Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-05 / 182. szám

2000. Augusztus 5., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Nézőpont Elnökváltás Bebizonyosodott, elnökünk közszeretetnek örvend Tíz év után új köztársasági elnöke van Ma­gyart rzágnak Mádl Ferenc személyében, akit tegna. ünnepélyesen iktattak be hivatalába. Tény ami tény, nem lesz könnyű neki olyan előd székébe ülni, mint Göncz Árpád, aki ma­gasra tette a mércét. Göncz Árpád konszenzusos úton, a sokat emleget tt MDF-SZDSZ-paktum révén került a köztársasági el­nöki szexbe 1990. augusztus 3-án. Akkor még nem tudhattuk, vajon milyen elnök válik az íróból, egykori ötvenhatos elítélt­ből. Aztán hamar bebizonyosodott, hogy nagyapás külsejű, a szája szegletében bujkáló mosolyú elnökünk közszeretetnek örvend. Tanúskodik erről az is, hogy szinte mindig ő vezette a népszerűségi listákat. Mondhatjuk, könnyű volt neki, hiszen igazából nem a köztársasági elnök vállán nyugszanak azok a döntéshozatalok, amelyek meghatározzák életkörülményein­ket. Nem ő dönt nadrágszíjmeghúzó intézkedésekről. Legin­kább reprezentál, fel­avat, szépeket mond, gyerekbuksikat simo­gat, aláír. Személyé­vel kifejezi a nemzet egységét. Ez tízéves ténykedése alatt legtöbbször sikerült is, ám sajnos időnként ki­bukott a pártpolitikus is elnökünkből. Az ő személye sem volt mentes a bírálatokról, néhány intézkedésével, megnyilvánulá­sával, nyilatkozatával politikai körökben ellenérzéseket szült, vitát keltett. Mint fogalmazott, működési ideje alatt négy kor­mánnyal dolgozott együtt, s bár egyikükkel sem értett minden­ben egyet, de egyikük jó szándékában sem kételkedett. Legna­gyobb kudarcát valószínűleg akkor élhette át, amikor saját öt­venhatos társai is kifütyülték azon az emlékezetes októberi megemlékezésen, s ő nem mondta el a beszédét. De ezeken túl a legtöbb szó mégis a méltatásé kell hogy legyen, hiszen tény, Göncz Árpád személyiségét sosem a hűvös, elutasító, magába forduló, küldetéstudatos attitűd jellemezte. Sokkal inkább a megértő, együttérző emberi érintkezésé, aki ugyanúgy szót ér­tett a parasztasszonnyal, mint az angol trónörökössel. És bi­zony a sajtó munkatársait is egyenlő felekként kezelte, nem pe­dig lenézte, mint teszi ezt oly sok politikus (ócska), közéleti személyiség, polgármester, akikhez egy köztársasági elnöknél is nehezebb „hozzáférni”. Tegnaptól immár a nyugdíjasok sorát gyarapítja a 78 éves Göncz Árpád. Munka persze így is vár rá elég, hiszen nem két­séges, sok helyre hívják majd ünnepségekre, avatásokra, „él­ménybeszámolókra” ezután is, sőt, valószínűleg az írótollat is kézbe veszi. A tekintetek immár az utód, Mádl Ferenc felé for­dulnak, aki kifejtette: a társadalmi és politikai béke érdekében kíván tevékenykedni, és a nagyobb horderejű kérdésekben köz­vetlenül is szeretne az állampolgárokhoz szólni. Emellett azt is aláhúzta, hogy nagyobb hangsúlyt kíván helyezni hazánk euró­pai integrációjának folyamatára, a nemzeti értékek és érdekek határozottabb megjelenítésére és képviseletére. Mádl Ferenc, a nemzetközileg elismert, köztiszteletben álló tudós ember első nyilatkozatai reményt keltőek. Semmi okunk hát feltételezni, hogy cselekedeteiben is kevésbé lesz majd jó köztársasági el­nök, mint elődje volt. E bizalmat előlegezzük meg neki, mind­annyiunk érdekében. Az Erdős Otthon még mindig üres