Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-12 / 240. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ L 2000. Október 12., csütörtök ifi Ml A szakmai kamara az ágazat érdekeit képviseli Segítséget kaptunk, segítséget adtunk Kuncsorba a folyamatosan for­ráshiánnyal küzdő, halmozot­tan hátrányos helyzetű kiste­lepülések egyike. A tavaszi nagy belvízkárok idején, ami­kor naponta szomorú hírmű­sor szereplőjeként voltunk lát­hatók a tévében, hallhatók a rádióban, felfigyeltek ránk a fővárosban. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének vezetői gyűjtő­akciót hirdettek, s mi zsák­számra kaptuk a ruhanemű­ket. Jól jött a segítség a sok szegény családnak. De nagy­lelkű támogatóink nem elé­gedtek meg az egyszeri segít­ségnyújtással: a napokban újabb 18 zsák ruhanemű, cipő, csizma, táska érkezett a cse­csemőholmiktól a felnőttek­nek valóig. Annyi lett a kapott ruhaféle, hogy nálunk is gyűj­tögetni kezdték hozzá a szü­lők a már kinőtt, feleslegessé vált ruhákat, így mi is segít­hettünk, s felajánlottuk a többzsáknyi anyagot Tiszabő- nek, Tiszaburának, mert azt reméljük, ott is jó segítség lesz. SALLAI KÁROLYNÉ, KUNCSORBA Hamar széthullott darabjaira Falun éltem a gyermekkoro­mat (ami egyébként már jó régen volt, sajnos). Nekünk játszótérnek ott volt az utca. Városi gyerekek számára - már csak elnevezéséből ere­dően is - a játszótér lenne a játszás tere. Épülést-szépülést lehetett is e „téren” tapasztalni, így aztán örömmel láttam, hogy a szolnoki Zagyva-part környéki gyerekeknek is ké­szült egy cölöpvár. Nem most volt ez, de ahhoz túlságosan közel, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben van. Elő­ször eltűnt a vár egy olyan fon­tos kelléke, mint a zászló. Újab­ban pedig felfedeztem, hogy a cölöpök is kikerültek a helyük­ről. Eleinte kevés, aztán több. Most már egy egész kupac cö­löp áll ott. Nem tudom, mi ennek az oka - lehet, hogy építéskor mulasztott valaki, az is lehet, hogy szórakozásból huzigál­ják ki azok, akik erősnek kép­zelik magukat -, de azt azért el tudom mondani, hogy a vá­rosi gyerekek sokkal egyhan­gúbb körülmények között töl­tik a gyermekkorukat, mint a falusiak, s ha valakinek, hát akkor a panelrengetegben élőknek óriási szükségük vol­na a szép, jó és biztonságos játszóterekre. SZŰCS MARGIT, SZOLNOK MÁTRAI BARANGOLÁS. Támogatóiknak és az önkormányzatnak köszönhetően a tiszaföldvári Kos­suth Lajos Általános Iskola nagyobb részt hátrányos helyzetben nevelkedő kisdiákjai és a Szondi úti óvo­da nágycsoportosai erdei táborban töltöttek pár napot Mátrafüreden. Innen indulva és érkezve alkalmuk volf bebarangolni a Mátra csodás tájait. A programok között az egészséges életmódra nevelés mellett nem hiányzott a színes, szórakoztató műsor sem. (amatör fotói V Remény a demokráciára Évek óta, ki rettegve, ki a realitáso­kat mérlegelve, feszített érzéssel figyeli a hazánk déli szomszédsá­gában történő, történelmet formá­ló eseményeket. Még azok sem közömbösek, akik évek, évtizedek óta próbálják a történelem kerekét erőszakkal visszafordítani. Azt szoktuk mondani, a diktáto­rok ideje lejárt, de sajnos, még min­dig vannak, akik a nép akaratán át­gázolva egy őrült eszme (vagy el­me) diadalát akarják, s ehhez szim­patizánsok is akadnak bőven. Azt kérdezték tőlem, lehet-e épeszű egy olyan ember, akit sa­ját nemzete megtagad, akit a világ emberiségellenes tetteiért megbé­lyegzett, aki az etnikai tisztoga­tást a legkegyetlenebb mészár­lásokkal vitette véghez, kiváltva a világ legnagyobb hadigépeze­tének megtorlását is? Azt gondolom, az ilyen ember is lehet épeszű, de lehet ellenke­zője is: aki előre megfontoltan, egy eszme érvényre juttatásával akar hatalmon maradni, az min­denre képes. A történelem tanulsága erre a példa, különösen a huszadik szá­zad történelme, melynek forgó­szelében nekünk, középkorúak- nak és idősebbeknek bőven volt részünk. A naponta változó események sodrában talán délvidéki szomszé­dink, ottani magyar testvéreink