Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

2000. Júuus 8., SZOMBAT MEGYEI 3. OLDAL K Ö R K É P Fél termésre számítanak Tábor a művészet bölcsőjében Szászberek Az ár- és a belvíz után most a sú­lyos aszály keseríti el a gazdá­kat. Szabó József tsz-vezető - egyben a község alpolgármeste­re — elmondása szerint szinte mindenből csak fél termésre számítanak. A szövetkezet föld­jén a búza sínylette meg legin­kább a csapadék nélküli idősza­kot, belőle mindössze 2,5 ton­nát tudnak regisztrálni. Nem jobb a helyzet a napraforgó és a kukorica esetében sem. Ezek betakarítása sem hoz majd ígé­retes termést, s bár a napokban átvonult a területen egy gyors, átmeneti zápor, a szomjazó föld meg sem érezte annak áldásos hatását. MG Solamisok az államtitkárnál (Folytatás az 1. oldalról) A cégtől már önként távozott dol­gozók sem kapták meg még ápri­lisi fizetésüket. Ezenkívül peres úton követeli 280 dolgozó a vég- kielégítését és a felmondási időre járó munkabérét. Mint azt Bordács Ferenc lapunknak el­mondta, benyomásai alapján úgy véli, nem csak formalitás volt a megbeszélés, a kormányzat ko­moly figyelmet fordít a helyzet megoldására. A dolgozók képvi­selője azonban hozzátette, most még csak adategyeztetés, infor­mációszerzés folyik, és gyors si­kereket nem remélnek. Az vi­szont mindenképpen előremuta­tó, hogy kezdenek eredményei lenni azoknak az erőfeszítések­nek, amiket ő és a kis csapat tesz annak érdekében, hogy a dolgo­zók jogos jussukat megkaphas­sák. Bordács Ferenc elmondta, már vannak kormányzati elkép­zelések, hogyan lehetne'megol­dani a helyzetet, de erről most bővebbet nem árulhatott el. Az államütkár arról számolt be, hogy minden hétfőn személyesen tájé­koztatja a fejleményekről Orbán Viktort. Úgy tudjuk, Fónagy Já­nos egyeztetést folytat majd Ferencz Imre mezőtúri gazdálko­dóval is, aki az eddig még ki nem fizetett 1500 termelő érdekeiért és sérelmeik rendezéséért többek között már demonstrációt is ren­dezett a szolnoki Kossuth téren. Bordács Ferencék egyébként hazafelé jövet Cegléden a Ceglédhúsnál - ahonnan a leg­utolsó időkben a solamis dolgo­zók munkaügyeit intézték - megbeszélést folytattak a Solami új vezérigazgatójával. A volt dol­gozók engedményeket próbáltak kicsikarni a vezetőtől, de - mint állították — a kompromisszum­készség szikráját sem tapasztal­ták, csak újabb „kioktatásban” volt részük. ta Jászapáti A város negyedik alkalom­mal ad helyet a jászsági és a Jászságból elszármazott képzőművészeknek, a Jász Alkotók Köre által szerve­zett alkotótáborban. Az el­készített művekből szárma­zó bevétel egy részét fel­ajánlották a jászapáti temp­lom Vágó Pál-seccójának felújítására. A tábor alaphangulatát meghatá­rozza, hogy az alkotók „főhadi­szállása” Vágó Pál egykori szülő­háza. Borbás P. Zsuzsa, a tábor szakmai vezetője megfogalmazá­sában: „Vágó Pál szülőházát a mű­vészetek bölcsőjének tekintjük”. Ahogy a jászapáti nagy művész­nek is célja volt összefogni a mű­vészeket, a Jász Alkotók Körének is célkitűzése, hogy az alkotótá­bor olyan hely legyen, ahol nem csak a képzőművészek, de más alkotók - írók, költők, zenészek — is megjelennek néhanapján. Az alkotótábor sajátossága, hogy koznak, a táborzáró kiállítást pe- minden évben vendégül látnak dig július 15-én reggel - még az néhány tehetséges fiatalt is. Nincs aratóünnep programsora kezdete ez másként idén sem. A délelőt- előtt - nyitják meg az alkotóház­tök általában a tapasztalatok át- bán. A Jász Alkotók Köre idén adásával telnek el, míg délután ki- ünnepli megalakulásának ötödik Negyedszer találkoznak a jász alkotók ki saját munkájába mélyed. A tá­bor szervezője, vezetője, Szálkán