Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)
2000-08-12 / 188. szám
2000. Augusztus 12., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI NÉZŐPONT Kivándorlás — de mire? Igencsak „belekavart” a nyári politikai uborkaszezonba a zámolyi romák kivándorlási ügye. Azóta is tart a polémia, a vita, az adok-kapok a médiában arról, vajon valóban politikai üldözésnek volt-e kitéve a negyvenhárom cigányember, v így pedig egyszerűen csak gazdasági megfontolásból vették az útirányt Nyugatnak. Erről hamarosan meghozza döntését majd a strasbourgi emberi jogi bíróság. Márpedig ott nemigen adnak menekültstátust annak, aki nem tudja bizonyítani, hogy hazájában politikailag üldözték. A fő bökkenő pedig éppen itt van. Ugyanis valószínűleg hazudik az, aki kerek-perec kijelenti, hogy ma Magyarországon állami szinten folyik a romák politikai üldöztetése. Az persze szíve joga valakinek, hogy a boldogulását másik országban keresse, de hogy a hazáját „bemártsa”, az bizony már ennél sokkal súlyosabb tettnek minősül. És azért Nyugaton sem hisznek el mindent, még ha a messziről jött ember azt is mond, amit akar. Itthon persze igencsak általánosító a kép a romákkal szemben, gyorsan kimondják felettük az értékítéletet. A hátrányos helyzetük szemmel látható, soraikból rengeteg munkanélküli kerül ki, jórészt állami segélyekből élnek. De mégis, szabad-e általánosítani? Mert vegyünk egy példát: elő-A tanulás révén kell “JJg— előbbre ]ütm házat ad a romáknak, akkor egy hónap múlva az épület az udvarral együtt úgy néz ki, mint ahova bomba hullott: kosz, piszok, szemét, igénytelenség. Ezzel szemben vannak olyan roma házak, amelyekre éppen a napokban tehették ki a Tiszta udvar, rendes ház feliratot, ugyanis gazdáik példamutatóan rendben, tisztán tartják azokat. Akkor most miből és miről ítéljünk? A televízióban nemrég mutattak be egy jól menő roma vállalkozót, aki a saját erejéből vált azzá, aki. Nem panaszkodott az államra, nem mutogatott másra, hanem kijelentette: tanulni kell, a tudás révén pedig munkához jutni, előbbre lépni. A romáknak sajnos esélyük sem lesz soha kilépni a jelenlegi helyzetükből, ha nem taníttatják gyermekeiket, ha nem serkentik őket arra, hogy többek legyenek, mint a szüleik. Ezt hangoztatják egyébként a józan cigány politikusok is, míg mások csak vihart kavarnak a többségi társadalom és az etnikai kisebbség között, mert ahol ők mint úgymond békebírók megjelennek, ott minden lesz, csak éppen béke nem. Várakoznak hát Strasbourgban a cigányok, és én sajnálom ezeket a megtévesztett embereket. Szerintem nem fognak menekültstátust kapni Nyugat-Európában. Ők persze azt mondják, elmennek akár Kanadáig is, ha kell. Csak egyvalamit nem vesznek figyelembe: a Nyugatnak nem hiányzik a képzetlen, nyelveket nem beszélő emberek sokasága, akiknek ott sem tudnak majd munkát biztosítani. Ilyen emberekből nekik is van elég. Sőt szegénynegyedek is vannak a nyugati városokban, hogy ne mondjam gettók, ahol már most rengeteg bevándorló él. Csak egy napon nehogy a zámolyi cigányok is ott találják majd magukat, mert akkor vége lesz az álmodozásnak... Szülőföldjén senki sem lehet idegen Tiszabura Megyénk egyik településén arra voltunk kíváncsiak, hogy elhagynák-e szülőföldjüket a romák. A válaszok legtöbbsége így kezdődött: Semmi pénzért... Először azonban a