Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-30 / 203. szám

2000. Augusztus 30., szerda 7. OLDAL Szolnok, nagy változások előtt A VÁTI Kht. elkészítette a szolnoki Szandai-rét szabályozási tervét, illetve a Kossuth tér környékének módosított szabályozási tervét. Ezekről augusztus közepén lakossági fórumot is tartottak, illetve írott és illusztrált anyagok ké­szültek az érdeklődők részére. Ezek alapján foglaljuk össze a tervek leglé­nyegesebb vonásait. A Szandai-réten a beépítésre kijelölt terület az árvízvédelmi töltés, a 4-es út és a Rákó­­czifalvára vezető út között terül el. A jóvá­hagyott terv kizárólag a sport, a pihenés, a turizmus, a vendéglátás és az idegenforga­lom céljait szolgáló létesítmények elhelye­zését irányozza elő. Összesen mintegy 70 hektárról van szó, amelynek nagy része ön­­kormányzati és állami tulajdonban van. A beépítés fokozatosan történik, először mintegy 30 hektáron. A terület igen jó közlekedési adottságok­kal rendelkezik a kereskedelmi-szolgáltató funkció betöltéséhez. Belső útja a jelenlegi körforgalomból indul, és nagy hurkot leírva tárja föl a teljes területet. A terv számol a későbbiekben egy, a 4-es úthoz kapcsolódó úttal is a jobb megközelíthetőség érdeké­ben. A tervezés során előírták a zöldfelüle­tek szigorú szabályozását, például a parko­lókban minden négy kocsiálláshoz egy-egy fa telepítését. A 30 hektár beépítését két részletben ter­vezik, az elsőben egy hipermarket (a Cora áruház), a másodikban több nagyobb ke­reskedelmi egység (például bútor-, bar­­kács-, szőnyeg-, cipőüzlet) létesülhet. A terület beépítettsége 30, más részeken 40 százalék lehet, az épületek magasságát a sportrepülőtér közelsége miatt legföljebb 12 méterben szabályozza a terv. A terület több pontján, az úgynevezett repülési sí­kon kívül 30 méter magas reklámoszlop is elhelyezhető. A magas talajvíz ellen a terület mintegy ötven centiméteres feltöltésével védekeznek. A Cora áruház építése a jövő év március­áprilisában kezdődik, és mintegy 14-16 hó­napig tart. Átadására várhatóan 2002 nya­rán kerül sor. A Kossuth tér és környékének módosí­tott szabályozási terve a Kossuth Lajos ut­­ca-Kossuth tér-Ságvári körút-Ady Endre ut­­ca-Jókai utca által határolt területre terjed ki. A Kossuth tér átalakítására 1999-ben meghívásos tervpályázatot hirdettek. Ennek során többek között megfogalmazódott az a cél, hogy a tér „lakhatóvá” váljék, bizto­sítson teret szabadtéri kulturális és ünnepi rendezvényeknek, az átalakítás szolgálja a tér intenzívebb közösségi célú (pihenési, szórakozási, vendéglátási, turisztikai) hasz­nálatát. A Sólyom utca és a Tisza Antal utca ki­kötésével a tér kelet-nyugati irányban to­vább nő, ami alkalmasabbá teszi többféle funkció ellátására. Közepére a mai két szö­kőkút helyett egy kút-szobor kompozíciót terveznek. A Damjanich múzeumtól nyu­gati irányban lévő rész alkalmas lehet fó­rumszerű kisebb gyülekezőtér kialakításá­ra, ahol kamaraszínházi, zenei rendezvé­nyek tarthatók. A terv szerint a fákat nem csupán meg kell őrizni, de újak telepítése is szükséges. A tér két része elkülönül egy­mástól, de az elkülönülés nem merev, fal­szerű. A két térrész határán áthalad a Hu­­bay Ferenc utca felől érkező kerékpáros út, és a Kossuth Lajos utcán folytatódik. A Kossuth Lajos utca a terv szerint kétsávos lesz leállósávval és fásított parkolókkal. A Kossuth térről a Tófenék utcán létesülő bel­ső üzletudvart a múzeum két oldalán álló épületek földszintjén át lehet gyalogosan megközelítem. Ezt a két átjárót biztonsági okokból éjszakára