnyel járó tüzelőutalvány azonban még a spórolt pénzzel megtoldva sem elég ahhoz, hogy áttüzeljék a telet, így kapóra jött számukra, hogy az útkezelő en­gedélyével kituskózhatják az ár­kokat, s hazahordhatják az amúgy helyszíni elégetésre szánt gallyakat. Feri bácsi jó 3 hónap alatt végzett a tuskózással, ami után nejével elkezdtek gallyazni, s most napi 2-3 kiskocsi fát visz­nek haza. „Mi sosem feküdtünk a fü­lünkre! Már gyerekfejjel megta­nultuk, hogy meg kell dolgoznia annak, aki boldogulni akar. 13-14 éves korunkban már zsákolnunk kellett az uradalmi magtárban. Ha tisztességgel végeztük a dol­gunkat, akkor nem is maradt el a kommenció: a Szapáry-birtokon ezért 16 mázsa búza, 4 mázsa ár­pa, 1 hold kukorica, negyedéven­ként 4 kiló só járt, amellett, hogy mindenki tarthatott egy tehénkét és malackát. Úgy is ismerkedtünk meg, hogy egymás mellett kapáltunk az uradalmi kukoricán” — mesé­lik emlékeiket, amikor kedvemért megpihennek. Mellesleg december 29-én lesz az aranylakodalmuk, amit csend­ben, szerényen ünnepelnek majd meg. Két lányuk otthona Zalában és Pest megyében van, így csak ritkán láthatják az 5 unokát és az egy dédunokát, hiszen nekik is drága az utazás. És mit szeretné­nek? Csak annyit, hogy az illetéke­sek jobban megbecsüljék azokat, akik éveken keresztül tisztesség­gel dolgoztak és becsületben megöregedtek... Talán ez lesz az utolsó fuvar hazafelé A szakaszmérnökség V új vezetője Kisköre 2000. október 6-án Fejes Lőrincet hivatalosan is kinevezték a Köti- vízig-szakaszmérnöksége élére, miután négy vezetői pályázati as- pirantúra közül az övé lett a „be­futó”. A 39 éves vízügyi szakem­ber a főiskola elvégzése után 1984-ben szakági előadóként kezdett el dolgozni a szakasz- mérnökségen. Munkaköre foko­zatosan bővült az árvízvédelmi művekkel, s a folyószabályozás­sal, valamint a vízrajzzal kapcso­latos feladatokkal. Dolgozott ter­vezőként is, majd a ranglétrán előrehaladva előbb vízgazdálko­dási csoportvezető, majd 1995- től a szakaszmérnökség helyettes vezetője. Azóta hozzá tartozik a szakaszmérnökség teljes szakági munkája. Kinevezett vezetőként kiemelt fontossággal kezeli a szakmai generációváltást, amit úgy kíván lebonyolítani, hogy az eddigi szakgárda, melynek csak­nem minden tagja törzsgárda­ként, a '70-es évek eleje óta dol­gozik a szakaszmérnökségen, át­adhassa a fiataloknak azokat az értékes tapasztalatokat, amelye­ket az ország legnagyobb vízi lé­tesítményénél szerzett. Mindezeken túl az eddiginél erőteljesebb „PR”-munkával, s nagyobb nyilvánossággal is sze­retné elérni a vízügyes munka ér­tékarányos megbecsülését. Az új vezető végezetül hangsúlyozta, Fejes Lőrinc 39 éves, nős, 2 gyermek édesapja Iskolai végzettsége: Vízügyi Főiskola (jelenleg is tanul, egy féléve hiányzik a vízügyi szakmérnöki diploma megszerzéséhez) Legnagyobb szakmai kitüntetése: 2000. augusztus 20-án, Nógrádi Lászlótól, a közlekedési és vízügyi minisztertől átvett „Vízügyért” érem. hogy munkájában meg akar felel­ni, s tovább is akarja vinni azt az örökséget, melyet igen fiatalon elhunyt elődje, Tiszay József szakmai igényességével, pontos­ságával és emberségével hagyott rá. Kollégaként és barátként egy­aránt. FIGYELMESSÉG. Kelet-magyarországi „kisgimnáziumok” sport- találkozója és tanulmányi versenye, több nyílt nap és iskolatörté­neti kiállítás, alapítványi est, gálaműsorok, de szakmai fórumok is részei annak az ünnepségsorozatnak, amely a 2000/2001-es tanév­ben arra emlékezik, hogy éppen 50 évvel ezelőtt kezdte el munká­ját a mai tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium elődje. A fél évszázados intézmény legutóbb igen hasz­nos ötlettel lepte meg a jubileumát megtisztelő vendégeit. Október 20-án este ugyanis