és minden, békét, igazságot szere­tő ember fellélegezhet, hogy meg­szűnt a diktatúra, a zsarnokság. Reméljük, így lesz. És reméljük, intő példa ez azoknak a világban még létező diktátoroknak, akik hatalmukat féltve, népellenes bűnök soroza­tát követik el. _____ GUTH SÁNDOR, NAGYKÖRŰ V acsora, tánc, szórakozás A jászjákóhalmi mozgáskorláto­zottak immár másodízben rendez­ték meg vacsorával egybekötött rokkantak napi összejövetelüket. Az érintettek ünnepként számon tartott eseményén a Mozgáskorlá­tozottak Megyei Egyesülete képvi­seletében Simon Jánosné megyei titkár, Engel Edit csoportösszekötő és Fodor István, a település polgár- mestere is jelen volt.. A szép számban összejött sorstársakat elsőként Csányi Sán- dorné köszöntötte, méltatva az eddig elért eredményeket - és sajnos, a kudarcokat is. Simon Jánosné az új esélyegyenlőségi törvényről beszélt, amely úgy tű­nik, a legtöbb sorstársunkat hát­rányosan érinti majd. A est kellemes hangulatához hozzájárult a helyi népdalkor műsora és a tombolahúzás. Aki tehette, táncra is perdült. Rendszeres találkozóinkra vál­tozatlanul várjuk sortársainkat á minden hónap utolsó szerdáján 15 órakor, a helyi könyvtár olva­sótermébe. GERŐCS JÓZSEF, JÁSZJÁKÓHALMA TÖNKRETETT PARK. Egyre többfelé látjuk, hogy az emberek csi­nosítják, szépítik, környezetüket. Mások örömére is! A Széchenyi-la- kótelep szélén nemrég nyílt meg a Csősz Tóth Kft. üzlete, amely köré szépen kialakított park került. Annak ellenére, hogy a terület nem tar­tozik a bolthoz, a kft. tulajdonosa úgy döntött, rendbe teszik, parkosít­ják azt. Minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult, mert vandál ke- rékpározók rövid idő alatt szétdíbolták a virágokat és tujákat. ■ Klári néni Annak idején még a Közponü Le­ányiskolában volt az énektaná­rom Klári néni. Már akkoriban, 1955-58-ban Kodály- és Bartók- műveket énekeltünk, mert min­dig az értékeket kereste. A kórus­sal sem törekedett soha olcsó kö­zönségsikerre. Amikor édesapám ’58-59-ben a zeneiskola mellett szorgalmaz­ta a zenei általános iskola meg­alakítását, annak első tanára Klá­ri néni lett. Sok kis tanítvány ka­pott olyan elméleti és gyakorlati tudást tőle, hogy továbbhaladva, országos hírű, néhányan világhí­rű zenészekké váltak. Személyi­ségének kisugárzása oly vonzóvá tette, hogy gyermekként mind­annyian hozzá hasonlóak szeret­tünk volna lenni. Amikor a pálya- választás előtt osztályfőnököm megkérdezte tőlem, mi szeretnék lenni, én azt mondtam: „Olyan szeretnék lenni, mint Klári néni.” Erre a kijelentésemre évekkel ké­sőbb, már felnőtt koromban em­lékeztetett egyszer drága énekta­nárnőm, ami nekem felért egy ki­tüntetéssel. Volt tanítványai közül, mint rangidős, búcsúzom valamennyi­ünk nevében szeretett pedagógu­sunktól, a 86 éves korában el­hunyt Bartos Nándornétól. BEDÖNÉ BAKKI KATALIN, JÁSZBERÉNY SÉRÜLT FELNŐTTEK TALÁLKOZÓJA. A pusztataskonyi Tóparti Otthon kollektívájának szervezésé­ben, szponzoraik segítségével, remélve azt is, hogy a rangos találkozó hozzájárult a másság elfogadásá­hoz, értelmileg sérült felnőttek sport-, kulturális és szabadidős találkozója volt Abádszalókon. A találko­zón a Nefelejcs Otthon Vésztőről, Bíró Kálmánné Bakos Ilona Otthon Mezőtúrról, Fenyves Otthon Bán­halmáról, C. A. T-Fruges Franciaországból és a szervezők vettek részt. A három nap alatt számos prog­ram színesítette a szórakozást és barátkozást. Az intézmények lakóinak kézimunkáiból kiállítást és vá­sárt is tartottak. ■ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Szolnoki levélírónk vagyonőrként dolgozik. Két éve, hogy megala­kult a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Ka­mara Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei szervezete, azóta rendszere­sen fizeti a tagdíjat, de úgy érzi, semmi haszna nincs abból, hogy tag. Az alakuló ülésen elhangzott: a kamara célja egy etikai norma- rendszer, egységes minimális vál­lalkozói díjrendszer és a dolgozó­kat érintő minimális jövedelem- szint-rendszer kidolgozása. Szé­pen hangzik, de ez jelenleg a mi­nimálbér, azaz 147 forint egy órá­ra (esetleg egynémely cég ezt még zsebből kiegészíti). Mikor várható a vállalkozói díjak minimalizálása úgy, hogy ebbe a díjba ne csak a minimálbér férjen bele? A társas vállalkozásoknál az a tendencia, hogy az alkalmazott legyen vállal­kozó, de ha élni is akar, dolgoz­zon 300-400 órát. A családunk lassan csak fényképről ismer ben­nünket - írja -, és különösen így lesz ez, ha elfogadják a 40 ezer fo­rintos minimálbért. Mikor lesz a térségben dolgozó vagyonőrök fi­zetése megközelítőleg azonos az ország nyugati felében dolgozó­kéval? Mikor kíván részletes be­számolót tartani a kamara arról, hogy mit tett eddig tagjai érdeké­ben? Olvasónk kérdéseivel Mucsi Já­nost, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Ka­mara Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei szervezetének titkárát keres­tük meg, aki elmondta: A szak­mai kamara 1998 decemberében alakult meg, törvényi késztetésre. A törvény kimondja, hogy va­gyonőri tevékenység kizárólag szakmai kamarai tagként folytat­ható. Ezt a szigorú szabályt nem oldja a 2000. november 1-től hatá­lyos kötelező gazdasági kamarai tagság eltörléséről szóló jogsza­bály sem. A kötöttség nem szo­katlan a mai magyar jogrendben, hiszen jó néhány tevékenység no­vember 1-je után is kizárólag szakmai kamarai tagsággal foly­tatható. Mindenekelőtt le kell szögezni: a jogalkotót nem az vezérelte, hogy a kamarai tagok közvetlen előnyt élvezzenek tagsági viszo­nyukból. A kamara az adott ága­zat - és nem a kamarai tag - érde­keit képviseli. Az érdekképviselet biztosítása azonban célja a kama­rának, és ezért a lehetőségeihez képest tesz is. Elkészült például az etikai kódex, amely működik, s az abban foglaltakat alkalmazva a szabálysértőkkel szemben né­hány esetben már intézkedett. Ki­dolgozták a vállalkozási díjak alsó határára vonatkozó ajánlást, ami a szaksajtóban néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságot is kapott. Ugyanígy számos más, a szakmát érintő dokumentum, vitaanyag és szabályzat volt olvasható. A szak­mai folyóiratok - ilyen a Személy-, Vagyonőr, Biztonság című lap vagy a Kamarai Hírlevél nevű idő­szakos kiadvány - tanulmányozá­sa, rendszeres forgatása vala­mennyi tag számára ajánlatos, mert hasznos információkkal szolgál, a felmerülő problémák tisztázásában sokat segíthet. A munkavállalókat szabályta­lanul alkalmazó munkaadók jog­sértő magatartása ellen nincs le­hetőségük fellépni - mondotta a kamara titkára -, de ha bejelentést kapnak, az illetékes szakhatósá­gokkal (rendőrséggel, munkavé­delmi és fogyasztóvédelmi fel­ügyelőséggel) közösen lefolytat­ják az eljárást. Ezekben rendsze­rint a szakma tisztességét előnyö­sen érintő döntések születnek. Tény, hogy van különbség az ország nyugati és keleti részén dolgozó vagyonőrök vállalkozói díja, jövedelme között, de ez nem csupán ennek a szakmának a jel­lemzője. A megyében a gazdaság számos területén tetten érhető ez az egyébként valóban aggasztó ál­lapot. A vállalkozói díjakat - ame­lyek tényszámai, sajnálatos mó­don, elmaradnak annak valóságos értékétől - ma kizárólag a meg­rendelők befolyásolhatják. A levélíró azt is kérdezi, mit tett eddig a kamara a tagjaiért. Nos, az egyéni és társas vállalko­zások esetében ingyenes jogse­gélyszolgálattal és munkaerő­közvetítéssel áll rendelkezésre. A közelmúltban valamennyi aktív tagja részére személyenként 500 ezer forintos biztosítási összegre kötött szerződést. Tervezik va­gyonvédelmi kiállítás, továbbkép­zés szervezését (a megyében hét helyen), melynek költségét a ka­mara vállalja magára. Ennek első kurzusa - kellő számú érdeklő esetén - várhatóan novemberben, decemberben lesz. A végzett munkáról, a pénz­ügyi tevékenységről - csakúgy, mint tavaly december 21-én, Szol­nokon’- küldöttközgyűlésen szá­molnak be. A tagok problémáik, gondjaik megoldásában bármikor kérhetik a kamara segítségét.

Next

/
Thumbnails
Contents