Sürget az idő, mert az állam keményen büntet Hetekkel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a nyár végére, de legkésőbb szeptemberben megnyithatja kapuit a ta­valy ősszel átadott szociális otthon, melyet Erdős Ott­honra kereszteltek. Akkor be is számoltunk a biztató előkészületekről, de mos­tanra rosszul alakultak a fejlemények, és megkérdő­jeleződött az intézmény megnyitásának időpontja... Jászdózsa A község polgármestere, dr. Sze­rencsés István érdeklődésünkre tájékoztatott arról, hogy az üze­meltetésre kiírt pályázat első he­lyezettjével megfelelő ütemben tak a tárgyalások a szerző­dés részleteiről. A tárgyalási .asz végén, a szerződéskötést megelőzően a budapesti vállalko­zó mégis visszalépett, nem vállal­ta a bérbe adó által szabott felté­teleket. i Kedd délután arról határozott a falu önkormányzati képviselő­testülete, hogy megkezdik a tár­gyalásokat a működtetésre kiírt pályázat második helyezettjével - egy hajdúböszörményi illető­ségű családi vállalkozással -, de a bérbeadás feltételein nem vál­toztatnak. Ennek két sarkalatos pontja, hogy az otthont kiemelt szintű intézményként, illetve maxi­mum 35 férőhellyel működtet­hetik. Arról természetesen még nem tudott nyilatkozni a polgár­­mester, hogy milyen feltételek­kel lehet majd bejutni az otthon­ba. Azt azonban bizonyosra vet­te, hogy a kiemelt szintű ellátás igénye az átlagosnál magasabbá teszi a bejutás, illetve az ellátás költségeit. Dr. Szerencsés István hozzá­tette, ebben az évben minden­képp szeretnék elérni, hogy la­kottá váljon az otthon. Nemcsak azért, mert a gyönyörű épület üresen áll, hanem azért is, mert a kivitelezéshez igénybe vett álla­mi céltámogatás felhasználásá­nak feltétele volt, hogy egy éven belül működtetni kell az intéz­ményt. Ha mindez nem sikerül, az még nehezebbé teszi az indulást. Az állam kemény szankciót al­kalmaz, ha eredménytelen lesz törekvésük. Az otthonban lakók után járó jelenleg 400 ezer forin­tos normatíva összegéből vonja majd le a maga részét a támoga­tott cél meg nem valósulása mi­att. A dózsaiak reménykednek abban, hogy nem lesz szükség a büntetések alkalmazására. BANKA CS. A 13-as szám szerencsét hozott Zita a harmadik szépségversenyét nyerte 2000. július 29. óta a Tisza-tó szépség­­versenyének ez évi királynője: a szol­noki Debreczeni Zita. Amikor a műsor vezetője, Csonka András színművész, vagy ahogyan hívják, Csonka Pici beje­lentette azt, hogy a szigorú zsűri a hu­szonnégy versenyző virágszálból őt, a 13-as számút találta a legszebbnek, el­törött a mécses. Potyogtak a könnyei, pedig a színpadon senkinél nem volt vöröshagyma... Jutalma: ötvenezer fo­rint, és ő egy évig a korona jogos tulaj­donosa. Abádszalók-Szolnok Merő csakazértisből érkezett a világra, pon­tosan vízkereszt napján. Ugyanis Debrecze­­niéknél már volt két aranyos kislegény. Ben­ne a korban, kilenc- és nyolcéves srácok. A motorszerelő édesapa és a biztosítónál dol­gozó édesanya nem adta fel. Reményked­tek, hátha a harmadik már nem „periszkóp­pal” érkezik erre a világra, így a családban enyhül a nyomasztó férfifölény. így is lett, noha jöttét karácsonyra tervezték, kicsit ké­sett, január hatodika lett belőle. Sport tagozatos suliba járt, és ezer ördög bújt belé. Még talán iskolás sem volt, ami-Név: Debreczeni Zita Ismertetőjele: A Tisza-tó szépe Születési év, hely: 1981. január 