ünnepi díszbe öltözött diákok - frakkban, esté­lyi ruhában, de a magyar és az angol, német és francia nyelvterüle­tek népviseleteiben is - fogadták azokat a városban lakó, vagy hu­zamosabb ideig Tiszafüreden tartózkodó külföldieket, akiket az „50 éves a mi iskolánk” elnevezésű különleges szülinapi bulin lát­tak vendégül. A halászati jogért versenyeznek Negyedszázados hagyományőrzés 1 Tisza-tó Jó értelemben vett kortes­kedésnek is felfogható az az aktivitás, amit a nemrég megalakult Tisza-tavi Sporthorgász, Halászati, Természetvédelmi és Kör­nyezetvédelmi Közhasznú Társaság részéről tapasz­talhatnak a tározótó hasz­nosításában érintettek. A kht. nemrég hozta nyilvános­ságra a halászati jog elnyeréséért benyújtott pályázatát, majd októ­ber 18-án már az aspirantúra gya­korlati megvalósításának lehető­ségeiről tárgyalt a szervezet köz­gyűlése. A megjelent' 12 Tisza-tavi ön- kormányzat képviselői előtt el­hangzott, ha a kht. nyer a pályá­zaton, 14 éves korig ingyen kíván­ja biztosítani az úgynevezett ifjú­sági jegyeket, melyek elnyerésé­nek egyetlen feltétele egy környe­zet- és természetvédő horgászeti­kai vizsga sikere lesz. Továbbá jelentős kedvez­ménnyel, a mostani elképzelé­sek szerint maximum 1000 forin­tért horgászhatnak a nyugdíja­sok, a felnőttek horgászigényei­nek árát pedig csak az aktuális infláció mértékével kívánja emelni a kht. Sokakat érinthet az a bejelen­tés is, ami szerint a Hortobágyi Nemzeti Park csupán 5 lóerős tel­jesítményig engedélyezi 2000. ja­nuár 1-től a belső égésű motorok használatát az egész poroszlói medence területén. A kht. az őshonos tiszai vad­ponty telepítése mellett kiemelt figyelmet kíván fordítani az elkö­vetkező öt esztendőben, a cianid- szennyeződés legnagyobb kár­vallottjainak számító „süllők” re­habilitációjára. Hegedűs Gábor, a közhasznú társaság ügyvezetője mindezeken túl nyomatékosította, hogy to­vábbra is a halgazdálkodás egyik legkritikusabb pontja az alacsony Tisza-tavi téli vízszint, valamint a halőrzés hatékonyságának a nö­velése. Ezt ellensúlyozandó, egyez­ségre kívánnak jutni a vízkezelő Közép-tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatósággal a magasabb vízállás biztosításában. Az őrzés kapcsán pedig szer­ződéses formában szakképzett ellenőri szolgálatot kívánnak foglalkoztatni. Tiszaörs Zsúfolt ház várta szomba­ton este azt a programot, amely a művelődési köz­pontban az idén 25 éves, és az öt esztendeje újjászerve­zett nőklubot köszöntötte. Az ünnepelt hálás is volt azért a figyelmességért, hi­szen mint annyiszor a ne­gyedszázad során, most is olyan színvonalas műsorral szórakoztatta a nagyérde­műt, amely bizonyította: ez a klub igazi közösségi érté­ke a falunak. Az 1975 márciusában 24 taggal megalakult nőklub ugyanis ha­gyományt teremtettek azzal, hogy állandó szervezői, rendezői és műsorozói lettek a farsangi estek­nek, a kulturális rendezvénynek, a kézimunka-kiállításoknak, a vá­sárral egybekötött divatbemuta­tóknak, a hangulatos kirándulá­soknak. Őrizve közben azokat a helyi és népi hagyományokat, melyek­nek praktikusan hasznos termé­kei, a kétkezi ügyességtől kezdve a tánc és az ének összetartó ere­jén keresztül, egészen a színját­szók ízesen népi humorú jelene­téig, mindig megtöltötték az örsi kultúra házát, így most egy kicsit ünneprontás is lenne bővebben foglalkozni azzal, hogy a '90-es évek elején volt egy Ws szünet. Annál is inkább, mert Király Ka­talin vezetésé­vel öt éve újjá­szerveződött ez az értékes kö­zösség, melyről elmondható: legszebb napjait éli, amit bizo­nyít a műsoros, zenés-táncos szülinap telt há­za, vastapsos si­kere. Virággal köszöntötték a nőklub korábbi vezetőit is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents