Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-02 / 179. szám

■■■ 2000. Augusztus 2., szerda MEGYEI KÖRKÉP 7. OLDAL Az első lovasverseny Ízelítő a magyar paszta életéből Virág és nyírt gyep a Széchenyin Tiszafüred A közelmúltban ország­szerte minden média tudó­sított a Tiszát és környé­két ért katasztrófáról. Az­óta csend van az ott élők­ről és a természet sorsáról, Magyarország egyik leg­szebb természetvédelmi területéről. Ezért is kezdeményezték a helyi emberek, hogy idén megrendez­zék az I. nemzetközi lovasver­senyt és fesztivált augusztus 5— 6-án a Patkós csárda mellett épült vadonatúj lovaspályán. A rendez­vény célja, hogy a Tisza-tónál és környékén újra fellendüljön az idegenforgalom, de nem feled­kezhetünk meg arról sem, hogy a magyar népet lovas nemzetként is emlegették. A kétnapos rendezvény ízelí­tőt ad a magyar puszta jellegéből, látványos és színvonalas fogat­hajtásokon vehetnek részt az odalátogatók. A fesztivál két részből áll: pénzdíjas versenyek­ből és bemutatókból. A progra­mok kiegészülnek helyi gasztro­nómiai kínálattal, kézműves kira­kodóvásárral és egyéb kiállítá­sokkal. A versenyen szereplők között találhatóak a világbajnok­ságon szereplő 2-es, 4-es fogat­hajtó magyar válogatott keret tag­jai, a Lázár testvérek és még so­kan mások a magyar lovas élet­ből. A fesztivál fővédnöke dr. Sza­bó János honvédelmi miniszter. Védnöke még: dr. Pintér Sándor belügyminiszter, dr. Boros Imre, a Phare-programokat koordiná­ló tárca nélküli miniszter, továb­bá a fesztivál intézőbizottsága tagjainak számos közjogi méltó­ságot, országgyűlési képviselőt kért fel. A versenyek és bemuta­tók befejezéseként a Tiszafü­redre ellátogatók részt vehetnek egy szabadtéri ökörsütésen és lovasbálon is. A család helye Szolnok A szakma és a politika sem vitatja már, hogy a családot mint társadalmi intézményt komoly moder­nizációs (globális) kihívá­sok érik ezekben az évti­zedekben (is). A születé­sek száma folyamatosan csökken, a gyermekneve­lés hagyományosnak ne­vezhető keretei felbomlani látszanak. A század­vég/ századelő egyik stra­tégiai kérdésének tűnik a családdal kapcsolatos ér­tékek, magatartástípusok vizsgálata. A közelmúltban a Magyar Tudo­mányos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tu­dományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Csoportja végzett családszociológiai vizs­gálatot a megyeszékhelyen. A ta­nulmány egyik szerzőjét, Szarnák Tibor szociológust kér­deztük.- Érdeklődésünk középpont­jában a 0-5 éves korú gyermeket nevelő családok álltak. Összesen 688 családot tudtunk megkérdezni. Az érintett kisgyerme­kes korosztályt nevelő családok közel 30 szá­zalékát értük így el a városban. A családok szocio-kulturális hátte­re alapján az iskolai végzettséget mint a kulturális tő­ke egyik megjelenési formáját kell kiemelnünk. A magasabb végzettség együtt jár más társa­dalmi előnyökkel (nagyobb la­kás, több fogyasztási vagy inf­rastrukturális tárgy megléte, elő­nyösebb foglalkozási pozíció stb.). A kisgyermekes családok körében a magasabb iskolai vég­zettség „jobban hajlamosít” több gyerek vállalására is.- A vizsgálat számtalan kér­dést érintett. így például foglal­koztak a kisgyermekes családok életmódjával, szociális körülmé­nyeivel, a bölcsődével és az óvo­dával kapcsolatos véleményével, illetve gyermekekkel, gyerekválla­lással kapcsolatos értékeikkel is. Mit tapasztaltak ez utóbbival kapcsolatban?