Rózsa elmondta, hogy a jelenleg dolgozó nyolc művész mellé a tá­bor ideje alatt még négyen csatla­FOTÓt S. J. évfordulóját, melynek tiszteletére egy katalógust is kiadnak szep­temberben. Ennek előkészülete, tervezése már jelenleg is tart. BCS Családok, otthon nélkül Nagyrév Bár a településről a tavaszi árvíz elleni vé­dekezés nyomait már eltüntették, a termé­szeti katasztrófa jó néhány család életét máig megkeseríti. A lakhatatlanná vált épü­letek tulajdonosai jelenleg is bizonytalan­ságban élnek, és alig van kilátás arra, hogy sorsuk a közeljövőben jobbra forduljon. Lapunk érdeklődésére Kiss István, Nagyrév al­polgármestere elmondta: a jelenleg 816 lelket számláló falu változatlanul küzd a legutóbbi ti­szai árhullám súlyos következményeivel. Ta­vasszal a település huszonhárom lakóépülete vált lakhatatlanná, és az itt élő emberek túlnyo­mó többségének máig sincsen önálló, saját ott­hona. Öt család még mindig életveszélyessé nyilvánított házában lakik, néhányan elköltöz­tek Nagyrévről, mások rokonaiknál húzták meg magukat. Akad azonban olyan család is, amely­nek tagjai egy fél évre kölcsönkapott lakókocsi­ban töltik mindennapjaikat. Pillanatnyilag ösz- szesen tizenhat családnak nincsen megoldva a végleges lakhatása a településen. Az alpolgármestertől megtudtuk, az árvízi vé­dekezésre fordított összegeket az állam mara­déktalanul és gyorsan megtérítette ugyan, ám az újjáépítésre szánt pénzeknek még csak az ígére­tét kapták meg. Eddig mindössze két család ka­pott ilyen jellegű segítséget, mivel az ő lakásaik az árvíz idején romba dőltek. A többi károsult azonban most is bizonyta­lanságban él, hiszen a biztosítótársaságok egy része ez ideig nem volt hajlandó fizetni, és mi­vel máshonnan sem érkezett jelentős anyagi se­gítség, kilátástalan, hogy a közeljövőben új ott­hon építésébe kezdhetnének. Márpedig a lakha­tás problémáját csupán ez oldhatná meg, Nagy­réven ugyanis jelenleg nincsenek eladó épüle­tek, és az önkormányzat sem rendelkezik sza- bad ingatlanokkal. ____________________buoáhy E lfogytak a hallgatók Szolnok A napokban államvizsgáztak a megyei önkormányzat Oktatási és Továbbképzési Intézet levele­ző tagozatának harmadéves vég­zős hallgatói. Ezzel „kifutott” a főiskolai diplomát szerző utolsó évfolyam is, mert korábban a Ma­gyar Akkreditációs Bizottság (MAB) egy időre megvonta a kép­zés jogát az intézménytől. A Szolnokon „állomásozó” ok­tatási és továbbképzési intézet - melynek fő profilja a közigazgatá­si dolgozók továbbképzése — évekkel ezelőtt megállapodást kötött a Pécsi Tudományegyetem Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesz­tő Intézettel, amely főiskolai szin­tű személyügyi szervezőket kép­zett a megyeszékhelyen. Zsikó János, a PTE-FEEFI hivatalveze-, tője lapunknak elmondta, hogy a tudományegyetem tervei szerint akár több képzést is kihelyezne a Tisza-parti városba, ám az akkreditációs bizottság - szá­mukra is érthetetlen módon -. egyelőre ezt nem engedélyezi. A MAB engedélye nélkül vára­kozó álláspontra került oktatási és továbbképzési intézet — mely nemrég költözött új helyére, a Tiszaligetbe - azonban derűlátó. Számos olyan egyetemmel és főis­kolával áll kapcsolatban, mely szeretne kihelyezett képzést tarta­ni Szolnokon, és természetesen a pécsi intézménnyel is tovább él a megállapodása. Együttműködési szerződése egyébként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szolnoki repülőtiszti intézetével is fennáll, melynek tanárai számos esetben a továbbképzési intézet hallgatóit oktatták. A kapcsolatot azonban szeretné mindkét fél a szerződésben foglaltakhoz szoro­sabbra fűzni a közeljövőben. MÉSZÁROS GÉZA VELEMENY