község polgármestere, Gál Zsigmond véleményét kértük ki. A polgármester némi indulattal így kezdte: - Ha másnap munkára kötelezték volna a francia hatóságok a zámolyi romákat, állítom, hogy már mindegyik hazajött volna. Mi itt küszködünk, közmunkát ajánlunk, fizetjük a segélyt, támogatjuk az iskolai oktatást. Nem hogy üldöznénk őket! Persze kis iróniával azt is mondhatnám, hogy azért itt is van olyan, aki azt is üldözésnek tekinti, ha munkát ajánlunk, de szinte biztos vagyok benne, hogy a burai cigányok többsége soha nem hagyná el ezt a falut. Fehér János (38 éves) négy gyerekkel:- Mondjon egy olyan okot, amiért el kellene mennem! Nekem van házam, itt születtem, nem bántanak, s állítom, hogy a hivatal is rendes a maga módján. Ha ez nem lenne, akkor esetleg eszembe jutna a költözés, ám így az a véleményem, hogy én itt Burán nem vagyok idegen, akik meg a kivándorlást választották, azok még az esetleges jobb módban is idegenek lesznek, egy idegen földön. Túró Vilmos (43 éves) és felesége, kilenc gyerekkel:- Nem mennénk mi innen el semmi pénzért. Én saját erőmből ide építettem a házamat, hogyan is hagyhatnám el a szülőfalumat. Ha van munka, akkor azt ki kell használni, nem pedig csak hazudni, lopni, csalni és a segélyre várni. Penti Adámné, négy gyerekes anyuka: — Én benn lakom a faluban, nincs nekem bajom senkivel, pedig a szomszédaim egytől-egyig magyarok. Nemhogy üldöznének, sokkal inkább segítenek, ha kell. Engem semmilyen nagy hangú, semmilyen nagy pénzű ember nem tudna innen elcsábítani. Igaza van a miniszterelnöknek, amikor azt mondja, hogy először ki kell használni a tanulási lehetőségeket, a felajánlott közmunkát, és csak azután kell panaszkodni... Balogh Zoltán (26 éves) négy gyerekkel:- Én nagyon el vagyok keseredve, mert miután szocpollal kezdtem építkezni, az én fejemet is átvágta az építési vállalkozó. Nem tudom, mikor lesz normális fedél a fejünk felett, mert másfél éve egy kis bódéba szorultunk. Van egy félkész házam, tele vagyok tartozással, de még így is itt maradok, mert a bajomat itt, a családommal, gyerekeimmel nekem kell megoldani. Itt a szülőfalumban. Ezek a névvel vállalt vélemények. A kocsmában, s a falu több pontján kisebb fórum toborzódik körém, amikor a kivándorlást feszegetem. Sokat mondóak a névtelen vélemények is: „Adjatok munkát, s nem panaszkodunk... Akinél a pénz, az megbolondíthatja a szegényt... Már a roma is félrevezeti a saját vérét... Jól ellébecolnak ott kinn, majd hazajönnek az üdülésből... Szép ígéretekkel, egy új ruhával még a lányaikat is elcsábíthatják kurválkodni” - hangzanak a válaszok, de abban mindenki egyetért, hogy szűkösen, szegényen is Tiszabura a szülőfalujuk, amit semmi pénzért nem hagynának el. PERCZE M. ÚJRA ÉGETNEK a régi kemencében Kungazda Ferenc és Tóth János karcagi népi iparművészek. Rendbe tették a még Kántor Sándor által is használt kemencét, amelyben olcsóbb az égetés, mint az elektromosban. FOTÓ: MÉSZÁROS Ahol madárcsicsergésre, rigófüttyre ébrednek Tiszaörs A strand, vagy ahogyan nevezik: fürdő — a maga nemében egyedülálló helyen létesült. Távol minden lakott településtől, egy erdő közepén. Keskeny betonpántlika vezet odáig, és három medence áll a lubickolni vágyók rendelkezésére. A vendégek száma naponta általában két-háromszáz között ingadozik, és a csúcs valamivel