- A családok közel felében egy bölcsődés és egy óvodás ko­rú gyermek él. A magas iskolai végzettségű családok csaknem fele két gyermeket nevel, de a há­rom vagy több gyermeket válla­lók között is ők vannak relatív többségben. A megkérdezett kis­gyermekes családok többségé­ben nagycsaládosnak a három­vagy többgyermekes családokat tekintik. Közel tizedük azonban úgy véli, hogy a nagycsaládos jel­ző már a két-, vagy többgyerme­keseket megilleti. Néhány kategóriát vizsgálva elmondható, hogy az „ahol egy gyerek felnő, felnő három is” vá­lasztípust kevésbé fogadják el a Déli Ipartelepen élők, az ala­csony iskolai végzettségűek és az inaktív családok. A boldog és teljes élet gyerekhez kötése ke­vésbé van jelen az alacsony is­kolai végzettségű családok köré­ben. Az „egy dolgozó anya ugyanolyan szoros kapcsolatot tud kialakítani gyermekével, mint aki nem dolgozik” kategó­riát a közepes iskolai végzettsé­gű, fiatal családok fogadják el leginkább. Intézményfejlesztési és fenntartási lehetőségeket tar­talmaz az „egy 3 éven aluli gyer­mek valószínűleg megsínyli, ha az anya dolgozik és őt bölcsődé­be adja” elem. A klasszikus csa­ládi szerepeket („jobb, ha a nő a családra koncentrál, a férj pedig a pénzkeresetre”) leginkább az alacsony végzettségű családok fogadják el. A megkérdezettek kétharmada úgy gondolja, hogy az anya karri­erje szempontjából elő­nyösebb az alacsony gyerekszám. Az apa kar-' rierjét sokak szerint nem befolyásolja a gye­rekszám, bár a minta egynegyede úgy véli, hogy az alacsonyabb gyerekszám a kedve­zőbb. Hasonló megálla­podás érvényes a család anyagi helyzete és a gyerekszám növeke­dése között: vagyis a minta két­harmada úgy látja, hogy a maga­sabb családi életszínvonal alacso­nyabb gyerekszámot feltételez. Érdekes ellenpont, hogy a meg­kérdezettek közel 40 százaléka véli úgy, hogy a gyermek egyéni­ségének fejlődéséhez a magasabb gyerekszám a kedvezőbb. A további gyermeket már nem vállalók többsége racionális in­dokkal, a „már elég lesz felnevel­ni a jelenlegi(eke)t is”, illetve a „kevés a család összes jövedel­me” kategóriák jelölésével indo­kolta döntését. A kijelentések többségének támogatása a család jövedelemszerző képességével függ össze. Kevésbé támogatták a „már elég lesz felnevelni a je­lenlegiekéit is”, és a „nem meg­felelőek a lakáskörülményeink” válaszokat a magas iskolai vég­zettségű, aktív családok. A rész­­munkaidős munkalehetőséget Szolnokon hiányoló kategóriát elsősorban a közepes iskolai vég­zettségű, belvárosi, illetve Szé­­chenyi-lakótelepi lakással rendel­kező családok jelezték indok­ként. ni, magokat, cserjét, facsemetét. Van vele egy kis költség, de megéri. Valaki csendesen megjegyzi a közelben, hogy szép ez az élőkért, tetszik az emberek­nek, meg hasznos is. Ha valaki el akarja adni a lakását, többet is kaphat érte, ha a vevő lát­ja, hogy olyan emberek laknak a lépcsőház­ban, akik szeretik a szépet, igényesek a kör­nyezetükre. Mások bólogatnak: ez is igaz, de nem ezért csinálják. Ennek a lépcsőháznak van még egy érde­kessége. Itt lakik a családjával Fazekas Sán­dor, az ő erkélyüket ítélte a legszebbnek a szigorú zsűri, amikor kiválasztotta a „Virágos erkély” pályázat győztesét. Ezt a pályázatot a hosszú nevű Széchenyi Lakótelepért Szabad­idő-, Kulturális és Sportegyesület írta ki, im­már nem először. Fazekasék három éve laknak a 8. számú lép­csőházban, tavaly különdíjat kaptak, most vagy harminc induló között elnyerték az első díjat. A férj és a feleség egyaránt faluból, kertes házból jött a Széchenyi városrészbe. Hiány­zott nekik a kert, a virág, hát teremtettek a la­kásban és az erkélyen egy kis virágoskertet.- Virágládákat, földet, palántákat vettünk - sorolja Fazekas Sándor. - Körülbelül tízezer forintot költöttünk a virágokra, de megérte. Lehetne persze még szebb is, de akkor többe kerülne. Az egynyári virágokat magról szapo­ríthatjuk, a ládák megmaradtak, ennyit meg­ér, hogy örömmel megyünk ki az erkélyre, és szépet lát az is, aki fölnéz az utcáról. BA Miklós Imre és Perge László alkalmi segítőikkel a nevezetes előkertben Szolnok A Széchenyi városrész, bár a korábbi állapotokhoz hasonlítva sokat válto­zott, még mindig nem igazán a gondo­­zottságáról nevezetes. Annál figyelem­re méltóbb néhol a házak előtt a szé­pen nyírt gyep, az erkélyeken a virág. Az igényesség e kis