Jogtalanul... SZABÓ MIKLÓS TIBOR Meglepő és elgondolkoztató hír járta be a héten a sajtót: a Debrecenben mindössze négy éve in­dított jogászképzés megszűnhet. Tekintve, hogy megyénk fiataljai Budapest és Szeged mellett ebben a városban tanulnak a legtöbben, többtucatnyi egyetemistát közvetlenül, közvet­ve pedig több százat érint a bejelentés. A Hajdúság fővárosában január elseje óta egy egységes egye­tem van, ugyanaz az intézmény állítja ki az orvosok, tanárok, közgazdászok, agrármérnökök, informatikusok, építészek diplo­máját. Ebben a hatalmas, több mint húszezer hallgatót képző fel­sőoktatási intézményben va­lahogy elsikkadt, semmivé lett hatszáz hallgató, a jogá­szok karának problémája. Az Oktatási Minisztérium szerint alacsony a tudományos színvonal, a tanrend pedig kifor­ratlan, nehezen átlátható. Emiatt lehet, hogy nem vehet fel új jo­gászhallgatókat az egyetem, de ami ennél is döbbenetesebb: az ötéves képzést jövőre befejező, legelső évfolyam diákjai — mint­egy százötvenen - nem biztos, hogy kapnak diplomát, esetleg csak hat-hét év múlva vehetik kezükbe az oklevelet. A mostani vezetés aligha hibáztatható, hiszen mindössze fél éve áll az egyetem élén. Valaki vagy valakik azonban négy eszten­deje húzták-halasztották az akkreditációt, vagyis a jogászképzés egyetemhez méltó színvonalának megteremtését. Hatszáz nappali tagozatos és nagyjából feleennyi levelező ta­gozatos hallgató, vagyis közel ezer ember teljes bizonytalanság­ban él: vagy egyszerűen nem kap diplomát, vagy a szakma nem teljes jogú szakemberként kezeli majd őt. Felelős vagy felelősök aligha lesznek. És ez a kisebb baj. A na­gyobb: milyen jogászok válnak azokból, akiket egyetemi éveik alatt több-kevesebb időre ilyen mély bizonytalanság vesz körül? Tisztességesek maradnak-e, ha azt látják: többesztendei munka után — és nem saját hibájukból — távolabb kerültek a diplomától, mint a felvételi idején... Közel ezer tanuló bizonytalanságban él Parkolópályán az országos védettség _________ Tiszakürt __________ Ú gy tűnik, hosszú évek vá­rakozása után hiába vett nemrégiben új lendületet a tiszakürti arborétum orszá­gos védettség alá helyezésé­nek ügye. A környezetvé­delmi tárcán belül történt személyi változások követ­kezményeként ugyanis újra szertefoszlani látszik a re­mény, hogy a park belátha­tó időn belül megkapja a ré­gen várt oltalmat. Mint arról az arborétum igazga­tója, Tálas László lapunkat tájé­koztatta, közel hat esztendeje várnak már az országos védett­ség elnyerésére. Az elmúlt év vé­gén, ez év elején végre úgy tűnt, nem hiába. A szakminisztérium egyik munkatársa ugyanis felka­rolta ügyüket, és támogatásáról biztosította a park vezetőit. A segítőkész patrónus azon­ban a közelmúltban nyugdíjba vonult, és — mint az köztudott — a Környezetvédelmi Minisztéri­um élén is személycsere történt, Pepó Pált Ligeti Ferenc váltotta. Az oltalom odaítélésének új fele­lőse pedig belátható időn belül nem kecsegtette kedvező ered­ménnyel a kérelem benyújtóit, így a már „célegyenesben” lévő procedúra hat év után ismét par­kolópályára került. Az arborétum jelenlegi állapo­táról és látogatottságáról a vezető elmondta: — Náluk nem a nyár az igazi szezon. Ilyenkor szívesebben mennek strandra az emberek, mint hogy bevegyék magukat a kert fái közé. Itt ősszel és ta­vasszal fordulnak meg a legtöb­ben. Olyankor akár száz ven­dég is megtekinti a parkot na­ponta. Mostanában ezzel szemben jó, ha tíz-húsz látoga­tó erre téved. A szárazság az öreg fáknak nem jelent problémát. Ők már sok hasonló nyarat megértek — állította Tálas László. A frissen te­lepített növények azonban meg- sínylik az aszályt, ezért ezeket