le lehet zárni. Ami a Kossuth tér tágabb környezetét il­leti, a Tófenék utca és a Tisza Antal utca sarkán parkolóház, az Ady Endre utca és a Jókai utca sarkán pedig közterületi parkoló épül a terv szerint. A Tófenék utca és a Só­lyom utca sarkán a jelenlegi szintbeni par­koló helyén úgynevezett parkolólemez épül, ami az elhelyezhető gépkocsik szá­mát két-háromszorosára növeli. Az augusztusi lakossági fórum résztve­vőinek felszólalásai elsősorban a belváros átalakításának terveivel foglalkoztak. Leg­többen a kerékpárutak fontosságát hangsú­lyozták, illetve a forgalomszervezés kérdé­seivel foglalkoztak, többek között néhány új jelzőlámpa fölszerelését sürgették. A Kossuth téri lakosok nevében ismét tilta­koztak a zenés rendezvények ellen, és a térről a kialakítandó Tófenék utcai üzletud­varhoz vezető gyalogos átjárók ellen is. Ta­pasztalható volt némi idegenkedés a Kos­suth Lajos utca két sávra szűkítése ellen, il­letve aggodalom azért, hogy az innen elte­relt forgalom a már amúgy is elég forgal­mas Ady Endre utcára zúdul. A múzeum mögé üzletudvart álmodtak a tervezők fotó: m. j. Táborszervezésből jelesre vizsgáztak Veszélyben vannak a szobrok Tíz héten keresztül, össze­sen közel kétezer általános iskolás gyermekre vigyázni önmagában sem jelenték­telen vállalkozás. Ám a kü­lönböző korú és érdeklődé­sű diákoknak tartalmas el­foglaltságot biztosítani még ennél is nehezebb fel­adat. A Szolnoki Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány munkatársai és a város né­hány pedagógusa azonban immár többéves tapaszta­lattal a hátuk mögött idén nyáron is bebizonyították: nem lehetetlen. A napokban ünnepélyes táborzá rót tartottak a közalapítvány ke­zelésében lévő tiszaligeti Turiszti­kai és Szabadidő Központban, ahol elhangzott: a közalapítvány munkatársai a városi önkormány­zat segítségével ezúttal is a vaká­ció első napjától az utolsóig szer­vezték a nyári napközis tábort. A program célja hagyományosan a szülői terhek egy részének átvál­lalása volt, hiszen még ma is szá­mos család számára jelent meg­oldhatatlan problémát az iskolás gyermek(ek) elhelyezése a nyári szünet ideje alatt. A napközis tábor szervezői évek óta nyújtanak segítő kezet a hasonló gondokkal küzdő szü­lőknek, gondoskodva arról is, hogy a szolgáltatás még a szeré­nyebb jövedelmű családoknak se jelentsen komoly anyagi terhet, így a város 16 iskolájából verbu­válódott táborozók felügyeletét 13 pedagógus és egy táborvezető térítésmentesen látta el, de a gyer­mekek számára ingyenesek vol­tak a programok is. Csupán az étkezésért kellett az iskolai térítési díjnak megfe­lelő összeget kifizetniük a szü­lőknek, valamint a buszbérlet és a zsebpénz terhelte a családi kasszát. Az esetenként 300 feletti lét­számú gyermeksereg reggeltől délutánig a tiszaligeti Turisztikai és Szabadidő Központ vendége volt, ahol egyetlen nap sem múlt el érdekes, szórakoztató közös programok, rendezvények nél­kül. Ezek közül is a vöröske­reszt, a mentőkutyások, a tűzol­tók, a mentősök és a rendőrök látványos bemutatói, a mozi- és múzeumlátogatás, a kirándulá­sok, illetve a szinte mindenna­pos strandolás nyerték el a diá­kok tetszését. Táborzáró beszédében Bíró Árpád, a közalapítvány ügyve­zető igazgatója kiemelte: mindemellett a helyi önkor­mányzat támogatásával a kö­zelmúltban hat iskolából 35, szociálisan rászoruló és jó ta­nulmányi eredményű kisdiák nyaralhatott térítésmentesen a közalapítvány balatonszepez­­di táborában. BUGÁNYJÁNOS Az őrzését vállaló kft. tele­péről nemrég nyomtalanul elveszett Bencsik