6., Szolnok Magasság: 170 centi Súly: 52 kg Méretek: 86-65-86 Haja: fekete Szeme: sötétbarna Foglalkozása: tanuló kor felmászott a ház tetejére. Tél volt, csú­szott, le is vitorlázott: nem éppen úgy, aho­gyan eltervezte. Nagy volt a riadalom, meg nagy volt a „nagykabát” is, de szerencsére a szabadesés törvényeit idéző zuhanás em­lékét csak egy kis forradás hege őrzi a szája mellett. Tizenöt évesen már illegett-billegett a tü­kör előtt, de édesanyja nem engedte szép­ségversenyeken indulni. Kivéve az iskolait, amelyet annak rendje és módja szerint a kereskedelmiben megnyert. Majd szak­munkásvizsgája után a szolnoki ruhaipari­ban is ő győzött, ahol az idén érettségizett. Tulajdonképpen akkor figyeltek fel rá az ügynökségek, amikor a Murvai Piroska-féle modelliskolát kitűnően elvégezte. Egyre ment, akár bundában lépkedett, akár utcai hacukában, akár fehérneműben, nagy tap­sokat zsebelt be. Azóta számtalanszor fellé­pett Budapesten, Szolnokon, de szívesen megy bárhová, ha hívják. így Kenderesen, Sopronban, Tomajmonostorán is tapsoltak neki. Szerepeltek fotói a Mai Napban, a Kiskegyedben, a Vasárnap Reggelben. A verseny előtt egy nappal határozott a barátnőjével, Ambrus Évával, hogy bene­veznek a szalóki megméretésre. Sok volt a mutatós, szép lány, eleinte különdíjban re­ménykedett. Később a fürdőruhás bemuta­tónál fellélegzett, talán bekerül a hat közé, hiszen rajta nem volt egy deka felesleg sem. Az eredményhirdetést szorongva fi­gyelte, hiszen már minden díjat kiosztot­tak, nevet felolvastak, csak a győztesét nem. „Minek jöttem ide, ez nem az én délutá­nom” - futott át az agyán, majd felhang­zott ! száma, a 13-as és a neve. Ezt már nem lehetett kibírni pityergés nélkül, és ré­gen volt ekkora „záporeső” a szalóki szín­padon. Indulását még a barátja sem tudta, és az­óta érkeznek is telefonjára az üzenetek, mi­szerint: „szemet vetettem rád”, „megőrülök érted”, „istennő”, és így tovább. Szerencséje van, olyan alkat, mindent ehet. Egyébként tornázik, fitneszre jár és újabb budapesti szépségversenyre készül. Mert igaz, három a magyar igazság, és ő pedig ennyit nyert. De még ott a ráadás, és Zita csak 19 éves ... d. szabó miklós Ház állott, most romhalom... Varga Károlyék egykori mutatós háza most így néz ki fotó: m. j. Vezseny A falu Fő utcáján nem ki­mondottan kellemes érzés végiglépkedni. Mint bombá­zás után: magányos, elha­gyott, ajtó, ablak nélküli fa­lak, kémények merednek az égre. Az egyik oldal nagyjá­ból épen maradt, de a Tisza felőli házsor élete tavasszal gyorsan megpecsételődött. Tizenhárom lakóházat kellett, kell lebontani, és köztük már van olyan, amelyik helyén tükörsima a terep, és semmi sem emlékeztet arra, hogy tavaly ilyenkor itt még gyerekek kacagtak, főtt az ebéd, az ólban malacok visítottak porci­óért és este a kerteken át lassan úszott a harangszó. Vajon mi van, lett az itt élőkkel? Vida Sándoméékra is alatto­mosan tört a most csendes folyó:- Tizennégy éve laktunk ab­ban a házban, és azt hittük, nyug­díjaskorunkig élünk benne, és még a gyerekeknek is kitart. Igaz, régebbi épület volt, de komforto­­sítottuk, csinosítgattuk, szóval gazdái voltunk. Április 20-át nem felejtem el, mert a víz már itt volt a kertben. Reggel még elmentünk dolgozni, de jött a telefon, rohan­jak haza, ha a berendezést meg szeretnénk menteni. Pár óra alatt összepakoltuk a legszükségeseb­beket, és egy átmeneti helyre költöztünk, az egyik kollégám üres laká­sába. Egy utcával távolabb vettünk házat, de azt át kell alakítani, hogy kétszo­bás legyen, hiszen négyen vagyunk. Kaptunk segélyt is, ugyanakkor sok munka lesz az új otthonon. Fábián Lászlónéék öten laktak ugyanebben az ut­cában egy olyan házban, amelyik a férje szüleié volt, és amelyből mára csak a főfalak maradtak.