rendszeresen öntözik az arboré­tum munkatársai. _____ BUGÁNY A Tisza partjáról a Balatonon Nyaralás közben sem feledik az áradást Balatonfüred Önfeledten lubickolnak a Balaton vizében, élvezik a nyár örömeit. Harmincöt gyermek az árvíz sújtotta Tisza-vidékről, a harmadik csoport az atomerőmű bala­tonfüredi üdülőjében, egy héten át vendégeskedik itt. A tavaszi nehéz napokat azonban nem feledteti a gondtalan nyaralás. Felnőtt módra viselkedtek a gáta­kon, emlékeiket, gondolatai­kat is így mondják el. Az atomerőmű és Paks önkor­mányzata jóvoltából öt Tisza menti településről érkeztek gyer­mekek, összesen százan három csoportban Balatonfüredre, egy- egy hétre. Az utolsó turnus Tisza­várkony iskolájából jött, a szom­szédos falu, Vezseny felső tagoza­tos gyermekei is itt tanulnak. Él­vezik a kellemes nyaralást, stran­dolnak, vitorláznak, a vendéglá­tók mindent megtesznek, hogy jól érezzék magukat. Megérdemlik, mint kiderül a beszélgetésekből. Ezek a gyermekek a felnőttekkel együtt álltak a gátakon, védték otthonaikat, mikor jött az ár - mondja Kudela Istvánná, az isko­la igazgatója. Töltötték a homok­zsákokat, járőröztek szüleikkel, vagy éppen szendvicseket készí­tettek, késő estig, nem egyszer egész éjszaka. Húsz éve élek a fa­luban, ilyen összefogást, ekkora egységet még soha nem tapasztal­tam — emlékezik a pedagógus. Most aszály van ugyan, de nyu­godtak nem lehetünk - folytatja —, a szakemberek szerint jövőre még nagyobb áradás várható, a töltéseken pedig semmi nem tör­ténik. A helyreállításra, a gátak megerősítésére csak ígéreteket kaptunk, pénzt még egy fillért sem látott a falu. Évek óta nem táboroztak a ü- szavárkonyi, vezsenyi gyerme­kek, a szülők többsége munka nélkül él, valaha Szolnokra jártak dolgozni. A leépítések során elő­ször a bejárókat küldték el, a me­zőgazdaságból pedig n em lehet megélni. Nyaralásra így azután nem telik. Most könnyű helyzet­ben voltunk - mondja Kudela Ist­vánná, és sorolja azokat a szerve­zeteket, amelyektől meghívó ér­kezett a gyermekeknek, Sopron­tól Pécsig, köztük a paksiak is. Csak arra kellett ügyelniük, senki ki ne maradjon. A gyermekek re­mekül érzik magukat, önfeledten lubickolnak a strandon, felejthe­tetlen lesz a vitorlázás, kitűnő a koszt - mondják, nem túl bőbe- szédűen, amúgy átlagos tizenéves módjára. Bottyán Attila, Vitz Já­nos, Zámbor Zoltán, Hódos Zsolt és Magyar Nikolett azonban mintha felnőttek lennének, mikor az ár­vízről kezdjük faggatni őket, egy­másnak adják a szót, együtt fűzik emlékeiket.- Rettenetes érzés volt, nem voltam otthon, csak a hírekből és a nem kevés rémhírből tudtam, hogy a falut az ár fenyegeti - me­séli egyikük, a másik pedig foly­tatja: - Reggel hatig lapátoltam a homokot. Közel volt a víz, a pol­gári védelem munkatársai járták körbe a falut, ki hová tud kiköl­tözni, rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz. A polgármesteri A tiszavárkonyi, vezsenyi gyerekek élvezik a kellemes nyaralást hivatalnál gyülekeztünk, a nők sírtak, de végül mindenki maradt, mindenki kinn volt a töltésen. A hivatal épületét le kellett bontani, akkora kár érte - mond­ja az egyik fiú -, állítólag ugyan­oda akarják felépíteni. Hülyeség — jegyzi meg tömören. — Rossz rágondolni, hogy jövő tavasszal újabb ár jöhet, a töltések nem fog­ják bírni, már évekkel korábban meg kellett volna erősíteni a gáta­kat. Egy biztos, bármi jön, újra összefogunk - vallják egybe­hangzóan. Mert hiába a nyár, a Balaton, a felhőtlen ég, a gondta­lan szórakozás, ezek a gyermekek már tudják, ismerik a közösség, az otthon semmi mással nem pó­tolható értékét. Rákosi Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents