Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-08 / 158. szám
2000. Júuus 8., SZOMBAT MEGYEI 3. OLDAL K Ö R K É P Fél termésre számítanak Tábor a művészet bölcsőjében Szászberek Az ár- és a belvíz után most a súlyos aszály keseríti el a gazdákat. Szabó József tsz-vezető - egyben a község alpolgármestere — elmondása szerint szinte mindenből csak fél termésre számítanak. A szövetkezet földjén a búza sínylette meg leginkább a csapadék nélküli időszakot, belőle mindössze 2,5 tonnát tudnak regisztrálni. Nem jobb a helyzet a napraforgó és a kukorica esetében sem. Ezek betakarítása sem hoz majd ígéretes termést, s bár a napokban átvonult a területen egy gyors, átmeneti zápor, a szomjazó föld meg sem érezte annak áldásos hatását. MG Solamisok az államtitkárnál (Folytatás az 1. oldalról) A cégtől már önként távozott dolgozók sem kapták meg még áprilisi fizetésüket. Ezenkívül peres úton követeli 280 dolgozó a vég- kielégítését és a felmondási időre járó munkabérét. Mint azt Bordács Ferenc lapunknak elmondta, benyomásai alapján úgy véli, nem csak formalitás volt a megbeszélés, a kormányzat komoly figyelmet fordít a helyzet megoldására. A dolgozók képviselője azonban hozzátette, most még csak adategyeztetés, információszerzés folyik, és gyors sikereket nem remélnek. Az viszont mindenképpen előremutató, hogy kezdenek eredményei lenni azoknak az erőfeszítéseknek, amiket ő és a kis csapat tesz annak érdekében, hogy a dolgozók jogos jussukat megkaphassák. Bordács Ferenc elmondta, már vannak kormányzati elképzelések, hogyan lehetne'megoldani a helyzetet, de erről most bővebbet nem árulhatott el. Az államütkár arról számolt be, hogy minden hétfőn személyesen tájékoztatja a fejleményekről Orbán Viktort. Úgy tudjuk, Fónagy János egyeztetést folytat majd Ferencz Imre mezőtúri gazdálkodóval is, aki az eddig még ki nem fizetett 1500 termelő érdekeiért és sérelmeik rendezéséért többek között már demonstrációt is rendezett a szolnoki Kossuth téren. Bordács Ferencék egyébként hazafelé jövet Cegléden a Ceglédhúsnál - ahonnan a legutolsó időkben a solamis dolgozók munkaügyeit intézték - megbeszélést folytattak a Solami új vezérigazgatójával. A volt dolgozók engedményeket próbáltak kicsikarni a vezetőtől, de - mint állították — a kompromisszumkészség szikráját sem tapasztalták, csak újabb „kioktatásban” volt részük. ta Jászapáti A város negyedik alkalommal ad helyet a jászsági és a Jászságból elszármazott képzőművészeknek, a Jász Alkotók Köre által szervezett alkotótáborban. Az elkészített művekből származó bevétel egy részét felajánlották a jászapáti templom Vágó Pál-seccójának felújítására. A tábor alaphangulatát meghatározza, hogy az alkotók „főhadiszállása” Vágó Pál egykori szülőháza. Borbás P. Zsuzsa, a tábor szakmai vezetője megfogalmazásában: „Vágó Pál szülőházát a művészetek bölcsőjének tekintjük”. Ahogy a jászapáti nagy művésznek is célja volt összefogni a művészeket, a Jász Alkotók Körének is célkitűzése, hogy az alkotótábor olyan hely legyen, ahol nem csak a képzőművészek, de más alkotók - írók, költők, zenészek — is megjelennek néhanapján. Az alkotótábor sajátossága, hogy koznak, a táborzáró kiállítást pe- minden évben vendégül látnak dig július 15-én reggel - még az néhány tehetséges fiatalt is. Nincs aratóünnep programsora kezdete ez másként idén sem. A délelőt- előtt - nyitják meg az alkotóháztök általában a tapasztalatok át- bán. A Jász Alkotók Köre idén adásával telnek el, míg délután ki- ünnepli megalakulásának ötödik Negyedszer találkoznak a jász alkotók ki saját munkájába mélyed. A tábor szervezője, vezetője, Szálkán