hétszáz fölött van. Vajon kik nyaralnak itt augusztus elején? Miért választották ezt a helyet, és honnan érkeztek? Seres Lajos, 64 éves budapesti nyugdíjas:- Lehet annak vagy tíz éve, hogy az egyik debreceni ismerősünk ajánlotta. Addig azt se tudtuk, ilyen hely is létezik a világon. Kíváncsinap, de valószínűleg amíg meleg lesz, hétvégekre visszatérünk. Tízéves lánya, Dóra mindezt nagy örömmel fogadja. Szerinte csuda jó itt úszni, kevesen lubickolnak a medencében, viszont a kisúji fiúk szebbek, mint a strandon lévők. Legalább is szerinte. Magyar István családjával, Kecskeméten játszó színésznő lányával, Évával együtt Eger helyett választotta ezt a környezetet:- Az egri strand tömegnyomor. Zaklatott, zsúfolt, azután hol ez, hol az tűnik el, ha lerak valamit az ember. Ezért jöttünk vagy tízen egy hétre.-Az árak?- Már itt sem olcsók, de úgy van vele az ember, szívesen megfizeti, ha jól érzi magát.-Panasz?- Tavaly sok volt a szúnyog, most nincs. Csíborral viszont találkoztam. A felelőtlenség tragédiához vezethet A Tisza nem csak épít, rombol is Tiszavidék A nyári szezon még javában tart, a Tiszába fulladtak száma viszont már most annyi, mint amennyi az elmúlt évben az egész idényben volt. Az elmúlt hétvégén például három embert is elnyelt a víz. A folyóban való fürdőzés általános szabályain, esetleges tilalmain túl idén ráadásul a tavaszi óriási árvíz következményeivel is számolniuk kell azoknak, akik semmiképpen sem akarnak lemondani a természetes vízben való strandolás élményéről. Azt a strandolót, aki csupán a tavalyi tapasztalataira hagyatkozik a fürdőhely kiválasztásakor, bizony nagy meglepetés érheti, és ehhez nem is kell nagyon eltávolodni a folyó partjától, az árvíz ugyanis alaposan átrendezte a Tisza partját - tudtuk meg a Tiszai Vízi Rendészeti Rendőrkapitányság főnyomozójától, Jánosi Attila századostól. Vannak olyan partszakaszok, amelyek esetében megdöbbentő módon igazolódott be a Tiszával kapcsolatos szólás: a Tisza épít és rombol. A dobai partot például teljesen átrendezte a nagy víz. Ahol az elmúlt évben öböl volt, most domb van és fordítva, esetenként a tavalyi helyéről 30-50 méterre „költöztek” el a dombok, helyettük 8 méteres mélység leselkedik titokban az óvatlan hűsölni vágyókra. Hasonlóképp jellemző és ugyancsak nagy meglepetéseket és persze tragédiákat is okozhatnak a part szélétől akár néhány méterre húzódó, a víz alatt megbúvó kútszerű mélyedések, amelyekbe váratlanul belehuppanva még az úszni jól tudók is komoly veszélybe kerülhetnek. Jánosi Attila azt is elmondta, hogy a Tisza teljes magyarországi szakaszán idén nyáron eddig 19 haláleset következett be, s az áldozatok közül tizenhármat fürdőzés közben ért a halál. A tények azt mutatják, hogy a tragédiák zömmel a Felső-Tiszán, valamint délen, Szeged környékén következnek be. Megyénkben egyetlen ilyen jellegű haláleset történt. A rendőrtiszt az egyes eseteket megvizsgálva úgy tapasztalta, a tragédiák esetenként összefüggenek a Tisza partrendező „tevékenységével”. A balesetek közül több a meglepetésszerű gödörbe lépés miatt következett be. A vízi rendészeti szakember nem hagyhatta szó nélkül a fuldokló mentésével kapcsolatos tanulságokat sem. Állítása szerint ugyanis - nem képzett vízi mentő esetében - 90 százalék az esélye annak, hogy ha valaki egyedül indul a bajba