szigetei közül ke­restünk föl egyet a Botár Imre utcában. Még gyönyörködtünk a gondos kezek nyomát viselő kis előkertben a 8-as számú lépcsőház előtt, amikor váratlanul megjelent egy rövid­­nadrágos férfi, mint utóbb kiderült, Miklós Im­rének hívják, és a gyep széléről a járdára szó­ródott kavicsokat kezdte visszasöpömi. Apai­kor szóba elegyedtünk, elégedetlenül morogta:- Mehetnének a betonon, de jobban esik nekik, ha a kavicson mennek, és lerugdossák a járdára... Ebből is látszik, hogy egy zsebkendőnyi élőkért gondozása sem egyszerű, pláne; ha nem érzi mindenki a magáénak.- Kutyával sétált erre a múltkoriban egy hölgy, és a kutyát beengedte a gyepre, hogy ott végezze el a dolgát. Valaki rászólt a házi­ak közül, erre még ő volt megsértődve - mondja valaki a hirtelen összeverődött kis csapatból. A földszinten egy kis élelmiszerbolt van, jönnek-mennek a vevők, a beszélgetés meg a fotózás láttán néhányan megállnak egy-két szóra. Valaki Perge László nevét említi, java-Fazekas Sándor az első díjas erkélyen solják, hogy vele beszéljek, nagy része van abban, hogy a lépcsőház bejárata elé vará­zsolták ezt a néhány négyzetméteres kertet. Hamarosan meg is jelenik, s miközben be­szélgetünk, nem tudja megállni, hogy össze ne szedje a szél által a gyepre sodort száraz gallyakat.- Ha két-három ember elkezdi, a többiek csaüakoznak - mondja. - Földet kellett hozat-A hagyományokkal ismerkednek Millenniumi honismereti tábor JÁ3ZKISÉR Péntektől egy héten át tarta­nak a millenniumi honisme­reti tábor foglalkozásai a te­lepülésen. Magyarországról, valamint a Vajdaságból és Kárpátaljáról érkezett gye­rekek számára gazdag prog­ramot biztosítanak. A honismereti tábort nem először rendezik meg a megyében, de Jászkisér első alkalommal ad he­lyet neki. Eddig mindig valami­lyen néprajzi, kulturális rendez­vényhez kapcsolódott, nem volt ez másképp most sem, ezúttal a néptáncfesztivál volt ez a rendez­vény. A gazdag program összeállítá­sában és megvalósításában oroszlánrészt vállaltak a Damja­nich múzeum munkatársai. Töb­bek között dr. Kertész Róbert igazgató, dr. Szabó László nép­rajztudós előadást tart a fiatalok­nak, Horváth Mária restaurátor a leletek megtisztításának, konzer­válásának rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket, dr. Kaposvári Gyöngyire pedig a tábor vezeté­sének gondja hárul. Helytörténé­szek, ornitológus és mások köz­reműködése is gazdagítja a prog­ramot. Egy hét nem hosszú idő, ám jó szervezéssel sok mindent lehet csinálni. A programban szerepel többek között néprajzi gyűjtés, ételkészítés, szekeres kirándulás egy tanya megtekintésére, rétes, mézeskalács és pörkölttorta ké­szítésének elsajátítása. A fiatalok a meghirdetett prog­ramból érdeklődési körük szerint- A 18. század végén a Nagy­kunságból és Jászkisérről települ­tek ki reformátusok a Bácskába - mondta -, és a kapcsolat emléke elevenen élt az otthonmaradók­ban és a kitelepülőkben egyaránt. tunk már. Jártunk Karcagon és Szolnokon is. Ezúttal a néptánc­fesztiválon részt vevő tánccsoport mellett jöttek fiatalok a honisme­reti táborba. Egy dolgozatot is ké­szítettünk erre az alkalomra, Szín-Gulyás László a jászkiséri honismereti tábor válogathatnak, így alakulnak meg a később együtt dolgozó csopor­tok. Gulyás László közgazdász, honismereti kutató és kis csapata a Vajdaságból, Ómoravicáról ér­kezett. a érkezett ómoravicai fiatalokkal A ’60-as években, először a refor­mátus egyház révén kezdődött a személyes kapcsolatok fölelevení­­tése, azután ez szélesebb körű lett. Öt éve vettük föl a kapcsolatot a jászkisériekkel, de más hasonló honismereti táborokban is vol­foltok falunk történetéből címmel. Ezzel szerepelünk a programban. Szeretnénk, ha a közös múlt em­léke megmaradna, tovább élne a fiatalokban, a helytörténet, köz­vetlen környezetük ismerete erő­sítené kötődéseiket. bistey

Next

/
Thumbnails
Contents