Rózsa elmondta, hogy a jelenleg dolgozó nyolc művész mellé a tábor ideje alatt még négyen csatlaFOTÓt S. J. évfordulóját, melynek tiszteletére egy katalógust is kiadnak szeptemberben. Ennek előkészülete, tervezése már jelenleg is tart. BCS Családok, otthon nélkül Nagyrév Bár a településről a tavaszi árvíz elleni védekezés nyomait már eltüntették, a természeti katasztrófa jó néhány család életét máig megkeseríti. A lakhatatlanná vált épületek tulajdonosai jelenleg is bizonytalanságban élnek, és alig van kilátás arra, hogy sorsuk a közeljövőben jobbra forduljon. Lapunk érdeklődésére Kiss István, Nagyrév alpolgármestere elmondta: a jelenleg 816 lelket számláló falu változatlanul küzd a legutóbbi tiszai árhullám súlyos következményeivel. Tavasszal a település huszonhárom lakóépülete vált lakhatatlanná, és az itt élő emberek túlnyomó többségének máig sincsen önálló, saját otthona. Öt család még mindig életveszélyessé nyilvánított házában lakik, néhányan elköltöztek Nagyrévről, mások rokonaiknál húzták meg magukat. Akad azonban olyan család is, amelynek tagjai egy fél évre kölcsönkapott lakókocsiban töltik mindennapjaikat. Pillanatnyilag ösz- szesen tizenhat családnak nincsen megoldva a végleges lakhatása a településen. Az alpolgármestertől megtudtuk, az árvízi védekezésre fordított összegeket az állam maradéktalanul és gyorsan megtérítette ugyan, ám az újjáépítésre szánt pénzeknek még csak az ígéretét kapták meg. Eddig mindössze két család kapott ilyen jellegű segítséget, mivel az ő lakásaik az árvíz idején romba dőltek. A többi károsult azonban most is bizonytalanságban él, hiszen a biztosítótársaságok egy része ez ideig nem volt hajlandó fizetni, és mivel máshonnan sem érkezett jelentős anyagi segítség, kilátástalan, hogy a közeljövőben új otthon építésébe kezdhetnének. Márpedig a lakhatás problémáját csupán ez oldhatná meg, Nagyréven ugyanis jelenleg nincsenek eladó épületek, és az önkormányzat sem rendelkezik sza- bad ingatlanokkal. ____________________buoáhy E lfogytak a hallgatók Szolnok A napokban államvizsgáztak a megyei önkormányzat Oktatási és Továbbképzési Intézet levelező tagozatának harmadéves végzős hallgatói. Ezzel „kifutott” a főiskolai diplomát szerző utolsó évfolyam is, mert korábban a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) egy időre megvonta a képzés jogát az intézménytől. A Szolnokon „állomásozó” oktatási és továbbképzési intézet - melynek fő profilja a közigazgatási dolgozók továbbképzése — évekkel ezelőtt megállapodást kötött a Pécsi Tudományegyetem Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztő Intézettel, amely főiskolai szintű személyügyi szervezőket képzett a megyeszékhelyen. Zsikó János, a PTE-FEEFI hivatalveze-, tője lapunknak elmondta, hogy a tudományegyetem tervei szerint akár több képzést is kihelyezne a Tisza-parti városba, ám az akkreditációs bizottság - számukra is érthetetlen módon -. egyelőre ezt nem engedélyezi. A MAB engedélye nélkül várakozó álláspontra került oktatási és továbbképzési intézet — mely nemrég költözött új helyére, a Tiszaligetbe - azonban derűlátó. Számos olyan egyetemmel és főiskolával áll kapcsolatban, mely szeretne kihelyezett képzést tartani Szolnokon, és természetesen a pécsi intézménnyel is tovább él a megállapodása. Együttműködési szerződése egyébként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szolnoki repülőtiszti intézetével is fennáll, melynek tanárai számos esetben a továbbképzési intézet hallgatóit oktatták. A kapcsolatot azonban szeretné mindkét fél a szerződésben foglaltakhoz szorosabbra fűzni a