Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)
2000-08-28 / 201. szám
:i? ■ 2000. Augusztus 28., hétfő 7. OLDAL A „menteden” kertésze Léleknemesítő ünnep RÉGI HAGYOMÁNY. Homokon, az óvirághegyi úton lakó Szűcs Péterné vezeti a Barátság nyugdíjasklubot. Lelkes szervezőmunkája révén az aratás befejezésekor - régi hagyományokat követve - aratási ünnepséget szerveztek. A vidám hangulatú rendezvényen részt vett Bolza Attila, Tiszaföldvár polgármestere is (balra), akinek az új kenyeret szimbolizáló búzakoszorút nyújtottak át. ____■ Jelenet a nyugdíjasok műsorából JÁSZSZENTANDRÁS Második alkalommal szervezték meg a településen a nyugdíjasklubok találkozóját. Az esemény ötletgazdája Molnár István, helyi lokálpatrióta nyugdíjas tanító volt annak idején. Szombaton nyolc településről 13 klub közel négyszáz tagja tett eleget a meghívásnak, hogy egy kellemes napot töltsenek el együtt kikapcsolódással, szórakozással. Nyugdíjasok érkeztek Jászapátiról, Jászberényből, Jászdózsáról, Jászkisérről, Kengyelről, Szolnokról, Rákóczifalváról, Zaránkról, s természetesen jelen voltak a szentandrási klubok tagjai is. Bár nem volt kánikulai meleg, a rendezvény helyszínének adottságait kihasználva sokan megmártóztak a strand medencéiben. A résztvevőket Krizsán Sándor, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség elnöke és Kerek Éva, Szentandrás polgármestere köszöntötte. Miután megtekintették az óvodáscsoportok mesejelenetét, a részt vevő klubok kulturális csoportjainak bemutatója következett. A jóízű ebédet követően játékos vetélkedőket tartottak, illetve még fellépett néhány kultúrcsoport is. Az eseménysort a támogató vállalkozók, illetve a klubok által felajánlott ajándékokból rendezett tombolasorfotós sárközi solással zárták. bcs Szolnok Idilli a táj. Emeletnyi magas szomorúfűz lombsátora mögött matuzsálemi nyárfák tükörképe csillan a Tiszában. A folyó szélétől alig száz lépésnyire van Balázs Béla kertje. Szépen díszük itt minden zöldségféle, akárcsak egy kicsit odébb, Szűcs Károly vagy Csankó Miklósék kertjében. Mindannyian felvehetnék a versenyt bármelyik, a város másik részén levő kertésszel, pedig azok mennyivel kedvezőbb helyzetben vannak! Itt, a szolnoki mentetlenen a Tisza meg-megmutatja erejét, de az itteni gazdálkodók szívós türelmével, szorgalmával nem bír. Uralkodása ideiglenes, néhány hétig tart, s aztán újra megindul az élet. Balázs Béla növényei fejlődésben utolérték, talán meg is haladják a „szárazföldi” veteményesekét, pedig az idei árvíz évszázados rekordokat döntött. - Persze, mert tapasztalt kertész gondozza azokat — képzelhetné valaki. Pedig nem így van. Balázs Béla valamivel több mint negyvenöt évet húzott le a járműjavítóban. Volt kazánkovács, bádogos és csőszerelő. A kertészkedés fogását tehát Balázs Béla mentetleni kertjében nem korábbi munkahelyén gyakorolta. Paraszti ősei örökségeként benne vannak génjeiben. S a lankadatlan szorgalom, a munka szeretete ugyanúgy. Jól érezte magát a vasas szakmában is. Szavai erről árulkodnak:- Esküdtem a vasútra. Az mindig, száz év múlva is megmarad. Az apám is ott dolgozott. A tradíció, a jó ismerősök, a biztos megélhetés, egyszóval minden odahúzott. Többek között az, hogy a járműjavító kórusában, ahol tíz évig énekeltem, a jogásztól a segédmunkásig mindenkit egyformán vettek. Balázs Béla hobbija a galambászat. Amerikai óriás postagalambokat tart. Országos kiállításokon is részt vett velük. Galambjai kiváló eredményeket értek el. Eredményük titka: — Képletesen szólva, úgy kell szeretni a galambokat, mint az asszonyt, úgy kell gondjukat viselni. Egyszer meg is jegyezte a feleségem, hogy szebben beszélek a galambokkal, mint vele. - Persze, mert azok nem szólnak rám, ha sáros cipővel megyek be a szobába - válaszoltam. Balázs Béla sosem volt nagyra törő ember. Életútjáról így vall: — Nagy álmaim sosem voltak, de amit célul tűztem családi ház kocsi, kert), elértem. Gyermekkorom óta közel állok a földhöz. Itt a Tisza közelsége, a csend a nyugalom, s az, hogy a szomszédokkal jól összeférek, megnyugtat. Nem tudnék meglenni a mentetleni kert nélkül, pedig családi házban élek. Fürdőzés és szalonnasütés Szolnok A megyeháza hétvégi pihenőjében termálvízben való lubickolással és szalonnasütéssel egybekötött találkozót szervezett a közelmúltban a Szolnok városi klubok és nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesülete. Ezen az összejövetelen kilenc klub