István Ülő nő című szobra, amelyet ép­pen azért szállítottak a te­lepre a Táncsics Mihály ut­cából, mert féltek, hogy ba­ja esik a környező épületek felújítása során. Rontó An­tallal, a polgármesteri hiva­tal kommunális és szolgáltató osztá­lyának főmunkatár­sával arról beszél­gettünk, hogy nem ez az egyetlen elve­szett szolnoki szo­bor, kisebb-nagyobb rongálást pedig szinte mindegyik elszenvedett már. A szobrot az Épületdí­szítő Kft. Mester utca 35. szám alatti telepére vitték megőrzésre (!). A rendőrség nyomoz az ügyben, de túl sok reményünk nem lehet, hogy a szobor épen előkerül. Azóta össze­­! törve már valószínűleg egy MÉH-telepen vár beolvasztásra. Sajnos újraöntése sem lehet­séges, mivel egyetlen gipszmásolatát Szent­endrén szabadtéren J tárolták, és tönkre­ment. Néhány éve a nevét viselő szakközépisko­la elől a Pálfy-szobrot is ellopták, az sem ke­rült elő. A szobrok ellopásának leg­alább van némi indoka, hiszen például az Ülő nőt mintegy 120 ki­ló színesfémből öntötték, s az érte kapható pénz sok ember számára már tekintélyes summának szá­mít. Fölmentést ez sem ad semmi­re, de az öncélú rongálásoknak még ennyi magyarázata sincs. Márpedig öncélú rongálásból ala­posan kijut a szolnoki szobrok­nak. Vegyünk néhány példát! Damjanich János szobra, Rad­­nai Béla alkotása 1912 óta áll jelen­legi helyén. Azóta többször eltör­ték a fejét és a kardját. A fejét leg­utoljára 1998-ban, a kardja most is le van törve, felújításra vár. Még mindenki emlékezhet ar­ra, hogy a vandálok mit műveltek a Kossuth téri Kossuth-szoborral. Letörték a kardját és a kalapját, összefirkálták. Ez esetben sajnos ők győztek, a szobrot, a további rongálások megelőzése érdeké­ben be kellett vinni a városháza előcsarnokába. Ugyanez történt a Tisza-parton álló Damjanich portrészoborral is, többször fel­­döntötték, megrongálták, ezért a múzeum előcsarnokába kellett menekíteni. A Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola előtt ál­ló szobrot többször bemázolták fekete festékkel. Már nem lehe­tett tovább csiszolni, ezért kény­telenek voltak befesteni, ami saj­nos nem vált előnyére. Körülbelül két éve Borbereki Halas lány című szobrát is ledön­­tötték egyszer, nagy szerencse, hogy nem szenvedett súlyosabb sérülést. Az elmúlt években többször is ledöntötték, összefirkálták a me­gyeháza és a Technika Háza kö­zötti átjáróban álló Ülő fiú szob­rot, amelyet szintén csak a sze­rencse óvott meg, hogy a kőre zuhanva nem tört össze. A szolnokiak által Szomorú Jézusnak nevezett Krisztus­szobor annyi rongálást volt kénytelen elviselni, hogy vé­gül golyóálló üveglapokból ál­ló dobozba kellett helyezni, csak az tudja megóvni a van­dalizmus további dühöngésé­től. A Fehér ház mögött lévő Ivó nő című szobor fejét többször is letörték, beledobták a medencé­be, a sérülések nyomait nem is sikerült teljesen eltüntetni róla. Ha méretei miatt elvinni, sú­lyosan megrongálni nem is tud­ják, többször összemázolták már a Tiszaliget bejáratánál álló Fel­­szabadulási emlékművet is. Saj­nos az elhanyagolt, gazos kör­nyék bátoríthatja a vandálokat. A legfrissebb rongálás augusz­tus 20-ról 21-re virradóra történt, letörték a nemrég felújított Eöt­vös parkban álló díszkút réz kifo­lyóit. A felborított és a mellvédről a partra lökött Tisza-parti virág­vázákról, a játszótéri berendezé­sek rongálásáról szinte már be­szélni sem érdemes, azok javítá­sa szinte állandóan munkát ad a szakembereknek. Rontó Antal megállapítása szerint a városszé­pítésre szánt pénz nagy részét a megrongált szobrok, berendezé­sek