közeljövőben. MÉSZÁROS GÉZA VELEMENY Jogtalanul... SZABÓ MIKLÓS TIBOR Meglepő és elgondolkoztató hír járta be a héten a sajtót: a Debrecenben mindössze négy éve indított jogászképzés megszűnhet. Tekintve, hogy megyénk fiataljai Budapest és Szeged mellett ebben a városban tanulnak a legtöbben, többtucatnyi egyetemistát közvetlenül, közvetve pedig több százat érint a bejelentés. A Hajdúság fővárosában január elseje óta egy egységes egyetem van, ugyanaz az intézmény állítja ki az orvosok, tanárok, közgazdászok, agrármérnökök, informatikusok, építészek diplomáját. Ebben a hatalmas, több mint húszezer hallgatót képző felsőoktatási intézményben valahogy elsikkadt, semmivé lett hatszáz hallgató, a jogászok karának problémája. Az Oktatási Minisztérium szerint alacsony a tudományos színvonal, a tanrend pedig kiforratlan, nehezen átlátható. Emiatt lehet, hogy nem vehet fel új jogászhallgatókat az egyetem, de ami ennél is döbbenetesebb: az ötéves képzést jövőre befejező, legelső évfolyam diákjai — mintegy százötvenen - nem biztos, hogy kapnak diplomát, esetleg csak hat-hét év múlva vehetik kezükbe az oklevelet. A mostani vezetés aligha hibáztatható, hiszen mindössze fél éve áll az egyetem élén. Valaki vagy valakik azonban négy esztendeje húzták-halasztották az akkreditációt, vagyis a jogászképzés egyetemhez méltó színvonalának megteremtését. Hatszáz nappali tagozatos és nagyjából feleennyi levelező tagozatos hallgató, vagyis közel ezer ember teljes bizonytalanságban él: vagy egyszerűen nem kap diplomát, vagy a szakma nem teljes jogú szakemberként kezeli majd őt. Felelős vagy felelősök aligha lesznek. És ez a kisebb baj. A nagyobb: milyen jogászok válnak azokból, akiket egyetemi éveik alatt több-kevesebb időre ilyen mély bizonytalanság vesz körül? Tisztességesek maradnak-e, ha azt látják: többesztendei munka után — és nem saját hibájukból — távolabb kerültek a diplomától, mint a felvételi idején... Közel ezer tanuló bizonytalanságban él Parkolópályán az országos védettség _________ Tiszakürt __________ Ú gy tűnik, hosszú évek várakozása után hiába vett nemrégiben új lendületet a tiszakürti arborétum országos védettség alá helyezésének ügye. A környezetvédelmi tárcán belül történt személyi változások következményeként ugyanis újra szertefoszlani látszik a remény, hogy a park belátható időn belül megkapja a régen várt oltalmat. Mint arról az arborétum igazgatója, Tálas László lapunkat tájékoztatta, közel hat esztendeje várnak már az országos védettség elnyerésére. Az elmúlt év végén, ez év elején végre úgy tűnt, nem hiába. A szakminisztérium egyik munkatársa ugyanis felkarolta ügyüket, és támogatásáról biztosította a park vezetőit. A segítőkész patrónus azonban a közelmúltban nyugdíjba vonult, és — mint az köztudott — a Környezetvédelmi Minisztérium élén is személycsere történt, Pepó Pált Ligeti Ferenc váltotta. Az oltalom odaítélésének új felelőse pedig belátható időn belül nem kecsegtette kedvező eredménnyel a kérelem benyújtóit, így a már „célegyenesben” lévő procedúra hat év után ismét parkolópályára került. Az arborétum jelenlegi állapotáról és látogatottságáról a vezető elmondta: — Náluk nem a nyár az igazi szezon. Ilyenkor szívesebben mennek strandra az emberek, mint hogy bevegyék magukat a kert fái közé. Itt ősszel és tavasszal fordulnak meg a legtöbben. Olyankor akár száz vendég is megtekinti a parkot naponta. Mostanában ezzel szemben jó, ha tíz-húsz látogató erre téved. A szárazság az öreg fáknak nem jelent problémát. Ők már sok hasonló nyarat megértek — állította Tálas László. A frissen telepített növények azonban meg- sínylik az aszályt, ezért ezeket rendszeresen öntözik az arborétum munkatársai. _____ BUGÁNY A Tisza partjáról a Balatonon Nyaralás közben sem feledik az áradást Balatonfüred Önfeledten lubickolnak a Balaton vizében, élvezik a nyár örömeit. Harmincöt gyermek az árvíz sújtotta Tisza-vidékről, a harmadik csoport az atomerőmű balatonfüredi üdülőjében, egy héten át vendégeskedik itt. A tavaszi nehéz napokat azonban nem feledteti a gondtalan nyaralás. Felnőtt módra viselkedtek a gátakon, emlékeiket, gondolataikat is így mondják el. Az atomerőmű és Paks önkormányzata jóvoltából öt Tisza menti településről érkeztek gyermekek, összesen százan három csoportban Balatonfüredre, egy- egy hétre. Az utolsó turnus Tiszavárkony iskolájából jött, a szomszédos falu, Vezseny felső tagozatos gyermekei is itt tanulnak. Élvezik a kellemes nyaralást, strandolnak, vitorláznak, a vendéglátók mindent megtesznek, hogy jól érezzék magukat. Megérdemlik, mint kiderül a beszélgetésekből. Ezek a gyermekek a felnőttekkel együtt álltak a gátakon, védték otthonaikat, mikor jött az ár - mondja Kudela Istvánná, az iskola igazgatója. Töltötték a homokzsákokat, járőröztek szüleikkel, vagy éppen szendvicseket készítettek, késő estig, nem egyszer egész éjszaka. Húsz éve élek a faluban, ilyen összefogást, ekkora egységet még soha nem tapasztaltam — emlékezik a pedagógus. Most aszály van ugyan, de nyugodtak nem lehetünk - folytatja —, a szakemberek szerint jövőre még nagyobb áradás várható, a töltéseken pedig semmi nem történik. A helyreállításra, a gátak megerősítésére csak ígéreteket kaptunk, pénzt még egy fillért sem látott a falu. Évek óta nem táboroztak a ü- szavárkonyi, vezsenyi gyermekek, a szülők többsége munka nélkül él, valaha Szolnokra jártak dolgozni. A leépítések során először a bejárókat küldték el, a mezőgazdaságból pedig n em lehet megélni. Nyaralásra így azután nem telik. Most könnyű helyzetben voltunk - mondja Kudela Istvánná, és sorolja azokat a szervezeteket, amelyektől meghívó érkezett a gyermekeknek, Soprontól Pécsig, köztük a paksiak is. Csak arra kellett ügyelniük, senki ki ne maradjon. A gyermekek remekül érzik magukat, önfeledten lubickolnak a strandon, felejthetetlen lesz a vitorlázás, kitűnő a koszt - mondják, nem túl bőbe- szédűen, amúgy átlagos tizenéves módjára. Bottyán Attila, Vitz János, Zámbor Zoltán, Hódos Zsolt és Magyar Nikolett azonban mintha felnőttek lennének, mikor az árvízről kezdjük faggatni őket, egymásnak adják a szót, együtt fűzik emlékeiket.- Rettenetes érzés volt, nem voltam otthon, csak a hírekből és a nem kevés rémhírből tudtam, hogy a falut az ár fenyegeti - meséli egyikük, a másik pedig folytatja: - Reggel hatig lapátoltam a homokot. Közel volt a víz, a polgári védelem munkatársai járták körbe a falut, ki hová tud kiköltözni, rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz. A polgármesteri A tiszavárkonyi, vezsenyi gyerekek élvezik a kellemes nyaralást hivatalnál gyülekeztünk, a nők sírtak, de végül mindenki maradt, mindenki kinn volt a töltésen. A hivatal épületét le kellett bontani, akkora kár érte - mondja az egyik fiú -, állítólag ugyanoda akarják felépíteni. Hülyeség — jegyzi meg tömören. — Rossz rágondolni, hogy jövő tavasszal újabb ár jöhet, a töltések nem fogják bírni, már évekkel korábban meg kellett volna erősíteni a gátakat. Egy biztos, bármi jön, újra összefogunk - vallják egybehangzóan. Mert hiába a nyár, a Balaton, a felhőtlen ég, a gondtalan szórakozás, ezek a gyermekek már tudják, ismerik a közösség, az otthon semmi mással nem pótolható értékét. Rákosi Gusztáv