jutott megsegítésére, akkor őrá is halál vár. A pánikba esett, görcsbe rándult fuldokló lehetetlenné teheti a mentésére vállalkozó mozgását, és így elsüllyedhetnek mind a ketten. A százados szerint volt már rá példa, hogy úgy találtak rá a vízben elmerült, majd megfulladt fürdőzők holttestére, hogy az egyikük keze még akkor is görcsösen kapaszkodott a másik karjába. Célszerű tehát ilyenkor több embernek öszszefogni, és valamilyen eszköz segítségét igénybe venni. Mucza István és Válé Csaba zászlósok, a kapitányság hajóvezetői rendszeresen látnak el tiszai járőrszolgálatot. Úgy látják, a sok bajért az emberi felelőtlenség a felelős. Nem értik például, miként kerülhetnek a folyóhoz szülői felügyelet nélkül kisgyerekek, akik a víz fölé nyúló faágakról, esetenként elképesztő magasságokból ugrándoznak a vízbe. A járőrpáros nevéhez egyébként egy néhány nappal ezelőtti életmentő intézkedés is fűződik. Bejelentés nyomán igyekeztek hajójukkal Tiszavárkony alá. Eltűnt személyt kerestek, akiről hozzátartozói már a legrosszabbat is elképzelték. Az történt ugyanis, hogy egy súlyosan mozgáskorlátozott férfi szedret szedett a meredek, szakadó parton, amikor véletlenül belecsúszott a vízbe. A jóformán tehetetlen testet több száz méterre sodorta magával a folyó. A két rendőr szerencsére időben érkezett... HORVÁTH QYŐZÖ A Tisza partja ezen a nyáron Tiszapüspökinél sem az igazi. Mucza István és Válé Csaba felhívja a fürdőző fiatalok figyelmét a folyó veszélyeire. fotó: mészáros jános A nagymedencét a kisebbek is kedvelik. FOTÓ: M. J. Ságból leruccantunk, és itt ragadtunk. Beleszerettünk a strandba, és már tizedszer töltjük itt a nyarat.-Miért?- Sok a szabad terület, jó a víz, nincs zaj, és egy parasztházban élünk. Muskátli virít az ablakban, szóval egy időre otthagyjuk a városi zajt, zsúfoltságot. Baffy Józsefné Kassa mellől, egy picike faluból érkezett.- Bolti eladóként dolgozom, és a férjemmel, tízéves fiammal töltünk itt pár napot. A testvéreim először jöttek, mi már visszatérőnek számítunk.- Mi tetszik itt?- Kevesen vannak, jó a víz, és szálláslehetőség is akad.-És mi nem tetszik?- Ha elbújik a nap. Az árak is elfogadhatóak, az előfizetéses ebéd 350 forint, szóval a mai viszonyok között nem drága. Bártfai László nem messziről jött ide a feleségével, két gyerekével.- Kisújszálláson élünk, és egy hetet töltünk a fürdőben. Csendes, nyugodt hely, az apósomnak van egy kis nyaralója itt, onnan járunk fürödni. Sajnos, ez az utolsó előtti Kasza Zsuzsa, csinos 17 éves gimnazista Salgótarjánból, aki a szüleivel érkezett:- Nyolc éve járunk ide a családommal: megszerettük. Madárcsicsergésre, rigófüttyre ébredünk, szóval nagyon romantikus a környék. Egy hétig leszünk, és sokat úszók, napozok.- Felhőtlen a nyaralás?- Eddig mindig az volt, de most történt egy kis baj. A pléd alatt lapult anyu levéltárcája, benne pár száz forint. Amíg úsztunk, valaki elvitte. Nem ez az érték a fontos, de a tesóm meg az én tb- kártyám is benne volt. Az kellene, mert az újabb kiváltása hosszú utánajárást igényel.- Ezt kivéve?- Jól vagyunk. Úszom, napo zom.-És a fiúk?- Lennének, de mit csináljak, ha van egy barátom. Fél éve, és nagy a szerelem. Kölcsönösen... — mondja nevetve, és máris eltűnik a habokban a parton álló, erősebbik nemhez tartozók nem kis szomorúságára... D. SZABÓ MIKLÓS