helyreállítására, javítására kell fordítani. A Tisza Szálló közelében álló szoborcsoport sérülése való­színűleg nem szándékos rongálásból keletkezett, egy fi­gyelmetlen gépkocsivezető kiegyenesíthette az előtte lévő kanyart. A helyreállításra rövidesen sor kerül, bár mint Rontó Antal elmondta, az üreges szobor kiegyengetése bonyolult feladat lesz Fotó: b.j. A munkája vonzotta az Alföldre Dr. Csányi Marietta megyei tudományos díjat kapott Az augusztus 18-i megyei ünnepségen vette át többed­­magával a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Tudomá­nyos Díjat dr. Csányi Mariet­ta, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazga­tóságának régésze. A kitün­tetéshez vezető pályáról kér­deztük.- Egy könyv érlelte meg bennem az elhatározást, hogy régész le­szek - kezdte a beszélgetést. - Di­ákkoromban elolvastam Passuth László Megszólal a sírvilág című könyvét, és attól kezdve kerestem a régészetről szóló népszerű iro­dalmat. Budapesten laktunk, so­káig nem is láttam ásatást, de ez nem szegte a kedvemet. Az egye­temre földrajz-orosz szakra irat­koztam be, és úgynevezett B szakként fölvettem a régészetet. Később földrajz-régészet szakon folytattam. Nagyszerű tanárok ta­nítottak, László Gyula, Bóna Ist­ván és mások. Mi még két év után választottunk korszakot, én az ős­kort, azon belül a bronzkort vá­lasztottam.- Hogyan került Szolnokra?- Bóna István és Stanczik Ilona Jászdózsán ástak, eljöttem velük. Ott dőlt eL hogy a bronzkort vá­lasztom. Ók dolgozták ki a több­szintes bronzkori telepek feltárá­sának módszertanát. De az ásatás egyébként is csodálatos volt. Nya­ranként kint laktunk a terepen, sok barátot szereztem. Egészen 1973-ig visszajártam oda. Jászdó­­zsa és Stanczik Ilona miatt jöttem Szolnokra, nagyon sokat tanul­tam tőle. Azelőtt nem szerettem, nem is ismertem az Alföldet, azu­tán rájöttem, hogy csodálatos, például egy-egy naplemente itt egészen más, megragadóbb él­mény, mint hegyek-dombok kö­zött.- Egy frissen végzett régész mennyi idő után kaphat önálló munkát?- Azonnal. Ez azért jó, mert ijedtében rendszerint jól csinál­ja, mindenre odafigyel, esetleg még jobban is, mint később, amikor már hajlamos lehet egy kis lazításra. Én Jánoshidán kezdtem önállóan dolgozni egy késő bronzkori temető feltárá­sán, ami öt évig tartott. Utána '80-ban Tiszaug-Kéménytetőn ástam Stanczik Ilonával, majd Túrkeve-Terehalmon Tárnok Ju­dittal. Ez az utóbbi munka '85- től egy év kihagyással tíz évig tartott, és nem is fejeztük be, csak abbahagytuk, mivel a mú­zeumnak már nincs ásatási kere­te. Csodálatos lelőhely a túrkeve­terehalmi, zömmel ennek az anyagából készült egy kiállítás, ami Nyugat-Európában is körbe­járt, Bronzkori teli' kultúrák volt a címe.- Ha a múzeumnak nincs ása­tási kerete, akkor most csak vélet­lenszerűen ásnak, ahol éppen va­lami beruházás készül?- Lényegében igen.- Ez azonban hosszabb távra tervezhetetlenné teszi a munkát.- Ez a hátránya, hiszen progra­mot legalább öt évre kellene ké­szíteni. Pályázni lehetne, de az bi­zonytalan, elkezdünk valamit, a következő évben nem nyerünk a pályázaton, és vége... De van elő­nye is. Régebben egy száz négy­zetméteres szelvény már nagynak számított, most viszont néha több hektárt is fel tudunk tárni.- Milyen tervei vannak, mit sze­retne csinálni a közeljövőben?- Szeretném befejezni a túrke­­vei ásatást. Egy erődítés nyomai bukkantak elő, de ha nagyobb te­rületen áshatnánk, kibontakozna a bronzkori falu egész településszer­kezete. Nagyszerű dolog volna... B.A.

Next

/
Thumbnails
Contents