tagjai vettek részt azzal a céllal, hogy a gondtalan kikapcsolódás mellett megismerkedjenek egymással. Az egész napi jó hangulat, a vidám nótázás jól szolgálta ezt a célt. A megyei egyesülettel való együttműködés jegyében részt vett ezen a találkozón Nyári Kálmánná megyei elnökségi tag is. Beküldött képünkön a résztvevők egyik csoportja látható. Szépkorúak Kárpát-medencei szavalóversenye Szép hagyomány folytatásaként a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete, a Szolnok városi klubok és nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesülete, valamint a Magyarok Világszövetségének megyei elnöksége a hét végén megrendezte a szépkorúak Kárpát-medencei millenniumi szavalóversenyét. Szolnok Az ország minden részéből, Székelyudvarhelyről meg Nagybányáról is érkeztek versenyzők erre az alkalomra Szolnokra. Összesen ötvenha tan léptek pódiumra. Arra kértük Pálfi János nyugalmazott gimnáziumi igazgatót, a zsűri elnökét, hogy szóljon arról: milyen gondolatokat, érzelmeket keltett benne ez a rendezvény és hogyan értékeli az ott elhangzottakat. íme a válasz: — Valódi ünnep volt ez a rendezvény — legalább három szempontból. Elsősorban a millennium, az államalapítás ünnepe, aminek tiszteletére rendezték a szavalóversenyt. Ugyanakkor ünnepe volt ez a szép magyar versnek, a hazával foglalkozó költeményeknek. Öröm volt hallgatni ezt a sok gyönyörű, a magyar nép küzdelmeiről, gondjairól-bajairól szóló verset, így, egy csokorba kötve még sosem hallottam azokat. A harmadik szempontból ünnepe volt ez a verseny a magyar nyelvnek, hiszen a vers anyaga a nyelv. Ezek az idős emberek - minden televíziós és rádiós hatás ellenére — olyan szépen beszélik a magyar nyelvet, hogy úgy éreztem, mintha hatvan évvel visszamentem volna az időben, amikor még falun laktam, s szüleim, meg más falusi emberek beszédét hallottam volna. Százszor bebizonyosodott előttem, hogy nem a nép rontja a magyar nyelvet, hanem az azt nem kellően ismerő, nem értő értelmiség egy része - tisztelet a kivételnek -, akik lehetnek kiváló szakemberek vagy poütikusok, csak az a kötelességtudat hiányzik belőlük, hogy szeressék és helyesen beszéljék nyelvünket.- Ezért volt számomra ünnep, hogy a szépen hangzó magyar nyelvet, a szép hangsúlyt, a szép dallamot hallhattam ezen a versenyen. A résztvevők a versmondás fontos és alapvető tudnivalóit jól ismerik és alkalmazzák. Elég sokszor színészektől sem tapasztalható ez. Itt nem hallottunk hadaró beszédet, érthetetlen, rosszul artikulált szöveget. Tudtak bánni a szünettel is. Hiányosság az előadás megszerkesztésében, a megkomponálásban volt. A versmondó újraalkotja a verset. Nem biztos, hogy azt hozza ki belőle, amit egy másik ember. Minden műnek van egy egésze, s vannak szerkezeti elemei, melyek egymáshoz való viszonya adja az egész hatását. Ezt többen nem érezték, s ezért nem volt íve a versnek. Felmentek egy bizonyos fokú Kocsis Istvánná szolnoki versmondó szavalata. Mögötte az andornaktályaiak által adományozott búzakoszorú. hangmagasságra, s ott három-négy hangközzel operáltak. Nagyon sokszor monotonná vált a vers. Ugyanakkor mindig élveztem a szép hangsúlyt, a szép dallamot és így tovább. Kevés hangsúlyhibát találtam, amit csak azért említek, hogy ügyeljenek erre is. Nagy öröm volt hallgatni azt, amilyen érzelmekkel mondták el a verseket. Manapság a versmondás kicsit tárgyilagosabb, az érzelmeket csak annyira engedi érvényesülni, amennyi feltétlenül szükséges. Ezek a szavalók viszont néha több érzelmet vittek a versbe, mint amit az megkívánt. Ez érdemük is, mert kitűnt belőlük, hogy mennyire szeretik a költészetet. Még egyegy elbeszélő részt is érzelmesen mondtak el, amit csak tárgyilagosan kellett volna. Amikor egy-egy értelmi tényt kellett közölni, abba is érzelmeket vittek, ami egy kicsit visszás volt számomra. Mégis pozitívumként könyvelem ezt el, mert éreztem, hogy szívük-lelkük benne van. Az oldalt szerkesztette Simon Béla Fotók: Bugány János és Csabai István Millenniumi kézfogó Nyugdíjasklub-találkozó Szolnok és Vác „millenniumi kézfogója” jegyében a hónap elején több száz nyugdíjas látogatott különvonattal megyénkből Vácra, ahol részt vettek a „Váci világi vigadalom” aznapi rendezvényein. A vendégeket zeneszóval köszöntötték a vasútállomáson. A megyénkbeliek hangversenyen, kiállításon, képzőművészeti tárlaton, történelmi játékon, kézművesvásáron és megannyi vonzó rendezvényen vettek részt.