- Április 17-én reggel fél nyolckor kezdtünk hozzá a költözéshez, mert akkor már a parketta alól is szivárgott a Tisza. Azu­tán a fürdőszoba ajtaja sem csukódott, hiszen a folyó széle itt hömpölygött a kertben.- Sírtak?- Nem volt rá idő, dolgozni kellett. Ráadásul ahányan vol­tunk, mind máshol találtunk ide­iglenes otthont. Azután beköltöz­hettünk egy szoba-konyhásba, és megvettük. Igen ám, de ötőnknek nagyon szűk, ezért bővíteni kell. Kaptunk a biztosítótól is pénzt, de az bizony édeskevés az építés­hez. Nehezen halad a munka, sok a holtidő. Arról nem beszélve, hogy a régit el kell bontanunk, le­takarítanunk, és lassan nyakun­kon az ősz, az újabb eső. Varga Károlyéknak is szép há­zuk volt. Most megvan a helye, és a régiből valamennyi.- Pár óra alatt kellett költöz­nünk, és már laktunk vagy öt he­lyen mi, hárman. Olyan házba ke­rültünk, ahonnan költözni kell, mert eladták. Ezért bérelünk egy újabbat. Kétszázezret adott a Vö­röskereszt, hogy a biztosító végül mennyit fizet, függőben van. Nem tudom, mi lesz velünk, talán újra ezen a helyen építek, de olyan alappal, ami bírja a vizet. Nekünk is háromszo­bás volt a házunk, ott, aho­vá megyünk, kettő lesz, ezért a bútor egy részét ta­lán elhelyezhetem az isko­lában egy üres helyiség­ben. Arra is számítok, ha a biztosítóval nem jutunk dűlőre, per lesz a dologból. Csontos Zoltán nyugdí­jas az utca túloldalán lakik. A háza végét gerendák tá­masztják, és a tornác elöl­ről még csúnyább, mint odakintről, az utcafrontról.- Itt születtem 1940- ben, a szívem szakad meg, de ez már bontásra való. A helyreállítása lenne vagy négymillió, ezért itt hagy­juk. A lányunk segített, Ti­­szaföldváron vettünk egy házat, mert laknak arrafelé roko­naink. Eddig 150 ezer forintot kaptam, a földvári, Ókincsemben lévő ház másfél millióba kerül. Kölcsönt is vettünk fel, mert ősz­re oda szeretnénk költözni, hi­szen ezt a belvíz, árvíz úgy megette, hogy csak hálni jár bele a lélek. Más gond is van, erről Hatvani Lajos polgármester beszél.- Kevés a vállalkozó, ráadásul az emberek is ragaszkodnak bizo­nyos kivitelezőkhöz. Gond van a biztosítóval is. A faluban 24 em­ber írt alá szándéknyilatkozatot, hogy ha kell, perre mennek. Mert ezek a károk nem köznapiak. Eh­hez az önkormányzat a jogi, szak­értői díjat fedezi. Azért remény­kedünk, peren kívül megegye­zünk. Ha meg nem tudunk zöld ágra vergődni, bízunk, a per ille­tékmentes lesz. Telik az idő, nem várhatunk tovább, mert lassan odalesz a meleg. Ez a hét az utol­só, a jövő héten lépnünk kell, és ha nincs egyezség, lépünk is. Az pedig már csak ráadás, hogy azóta is újabb meghibáso­dásokat jeleztek. Csak az a bök­kenő, hogy kifutottak a határidő­ből. Úgy tűnik, ezek a repedések, roggyanások nem vettek tudo­mást semmiféle dátumról, sőt, ar­ra is képesek voltak, hogy most jelezzék meglétüket... D. SZABÓ MIKLÓS Ennyi maradt Fábián Lászlóék otthonából. A romokat le kell bontani, elhordani.

Next

/
Thumbnails
Contents